Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-03-06 / 10. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. A rendőrkapitány lemondott. Ne értsene'< félre s ne örvendjenek jó előre, mert nem a rendökapitányi á lásról mondott le, hanem a ker. betegsegélző pénztárnál viselt titkári állásáról. Jóllehet a közvélemény sokkal szivesebben fogadta volna, ha a rendörkapitányi állásáról mondott volna le, s őszintén megvallva a tapasztaltak után mi is készséggel konstatáltuk volna ezen örvendetes eseményt de sajnos nem mi vagyunk oka annak, hogy a rendőrkapitány az előzmények és következmények után nem vonta le a konzekvenciát s megmarad továbbra is rendökapitánynak. Hogy indokolttá tegyük ezen kijelentésünket, vissza kell térnünk ezen odiosus ügvre, mely városszerte mint közbotrányos dolog volt elösmerve, mely azonban most már véget ért. azzal, hogy a rendőri apitányt kényszeritették a ker. betegsegélyzö pénztárnál viselt titkári állásról lemondani. Köztudomásu dolog, hogy mily görcsösen ragaszkodott a rendőrkapitány ezen titkári álláshoz. Emlékezetünkbe van még azon jelenet, mely a közgyűlési teremben játszódott le, amidőn ezen inkompatibilis ügyben tett interpellátiora azzal mentegetődzött, hogy ö nem visel titkári állást, nem huz díjazást, szóval tagadott. mindent a mi őt ezen titkári állással összeférhetlenné tenné. A következmények igazolták, hogy a rendökapitány nem mondott igazat, mert a beérkezett hivatalos adatok megcáfolták a rendőrkapitány minden tagadását, s ez értelemben ki is lett modva az összeíérhetlenség esete. A rendőrkapitány még ekkor is csökönyös volt a lemondással, csakhogy ezután már nem oly felhangon, hanem egy alázatos és kegyelemért esdeklő kérvény alakjában esedezett a képviselőtestület elé, melyben elmondja a „meaculpát" és appellál a képviselőtestület jóindulatára. A kérvény bár kitüzetett tárgyalásra, de tárgytalanná vált azzal, hogy időközben egy t íisteri rendelet érkezett mely ugy döntött a kérdésben, hogy a rendőrkapitány kényszerítve lett a lemondásra. Hogy mi ezt reprodukáltuk az an

: nak tudandó be, hogy a közvélemény határozottan abban a véleményben volt, miszerint ezen előzmények után a rendőrkapitány be fogja látni tarthatatlan voltát a rendőrkapitányi állásban s tekintve hogy mint közhivatalnok a nyilHIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében vánosság előtt a tisztesség minden mázát elveszítette amely féltett kincsül tekintendő főleg oly állásban mint egy rendőrkapitányi, tehát teljes joggal el volt várható, hogy közhivatali állását ott hagyja és megtartja a titkári állást melyhez oly annyira ragaszkodott. Ez is ugyan izlés dolga, de ezek után ez lett volna a leghelyesebb ut a kibontakozásra. A rendőrkapitány azonban nemcsak hogy ez nem tette, hanem mintaképül állítja .magát hivatalában és drákói szigort alkalmazva a legmesszebb menő büntetésekkel akarja kiegyenlíteni az elveszett tekintélyt, melyet mint rendőrkapitány teljes joggal megkívánhatott volna a város közönségétől. Nos hát ez nem járja rendőrkapitány ur! Ily utou és módon amint Ön ezt teszi nem tekintélyt hanem a város összes lakosságának lenézését fogja szemben találni. A rendőrkapitány nem arra való hogy basáskodjék, hanem arra való, hogy a városban a rendet fenntartsa. Nagyon jól tudjuk, hogy