Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-06-25 / 26. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. junius 18. tethetők ne ragaszkodjanak, s ne igyekezzenek, befolyást gyakorolni oly irányban a kivető bizottságokra, hogy azok kötelességüket, legszabadabb elhatározásuk, legjobb tudomásuk szerint ne teljesítsék". Ezt mondta a pénzügyminister s ez teljesen megvilágítja a helyzetet. A kincstári előadó, ki nem ösmeri helyi viszonyainkat a sötétben tapogatódzik. Ő kénytelen adatokat, információkat beszerezni, ezeket pedig beszerzi ott a hol tudja, jó vagy rosz, alapos vagy nem alapos s ezek alapján teszi meg a javaslatát. Ehhez ő csökönyösen nem ragaszkodhatik, hanem igenis tessék a kivető bizottság véleményét, mely mindenesetre a helyi viszonyokat jobban ösmerheti mint az előadó alkalmazkodni s nem oly jeleneteket provokálni, amelyek már nem egy ízben játszódtak le a bizottság előtt. Máskülönben a pénzügyminister nyilatkozata után, most már az előadóhoz nincs szavunk, az ő dolga valljon respektálja a miniszter által mondottakat és utasításokat, nekünk ezúttal a kivető bizottság tagjait kell figyelmeztetnünk a ministeri beszédre és kötelességük teljesítésére. Igenis kötelességtudásra szólítjuk fel őket. A mit az előadó a bizottság elé terjeszt az csak javaslat. A város polgáraiból a helyi viszonyok ismeretével alakított bizottság feladata és kötelessége a pápai lakosság megélhetési viszonyait az adóalappal kiegyenlíteni. Az ilyen adöjavaslattal, melyet a kincstári előadó peresentálni akar, az egyenértékű a város lakosságának pusztulásával. Ezt megakadályozni van hivatva a bizottság és ehhez teljes jogot ad neki a pénzügyminister nyilatkozata, melyet a főváros küldöttsége előtt mondott s melyet mi városunk nagy érdekű voltánál fogva citáltunk. hála ! — nem veszett kárba; a szoba ajtaja megnyílt, de csak annyira, hogy a .hasadékon keresztül egy bozontos, főlszemüvegezett fej jelenhessék meg. A fej mérgesen kiszólt : — Ki az? Hm 1 Ágostyáni ur hamarjában nem tudta meg mondani, hogy ő kiesőd!'. Hátulsó zsebéből zsebkendőt húzott elő s óvatosan megtörülte homlokát. A fejhez erre csakhamar egy testalkat csatlakozott, piszkos, zsírfoltos szalonkabátban, mely szinte feszült a kövér mellen. —r Kit keres ? hangzott másodszor az előszoba csöndjében, de immár valamivel enyhébb árnyalatú hangon, mert a megjelent doktor nem tudta, vájjon nem pacienssal nem pacienssal van-e dolga ? Azokkal tudvalevőleg csak a műtét alatt szabad gorombáskodni. -*• Legalázatosabb szolgája, nagyságos doktor ur, — hajlongott az iktató s oly keserű arcot vágott egyszersmind, hogy a fogorvos nyomban azt vette ki belőle, hogy a foga fáj. Nagy arcolvasó ő, hiába ! — Nagyon fáj, mi ? Kérdé és hamis részvéttel kancsalitott Citálhatnánk egyes eseteket, amidőn a kincstári előadó csökönyössége folytán a kivető bizottság kénytelen volt megszakítani a további tárgyalásokat, de ezt hisszük, hogy az ily experimentumra nálunk nem lesz szükség. Kereskedőink panaszos ügye. Régi és jogos panasza az a vidéki kereskedö'knek, hogy üzletüket, exísztenczijájukat veszélyeztetik a gyolcsos tótok üzelmei. Ezen házalás czimen űzött gyolcsos tótok visszaéléseinek meggátlására igen üdvös és a vidéki kézmíMrukereskedés szempontjából nagyfontosságú határozatot hozott a kereskedelemügyi minister. Ezen gyolcsosok ugyanis ru

ful kijátszva régi jogon gyakorolt házalási engedélyüket, kocsin valósággal nagy árutárakkal ellepnek bizonyos vidékeket és a heti piaczokon mint nálnnk is dúsan megrakott sátorokban árulnak mindent, és egyenesen tönkre teszik a helybeli állandó kereskedőket, a kik az adót fizetik, személyzetet tartanak és viselik az állandó üzlet költségeit és terheit. Egyáltalán nem házalnak és nem vándorolnak ezek a gyolcsosok, hanem felosztva egymás között az ország különböző vidékeit, állandóan minden hetivásár alkalmával ugyan abba a városba vagy községbe mennek, és másra mint hetivásárra egyáltalán