Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.
1899-05-07 / 19. szám
189 9. május 21 . PÁPAI KÖZLÖNY 3. egyes alkalommal Koller Sándor főjegyző olvasta. A választások után a főispán az ülést 5 perezre fel íügesztette. Az ujolag megnyitott ülés rövid tartamú volt s a tárgysorozat néhány pontjai lettek latárgyalva s ezután az első napon a közgyűlés Fenyvessy Ferencz főispán lelkes éljenzésével nyert befejezést. Hétfőn, kedden és szerdán folytatólagos ülés volt s szerdán délbe a közgyűlés tárgysorozata ki lett meritve. Színészet Pápán. Sziniévadunk végéhez közeledünk. Dobó Sándor színtársulatával — mint halljuk — e hó i8-ig szándékszik városunkban időzni s innen Szegszárdra megy. Azon esetben azonban, ha közönségünk pártfogásával továbbra is megtiszteli, ugy a színigazgató a május hónapot nálunk töltené, ami részére nagy előny volna, amennyiben akkor Szegszárdra nem volna kénytelen menni, hanem Junius hónapot Sümeg és Tapolcán töltené, s igy közel volna Siófokon ahol Julius i-én megkezdi a nyári évadot. Dobó színtársulatával közönségünk nagyon ís meg lehetett elégedve s igy hisszük, hogy ezen rövid időtartamra, mely reá nézve talán létkérdés, amenynyiben nagy költségtől mentené meg, megnyeri közönségünket s körünkben töltheti a május hónapot. Közönségünkre ez már nem ró nagy áldozatot s kedvelt színigazgatónkat ezzel nagy hálára köteleznénk. Színtársulatunknál változás is állott be. Felhő Rózsi kedvencünk megvált a társulattól s helyébe színigazgatónk szerződtetés céljából Kézdy Juliskát a pécsi színház volt subrette primadonáját léptette fel két estén. Közönségünk rokonszenvvel logadta őt s méltán, mert ugy játéka mint éneke praedestinálja őt erre a szerepkörre. A társulat esetleg szerződtetésével igen hasznos tagot nyerne vele, Heti reterádánkat adjuk a következőkben : Szombaton az annyit reklamirozott és a Magyar színházban oly fényes sikert aratott életkep. »A Gyurkovics leányok« került előadásra. A közönség már hetek előtt nagy érdeklődéssel várta a darab szinre hozatalát s ennek kifejezést is adott azzal, hogy zsúfolásig megtelt a nézőtér szép közönséggel. Az est hőse Benedek volt, ki Horkay szerepében brillírozott. Természetes egyszerűséggel s e mellett rendkivüli hatással érvényesítette ezen szerep minden egyes mozzanatát. Benedek művészjátékát közönségünk ugy nyilt szinen, mint felvonások végén tomboló tapssal jutalmazta. Máskülönben az ő rendkivüli színpadi rutinjának tudjuk is be, hogy az előadás fényes sikert aratott. A darab másik főszerepét Micit Dobó Sárika [ játszta. Dobó Sárika igen intelligens leányka s talán idővel igen ügyes színésznő válik belőle, de őszintén megvallva még nem érett erre a szerepre. Kitűnően tudta a szerepét, igyekezett minden áron a szereppel megmérkőzni, de nem volt képes reá. Erőltetett volt a pajzánsága s monoton volt a beszéde. Valóban nagy bátorság volt ezen szerepet elvállalni s csakis ezen bátorsága miatt teljes elismeréssel kell iranta lenni. Kitűnő szerephez jutott Némethy Jolán, ki a mama szerepében egy oly alakítást mutatott, melyre méltán büszke lehet. Minden egyes jelenete sikerült volt s megérdemelte azon sok tapsot melylyel őt közönségünk illette. Tóth Ilonka igen bájos és fess ezredesné volt. Klenovits az ezredes szerepét teljesen elejtette. Nem neki való szerep s sehogysem tudta magát beleélni szerepébe. Az ő alakítása nem egy ezredest, hanem egy fiatal gigerli hadnagyot tárta elénk. Jók voltak kisebb szerepeikben Lévay Margit, Török Malvin. Csöregh, Heltay és Madas. Miklósy Jankó egy-két jelenetével derültséget keltett. Az előadás kitűnő menetelü volt s ennek is tudandó be a fényes siker melyet az előadás elért. Szavazatszedő bizottság tagjaiul Sült József elnöklete alatt Ihász Lajos, Szabadhegyi Kálmán, Bauer Antal, Walla Gyula bizottsági tagokat kéri fel. A névsort Barthalos István olvasta. A szavazás kezdetét vette, de időközben az egyik jelölt Doktorits látva, hogy biztos bukásnak néz elébe, visszavonta pályázatát s igy a szavazás be lett szüntetve. Fenyvessy főispán ezután kijelenti, hogy a pápai járás főszolgabirájáva Bélák Lajos egyhangúlag lett megválasztva. A megválasztott főbiró rögtó'n le is tette a hivatalos esküt. A megyei t. főügyészi állásra főispán kijelölésére a szavazotbizottság következőleg alakult meg. Purgly Sándor elnöklete mellett Kenessey Pongrácz, Hunkár