a rendőrkapitányi állás nagyon is exponált, de azt is tudjuk, hogy ezen álláshoz a legelső és fökellék a tapintat. Már pedig a tapasztaltak után abból LÁNYOS APA FARSANG VÉGÉN. Mint a nyul, a melyet kilencz agár kerget Ugy nyargal az idö, sanyargat, keserget. íme egy farsangnak ismét itt a vége. Gyászba öltözhetik házam egész népe. Három leányom van s én a boldog apjok F; rsangban de sokszor nem alszom miattok Unka, Tinka, Minka — fájva nézem végig ! — Oh menybéli Isten küldj már férjet nékik ! l'edig mind a hárman átkozottul szépek, Arczuk hó, szemük tüz, fogaik épek. Liljom termetét mind büszkén illegeti De ha szép a lány: ugy több kalap kell neki. Ezt vérzi a szivein, dúlja az erszényem. Minden mult farsanggal tűnik a reményem. Rettegek, hánykódom kétségbe' kinomba' Hogy a pártájukra rászárad a rozsda. Oh hamvazó szerda, sötét arczu dátum ! Gyilkos poroszlóként nyomodban a fátum. Hogy böjt következik azt én mélyen érzem. Jön a czipész s kérdi : van-e apró pénzem ? Jön a szabó ; dul-ful jön a kereskedő, l'j zseb nyil, ] tL

Íig a régi sem hegedő. Rendes, hogy farsangon bálra, meg ruliára A jövő termésnek hágunk a nyakára. Bőjtö^k vezeklek hamuba és porba. Linka, Tinka, Minka — nézem őket sorba, Hogy rendkívül szépek : ahhoz szó se férhet. Oh menybéli Isten kiildj már nékik férjet ! Az első szerelmem. Levél egy barátnőmhöz. . . . Megígértem neked, Elluskám, hogy leirom első szerelmem történetét. Bocsáss meg, hogy ezzel az Ígérettel két hétig adós maradtam, de tudod, hogy soha sem volt jó alkalmam : mama, meg az angol kisasszony mindig mellettem voltak, de most, hogy anynyi, vendég érkezett házunkhoz, köztük Barsi bácsi is, kiről azt állitják, hogy mama szerelmes volt belé, de nem engedték hozzá menni nőül mert az a kártyát s a bort igen szerette — mama el van foglalva, kisiklottam kezei közüi és az angol kisaszonnyal elhitettem, hogy Jenő unokabátyám halálosan szerelmes belé, ezáltal elértem azt, hogy a kisasszony folyton a társalgóteremben tartózkodik, hogy Jenővel összekerülhessen : igy tudtam magamnak alkalmat találni, hogy neked íme leírjam szegény kis első szerelmem történetét. Épp tizenötödik születésnapomat töltöttem be ; az e napon kapott ajándékokról már beszámoltam neked, mikor papa este hazajövet tudatta anyámmal s velem, hogy a napokban egy unokabátyám, ki most vévégezte a gymnásiomat, érkezik házunkhoz, hogy atyám keze alatt elsajátítsa a birtokkezelés fortélyait. Nekem adatott ki a parancs, hogy gondoskodjam, s mire az unokafivér ide érkezik, kényelmes, jól berendezett szoba álljon rendelkezésre. Ez megtörtént. Gondoskodásomban, tudod Ellám, annyira mentem, hogy parfumos flaconjaimat mind beraktam a jövevény mosdóasztalára, sőt tovább mentem, atyám bajuszpedrőiből is elcsentem egy dobozkát, hogy elhelyezzem a sok más üvegcse mellett Engem persze a legnagyobb izgatottság s kíváncsiság tartott megszállva. Hogy is ne ! Te, a ki ismersz, jól tudod, milyen egyedül éreztem magam mindig, s hogy szerettem vólna, ha a gólya el-elröpdösött volna házunkhoz egy kis ajándékkal, Most legalább lesz egy unokafivérem itt a házban, kivel elbeszélgethettem az estéket, a kit apró szívességekre fel is használhatok, s a ki végre is bele is szerethet szép hajamba, mely még hosszabb lett, mióta a tiedével összemértem. #