Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-05-07 / 19. szám

PÁPAI KÖZLÖNY 1899 május 7. előkelőségei és vezérférfiai körében nagy elégedetlenséget szül ezen toronyóra javításának huza-vonája. A jószágigazgatóra, ki vezérférfiaink körében naponta megfordul s azok tanácskozásaiban élénken résztvesz, most már bizonyos kötelességet ró ezen kérdésnek illetékes helyen való megsürgetése. Ne értsen bennünket félre igen tisztelt jószágigazgató ur! Ezzel nem azt akartuk mondani, hogy talán Ön elmulasztotta volna e tekintetben kötelességét teljesíteni mint jószágigazgató mi ezzel csak azt akarjuk jelezni, hogy, e kérdésben mint városi képviselő és társadalmunk egyik vezérférfia tegye meg kötelességét. Ezen kötelességét pedig abban (látjuk, hogy a kegyurat ezen türhetlen állapot felett kellőleg informálja mert csakis ő van hivatva ily értelemben ezt megtenni. Egész bizalommal fordulunk tehát Wéber Rezső jószágigazgatóhoz, mint városi képviselőhöz és városunk egyik intéző férfiához, hogy a toronyóra javítását, mint városunk egyik közszügségletét a város kegyuránál szorcalmaza. Meg vagyunk szentül győződve, hogy ha a jószágigazgató a tűrhetetlen állapotot Gr. Esterházy Móricz előtt egész teljeségében feltárja, ugy rövid időn belül ezen mizérián segítve lesz. Nics okunk ebben kétkedni, mert mint már fentebb érintettük, városunk kegyura soha sem zárkozott el akkor, midőn városunk, jóindulatára és pártfogására appelált. Nem kell tehát más, mint kegyurunkat ezen mizériák felöl teljesen informálni s rövid időn belül újra halláni fogjuk a toronyóra ütését, melynek nem hangzása városunk szégyenfoltját képezi. Pollatsek Frigyes. Megyei közgyűlés. — 1899. május 1. — Vármegyénk törvényhatósága évi rendes közgyűlése a megyebizottsági tagok nagy részvétele mellett tartatott meg. Ezen nagy érdeklődés előre volt látható, mivel több kiváló állások betöltése volt napirendre kitűzve. A közgyűlésen Fenyvessy Ferencz megyénk főispánja elnökölt, ki ez alkalommal hosszabb beszéddel nyitotta meg a közgyűlést s ujolag kijelentette, hogy a megye kormányzatában az erény, becsület és igazság elvét tartja főelvéü

1. Az üresedésben levő állásokra a pápai járás főszolgabírójává : Bélák Lajos, megyei t. főügyésszé : Csapó Kálmán, árvaszéki elnökké - Bada József, a devecseri járás szolgabirójává : Szabó János lett megválasztva. Városunkat érintő ügyekben a negyedik gyógytár felállítása nem javavas oltat ott, ugy szinte a városi főorvos fizetés emelése ellen beadott felebbezésnek hely adatott. Ezenkívül több szabályrendeletünk jóváhagyatott. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be: Fenyvessy főispán — kit a terembe lépéskor zajos éljenzéssel fogadták — szívélyes szavakban üdvözli a rendkívüli nagy számban megjelent bizottsági tagokat s hosszasabb megnyitó beszédében érinti a már beigtatása alkalmával elmondott programmját, hogy főelve lesz a megye kormányzatában az erény, becsület és igazság jelszava. Ezt azért ismétli mert túlnyomó számban látta megjelenni az oly bizottsági tagokat, kik beigtatása alkalmával nem voltak jelen. A főispán megnyitó beszédét hoszszantartó taps és éljenzés fogadta. Napirend elött|főispán hogy jelenti a megyei gazdasági egyesület meghívására »Az országos magyar gazdasági egyesülete Veszprémben a megyeház nagytermében május hó 13, 14 és I5 napjain a gazdasági akadémia tanárai mezőgazdasági előadásokat rendez. Tudomásvétel után áttértek a napirendre. Az alispáni jelentés, tekintve, hogy ki lett nyomtatva és szétosztva, mint felolvasottnak lett tekintve és tudomásul lett véve. Felolvastatott a számonkérö szék jelentése, mely észrevétel nélkül tudomásul szolgált. Főispán jelenti, hogy a kandidáló bizottság a következőkép alakult meg. A megye részéről; gr. Nádasdy Ferencz, Gyurácz Ferencz és dr. Jánosy János, a főispán részéről : Bezerédy Viktor, Szabó Imre és Uváry Ferencz lettek kijelölve. A kandidáló bízottság jelentését az üresedésbe levő állásokra Ováry Ferencz olvassa fel. A pápai járás főszolgabírói állásra két pályázó jelentkezett Bélák