Dénes, Wolf Pál, és Rácz Gyula. A névsort dr. Csete Antal olvasta. A szavazás megejtetvén, elnök jelenti, hogy ^beadatott 252 szavazat, melyből Csapó 164 Bélák 88 szavazatot nyert s igy Csapó Kálmán 76 többséggel megyei főügyésszé lett megválasztva. Ily értelemben mondotta ki a főispán a határozatot, mire a megválasztott főügyész a hivatalos esküt letette. Csapó Kálmán rövid szavakban köszönetet mond a bizalomért s ígéri, hogy szívvel lélekkel a megyét fogja szolgálni. Fodor h. főügyész szinte szót kér s köszönetet mond a megye főispánjának, hogy öt tisztelte meg a helyettesítéssel. Az árvaszéki ülnöki állásra mint egyedüli jelölt Rada József, ugyszinte a devecseri szolgabírói állásra Szabó Nep. János lett egyhangúlag megválasztva, kik a hivatálos esküt nyomban letették. A hivatalos eskü formát minden tájt óvatolták meg egy váltóját a „Kisegitő"ben, kettőt az oláh banknál. — Tessék! Ki hitte volna, hogy ilyen préda. Majd megtudták, hogy Petrovics Trézsit csakugyan nőül vette, s a sánta szappanos házában négyszobás lakást bérelvén, oda vitte az uj asszonyt. — Bolond, tisztára bolond — sajnálkozott kárörvendve a város; — s hogy neheztelésüket minél élesebb formában éreztessék vele az emberek, midőn uj diszmagyarjában a lővész-egylet közgyűlésén mégjelent, egyeteln árva éljent sem kapott. Halálos csönd fogadta. A férfiak komolyan, a hölgyek büszkén tekintettek reá. A szőrös kis örményi módfelett lesújtotta ez a fagyos fogadtatás. Zavarában még az elnöki dobogó ^lépcsőjébe is belebotlott s oly borzasztóan verejtékezett fekete diszmagyarjában, hogy majdnem megfúlt. El is határozta ott nyomban, hogy leköszön. Meg,is tette. — Éljen! — kiáltotta egy gúnyos hang — s a fölhangzó általános nevetés végképp eltemette a váios hajdanta népszerű Bogdi bácsiját, a ki sápadtan támolygott ki a teremből és borzasztó fejfájással érkezett haza. Le is feküdt azonnal egy pompás bársony• díványra és kijelentette, hogy-beteg; hívjanak orvost. — Valami olcsó doktort, Trézsi szivem . . . nyögte remegő szájjal és behunyta szemét. Az elszenvedett nagy megaláztatás kipattintotta kereskedő-szívéből a régi a sporoló, a szorgalmas Szt.-Flóriánt. Megbánást és önvádat érzett hirtelen, minden átmenet nélkül. Az igazi szenzáczió azonban csak hetek múlva következett be. Az ellenségekké változott régi husz és harminczéves jóbarátok, nagy gaudiumára egyszer csak hire futamodott, hogy Bogdi bácsi úgynevezett „dult arczczal* rohant a kapitánysághoz s ott, a hivatalos odu pipafüstös levegőjében a kimerültségtől és izgalomtól inkább lerogyott, semmit leült egy székre. A közbiztonság és rend őre, a ki egyúttal tűzoltó-főparancsnok is volt s a vármegye legkövérebb hölgyének bátor férje, meglepetve sietett hozzá. — Mi az ördög, Bogdi, hát neked mi bajod van ? — A pénzem, Ábris . . . Kapitány ur . . . barátom ... a pénzem és a feleségem Trézsi, a kígyó . . . nyögte a kis örmény össze-vissza és felugrott, mintha az emlegettet kigyó éppen most merített volna méregfogait a lágyékába. Megszökőt a Trézsi is az, anyja is . . . elhagytak, megraboltak, kifosztottak, megöltek . . . megöltek, megölteeek! . . . kiáltozta, hosszan elnyújtva a szót és öklével verni kezdte az aktákkal megrakott asztalt, — Mi a patvar! mosolygott vidáman a kapitány, — hát csakugyan ? Megszökött az usszony ? — Medeg . . . intett reszketve Bogdi bácsi, és megint csak visszarogyott a székre. — Aztán kivel szökött meg ? — A pénzemmel, Ábris, a pénzemmel! Az én nyolezezer, forintommal. Nyolczezer pengő forintomat lopta ki a Wertheim-kaszszámböl és a pénzzel és anyjával eltűnt. Oh, be komisz fehércselédek ... Oh, be komiszak, Jézus, azt nem lehet kimondani. Elámítottak, befontak, mindig hízelegtek, s ihol megloptak, ez lett a vége. Azért jöttem, hogy segíts rajtam. — Nyugodtan, Bogdi, segítek rajtad, — csillapította nevetve a kapitány és megveregette a szegény ördög vállát, — csak türelem és hidegvér, okvetlen segítek rajtad. Nézz ide ; leülök ide az asztalhoz, kiadom az elfogatási parancsot, szétröpitek egy csomó sürgönyt és két nap múlva itt lesz a szökött asszony. — Fene egye meg az asszonyt! — esett szavába fajának egész durva keserűségével a szőrös kis örmény, s szinte eltorzult az arcza a dühtől, — csak a pénzemet kerítsd meg, Ábris, a pénzemet, a pénzemeeet . . . Az asszonyt akár sohase lássam többé. \
