Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-04-16 / 16. szám

1899 április 16. PÁPAI KÖZLÖNY 3, Színészet Pápán. Nem csalódtunk, midőn elősmerve színtársulatunk jóvoltát szép reményeket füztünk sziniévadunk sikeréhez. Fényesen igazolja ezt a lefolyt hét amidőn szín­házlátogató közönségünk méltányolva a színtársulat érdemeit jóindulatával és pártfogásával ajándékozta meg a színtársulatot s az egész héten telt és zsúfolt nézőtérről emlékezhetünk meg. Közönségünknek ezen spontán megnyilatkozása várható volt. Dobó Sándor minden lehetőt elkövet, hogy közönségünk elösmerését kivívja A szinirodalom legújabb termékei s a legújabb operette újdonságok vannak műsoron s ezen előadások kifogástala­nul lesznek színre hozva. Tulzottság nélkül mondhatjuk, hogy ily operette és drámai személyzet tavaszi évadunk­ban még nem működött városunkban. Elösmercleg kell nyilatkoznunk a felől ís, hogy a színigazgató újítást is hozott be, amennyiben rendszeresítette ezen évadban az ifjúsági előadásokat. Ö az első színigazgató, ki a vidéken erre vállalkozott s igy Pápa városa az első vidéki város ahol ily előadások például szolgálhatnak. Dobó igazgató ezen vállalkozásával teljesen meg lehet elégedve, mert zsúfolt ház nézte végig az első előadást, mely hivatva van az ifjúság fogékony lelkére hatni. Tudtunk­kal ez évadban még három ily előadás lesz megtartva. Szinre kerül : «A ké­rők», Kisfaludytól, «A proletárok* Csikytől és «Juilius Caesar ». Heti reíerádánkat adjuk a kö­vetkezőkben. Szombaton a népszinházban rendkivüli sikert aratott operett »A *baba« került szin­re. Dacára hogy felemelt helyárak voltak a né­zőtér teljesen megtelt diszes közönséggel, mely egész estén át zajos tapsokban adott elös­merésének kifejezést. A címszerepet Felhő Rózsi játszta. Ez a szerep mintha részére lett volna irva. Báj, kellem, temparementum özönlött játékában és énekeben. A közön­séget valósággal bámulatba ejtette baba utánzatával s méltán kiérdemelte azon szűnni nem akaró tapsokat, mellyel a közönség mű­vészetét elösmerte. A »baba« dalát többször meg is újrázták. Méltó partnerje volt Má­nyay Aranka, ki Lancelot szerepét bravúr­ral oldotta meg. Diskrét, hercig és ked­ves volt egyaránt s ő is kivette részét a sürü tapsokból melyek az egész estén át el­hangzottak. Nagy tetszés mellett játszott Miklósy, ki Hilarius mester szerepében kabi­net alakítást nyújtott s egész estén át derült­ségben tartotta a közönséget. Csáky (Maxim­in) egy két dalával megnyerte a közönség tetszését. Igen ügyes volt Irmai és Ha­das kisebb szerepükben, Pozsonyi Júliának, ki Hilárius mester hitvesét játszotta sokat ne­vettek. Az előadás kitütiö volt s ezt nagy­részt a rendezőnek főleg pedig Virányi kar­mesternek tudjuk be, ki ezzel . a gyenge zenekarral ily nagy effektust tud varázsolni. Vasárnap délutáni előadásul szép szá­mú közönség előtt »A vigécek« ment. A közönség sokat nevetett Miklósy Abelesz alakításán. Lévay Margit dalai tetszést arattak. Esti előadásul másodszor került szinre »A baba« rendes helyárakkal. A színház zsúfolásig megtelt s a közönség között lát­tunk többeket, kik másodízben gyönyörköd­tek az előadás fényes sikereben. Az előa­dásról nem mondhatunk