nem is járnak. Hat-hat napi terminusban, — ki melyik vidéket járja — visszatér ugyanarra a helyre rengeteg áruval, nagy sátorokkal. Ez a csúf tulkapás megrongálta már a szolid vidéki kereskedést. Ezért hasznos dolgot cselekedett a kereskedelemügyi minister a mikor végre szétütött ezek között a sáskák közö?t. Kívánatos, hogy a hatóság nagyobb szigorral járjon közre a maga szemüvegén keresztül a titokzatos alakra s betuszkolta a terembe. — Oh! felelt Ágostyáni és a szivére tette kezét. Áhítattal vegyes borzongással állt meg a kipárnázott szék előtt, sziván a karbolos levegőt, mig a doktor félrefordult és műszerei közt keresgélt. — Üljön le ! — kiálltott rá hirtelen és egy pillanatig sem várva, bele nyomta a karosszékbe. Ágostyáni most ugy érezte, hogy verejtékcseppek ülnek ki homlokára, azontúl pedig homályos volt előtte minden. Egy kétségbeesett kísérlettet még föl akart ugrani, a székből, de valami ármányos masina fogva tartotta benne. A rugkapálódzó betegek számára volt az a készülék föltalálva. A doktor közeledett feléje a csillogó acélvogával. — Melyik ? — kérdé röviden, szinte durván. A rémület egy percre megakasztotta Ágostyáni urat a lélekzésben. Ha még csak tréfa volna! . . . Szemei kimeredtek és őrülten kapott szájához, mintha fogait akarná védelmezni, majd erdőleg tekintett a doktorra a ki pedig türelmetlenül ismétlé a kérdést. területén ezen üdvös intézkedés végrehajtásában,. A nagyméltóságú m. kir. kereskedelmi minister urnák a gyolcsos tótok ügyében hozott határozata szerint a törvény alapján biztosított azon kedvezmény, hogy a feisővidéki házalók a hetivásárokat is látogatják csak azon felsővidéki egyénekre Vonatkozik a kik a házalást tényleg gyakorolják, vagyis állandóan helységről-helységre és házról-házra járnak meghatározott eladási hely nélkül árusítanak, s csak e mellett jelennek meg az útba eső kornyékben tartott hetivásárokon 'ú. Ellenben nem terjed ki a törvény jelzett kedvezménye azokra az egyénekre bárha felsővidékiek is, a kik valóságos házalás gyakorlása nélkül csak hetivásárokat látogatnak. Már pedig a házaló kereskedés alatt a fenálló házalási szabályok értelmében a helységről-helységre és házrólházra járás mellett meghatározott eladási hely nélkül való eladás értendő, azok a kik helységről-helységre és házról-házra járás mellőzésével csupán hetivásárokat látogatnak házalási kereskedőknek nem tekinthetők. Azok a gyolcsosak tehát, akik a szabályzat értelmében házaló kereskedést nem folytatnak, hanem csupán hetivásárokat látogatnak még pedig mindig minden hetivásáron megjelennek világos, hogy a törvényt játszák ki, mert ők ipart nem váltanak, üzletük után adót nem fizetnek és igy az ipara után adót fizető kereskedőket károsítják, elnyomják. A törvény intentiója szerint nekik az egész országot be kellene járni, de e helyett mindenik család megszáll egy bizonyos területetet az monopolizálja, a házalás mellőzéssel csupán hetivásárra jár. Mert ha a törvény értelme szerint házaló kereskedést folytatna legfeljebb — Mutassa, melyik? Ettől a pillanattól fogra aztán önkívületben volt az akaratlan páciens. Mintha hipnotizálva volna, betette muttató ujját egyik záp fogához, mely fényes feketeségben ragyokott. — Au ! ! ... s a fog ott találtatott immár a mosolygó orvos két ujja kőzt a levegőben. Tehát meg történt. Bambinói Henrik közönyösen mosta kezeit, Ágostyáni ur pedig hallgatagon, kábultan öblögette a kimúlt fog helyét, miközben száz különféle gondolat kergetőzött lázasan az agyában. Ugy tetszett, mintha csak most félne igazán. A veszélyen általesvén, először is arra gondolt hogy a doktor ur tán hirtelen megőrülhetett, hisz most is oly különös tekintettel néz rá ,a szoba sarkából; a hol műszereit a tokba berakja. S ez a föltevés nem oly lehetetlenség. Fejcsóválva gondolkozott s mikorra kezeit a törülközőbe bele törütte, jutót eszébe hogy itt tévedés esete is fönnforoghat. Bizonynyal ugy lesz. Bambinói Henrik kézdőrzsőlve jött elébe.