Lajos és Doktorits Samu, mindkettő kandidáltatott ily sorrendben. A megyei t. főügyészi állásra Csapó Kálmán és Bélák István pályáztak, kik ily sorrendben lettek kandidálva. Az árvaszéki ülnöki állásra egy pályázó Bada József, ugyszinte a devecseri szolgabírói állásra is egy pályázó Szabó Nep. János jelentkezett, kiket a bizottság tekintve, hogy a megkívántató kvalifikációval rendelkeznek, ezen állásokra kandidál. Fenyvessy főispán elsősorban a pápai járás főszolgabírói állásra rendeli el a névszerinti szavazást, anélkül hogy az ülést felfüggesztené. egyik borzas segédre : Hoczi egy gyufát, Avrám. — Belefáradtam, annyi . . . felelte vállait vonogatva az örmény. — Nem mondasz igazat, Bogdi, — irtormogta félhangon a harmincz éves jó barát s ránézett nehezteléssel a hunyorgató örményre, — egyéb jár a te fejedben, de megbánod. — Már ugyan mi ? — S ha még fiatal volnál, de a te korodban fiam, a te korodban! Macska látott ilyet. Hatvan esztendővel a vállaidon ; — Ötvennyolcz, tekintetes ur, —felelte ingerülten az örmény, —• és nem hatvan. — Egyre megy. — A tekintetes urnák igen, de másnak, a ki . . . Bogdi bácsi hirtelen elhallgatott, s kicsit megzavarodva fordult félre. A nyugalmazott adótárnok föl sem vette a letekintetesezést. Ajkain szemrehánzó, kesernyés mosoly játszadozott. Kövér, bogos ujja méla fenyegetéssel aposztrofálta a zavartan ideoda babráló örményt. — De másnak, ugy-e Bogdi fiam, — folytatta epésen a félbehagyott mondatot, — a ki behizgelegte magát a grácziádba, s máris annyira vitte, hogy nemcsak neki, hanem még az anyjának is selyemköntöst ajádékoztál . . . — Hát aztán? Kinek mi baja vele? — Nekem semmi, de majd lesz neked elég, ha idejében nem retirálsz. Hiszem még azt sem tudod, te szerencsétlen, hogy miféle ivadék az a nagycsontu Trézsi, meg az atyja . . az a puezezos perzóna. — Tekintetes ur! — berzenkedett sértődve a kis örmény — ne nevezze perszónának Petrovicsnét: az igen tisztességes özvegy asszony. Férje őrnagy volt, a kit katonai pompával temettek el. — Láttad? — Már miért láttam volna! Petrovicsné tisztessége kifogástalan. Három esztendeje lakom náluk tudhatom. Tudok mindent. Hogy szegény ? Bánom is én ! Van nekem elég. Annyi mindenesetre akad nálam — fejezte be majdnem gőggel az örmény, s apró, ravasz szemei megvillantak, — hogy akár mindennap süteménynye! és pecsenyével traktálhassam a hitvésemet. — Igy vagyunk, Bogdi? Tehát nőül veszed a nagycsontu Trézsit ? — Ha ő is akarja,, igen. — Ilm . . . Tán nem akarja? — Még nem egészen bizonyos . . . , — Komédia! — Tekintetes ur! fortyant föl ismét az örmény. Á jóbarát ezenközben fölemelkedett a székről, föltette kalapját s a nélkül, hogy kezét nyújtotta volna Bogdi bácsinak, megindult az ajtó felé. Ott egy pillanatra megállt, megbillentette kalapját s igen udvarias, igen száraz hangon igy szólt: — Isten önnel. Bulbukán ur! Kilépett a boltból és elment. Bulbukán Bogdi egy perczig meghökkenve tekintett utána. Hosszú évek óta most hallotta először a vezetéknevét, melyről már majdnem egészen leszokott a jóbarátok kényeztető „Bogdi bácsi'ja mellett. De csakhamar megvigasztalódott és félre húzta rejtelmes mosolylyal a szája szélét. — Az irigység beszél belőle, semmi más .... dunoyogta fitymálva, és dolgai után látott. A ki nem tudja megrágni a mandulát — meditált magában gúnyolódva, — az mindig azt mondja: nem kell . . . S bizony ugy cselekedett a kis örmény, miképpen elhatározta : négy hét múlva bezárta a boltot. Eladta, a mi az övé volt, visszaküldte a hitelbe szállított portékát és mindenkit becsületesen, egy krajezár hija nélkül kifizetve, letűnt a nyilvánosság színpadjáról és nem is adott magáról életjelt két hónapig. A mit a város ezen idő alatt megtudott róla, azt már mind elkésve vette hirül. Terveit Bogdi bácsinak nem tudta senki, — a bevégzett dolgokat szapulgatták szappan és sujkoló nélkül. Igy megtudták, hogy a lővés/.egylet közgyűlésére, melyen ő fog elnökölni, valami kéts.:áz pengő forinton nagyszerű fekete díszmagyart vásárolt kéz alatt az alispán úrtól, a kinek éppen ezidő-