ujat, hacsak nem azt, hogy talán több taps volt mint az első előadásnál, melyet a szereplök Felliö, Má­nyay, Miklósi nemkülömben a teljes összhan­got előidéző kisebb szereplök méltán meg­érdemeltek. Hétfőn a vígszínház egyik újdonsága »A katonák« került előadásra elég szép számú közönség előtt. Klenovich (Pál) telje­sen átgondolt szerepét elethüen suggerálta a közönségre és nagy hatást* ert el, nemkü ­lömben Tóth Ilonka, ki hitvesét játszta drá­mai hévvel és érzessel. A közönség ugy felvonások végén mint nyílt színén is elös­merte játékukat. Nyílt szinen nyert még tapsot Benedek, ki Marjay szerepében brillí­rozott, és a közönség vele érzett, midőn szerelmi vallomást tesz Annának Igy ne látta volna tisztán vendégének szánandó terveit. Tudta, hogy Gsige Nagy Pál uramat valaki becsapta; de nem akarta őt ebben a tekintetben fölvilágosítani, mert még meg is haragudott volna érette. Majd megmondják neki odakin a gye­pen, hogy a ló tulajdonképpen nem „Csak előre", hanem jómaga . . . Találja meg azt, a mit keresett. Szórul-szóra ugy történt, miként azt a fogadás gondolta. Csige Nagy Pál büszkén s önérzetesen vezette lovát az utca" közepén és mikor ki­tűzött céljához ért, odalépett a pénztárhoz s két biletát kért. Még azt is hozzátte, hogy: — Egyet nekem, egyet meg ennek a paripának, itt ni! A pénztáros ezt hallván, fölkelt s azt felelte : — Várjon. Néhány perc múlva pedig visszatért, s hozott magávál egy rendőrt. Nosza, lett nagy ámulás Csige Nagy Pál uramnak, mikor a rendőr hivatalos han­gon tudatta vele, hogy a közrend érdekében azonnal távozzék a pénztárból, külömben megtudja majd, mi is az a karhatalom ? . . Gsige Nagy Pál dacosan ellenkezett. Mert hogy ő éppen olyan állampolgár, mint. akár a palatínus vagy a római pápa. Őt hagyják békén, ő futtattni akar, ő nyerni fog, ő . . . A rendőr karanfogta és nagyot rántott rajta, Most már viszi, a miért mindjárt nem engedelmeskedett. A ló busán kullogott utánuk. Az uton aztán a közrend éber őre megmagyarázta emberünknek, hogy a lóver­senyen csak nagy urak és méltóságok futtat­hatják lovaikat, szegény ember lovát nem engedik oda. Az jő a szántáshoz, teherhu­záshoz, tipratáshoz. Gsige Nagy Pál uram szomorua rázta fejét e szavakra, hogy nem ez a rend, nem éz az igazság. Hanam hát mit is tehetnek ellene ? Semmit. Ha szegény vagy, fizes és hallgass ! A rendőrnek jó szive volt, a mennyi­ben szabad utat engedett a pórul járt lótu­lajdosnak, hogy menjen, a merre neki tet­szik. Igaz. bogy ez az engedély egy koroná­jába került Gsige Nagy Pálnak. Haza tartott. Lehorgasztott. gondolkozó fővel ballagott lova után és időközönkint kidobált szebeiből egy egy darabka taplót, egy-egy tüskevirágótt . . . Azután nagyot sóhajtott és botjával ha­talmasan végig vágoü, a bűntelen ló hátán: — Csak előre, te undor gebe, csak előre! csak egy Benedek tud játszani. Heltay Ve­res szerepét játszta, ki ez alkalomal mutat-, kozott be, mint a társulat szerződött tagja. Nem erre a szerepköre szerződött, minda­mellett ez alkalomal is meggyözödtetett benünket, hogy intelligens szinész s a tár­sulat egy hasznavehető tagot nyer benne. Kisebb szerepeikben Békés, Balázsi, Dobó Sárika és Pozsonyi Júlia