Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-03-06 / 10. szám
Ugyvan, Kegyelmes Uram ! Ez a hely az. melynek egy — nagyobb — része: a Vojta-íé Je telek néven ismert, 1168 [J ölnyi terület, a város tulajdona ; másik — kisebb része : Horváth Lajos-féle szomszéd telek, 445 [j ölnyi terület, pedig, mint magántulajdon, a város által megvásárladó lenne az épitendő tanítóképezde czéljaira. Ezen az 1623 LJ ölnyi, remek területen, mely a város legszebb, legegészségesebb, nyiit, szé'es utczájának mentén fekszik, kívánja a képezde fölépítését: a czélszerüség ; a pedagógiai és higiniai szakértelem ; a jövő tanítóinak kulturális érdeke ; a társadalmi élet szempontjai; a város szépítése ; a forgalom és megélhetés könyebb volta s végül; a teknikai építkezés nagyobb olcsósága. Minden közművelődési intézmény — de különöses tanintézet — csak akkor felelhet meg föladatának, hiányt csak akkor pótol s eredményeket — érezhetőleg — csak akkor biztosit, ha, korkivánta berendezés mellett, ugy helyeztetik el, hogy azt — mint a toronyórát — mindenki láthassa, mindenünnen láthassa s mindenkinek útjába essék. Mert csak azt szokjuk meg, azt szeretjük meg, a mit sokszor látunk; aminek — mert minden utunk arra visz — tájékán sokszor megfordulunk ; ami könnyen megközelíthető ; ami messze van s kevés fáradtsággal hozzáférhető. Képezdénk, ha a „marhavásártér„-re építtetnék, kivül- esnék a városon. Járható ut oda nem visz ; házak ott nincsenek. Városvégi, földhözragadt, szegény — többnyire cseléd — népség a szomszédsága. A gyakorló- iskolának : a képezde igazi fundamentumának, tanulókat kapni e sivár tájékról teljes lehetelen. S ha ilyen — pedig szent igaz, hogy ilyen — erre való nézve a kilátás: akkor a legfokozoítabb kívánalmaknak, pedagógiai és higiéniai, modern nézeteknek és elveknek pazarul megfelelőleg berendezett képezdei épület s az egész erkölcsi intézmény maga nem lenne egyébb, mint egy nagy anakronizmus : szivárvány, mely reménnyel biztat; de nyomokat nem hagy ; fény, mely kórhadázból ered ; egy Ragy kérdőjel, melyre felelet nem jő sehonnan és soha. Aztán ott van a képezdei rend és pontosság. ML"' ' Ü-L • !' __. UfliL" " Ji'ii i ' •• •• < i< • •— Meg akarok halni. Az angol kisasszony felkiáltott : Ej ! az Istenért, Iluska szerelmes ! Én lehanyatlottam a pamlagra : Igen én szerelmes vagyok, megakarok halni. Papa elnevette magát, mama szánakozva nézett reám s csak a miss szörnyűködött. Végre is mama odajött hozám és megsimította aranyhajamat, melynél mégis aranyosabbnak találta Gyula az ő Budapestjét. — Mivel kárpótoljalak, édes kis leáányom, kérdezte a niamuskám. Erre már felütöttem fejem s abban hagytam a sirást. Szerencsés gondolat villant át agyamon. Most akármit kérek, mama nem lesz képes megtagadni. Bátran mondám tehát ki a Jíárpótlás árát. — Csináltassatok nekem hosszú ruhát! Most már a marna is nevetett, csak az angol kisasszony arcza nyúlt még hoszszabbra. Én pedig megkaptam a hoszu ruhát, s azóta ugy elfelejtettem első szerelmemet (ne félj lesz nemsokára második 1) hogy Gyulára csak megvetéssel birok gondolni. De hát te, Elluskárn ! Mikor irod le a magad első szerelmét ? Csak mentől előbb! adclig is milliószor pusziz örökké hü barátnőd Ilus. Hogy egyebet ne említsek : melyik katékéta teljesítheti ott kötelességét ugy amint szerelné, amint kellene ? Ki kívánhatja azt, hogy utatlan utakon, sárban- vizben, 35—45 pereznyi távolságra fáradjon valaki hatszor hetenként, kevés tiszteletdíjért ? S az alkalmazandó tánárok mind, kivétel nélkül, hogyan lehetnének pontosak, rendesek és lelkiismetesek, ha háromnegyed, vagy egy órányi távolságra kénytelenek lakni az intézettől ? Közlekedési eszközökről itt szó sincs. Rossz időben egészségének föltétlen koczkáztatásával teljesítené itt a tanár kötelességeit, nem ugy, mint kellene; hanem csak amint — bizonyára rohamosan hanyatlásnak induló — ereje engedi. De ellekintve mindentől, magát az épületet sem lenne czéls zerü és helyes — ha az csakugyan a városon kivül helyeztetnék el — a szokásos, sablonos kaszárnyastilusban építtetni. Kétemeletes épület sikon, önállóan s ilyen széljáros vidéken : nemcsak szokatlan, de egészségtelen, füthetlen hideg s örökké léghuzamos, A pedagógiai és higéniai szakértelem mely a t^sti és lelki, egészséges, fejlődésképes élet alapvetéseinél és okos gondozásánál manapság már lépten-nyomon annyi bölcs körültekintéssel lép előtérbe, mind fokozottabb mérvben idegenkedik annak helyeslétől, hogy 25—30 növendék egyetlenegy — napvaliszobánah nevezett — helyen, összeszorítva, egy tömegben tanuljon — — s gondolkozzék. A pedagógiai esztétika pedig nem viselhetné el a szivén annak az érzését, hogy az igy rendezett nappaliszobák a tantermeknek nem-hogy szomszédságába, de csak tájékára is hozassanak. A