Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-06-11 / 24. szám

2. PÁPAI KÖZLÖNY 1899. junius 11. bocsájtkózunk ennek részleteibe, csak annyit jelezünk, hogy ily értelemben szándékszik a polgármester postaépületünk célszerű elhelyezéséről gondoskooni és ezen mizériákon segiteni. Egyelőre ennyit! Várjuk a fejleményeket s akkor bővebben szólunk majd a tárgyhoz. Bizunk derék polgármesterünkben, hogy buzgó fáradozásának sikerülni fog ezen tervét megvalósítani s legközelebb már hirt fogunk adhatni a sikeres megoldásról. Pollatsek Frigyes. Levél a szerkesztőhöz. — Czipész és csizmadia iparosaink érdekébea. — Városunk nagynevű képviselője nagyságos Hegedűs Lóránt dr. eltelve az iparos osztály iránti buzgó jóindulattal a pápai ipartestület nagyra becsült elnökéhez intézet nyilt levelében emberbaráti szeretettől áthatva, előadja, hogy mily odaadván működött közre, hogy városunk iparosainak, főleg pedig a czipész és csizmadia iparosoknak súlyos helyzetét enyhitse és pedig kegyesen megígérni méltóztatott, hogy a mint már eddig is lépéseket tett, ezután is oda fog hatni, hogy az állam által egyenesen az iparosztály felsegélyezésére megszavazott összegből a Pápán szervezendő czipész és csizmadia iparosok szövetkezete is állami kölcsön kedvezményben részesüljön. Jól esett olvasnunk, hogy nagyságos képviselőnk mennyire átérzi iparososztályunk súlyos, nehéz helyzetét és mély hálával eltelten látjuk gondoskodását annál is inkább, mert ő is éppen azon az uton óhajtaná iparosainkat segiteni, a melyet maguk az iparosok is a leghelyesebbnek és legczélszerübbnek tartanak és elismeri, hogy légy zsömmögését nem hallottam volna, kereken kijelenthetném, hogy a szobában síri csend honolt. — Köpezös, 45 év körüli kis emberke fogadott szájában hosszú pipával, melyből nagyokat pöfékelt. A ház ura a pipát le, a pápaszemét p'edig föltette. — Volt már ily minőségben ? kérdé közömsös hangon. — Nem. — Eddigi foglalkozása? — Többek közt utazó voltam. — Miben utazott ? — Gombos-, varró- és hajtőkben, fog-, ruha- és hajkefékben. A kis emberke lábát himbálta, amit én ugy értelmeztem, hogy válaszom kielégítette. — Forgott-e már magasabb körökben? kérdé hirtelen. — Magasabb körben voltam ugyan elégszer, de ott nem én forogtam, hanem a — helyiség. — Érthetetlen. — Ez ugy van kérem, hogy a „Komfertable kocsisok kőré"-nek, mely a harmadik emeleten van egy időben jegyzője és pénztárosa voltam, itt berugattak néha napján s ilyenkor forgot, körülöttem minden. csakis szövetkezeti uton lehet iparosaink sanyarú helyzetén változtatni. Valóban a szövetkezet módot nyújt arra, hogy az iparosok áruikat a lehető legolcsóbban, minden nyeréskedés kikerülésével, beszerezhessék és nem történhetik meg az, a mi pedig igen gyakran előfordul, hogy az iparos nem lévén tisztába az árukkal — kihasználtatik ; nem történik meg továbbá az, hogy adóssága miatt kénytelen az iparos egy kereskedőhöz menni és silány árut vásárolni ugyanazon árért, a melyért máshol esetleg elsőrendű árut kaphatna : egyszóval nincs kitéve egyesek nyerészkedési vágyának. A szövetkezeteknek tehát, a mit mindezekből kiviláglik sikereseknek kellene lenniök és hogy általánosságban mégsem tapasztaljuk azt a meglepő eredményt, a melyet méltán elvárhatnánk. Ennek okát azon körülménynek tulajdonitható, hogy tapasztalat szerint legtöbb szövetkezetnél nem alkalmaztatnak teljesen szakértő és megbízható egyént. Ennek eredménye természetesen az, hogy sem megfelelő anyagot nem tudnak beszerezni a szövetkezetek, sem az árukat nem képesek megfelelő árért megkapni. A gyárosok ugyanis ismerve a szövetkezeti tagok és az üzletvezetők csekély szakértelmét és megbizhatlanságát a szövetkezeteket egyáltalán nem részesitik előnyben sőt áltálánosságban a szövetkezetek több czikket drágábban vásárolnak miut az egyes kereskedők. Régi tapasztalat alapján határozottan állitom, hogy a szövetkezetekkel mindaddig nem voltam képes Üzletet