Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-07-09 / 28. szám

1899. junius 18. PÁPAI KÖZLÖNY 3. fogyasztó közönséget a véte'ben. A kofáknak és közvetítők kartellt kötöttek s azt tesznek a piacon, amit akarnak. Abban az értelemben, amit a kartellről beszelünk tán nincs meg a piacunkon, tán lehetne is sprengolni, hogy ugy mondjuk a kartell embriót, de kétségen kivül a mi piacunkon is van és a kis pénzű embernek éppen olyan, mint a milliós rész vény vállalatoknak, ha a fogyasztók kartellje fenyegeti. De hát nézzük csak, hol van az a piaci kartell és kik nézik ? A kartell időszerű s a heti piacokra van berendezve ; űzik a kofák némelyike s a közvetítők igen szemérmetlenül. A módszer a következő : az árusoktól korán reggel összevesznek mindent, szövetkezéssel szabályozzák az árakat s másodkézből kapván szükségleteit a fogyasztó, az mesterségesen van megdrágítva s mesterségesen nyomva egységárakkal, mert a kofák és közvetítők kartellben vannak. A kofák és közvetítők kartellje tehát kétirányú. Rossz és önző céljaikra van az kihasználva az árusitó ellen, rossz es szipolyozó a vevőre, a fogyasztóra. Fölhívjuk a városi hatóságot vessen csak ügyet, mesterkedéssel teszik a mi piacunkon a kofák azt, hogy ők a közvetítők a közönség orra elől elszedjek a valamire való jószágot s aztán drágán eladják. Meglopják a pirkadó hajnalt és okkupálják a piacot, s a közönség nern tudja mire vélni, hogy miért drágul ugy meg a piac ? Ha lehetseges az, hogy a kofák piaci vetele feltételekhez és időhöz vannak kötve, ha lehetséges az, hogy a városi hatóságnak elsőrendű dolga, miként a vevőközönség ne engedtessék oda tisztán a kofák és közvetítők önkényének és főleg, ha a városi hatóság mindig bir ama helyeken kellő rendőrközegekkel, melyekkei a kofák kartellját megtöri, akkor szabályozhatja, hogy a piac mikor kezdődjék s a piacra törő elárusítóit a város végén a kofák nem foghatják megközelíteni. Azt hisszük talán lehetne ez ellen valamit tenni'? Szomszéd városainkban mindenütt szabályozva van, hogy a piacra törő elárusítót a város végén a kofák és kőzvetitők£ne közelíthessék meg, talán nálunk is lehetne intézkedéseket tenni, hogy ezen piaci hiénák grasszáló szövetkezete szétrobbantassék. Próbált már közönségünk mindent, sőt úgyis hogy korán kereste fel a piacot, igen ám, csakhogy a mi hénáink annyira szemermetlenek, hogy a város határánál elvásárolják a vidéki ember áruját. Ezért drágul meg nálunk a piac. Ez ellen tenni kőll, még pedig a városi hatóságnak kell erélyesen fellépni ez ellen. Felhívjuk, főleg a rendőrkapitányságot ezen közbotrányos állapotra, hogy hivatalosan is lássa meg, amit velünk együtt ő is tud s szépen elnézi. A mult hétről. Furcsa táncot jár velünk az időjárás. Kánikulás időjárást reméltünk s ha a kalendárium nem juliust mutatna azt kellene hinnünk, hogy áprilisban vagyunk. Folytonos esőzés, hideg szél járja, szóval kétségbeejtő helyzet. Legjobban érinti ez a vitus táncot járó időjárás a gazdákat és aratókat, kik naponta többszörös részletekben szünetelnek az aratásban. Szerencsének mondhatják magukat az érettségit tett ifjak és a pápai jótékony nőegylet, kik mulatságuk megtartása alkalmából nem kaptak ebből az időjárásból egész terjedelemben. Az erettsegit tett ifjak teljesen sértetlennek maradtak, a nőegylet kóstolójának azonban már kijutott egy kis rész ebből a tuti-frutti szeles és esős muzsikából. Az erettségit tett ifjak mulatsága prematurus