didaktikai szempontok is egyenesen azt kívánják, hogy mentől kevesebb növendék tanuljon és foglalkozzék otthon együtt; mert ahol sokan vannak : lehetlen kikerülni a háborgató zajt. Nagy családban nehéz a gyermeknek tanulni ; csendet teremteni pedig még nehezebb. A jövő tanítóink kulturális érdeke azzal a követeléssel lép elénk, hogy az egyént ne engedjük elveszni a tömegben, hanem folytonosan figyelemmel kisérvén —- cselekvésekre vezéreljük. Tömeges együttlakásnál pedig ily czélu törekvéseink sikerre alig számithatnak ; mert az együttélés közszelleme által teremtett erkölcsi, szorgalmi és megszokási — ifjú embereknél rendesen csak félválról vett —helyzetből egyeseket kiragadni, amaz elvek szerént nevelni s a kitűzött irányban va'ó haladás utján állandóan megtartani ha tán nem lehetlen is ; de mindenesetre ritkaság s csodaszámba menő- erőre váll. A tömeges együttlakás ugyanis oly — bizonyára ritka kifogástalan — közszellemet teremt, melyen gyökeresen változtatni alig lehet. De a társadalmi élet szempontjai is mind hangósabban hívogatják a képezdét a társadalom kebelébe. A népet a tanító neveli ; ettől vár az tanácsot, példát az ügyességben, munkában s az élet viszontagságaival való küzdelemben. A tanitó — mint képezdei növendék— ezeket az erényeket a puszta falak közt, avagy ködös, elméleti tanítások utján, meg nem szokhatja, el nem sajátíthatja. Látni, közvetlenül szemlélni kell neki az élet folyását, bajait, örömeit, változékonyságát s örökös küzd lmeit. Tehát bent kell élnie a társadalomban ; nem pedig kint — — a város végen ahol állandó csend van ; mert nincs — — ember, Nem lényeges ugyan ; de helyi tekintetekből nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a körülményt sem, hogy egy monumenális középületnek — s épen tanintézetnek — a város bensejében való elhetyezése ugy csinosodási, mint vagyonos o'd á s i érdemben élénkebben tükrözi a lakosság előkelő gondolkozás módját s emelkedettebb értelemességét, mint ha ugyanaz az intézet — mint egy száműzött., vagy árva — á város végén kénytelen — bizony mindenkor csak — nyomorgva meghúzódni. A „marhavásártér", melyek e§y részén — mint mondják — nyerné elhelyezését a képezdei épület, a vasúti állomástól, tehát a forgalmi forrástól, jó egyórányi távolságra van, egészen az ellenkező végén a városnak. Szülő, ha vasúton jön, egy óra hosszat gyalogolhat, majd mig fiához jut; érdeklődő, tanulmányozni, látni, tapasztalni akkor pedagógus — ha gyalogolni rest — csak jó odavitelü áron érheti czélját —: láthatja még a papai állami tanitóképezdét Mig, ha bent a városban volna : mindenki útjába ejthetné. Élelmiczikkeknek s minden árunak a városon kívülre szállítása pénzbe kerül ; de időbe is s igen gyakran sok vesződségbe. Bent, a városban semmibe : sem időbe is s nem sok vesződségbe. Gyors segélynyújtás esetén orvos nincs. Hosszú időbe kerül, mig akad s akkor sem kötelezhető, hogy — kivált rossz időben, vagy éjjel — gyalog jöjjön. Hát ez mind — pénz és pénz. Fizetni kell az intézetnek. De meg aztán iparos sem akad mindig annyira s esetleg nem örömest — de bizonyára jóval drágábban — dolgozik a városon kívül. A tanár kötelességeit csak nagy önmegerőtetések árán teljesítheti szintén. Nem pihenten, lelki-testi rugékonysággal, keze tanításaihoz ; hanem fáradtan, elkésve sokszor; de mindig sietve, hogy mulasztásait kapkodva hozza be. De ha mindezt: nyugtalanságot, fáradtságot, egészségkoczkáztatást meg lehet is fizetni: vagy egy, amit semmi pénzzel megfizetni nem lehet, Az időt, a meddő ideodajárkál ássál eltöltött időt, viszonyos értéke szerint, megfizetni senkinek sem áll tehetségében. Hiában akarná. Tanárnak az ideje kimért s ha nem pontos: nem lehet mintakép s igy tanítása sem lehet meggyőző. Legjobb akarata is elveszti hitelét, ha a távolság, járhatatlan utak s a közlekedési eszközök hiánya gátlólag veti magát köteles óráinak — másfélékről egyáltalában nem is szólhatunk — pontos kíadhatása elé. Folytatása következik. A „Pápa városi és vidéki takarékpénztár" közgyűlése. Városunk második tekintélyes pénzintézete f. é. február hó 27 én tartotta meg rendes évi közgyűlését a részvényesek élénk érdeklődése mellett. Bock István verzérigazgató, mint a közgyűlés elnöke a szép számban megjelent részvényeseket üdvözölvén, konstatálja a közgyűlés szabályszerű egybehivását, határozatképességét és a jegyzőkönyv vezetésére dr. Koritschoner Lipót, intézeti ügyészt, hitelesítésére id. Martonfalvay Klek, Tauber Sándor és Ungáv Antal részvényeseket kéri fel. Az ügyész ezután előterjeszti az igazgatóság évi jelentését es a tiszta nyeremény felosztására vonatkozó határozati javaslatot. A forgalom ujabbi emelkedése és különösen a takarékbetétek jelentékeny szaporodása kétségtelen jele az intézet megizmosodásának.
