Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-03-13 / 11. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. «s 15, Ötvenszer nyilt a szép tavasz azóta, hogy a magyar sajtószabadság megszületett. Ötvenszer hajtotta ki bimbóját a fák koronája azóta, hogy az első magyar szabadsajtó azt a szentés örökre kötelező programmot kezdte hirdetni a nemzet előtt : egyenlőség, testvériség szabadság ! Félszázad, — nagy idő egy nemzet életében is. Különösen nagy akkor, ha a nemzetnek az évek e sorozata alatt a gigási harczokban visszaküzdött jogait kell folytosan védenie, magasztos elveit és éltető örök eszméit a magok tisztaságában megőrizni törekednie, hogy ezek a legdrágább letéteménykép sértetlenül és mocsoktalanul szálljanak a jövő nemzedékre. Íme, öt évtized tenger eseménye választ el 1848. márczius Idusától ! S mégis mily közel érezzük magunkat e nagy naphoz ! Hisz nemzeti s gondolati szabadságunk, összes nemesebb társadalmi felfogásaink, elveink, modern állami berendezettségünk szóval a tisztultabb, humánus és ideális légkör a melyben mozgunk, mind e nagy örök emlékű mozzanataiból áramlik ki. Legdrágább kincse minden népnek a szabadság. De szabadság szabadsajtó nélkül csak karrikaturája e szent fogalomnak ! Olyan volna ez, mintha azt mondanók valakinek: Szabad vagy, teljesen szabad, csak gondolkodni kedved szerint tilos, örömedet mással meg nem oszthatod, bánatodban vigasztalást senkinél sem kereshetsz, vágyaidat, melyek sorsod jogos megjavítására irányulnának, rejtsd mélyen magadba, silány helyzetedből fakadó panaszod ne merje elhagyni ajkadat, — röviden szólva : szabad vagy, csakhogy tűrnöd szen vedned kell némán sorsodat s nincs megengedve, hogy érezd igaz rabságodat s hamis szabadságodat s e fölött hangos panaszra fakadhass ! Amily megHogy készül az agglegény ? Farsang van! Szól a muzsika, folyik a táncz. Itt bál, amott meg már a folytatása : lakodalom. Igy is illik. Tévednénk azonban, ha csak ennyit látnánk, ha azt hinnők, a mit a bakfis lánykák, hogy t. i. a farsangban más se készül mint selyemből báli ruha ; aranyszálas atlaszból tündér czipő ; lenge köd szövetből menyasszonyi fátyol ; narancsvirágból párta koszorú; színes selyemfonálból czifra papucs; szép leányből helyre menyecske s kirugós gavallérokból szolid „édes apt.yukom". Készül bizony egyébb is. Sok mindeneket elhagyva pl. agglegény is. Furcsa ugy-e Farsangban agglegény ? Pedig ugy van ! Az anyakönyvvezető díszben, a pap ornatusban; a hintók előtt pántlikás lovak; kapuk, ablakok tele kandi sokadalommal. Hogy is ne ? Hajdan „Nemes és Nemzetes Vitézlő", ma egyszerűen csak Szánthó BaHIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében becsülhetetlen egy emberre nézve az istenadta ép beszélő képessége és szólásszabadsága : nem kisebb, sőt még nagyobb értékű a sajtószabadság az egész nemzetre nézve. Ennek utján nyilatkozhatik meg a nemzet közvéleménye, vágya, reménye és a boldogabb jövőért való epekedése. Ezáltal ismeri nem csak az egyes, de még a nemzet és magát s ez önmegismeréséből meríti a kedvet és lelkesedést hibái elhagyására a közerények gyakorlására, a müveit népekkel nemes versenyre. A szabad sajtó tehát nem csak a szócső, amelyen a nemzeti közlelkismeret, közérdekület s gondolkodás hallatja hatalmas szózatát, hanem még magasztosabb tényező is : nevelő és oktató organuma a népnek. Megtanítja kivívni és megtartani tudni a szabadságot, hirdeti a szabadságot hirdeti az emberiség és haza boldogulására vezető magasztos eszméket és elveket és ezzel irányítja és hathatósan támogatja az állam és a társadalom jólétére czélzó nemes törekvéseket. Megtanítja az egyest és az összest a háborúban dicsőségesen halni, a békében pedig kitartással s bölcseséggel élni tudni a hazáért. Ha egy nemzetet degerálni s hazátlanná akarnátok tenni, ne csuszamlós erkölcsi elvekkel s ne vad erőszakkal támadj alázs gyönyörű leányát, Etuskát viszik az esküvőre, Ki vitte ? hova vitte ? hogy ment az esküvő, hány nap szólt a muzsika ? majd meg írja más, a „Hymen" nem az én rovatom. Azért is csak gyerünk odább. Nem nagyon messze, hat házzal a lakodalmason tul, a Görbe utczába. Ez az ! Itt készül az agglegény. Lépjünk be. No csak, egy-kettő befelé, egymás után bátran, nincs semmi veszedelem, se' pisztoly, se revolver. A ki ilyenekkel hadonáz, abból nem lesz agglegény, hanem harmadnapra szépen bele kerül az újságba, hogy ... ez s ezzel jegyet váltott. No ! látják ? Ugy e kár érte — nem azért mondom, a ki jegyet vált, hanem ezért e, a Sándor úrért. Csinos fiu, sugár a termete, pörge a baszuja, magas a homloka s hátra tett kezekkel sétál föl és alá a szobában, a mely cselekedete azt mutatja, hogy homlokán belül ész van és azzal most gondolkozik. Ni csak megáll. Benéz a tükörbe egyik kezével végig simítja az állát legyint s azt monja hozzá : „eh ugyan minek Minek ? hát hogy borostás az álla, kiverte a harmadnapos szakáll, jóra való fiatal embernek, a ki ad valamit magára azt már le kellene borotválni. De bát ő azt mondja rá : „ugyan minek"1 És a míg tovább sétál folytatja az okoskodást: „persze hogy minek, tiszta bolondság össze vissza karmolni az embernek saját tulajdon ábrázatát, vagy ha ez nem tetszik megfizetni egy idegen embert, hogy : hívták, nem hívták, minden harmadnap beállítson, szappanos kezeivel össze peszmeteljen s orrunknál fogva jobbra balra csavargassa a fejünket a mig csak neki tetszik. Bolondság s annál nagyobb bolondság, mert ennek az egész spanyol inquisitiónak semmi haszna. Miért is tesszük ? Hogy szebbek legyünk, megnyerjük valakinek a tetszését, egy nőnek a tetszését. No és nem bolondság ez, hát lehet ezt kispekulálni. Van a női ízlésnek törvénye, aesthetikája ? Mese beszéd ! probatum est. íme — az Íróasztalhoz lép, kihúz egy fiókot, fényképet szed elő — egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolcz, kilencz, tíz, tizenegy tizenkettő. Épen egy tuczat, a hány annyi féle és mind valamennyi én vagyok. Ezen itt szakállal haj nélkül, ezen hajjal szakáll nélkül, ezen pödrött bajusszal, ezen borzas bajusszal és a többi. Kellő sorba