Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-01-09 / 2. szám
r Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. A vízdíj megállapítása. Általános érdeklődés tárgyát képezi azon „Szabályrendelet tervezet" melyet a városi tanács a város által létesített vízvezetéki és vízhasználati dijakról közre bocsátott. Tekintettel arra, hogy ezen vizdij megállapítását városunk lakosságára nagyon is életbe vágó kérdésnek tartjuk, bizonyos kötelességet vélünk teljesíteni, ha ezen kibocsátott szabályrendelettel foglalkozni kívánunk már ezon szempontból is, hogy ezen ujabban kivetendő adó alapos tanulmánnyá tétetessék. A városi tanács által kibocsájtott lervezetet átvizsgálva arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az hézagos, az ily alakban nem felelhet meg a kívánalmaknak s annak még számos retorlán kell keresztül menni, hogy az elfogadható legyen. Ezen hézagos tervezethez kívánunk most hozzá szólani azon indokból, mert ezzel azt reméljük elérni, hogy az intéző körök is tájékozást nyerve a felvetett hiányok és ujabb eszmék többletéről a kellő és helyes kulcsot meg fogják találni a vizdij megállapítására. Nem mondjuk, hogy a tervezet általánosságban nem felelne meg acél nak, de igenis konstatáljuk, hogy a vízdíjak megállapítása nagyon is aránytalanul lett kontemplálva. Hiányosság jelellemzi az egész tervezetet melyhez most még szakértelemmel hozzászólani merész fantáziára volna szükséges. Nézetünk szerint a legnagyobb hiba ezen tervezetben az, hogy a vizdij megállapítása több alapra van fektetve amit nem tartunk helyesnek. Egy fö adóalapot kell felvennünk s nézetünk szerint a legalkalmasabb erre az egyenes házbéradö volna- Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy csakis a házak volnának megadóztatva, mert azzal is tisztában kell lennünk, hogy a legtöbb vizet a gyári iparvállalatok fogyasztják s igy ezt kellene zsinórmértékül felvenni, de nem ugy mint a tervezetben van a III. oszt" kereseti adóalap után, hanem igenis, az egyezség alapján volna kiveter^ö. ha ez nem sikerülne, ugy akkor ez ezen adóalapon, de nagyobb százalékkal mint ez tényleg kontemplálva van. Mert hát 15%-al ez ki nem vehető ez uton. Nagyon helytelennek tartjuk az „Állatok" külön megadöztátását is. Első sorban ez nem volna ellenőrzés szempontjából kivihető, de máskülönben is nagy zaklatással jár s folytonos HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében kellemetlenségeket idézne elő, ami egy ily nagyhorderejű kérdésnél nem lehet mérvadó s nem is egyezne meg a város érdekével. A tervezet többi pontjait nem érintjük, mert ehhez még most korai is volna nézetünket uyilvánitani, anynyit azonban most is megjegyezünk, hogy ezen tételek a szabályrendeletben felveendők lesznek, de nem azon a kulcson, a melyen ezek tervezve vannak, amennyiben ha az adóalap a vízdijakra meg lesz állapítva, ugy számos tétel kisebb nagyobb változás alá kerül. Halljuk hangoztatni, hogy ezen vizdij megállapításánál számosan & földadó alapját akarják zsinórmértékül venni. Nos hát ez oly injuira volna, melyhez szó nem férhet. Hogyan lehel t el is képzelni, hogy a földbirtokos, kit a vizmü egészen kikerül s ki nem is élvezi ez uton a vízvezetéket, meg legyen kétszer adóztatva holott már meg van róva a beltelke. De máskülönben is ez a felfogás azt hisszük csak egyesek rémszülem^nye lehet s csak a saját bőrük megmentésére volna irányozva. Nos hát erről hiába álmodoznak. Egyelőre nincs több mondani vaf9 ff Egy régi kastélyban. A késői ebédet fejezte be a jókedvű vadásztársaság Józseffy Pál falusi lakában. — Ha a tavasszal Budapesten létemkor a véletlen nem visz az Andrássy útra, ebben az emberáradatban, hol összejöttünk Pali, talán mostanáhan nem is találkoztam volna veled — mondá az egyik íialal ember — s ma nem lennék köztetek kedves barátaim — fejezte be, mialatt az egész társaság még egyszer összekoezintva poharait, elhagyta helyét. — Régi, elsárgult papirfoszlányokon olvastam — mondá a házigazda — hogy egy német költő meg volt győződve, hogy ha valaki látása után erősen vágyódunk, legközelebb össze is jövünk az illetővel, bárminő távol esik is tőlünk. Gondolataink, melyek csupán rá vannak irányozva, magunkhoz vonzzák, mtnt mágnes a tűt. — Én is erősen vágyódtam már látásod után György, talán mi is ilyen formán kerültünk össze —- tette hozzá Józseft'y. — Eh — szólt közbe Nádossy Imre komolyan, a véletlen lehet csak az, a mi összehoz vagy elválaszt bennünket és sokszor őrökre. Az a véletlen, a mit sokan sorsnak is neveznek . . . — Ne bölcselkedj Imre — vágott szavába egy jókedvű fiatal ember. Beszéld el inkább barátainknak azt a történetet, mit nekem tegnap az uton beszéltél, mint hozott össze, mint mondani szoktad, a véletlen Korenberg grófnéval, kivel soha egy szót sem váltottál s mindig érdekes körülmények között találkoztál vele. Kit első látáskor talán kisértetnek gondoltál, tevé utána nevetve. — Inkább érdekes, mint nevetséges történet lehet az, jegyezte meg valaki. — Megtehetem — mondá Nádas.-ry. Nem történet az, csupán egy-egy jelenet, a mit visszaidéztem emlékembe a múltból, tette hozzá, elfoglalva előbbeni helyét. A többiek példáját követve hallgatták a mint kezdé : — Körölbelül hét-nyolcz év előtt unokafivérem somfai birtokán töltöttem két nyári hónapot. Nem reg vásárolta azt. Nem ismertem eddig azt a szép vidéket. Sokszor félnapokig barangoltam az erdőkben a közeli falvakban. Egy ilyen alkalommal szép lombos bükerdőből kilépve, csinos hely ötlött szemembe. Egy régi szép urilak, félig lombok közé rejtve. Átmentem a virágos réten s a rácsos bejárat előtt megálltam. ódon, régi, szörke falu épület volt a kastély egy főépülettel, melyet üde indáju szőlő futott be, mig a hátutsó kis szárnyépületet fügefák vették körül. A lépcsők virágok között vezettek az alső lakosztályba. ízléses virágszőnyeg foglalta el az udvar egy részét. A parkon gyönyörű alleék vezettek keresztül. A nyiló elegáns virágcsoportok pompás lombok nagy ellentétét képezték a kastély szürkeségével. Bérruhás szolga lépett ki a parkból kalapját megemelve. Tőle tudtam meg, hogy e kastély a Mérey grófoké. — Szoktak a tulajdonosok sokat itt időzni? — kérdém. — Nem. Csak én, régi szolgájuk lakom itt, hogy a kastélyra felügyeljek. Különben is a Méréy grófi családnak csak egy tagja él még : Mérey Zsófia özvegy Korenberg gröfné. Ncha-néha szokott ide jönni, de ilyenkor nem érintkezik senkivel; sehova nem megy, senkit nem fogad. Mint mondani szokta, a nagyvilágban elég szórakozást talál. Ez pihenő helye. L é