Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-07-16 / 29. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899, juiius 16 Régi tapasztalat, hogy egy uj vasútvonal létesitésévei rögtön nem érezhető annak fontossága és előnye, de ezzel azért nem értünk egyet azokkal a peszimistákkal, kik minden ujabb vasúti összeköttetésnél a város hátrányát látják. Ez ósdi felfogás csak azon városokra vonatkozhatik, ahol egyáltalán kihalt a vállalkozási szellem. Igenis ebben látjuk mi azt az óriási hibát, melyben városunk is leledezik. Most kínálkozik az alkalom erre ! A pápa-bánhidf

; vasút vonalon már legközelebb meg .eszik az első kapavágást, fogjanak kezet egymással és hassanak oda, hogy ez a kérdés újra felelevenítessék, mert hát azzal már tisztában vágjunk, hogy mily döntő befolyással van városunk hf'adására, iparára ujabb intézmény létesitése. De nemcsak uj intézmény, hanem a hozzánk csatlakozó Bakonyvidék, melyet ezen uj vasútvonallal magunknak megszereztünk, nagyon is sok terv keresztülvitelére ad alkalmat. Tessék csak fontolóra venni a kinálkozó elö nyöket s ne űzzük továbbra is a Pató Pál politikát. Elég volt már ebből. Nem vagyunk optimisták, de határozotsággal merjük állítani, hogy a pápabánhidai vasút kiépítésével oly összeköttetést nyerünk, melylyel ha intéző köreink számolni fognak tudni, ugy rövid időn belül városunk haladására és virágzására nagy befolyást gyakorolhatunk. Röviden felemiitjük most már, hogy ezen vasút létesitésévei körülbelül 30—40 család telepedik le városunkba. Kapunk szakaszmérnökséget, számos hivatalnokot, fűtőházat s több oly változás lesz, mely nagyon is érintik majd érdekeinket. Ezen körülmény mintegy szánkba rágja, hogy az uj városrészekbe lakásokat építsünk, ami csak elősegíti majd ezen városrész minél előbbi kiépítését. Tudnánk még mas előnyeit ! elősorolni ezen vasutvonalaknak, de | megvárjuk a helyzetet melyet ezen í vasútvonal teremt. Egyelőre csak annyit tartottunk, ! szükségesnek mondani s felhívni intéző í köreink figyelmét a korai intézkedésekre. Megszivlelésül irjuk e sorokat s azok- ; hoz intézzük, kik városunk jólétét és virágzását maguknak óhajtják vindikálni. Gondolkozzanak jó előre, mert ma: holnap már meg lesz téve az első ka1 pavágás a pápa-bánhídai vasútvonal mentén. Pollatsek Frigyes. A börszövetkezet megalakulása. Csak nemrég emiitettük, hogy vái rosunk orsz. képviselője dr. Hegedűs Lóránt a helybeli czipész és csizmadia iparágak fellendülését tűzte kj célul s ez érdemben mindkét szakipar elnökségét levélben értesítette, hogy mily eszközökkel óhajtja ezen pangásnak indult iparágak újbóli felvirágzását előmozdítani. Képviselőnk szerint, hogy a pápai cipész és csizmadia iparosoknak és a hozzájuk tartozóknak helyzete kiragadtassék az elpusztulásból, szükséges, hogy a nyers anyagot olcsón szerezhessék be és hogy a bőrvásárlás nyeresége maguknak az iparosoknak legyen javára s ezt másként mint szövetkezeti uton nem lehet elérni. E tekintetben meg is tette a szükséges lépéseket az »Országos Hitelszövetkezetnél, a honnan dr. Horváth János kikül dött megérkezett városunkba, hogy az érdekelt iparosokkal érintkezzék s .a bőrszövetkezetet megalakítsa. A központi kiküldött, kit iparosaink küldöttségileg fogadtak az' állomáson szerdán délbe megérkezett, reszletes felvilágosításul szolgált ez érdemben melynek eredménye az volt, hogy a délután megtartott alakuló közgyűlésen »a pápai ipartestület bőripari szövetkezete« megalakult. Az alakuló közgyűlésnek, mely az ipartestületi helyiségben az összes érdekelt iparosok jelenlétében lett megtartva, a következő lefolyású volt: Alakuló közgyűlés. Hajnóczky Béla ipartestületi elnök üdvözli a szép számmal megjelent iparosokat s miután az egybehivás célját okadatolja felkéri dr. Horváth Jánost az elnöki szék elfoglalására és a szövetkezés üdvös voltának fejtegetésére. dr. Horváth János az »Országos központi Hitelszövetkezet kiküldötte az elnöki széket elfoglalván konstatálja, hogy az alakuló közgyűlés napja a kellő módon közhírré lett téve s minthogy 105 tag 622 üzletrészel képviselve van, ennélfogva a gyűlés határozatképés s igy azt megnyitja. Ajkv. vezetésére Szűcs Gyulát, a jkv. hitelesítésére pedig Alstadter Jakab és id. Kleva Márton tagokat kéri fel, jelenti hogy az alapszabály tervezetet 130 tag irta alá kik összesen 740 üzletrészt jegyeztek. A központi kiküldött ezután hosszas beszédben érvel a szövetkezés hasznos és üdvös volt a mellett s végül kérdést intéz vallj 01 hajlandó-e a közgyűlés az alakulási kimondani. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja az elnöki előterjesztést és az alakulást kimondja. Az elnök indítványára elhatározza a közgyűlés, hogy a hitelszövetkezet „a pápai ipartestület bőripari szövetkezete" céggel mint a központi hitelszövetkezet tagja Pápa székhellyel korlátólt felelőséggel a bejegyzéstől számított 25 évre ezennel megalakul. Egy üzletrész nagysága 5 frtban állapitatik meg, mely összeg egy év alatt havi 40 kr. előleAzután bementem a kis szobába az édesanyámhoz. — Édesanyám, be fog-e gyógyulni ez a nagy seb a nyakamon ? — Mindenesetre, édes fiam, majd. odafenn az égben, az angyalok gyógyító balzsamot fognak csepegetetni, és jobban leszesz, szerencsétlen gyermekem! — De a fejemet talán el kellene temettetnünk ? — kérdem — mert az agyvelő és a nedvek, a levegő behatása következtében rohadásba fognak menni. — No mindenesetre azt el kell temettetni, majd csináltatunk neki aranyos érczkoporsót és mindent ami szükséges ilyen gyászertartáshoz. Csakugyan hozzáfogtunk a temetési készületekhez. Legelőszőr gyász jelentő czédulákat nyomattunk: „Behárfalvi Nemes János mélyen megszomorodott szivvel jelenti, saját fejének, váratlan és hirtelen |előfordult szerencsétlenség következtében történt gyászos elhunytát" stb. Az érczkoporsó is megérkezett a fővárosból, igazi remek mivü, a legelőkelőbb temetkezési egylet felügyelete alatt készült. Az alakja olyan volt, mint egy kerek edény, a fedele pedig egy gyönyörű kis arany torony volt. Megérkeztek azután a koszorúk is. A legelső és legszebb az Annácskáé volt. Színarany babérlevelekből állott s hosszú kékselyem szalagján ezüst betűkkel ez volt olvasható: , A fiacskám fejének." A harmadikat magam tettem a kopor! sóra; fehér rózsabimbők zöld levelek közt ! és a piros szalagjára az volt írva nagy fehéJ betűkkel, hogy: „Saját fejemnek." A sírt is inegássattuk, nem oly hosszút, mint szoktak, hanem kereket. Végtére elérkezett a temetés ideje. Megjött a pap, kántor, a minisztráló gyerekek, szép piros fehér ruhákba telöltözve. Midőn a gyászszertartás véget ért, megindult a menet. A harangok megkondultak mindhárom toronyban. A koporsót fehérbe öltözött úrhölgyek vitték, de nem keresztrudakon, miként azt falukon és városokban szokták, hanem egy feketére festett deszkára volt föltéve a kis koporsó, a szellő meg meglibbentette a koporsóra illesztett koszorúk diszes szalagjait. Közvetlen a koporsó után hárman mentünk, az anyám, Annácska és jén; karonfogva vezettem mindkettőjüket. Azuián következett a beláthatatlan néptömeg, urak, parasztok mesteremberek, minyájan ünnepiessen öltözve. Igazán szomorú temetés volt. Nem csak mi, hanem még az idegennek is sirtak, keserves könnyeket hullattak. Mi ketten Annácskával a temetőben megvártuk, mig a sirt egészen behantólták, azután letérdeltünk melléje mindketten. Midőn felkeltünk a sir mellől, Anna keserves sírásra fakadt: # — Mit fogok már én ezután csókolgatni ? Hol van az a szép, piros száj. az az ékes fekete kis bajuszka, az az illős egyenes orr, világoskék szemek Istenem ! . . . Istenem ! . . . • * * : Midőn felébredtem, már egészen világos volt a szobában. Agyam mellett Annácska ült s épen valami enyhítő czitromvizet készített számomra. — Kedves Annácska, itt vagy? — Igen itt vagyok, Melletted ültem egész éjjel. Irtóztató lázaid voltak, már azt hittük az orvos úrral, hogy a reggelt sem éred meg. — Hát édesanyám felkelt már ? — Bohó, hiszen ő ezelőtt őt évvel meghalt. — De Annácska, a fejem, fejem! . , . Oh, ez az irtóztató temetés! . . . — Temetéssel álmodtál ? No, hiszen azért izzadtál oly nagyon. — De a fejem ... a fejem ? Azt ott hagytuk a temetőben. — Bohó, lázas, influenzás álmok ! De csilt, nem szabad sokat beszélni, mert a doktor ur eltiltotta. Csitt . . ,