lett. Már évek hosszú során át nem volt oly kitűnő anyag a mulatságukon, mint ez 'alkalommal. Éretteknek mutatkoztak minden tekintetben. Tánc, mulatság, kedélyesség, vigsag, jó étvágy, jó ivókepességről fényes bizonyságot szolgáltattak, amiben méltó partnerekre akadtak a megjelent tát shölgyekben. Voltak többen hölgyek kik határozottsággal kinyilatkoztatták, hogy már tobb izben tettek ily alakban érettségit, de még ilyen jól sohasem vizsgázták le. A mulatság a Casinó kertihelyiségében lett megtartva. Meg a délutáni órákban nagy »drukk«ban voltak, mert a felhők karika táncot jártak s csak az esti órákban lett végleg elhatározva, hogy nem a Casinó termeben, hanem a kertihelyiségben lesz a í »lábbeli vizsga. Bocsánat ezert a kifejezésért mert ezt a szót nem a rosszakarat diktálja s legfeljebb egy rossz élcnek lehet betudni. Én abból indultam ki, hogy ha van Írásbeli, szóbeli érettségi, ugy ezen alkalomra teljesen reáillik a »lábbeli« vizsga, mert tényleg a láb ügyességéből tettek vizsgát. S őszintén megvallva, nem tudom, hogy a megjelent érettek mily eredménnyel lettek szó vagy Írásban érettek, de a »lábbeli« érettségük várakozáson felüli sikert aratott. Itt mindegyike praematurus lett s egy sem lett visszavetve, még egy hóra sem. Ha csak azt nem vesszük visszavetésnek, hogy a szerelmi nyilatkozatok folytatása és megerősítése bizonytalan időre lett elhalasztva. Mert hát ez a kényes ügylet dominált. Friss, egészseges szerelmi nyilatkozatok voltak quantum satis. Nagy volt a hausse ebben az üzletágban. Nagy volt az ajánlat, nagy volt a kínálat, a vételt azonban titokban tartották s ez okból részletesen nem< számolhatok be. Annyit azonban hiteles forrásból tudok, hogy mindent megtettek az »üzlet érdekében« de azért ez a szakma még nem lett »teljesen érett«. .> A nőegylet kóstolója frontot csinált. Elhagyta a régi hagyományos helyét az uj kollégiumot s ^'elhelyezkedett a »legujabb«kollégium udvarhelyiségébe. A nőegylet is a korral halad. A kor minden legújabbat kultivál s igy a nőegylet is. Már nem elégszik meg az »ujjal« s a legújabbat választotta a kóstoló helyiségeül. Ember emlékezet óta a nőegylet kóstolójára mindig gyönyörű idő kedvezett, de ez alkalommal a nyári mulatságok társadalmi betegsége meglátogatta. Nem teljes vizitet adott, csakúgy környezte. Bemutatóul a délutáni órákban a »szél« jelentkezett este azután megjött Pluvius uram is ; mindazonált al ez nem gátolta a megjelenteket, hogy a hagyományos régi szokáshoz híven nem kóstoltak és jól mulattak volna. A szeles idő a »Confetti«nek volt az ellensége, de azért Schlesinger módjára »nem hagyta magát«. Jóllehet a szél tolytán sokszor célt tévesztett a dobálás, de azért nagy csatázás volt és fényes eredménnyel végződött. Nagy volt a kereset a felállított sátrakban. A legnagyobb rekordot a »Confetti« sátor érte el, ahol csak ugy tolongott a közönség, mintha ingyen osztogatták volna. Sokan azért tolongtak, hogy vegyenek, de nagyobbrészt azért hogy a csinos es kedves árusítókat láthassa. Mert hát azt meg kell adni, hogy jól kiválasztotta a rendezőseg, hogy kit kell a Confetti sátorba helyezni, ezer forint a debreczeni kollégiumnak, ezer forint az öreg Boris gazdasszonynak, száz forint az eklézsiának, a többi az enyém. Oh, ez már több mint bizonyos ! A három doktor csakugyan ugy elegyengette a nagybácsi útját, hogy egy hét se kellet neki és eljutott a családi kriptába. Ha egy véleményen lettek