Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-05-07 / 19. szám

IX. évfolyam Pápa, 1899, május 7, 19- szám PÁPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A toronyóra. Ha nem a közérdek rovására menne, ugy nagyon is szívesen szemet hunynánk ezen már nagyon is odiosussá vált ügy felett, de a közvélemény feljajdulása késztet bennünket ezzel ujolag foglalkozni. Hogy eddigelé nem tettük ezt, abban leli magyarázatát, hogy a toronyóra kérdésben reménynyel kecsegtettek bennünket, miszerint rövid időn belül megoldást nyer, de semminemű intézkedést nem láttunk arra nézve, hogy ez beteljesüljön. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy már hónapok óta nincs toronyóránk. A városi közgyűlésen interpellátió tárgyát is képezte ezen tűrhetetlen állapot s akkor a polgármester azon megnyugtatató választ adta, hogy ez ügyben megtett minden intézkedést arra nézve, hogy a toronyóra elkészítését a templom kegyuránál — mint illetékes fórumnál — a legrövidebb idö alatt kieszközölje. Nem tudjuk, hol akadt meg ez ügy, de hogy megakadt az bizonyos. Már pedig ez az állapot nem csakhogy tűrhetetlen, de már szégyenletes. Nem elég az, hogy hónapok óta nincs toronyóránk, de a hozzánk érkező idegenek elölt szégyenkeznünk kell, mert még azt sem mondhatjuk, hogy ezen baj orvosolva lesz, mert tényleg teljes homály fedi a toronyóra kérdés megoldásának mibenlétét. Megbízható forrásból tudjuk, hogy a polgármester átiratot intézett ez ügyben a pápai uradalomhoz, érintve, hogy a város vitális érdekéről lévén szó, kéri annak minél hamarabbi elintézését, s ezt teljes joggal kívánhatja, mivel tudtunkkal a város — mint ilyen — évenként 25 forinttal járul a toronyóra javításához. Ezen hozzájárulás 1826-tól datálódik. Nagyon tudunk csodálkozni, hogy ezen átiratnak még mai napig sincs foganatja. Széltében-hosszában hangoztatják, hogy Esterházy Móricz gróf városunk érdekeit szivén hordozza s ezen jóindulatának több ízben tanújelét adta s igy nagyon is furcsának találjuk, hogy ép egy ily kédérsben áll velünk ellentétben, ahol közvetve az ö érdeke is szóban forog, amennyiben ez az állapot Pápa városának, annak a városnak, melynek ő örökös kegyura, valóságos szégyenfoltját képezi. Nem is tudjuk elképzelni, hogy gr. Esterházy Móricznak erről a tűrhetetlen állapotról tudomása van, mert ha volna róla tudomása, ugy rögtön intézkedne ezen baj orvoslása iránt. Ép ez okból a gróf ur jószágigazgatójához Weber Rezsőhöz intézzük szavunkat, mint olyan egyénhez, ki teljesen tájékozva van ezen tűrhetetlen állapotról s ki hivatva van hiven referálni ez ügyben, hogy hasson oda a grófnál, miszerint városunk ezen szégyenfoltjától mentsen meg. Ezt pedig Weber Rezső jószágigazgatótól méltán elvárhatjuk. Ep ugy mint hozzánk érkezik egész halmaza a panaszos leveleknek ezen toronyóra kérdésében, ép ugy meg vagyunk győződve, hogy a jószágigazgatónak is tudomása van arról, hogy társadalmunk Bogdi bácsi. Élete önérzetesebb pillanatban a kis örmény boltos jogos hiúsággal mondhatta el magáról, hogy „Bogdi bácsi

B-t az egész város ismeri. Apraja, nagyja, öregje, fiatalja, ha örmény, ha szász, ha oláh, a magyarokról természetesen, kik javarészt kaszinónak tekintették a boltját, nem is emlékezvén. Az ö mosolygó apró szemei, kopaszodó tarkója, szörös fekete arcza, — az ö „singes" üzlete tele finom pesti és bécsi portékával, az ő czinóbersárga Szt. Flóriánja ismeretes volt messze földön s neg)ven esztendő óta diszben, népszerűségben és szidalomban folyton emelkedett. Ám a szidalomra is büszke lehetett a kis szőrös örmény, mert imhol a „Menyasszonyhoz" czimzett rivális üzlet tulajdonosát, bar kőváraljat és mezőtelegdi Telegdy Miklósnak hivták, s nemcsak a kővér patikárussal, hanem még a nagyságos királyi tanácsos polgármester úrral is tegeződött, — nem szidta bizony, mondhatni senki. A fehér menyasszony ragyogott a tisztaságtól; gyerekek be nem krétázták, vevők tömege ő hozzá nem dörzsölődött. Mi más volt Sz!. Flórián! Mi piszkos a krétától czinóber-sárga teste, s mi poros száraz időben a bolt a sok csizmától, czipőtől. bocskortól és mezitlábtól. Bizony megpukkadhatott a rivális kereskedő az irigységtől, ha ezen száma nélkül való „kuncsaft" ki és bevonulását nézte, mig ő nagyon ráért, hogy uri körmeit reszelgesse és szép szőke szakállát az üztet százpengős tükre előtt csinosan megfésülje. Midőn negyvenesztendei mesés szorgalom után Bogdi bácsit végre az a kitüntetés is érte, hogy a helybeli lövészegylet elnökének válaszlották, mindenki azt gondolta, hogy ez rilka kitüntetés az üzletre is óriási hatással lészen. A kis örményt nyilván büszkévé teszi a dignitás, szégyelni fogja a régi szük boltot, a kopott Szt. Flóriánt, a borzas segédeket és megnyitja pénzesszekrényét az uj méltóság tiszteletére, tágas üzleti helyiséget, aranyos Flóriánt és elegáns boltoslegényeket bocsátván a nagyérdemű közönség rendelkezésére, de mindezek izgalmas megdőbbenssére nem igy történt. Sőt az a szenzációs hir futotta be néhány nap múlva a legvérszegényebb pletykát is mohón emésztő várost, hogy Bogdi bácsi eladja a boltot és nyugalomba vonul. A hallatlan hir ugy hatott mint a villámcsapás. Eladni a boltot ! Megörült ez az örmény ! Hogy képzeli el Szt.-Flórián nélkül a várost ? Katrinczás oláh fáták a havasról, leszorított mellű, széles czipőjü szász lányok a közeli falvakból — kihez mgnjenek galandért, vászonért, tűért, czérnáért, ha ő már nem leszz ? A „Menyasszony" diszes helyiségeibe tán, hogy szégyenkezniük kellessék ? Ohő, Bogdi bácsi az ördög vigye el magát, ne tegyen efféle bolondokat. De a kis örmény bizony csak megtette ezt a bolondot és egy szép napon kijelentette, hogy be fogja zárni a boltot. Nincs vásár. Az üzlet megszűnik. Szt. Flórián czinóbersárga testével együtt az ára ennyi meg ennyi forint, — tessék megvásárolni. A város Bogdi bácsija nyugodalomba mégyen és nem árul többet, punktum. —• ezen nem lehet változtatni. Keressenek maguknak más Bogdi bécsit, vagy mmjenek ezután a predikátumos üzletbe, — nem bánja, isten úgyse, azt sem. — Megbánod Bogdi, meglásd, hogy megbánod — intette mélabúsan a kaszinózni betérő nyugalmazott adótárnok, s rászólt az Singer Mihály és Fia A tSlT

8 A raktáron levő összes kész férfi, fiu és gyermekruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izlés és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltetnek