Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-07-09 / 28. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. j

un

ius 18

. csakhamar derült idő, teljes egyetértés követi. A fel-fel csapódó hullámok a gyakori érintkezés nivelláló hatása alatt csakhamar elsimultak s biztosan evezhet rajtok a társadalom hajója. A veszedelmnek, mely különválásból keletkezhetnék legbiztosabban vehetjük elejét ha a két erö egyesül s a polgárság közt fennálló választófalat ledöntjük. '

v

; Jól tudjuk, hogy az efféle ujságczikkeknek a gyakorlatban majdnem annyi a foganatjuk, mint a körösi szentelt viznek : de midőn tollúnk a nyilvánosságot szolgálja, nem szabad lelkiismeretünk szerint is arra hallgatnunk, lesz-e valamelyes haszna a soroknak. Ha más nem, egy perezre mindenesetre megállít, eszmecserék magja lehet. Talán akad aki az életben is tovább épiti amit a czikkelylyel szándékoztunk, talán mégis elérjük végtére is ez elv győzelmét: Viribus unitis! Nöegyleti kóstoló. A pápai jótékony nőegylet, a minden é.vben rendezni szokott » Kóstol ját f. hó 2-án — vasárnap tartotta meg az uj főiskola tágas udvarában. A mi szint, hangulatot, ünneplő kedvének hangját és képét egy város produkálhat: az mind látható és hallható volt ezen az eleven, nyüzsgő nagyarányú panorámán, mely hiven viszatükrözte a kedélyes és jótékonyságáról elösmert Pápa város közönségét. A kostólóra nem valami szép idő kedvezett; szeles volt egész délután az időjárás az esti órákban pedig esőre változott az idö s igy a tánc mely a szabadban vette kezdetét a konviktus nagytermében végződött. Dacára a délutáni szeles időnek a közönség karavánszerüleg tódult a kostoló színhelyére. A kollégium udvar bejáratánál, hol a pénztár volt felállítva Bermüller Alajos né, Steinberger Lipótné és özv. Kreisler Józsefné fogadták a közönséget. Ugyanott láttuk egész seregét a szebbnél- szebb fiatal leányoknak, kik a belépőket valóságos ostrommal fogadták és kínálgatták a »Világ postához« szükséges látképes levelező-lapokat. Az udvarban sátrak voltak felállítva ahol étel és ital volt kapható potom 10 krajcáért. Micsoda üzérkedés folyt itt ezekben a pünkösdi királyságot élő sátrakban ; melyekben ragyogó asszony és leányszemek osztogatták és kínálgattak ételt, italt s íöleg confettit. Gyönyörű látványt nyultott a nézőtér. A sátrak kivül íorgalodó diszes hölgy és férfi közönség, a folyton érkezők csoportja, a nyüzsgő tömeg és a confetti dobálásból eredő élénkség és vidámság.

1 Valóságos ostromnak voltak kitéve az egyes sátrak, főleg a confetti sátor ahol alig győzték a kiszolgáló hölgyek a közönséget kiszolgálni. A confetti sátorban Fenyvessy Mariska, Fenyvessy Aranka, Fenyvessy Ilonka, Baráth Mari, Pentz Eliz, Pentz Mariska és Pentz Anna árulgatták a nagy kellendöségnek örvendett confettit. A bor sátorban : Svoboda Vencelné, Klnge Károlyné és Lippert Sándorné, az étkek kiszolgálásánál dr. Lövy Lászlóné, Wéber Rezsőné, Pentz Józsefné, a cukrászdában: Mészáros Károlyné, Szente Jánosné, Szóváthy Lajosné, a gyümölcs sátorban : Makkay Istvánné, dr. Steiner Józsefné, a süteménynél: Hajnóczky Béláné, Galand) Józsefné, Kis Ernőné, özv. Lázár Benőné árusítottak. A konyhában a felügyeletet özv. Kis Lászlóné és Hánauer Zoltán né telj esi telték. Míg a közönség az asztalok körül étkek és italok fogyasztásban talált élvezetet addig a fiatalság a »Postás Milkák«nak adott dolgot. Ezen tisztséget Hanauer Ilon, Galamb nővérek, Baranyay nővérek, líajnocky Józsa, Geböck Berta, Koritschoner Margit, Kövi nővérek, Vikár Erzsi, Sebestyén Etelka, Ferenczy Paula, Regner nővérek, Kutrovácz Anna, Walter Mariska, Füspök Gizella, Geiger nővérek> Németh Margit a legnagyobb pontossággal végezték. A közönség mulatatásáfa közbe-közbe volt bábszínház, elefánt produkálás és confetti zápor. A tánc, melynek már délután kellett volna kezdetét venr|| de a szeles idő következtében, csak akkor kezdődött midőn a mécsek és lampiónokat kezdték meggyújtani. Rövid volt a tánc, mert az esö felszálitotta a fiatalságot a konviktus nagytermébe ahol kitartással éjfélig táncoltak, amikor a mulatság — mint rendesen véget ért. Mielőtt az. ugy anyagilag mint erkölcsileg fényes sikerű mulatságról szóló tudósításunkat befejeznök, kötelességszerüleg kell dicsérőlfeg megemlékeznünk Sült Józsefné a nőegylet elnökéről és Mészáros Károly polgármesterről mint az egylet titkáráról, kiknek föérdemük van ezen mulatság fényes sikerében. Határt n m ismerő buzgó és fáradhatatlan tevékenységüknek tulajdoníthat!') ezen fényes eredmény, melyet ezen ünnepély rendezésével elértek. Dicséret illeti még toeg azon lelkes hölgyeket is, kik a jó tékony cél iránti tekintetből közrerh ödtek és hivatásuknak minden tekintetben a legnagyobb készséggel megfeleltek. A közönség köréből. Közbotrányos állapotok uralkodnak nálunk a heti piacok alkalmával. Elszaporodtak a piaci hiénák s valósággal terrorizálják a szőtt olykor „hozom"-ra is. Szórta a pénzt, pedig már nagyon nehezen lehetett keríteni. Weinbergertöl, Steinbergertől mind hosszabb és hosszabb beszéddel lehetett pénzt kicsikarni és akkor is csak keveset, mindig apróbb adagokban. Sokszor már könyörögni .2 kellett. Végre az sem használt. Megrohanták Weinberger is, Steinberger is. És fogadta őkket a legvidámabb képpel. Csak egy kevés ideig legyenek még türelemmel, minden rendben lesz. A jövő héten lesz a jegyváltása Hájasi Zelmával. Kövér, kövér, no még egy kicsit ragyás is, az orrára nem ügyelek, hogy pisze. Ötvenezer forint egyelőre, kétezer forint tüpénz minden esztendőben s ha az öregek felfordulnak, két domínium. Csak türelem, türelem. Önöket is szívesen látom a kézfogóra. Steinberger is, Weinberger is kétkedve rázták a fejüket, — Óh urak, az már több mint bizonyos, s higyjék el, hogy mint bizonyos! És másnap kiöltözött kifogástalanul, befogadott a jukkerba és elhajtott Hájasi Zelmáékhoz. — Muszáj, hogy elvegyem. Ezek a gyilkosok szörnyen szorítanak, — monologizált az uton. — Teremtő Isten, mit fogok csinálni azzal a hájtömeggel! Muszáj! muszáj! Az orrába beleesik az eső. Mégis muszáj. Megkérem. Olyan ragyák vannak az arczán, mint egy kétfilléres. Hozzám adják. Óh az több mint bizonyos! És megkérte Hájasi Zelmát. Kosarat kapott. Akkor éjszaka bánatában ugy beszedott a „Rózsás