volna, talán még hamarább odaért volna. Most már mindegy A végrendeletét megtalálták a párnája alatt. Az utolsó fillérig jótékony czélokra hagyta a vagyonát. Kollégiumoknak, eklézsiáknak, nőegyleteknek, tűzoltóknak, vakoknak, hülyéknek, lelenczeknek stb. s!b. és végül az ingóságai közül az öcscsének hagy >lt — szabad választás szerint — akár a revolve'ét, akár egy jó erős borjukőtelet. Használja sikerrel. III. Bükkhegyi Elemér sehogysem használta. Egy Bükkhegyi ilyen eszközökhöz nem folyamodik. Ha minden elveszett/ megmaradt még a vármegye, ősi jogoknak védbástyája, elpusztult gentry-családok menedekháza, ez az ősi tápintézet, mely kisebb-nagyoba adag kenyeret ád aszerint, kinek' milyen az atyafisága és mennyire ura a betűvetésnek.. Ide került'Bükkhegyi Elemér is. Éhen meghalni egy Bükkhegyi! nem hagyhJ a vármegye, örökös szégyenfolt lenne reá nézve. A jótékonysági alap terhére bedugták a tiszti ügyész rnell,é diurnistának. Nyolczvan krajczár napjára. Húst nem verhet biz ebből az ember magára, de állapotnak mégis állapot. Csak kitartó légy öcsém! Biztatja az alispán. Jó betűket vess, mert az olvashatatlan írás csak a főhivatalnoknk előjoga, a diurnistának a jó írás a fő!udománya. Ha majd az öregekből pusztul, előre is mehetsz. Gondom lesz rád, csak arra ügyelj, hogy nagyon le ne rongyosodjál, ez nem volna méltó a famíliádhoz és lealázó vclna a vármegyére. Vármegyei tisztviselőnek főkelléke, hogy mutasson, kiki állásához képest, egy jó nadrágjának okvetlenül kell lenni egy diurnistának is, inkább ne egyél a jóllakásig, de a nadrágodon folt ne legyen olyan helyt, a hol látszik. Hát bizony Bükkhegyi Elemér sokszor nem evett annyit, amennyit szeretett volna, sokszor volt előtte a legelérhetetlenebb vágy: egy öt fogásból álló ebéd. Néha e miatt ugy meglepte valami világfájdalom, hogy képes lett volna megenni egy sonkát. Ilyen kedélylyel lépett be egyszer a „Rózsás wba. Pénznélkűl. Oda intette a vendéglőst és szólt neki : — Tudja, nagyszerű dolog történt velem. Klasszikus. Soha sem történt többet ilyen vele - egész életemben. Magához szólít az irodából a pénztárnok. Te Elemér, ötven forint jutalmat utalványoztak részedre a szegény-alapból, ird meg a nyugtát, kifizetem. Nagy volt a meglepetésem, alig tudtam megírni a nyugtat, amint odaadom neki, a kezembe nyom két tizest, három ötösk, négy koronát és tizenhárom tallért. Ekkor felébredtem. — Hát álmodott ? ? — Maga hitte,,hogy valósággal tőrtént? — Dehogy. Éjjel álmomban. Amint felébredtem az ágyból, hirtelen kiugrottam^ felírtam egy papirosra : 20. 15. 4. 13. Reggel vettem egyetlen forintomat és megtettem a négy számot a lutrira. Egy hét múlva ur leszek. Nagy ur. Most hozzon egy porczió rostélyost, egy fél liter jó bort és egy adag trappista sajtot Na csak ne tréfázzon. A jövő héten kihúzzák a számjaimat, akkor fizetek, magát is úrrá teszem. — Hát bizonyos benne ? — Oh, ez több mint bizonyos ! Az ilyen álom mindig beüt. A vendéglős elment a rostélyosért és útközben igy monologizált: Az több mint bizonyos, hogy ez a szegény ember sohasem adja meg ennek a vacsorának a< árát, de az is több mint bizonyos, hogy előbb-utóbb bolondok házába kerül. IV. A vendéglősnek csak egy jóslata vált be, ugyanis a vacsora árát sohasem kapta meg, de Bükkhegyi Elemér, a bolondoK házába sohasem került. Megmaradt ő diurnistának élete végéig. Aztán meghűlt, eltemettette a vármegye és most már, több mint bizonyos, hogy semmi baja nincs.