csinálni, a mig fel nem ismerve a helyzetet, a szövetkezeti üzletvezetőt és élesebb nyelvű elöljáróit — a gyárosok által bevezetett » Tisza* szivarokkal — Hát ez maganál magasabb kör? dühöngött az öreg-e „Hordárok és targonczások körében", ez meg a megyeház emeleten található. A paprikakereskedő ugy nevetett, hogy arczát bátran lehetett volna árujának czégéréül használni. — És jelenleg miért nem jegyzője és pénztárosa e nagyrabecsült testületeknek ? — kérdé hirtelen „e. d. pénztáros" azért különös hangnyomatékkal ejté ki hogy világosan elértem a czélzást. — Ahhoz semmi köze ! — Mondja ki egyenesen, hogy nem egyenes utonjárt, — szólt nekibátorodva, szemtelen mosolylyal ez kis emberke. — Mit mondott? Mit merészelt mondani ? — sziszegtem magamból teljesen kikelve. Maga nem ösmer engem nem tudja kivel van dolga Micsoda gaz, aljas rágalom ! Tudja ez megtorlásra vár. A háziúr arczime már most inkább nevéhez hasonlitot. Nem törddve ezzel folytattam kemény hangon ? — Ugy-e nem tudja kivel van dolga! Maga engem igazságtalanul vádol. Ez felháborít, arezomba kergeti a vért Lázangó lelkem éktelen, határt nem ösmerő dühében zúzna, törne, vágna. Tudja meg hogy én le nem kenyereztem, sőt leggyakrabban maga az üzletvezető jelentette be, hogy ő a gyárosoktól bizonyos ajandékot kap abban az esetben, ha nálunk szerzi be a szövetkezet szükségleteit, — a minek természetes következménye az hogy a szövetkezet 3 — 5%-al áron felül vásárol. Természetesen még inkább előfordul az ilyen csell ott, a hol minden ellenőrizés nélkül az üzletvezető teljhatalmilag reedelkezik és így nyilt tere van a szövetkezet megkárosítására. Ezek teh : az okai annak, hogy a szövetkezetek világos előnyeik mellett sem tudnak megfelelő eredményt felmutatni, — pedig ezt a legegyszerűbb módon ki lehet azzal kerülni, ha a szövetkezetek megbízható, meg nem vásárolható, teljesen szakértő üzletvezetőt alkalmaznának, főleg pedig a'pénzkezelést egyáltalán nem bíznák az üz* letvezetőre, hanem naponta más-más két iparos ellenőrizné a pénztárt és az eladást, a mi által a szövetkezet mindennemű megkárosítása lehetetlenné lenne téve. Nagyságos képviselőnk azt említi tett levelében, hogy városunkban túlsók a czipész és csizmadia iparos, e nézet ellen a legnagyobb tisztelettel ezt az ellenvetést bátorkodom tenni, hogy éppenséggel nincs túlzsúfolva városunk, mert hiszen a rövidáru üzletekben legalább is ugyanannyi külföld kész czipct adnak el, mint, a mennyi városunk műhelyeiben elkészül. Ezt kellene kiszorítanunk, ez ellen kell vállvetve küzdenünk és nagy dicsőség volna hazai iparunkra, ha képesek volnánk éppen olyan anyagból és ugyanazon árért kiállítani a czipő árut, mint a külföldiek. Mert határozottan mondhatom hogy a külföldi gyárosok 20%—30%-ot nazarénus voltam testestül, lelkestül s inkább letettem szilárd meggyőződésén alapuló hitvallásomról. csakhogy fegyvert foghasak becsületem megóvása czéljából. Fogalma nincs, hány embert aprítottam már föl és löttemagyon. Legutóbbi párbajon Nagyszombaton nagypénteken volt, csakhogy csütörtököt mondott pisztolyom, szerencséjé ellenfelemnek. De hasonló hősies afítejreim voltak Szerdahelyen és Tardos kedden is. A paprikakereskedő sóbályvánnyá váltt e szavakra. Ide-oda támolygott, ingadozott, ajka vonaglott, végre eszméletlenül roskadt a pamlagra. Ezt fölhasználtam. Kissé körültekintő voltam. Előlegképpen a zseberiibe vándorolt egy arany remontoir óra lánczczal, ezüst szivarvágó, fél tuczat regalitas szivar, egy elefántcsontnyelü papirvágó kés, két darab „Kahismer"-féle irón s egy doboz svéd gyújtó. Közben magához tért Salzgruber ur. És ezután akartam, de ő megszólalt halkadozó hangon ! — Csak ne . . . ké . . . rem . . . rendőrt . . . ne hívjon . . . ne . . . inkább megteszek mindent. Ennek elment az esze, tehát nekem nem kell el menni. Aki rendőrökkel fantazal, az nem lehet beesületes, ergo becsületesen kifosztogathatom. A t. urnák nyomja valami