1

1 ban, hogy a tekeasztal alatt ébredt fel. De felébredt. És egy pár hónap alatt sok mindenféle czimen és §§-ok szerint ugy kiigazították a dolgát a törvénytudó urak, hogy a rajta lévő pepitanadrágon és csípőig érő gigerli kabáton, szóval a testi ruháján kivül nem maradt egyebe. II. Mondtam ugy-e, öcsém, hogy nagyszerű komédia lesz ez. Ezt mondta Elemérnek a nagybátyja a katasztrófa után. Most már, mig valami stácziód akad, itt nálam meghúzhatod magadat. Agarászhatsz, bogarászhatsz, ha ebbe beleunsz, foghatod az ekét a barázdában, ragy hajthatod a lovakat nyeregből. Reménylem, jó kocsis vagy. Ez is családi tudomány. Vasárnaponként elmehetsz a templomba, a tiszteletes ur igen szép prédikácziókat tart, tanulni is lehet alatta pompásán, kinek ahogy hozza a gusztusa. Boris, a gazdaasszony, mindennap föz jó ételeket, éhen nem halsz meg. Hanem pénzt nem kapsz tőlem egy fityinget sem, a pénz kell adóba, meg a cselédeknek. Ha megszokod ezt az életet, itt maradhatsz örökre. Meglátom, lesz-e ember belőled. A szerint gondoskodom rólad. Senkiin sincs, öreg is vagyok. Csak ember légy, no érted a többit. Elemér megértette. Egy pár hónapig ugy elődöngött a nagybácsi dominiumán, mint egy gazdátlan kutya. Hol kiment a tanyára, hol a ménesben nagyot aludt. Majd a vállára vette a puskát és kihúzódott a nádasba vadruezát lesni. Pénze nem volt és ez nagy baj volt. Hanem a reménység annálinkább bokrosodni kezdett. A bácsi beteges lett és végre ágyba dőlt. Most már be mert nézni Elemér a városba is és a kirándulás reménysége felett sikerült, reggelig mulatott a „Rózsás" -ban — a reménységre. Megpróbálta többször is, sikerült, még pénzt is adtak a — reménységre. Pedig olykor kétkedett egyegy skeptikusabb hitelező. — Hátha nem hal meg a bácsi ?! Elemér megnyugtatta: Na, tudja, ez már több mint bizonyos. A Nadály doktor azt mondja, hogy el van rodhadva a mája és egy pár hónap múlva, egyenesen fekszik. A megyei főorvos ellenben azt állítja, hogy szivgyökér zsirosodása van, de nem vet neki három hetet, hogy teljesen csendes ember lesz belőle. A körorvos, aki mindig mellette van, nagy titkon megsúgta nekem, hogy az a két vén barom nem is konyit* a bajhoz: vérfoltok képződnek az agyvelején. Egy hét se kell neki, ki kell bontani a kriptát. — Hátha másnak testál a bácsi ? — Ohó ! rendben van már az.

1 Kéte-