tetszettek Széesényi csinos szobaleány volt. Kedden az általunk mindig szívesen fogadott fülbemászó zenéjü operette a «Bo­szorkányvár» került szinre. Mányai kinek Coralie sláger szerepe ez estén át rekedt volt s azt hittük, hogy képtelen lesz végig énekelni partijét, de ő dacolt a rekedtséggel s bár észre lehetett venni «bordalán», hogy nincs disponálva, szerepét nem ejtette el és végig énekelte a nehéz partit. A közön­ség méltányolva ezen önfeláldozását tünte-r tett mellette és szűnni nem akaró tapssal fejezte ki iránta teljes elösmerését. Felhő Rózsi a régi kitűnő Verus volt. Heltayt (Kányavári) ez alkalommal szerepkörében láttuk s csak dicsérőleg tudunk róla meg­emlékezni. Jó vénáju komikusnak Ígérkezik. Csöregh es Csáky sokkal jobbak voltak mint az előző alkalommal. Hja ! a próbák. Szerdán volt az első ifjúsági előadás, mely alkalommal Jókai Mör «Szigetvári vér­tanuk» került előadásra. Ilyen zsúfolt néző­térre még nem emlékszünk a pápai szín­házban. A páholyokban egymás hátá,n volt az ifjúság a padsorokat pedig pótszékekkel kellett ellátni s mindez nem volt elégséges. Nem tulzunk ha mondjuk; hogy 500-an néz­ték végig az előadást, melyet a kollégium tanítóképző és a polgári leányiskola növen­dékei képezték. A tanárnők és tanárok pá­holyokból ellenőrizték az ifjúságot, Az elő­adás remek sikert aratott s a színházban még nem hallottunk oly falrengető tapsokat, mint ez alkalommal. Az ifjúság hálás volt a szereplők iránt, kik ezt valóban meg is érdemelték. A címszerepet Balázsi játszta. Esküje megrázó volt s lelkesítő volt, úgy­annyira, hogy az ifjúság tombolt áthatva hazafias érzülettől, B. Némethy Jolán Anna szerepében bámulatba ejtett bennünket. A szenvedésnek ily szívből jövő megnyilatko­zását nem is vártuk tőle, Heros volt a szó teljes értelmében. Kijutott neki is a tapsból még nyilt szinen is. Tóth Ilon bájos volt mint ara. Benedek a szultán szerepében nagy hatást ért el nemkülönben Klenovits Selim szerepében. Az előadás gördülékeny volt s szép lefolyású. A fiatalság elismerésének jeléül Dobó igazgatót több izben hivta a lámpák elé, ki teljesen megelégedhetett ugy az erkölcsi mint az anyagi sikerrel. Ez al­kalomra az igazgató Jókai arcképével ellá­tott külön diszes szinlapot nyomatott az ifjúság iránti szeretete jelt ül, melyen a név­sor és külön Zrínyi Miklós esküje volt nyom­tatva. Csütörtökön újra «Baba» ment nagy­számú közönség előtt. Az előadás kitűnő menetű volt s a közönség nem szűnt eleget tapsolni Felhő, Bányai kedvencüknek A többi szereplőkről sem Írhatunk mást, mint már irtunk előzőleg. A közönség érdeklő­dése után ítélve a «Baba» operette még né­hány telt házra számithat. Pénteken a vígszínházban nagy sikert aratott és jelenleg műsoron levő vígjáték «A hálókocsik ellenőre* került előadásra szép számú közönség előtt. Kitűnő előadás­ban láttuk a vígjátékot s a közönség egész estén át ki nem fogyott a derültségből. Az előadás központja Benedek volt, ki Alfrédot alakította oly művésziesen, hogy alig hisz­szük, hogy a vígszínházban Hegedűs több sikerrel játszta volna. Benedek játékát a közönség zajos tapssal jutalmazta. Kedélyes alak volt Klenovits is György szerepében.

Next

/
Thumbnails
Contents