Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-02-27 / 9. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egcsz évre 6 frt Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkeres kedésébew Kit terhel a felelősség ? Nem szívesen foglalkozunk városi gazdálkodásunk regi bűneivel, hisz elég volt abból annak idején, de ezen régi bűnök utókövetkezményei oly nagyon is belevágnak városunk teljesen kime­riteü. pénztárába, hogy azzal kötelessé­günknek tartjuk a nyilvánosság előtt ujolag foglalkozni. Egy régi slendrián ságot kell újra ostoroznunk, mely városunk kasszáját 4000 forinttal károsítja meg s annak okozóit felelősségre kötelezi. Hogy kit terhel a felelősség, azt mi jelenleg még nem állapithatjuk meg, azt állapitsák meg azok, kik hivatva vannak ezt tenni, nekünk ez érdemben csak a felemlités és annak nyilvántartása van megadva. Városunk rlagy áldozatok árán egy szöllötelepet létesitett, mely hivatva lett volna szőlőbirtokosainknak jutányos áron oltott szöllővesszökrt biztosítani. A város e célra a börőllői major mel­lett egy telket vásárolt körülbellüi 8000 forint értékben és erre eddigelé körül­belül 4000 forintnyi befektetést tett. Nagy reménnyel néztünk ezen al­kotásunkra s mit kell tapasztalnunk ? Azt, hogy a szöllötelepet eladhatjuk a befektetett összeg pedig ha nem is egé­szen de körülbelül nullára devalválódott. Igazolja ezen állításunkat Rácz Sán­dor a földmivelésügyi miniszter által kiküldött felügyelő, ki ezen te'epünket a városi tanács kérelme folytán meg vizsgálta. A ministeri kiküldött a területet amerikai alany vessző termelésre alkal­masnak nem la ált a. A terület fekvése sik és mély, a rajta termelt vessző rendkívüli laza szövetű úgyannyira, hogy azok fás szövetén csőszerű nyi­lasok találhatók. Az elvermelt vesszőkből több da­rabon, kereszt és hosz metszelek let­tek készítve, azok szövetében tekintet nélkül a vesszők vastagságra, továbbá a dugványok a tőkefejhez közel vagy távolabb cső vessző részén való szár­mazására barna foltok voltak találha­tók, mely jelek arra mulattnak, hogy a szóban íorgó dugványok már az el­vermelést megelőzőleg is hasznavehe­tetlenek voltak. Ezen vesszők alkalmatlan volta nem a kezelés, hanem a kedvezőtlen talaj és fekvés az okai. A ministeri kiküldött véleménye szerint a telep itt tovább fenn nem tartható, mivel a termelt vessző anyag sem oltásra sem tovább szaporításra nem alkalmas. Ezen körülményből ki folyőlag sem a termelt vessző, sem a termelt oltvány a pápai szőlőbirtoko­sok között ki nem oszthatók, vagy más feleknek el nem adhatók. Az amerikai vessző telep czéljaira használt terület oltvány iskolázás cél­jaira alkalmas lenne, de csak az eset­ben, ha kifogástalan vessző anyag hasz­náltatnék oltási célokra, a mely azon­ban a ministeri kiküldött véleménye szerint ezen területen el nem érhető. A ministeri kiküldöttnek ezen vé­leményes jelentése, melyet a városi ta­nácsnak benyújtott teljesen igazolja azon állításunkat, hogy a régi slendrián gazdálkodás által városi kasszánkon nagy csorba ejtetett, s hogy most már sutba vághatjuk ezen szöllötelep al­kotásunkat. Hogy mit szándékszik most már a város, tenni, arra valóban kíváncsiak vagyunk. Valljon meginditja-e a vizs­gálatot, hogy kit terhel a felelősség és ha olyan az, kitől esetleg kártérítést igényelhet-e ? nem tudjuk, de hogy azt kellene tennie, az kétségbe vonhatlan. Városunknak nincs kidobni való pénze s ha kidobták ugy a felelősség terhe azokat érje akiknek ebben részök van. A doiog érdemére még van egy 4 nS&mgt£ u Ugy könyörögtem ísarnok lány előtted : Próbálj szeretni fortén, igazán, — É- hideg közönynyíl Szánalmas mosoly Volt látható arcod bársonyán ! Majd ugy kacagtál, mint a Daemonoknak Sziilaj kedvükben pajzán hangja szóll: Hogy azt hivém a vesztemre kerültél Elébem a poklok országiból. Máskor meg aunyi fájdaldalmat találtam Oda lefestve kedves arcodon ; Kétségbeesve néztelek sokáig: Mert féltem, bogy megöl a fájdalom! Te tudtál sirni és rögtön nevetfti. Mint szivárvány kél fergeteg nyomán; Magamban százszor is elmondogattam: Megérthetlen, fjresa, kis leány ! • * De a mikor a szivedet kitártad. S közölted vélem összes titkodat, Oh ! akkor láttam : pompásan csináltad, Hisz'jól betöltéd hivatásodat ! . . . Szerettél már az első piUantb m, De jól esett ezt meg nem vallanod, ilogy — mint a többi nö — kínpadra hnrcolod Békóba vert szegény beteg rabot ! Nem bftnom hát, legyek a karjaid közt Békóba zárva. Tán boldog lehetsz, Kacagj, nevess, ha tpen jól fog esni, Csak azt az egyet lássam, hogy szeretsz ! . . . Mikor engem kifütyültek. (Rajz a szinészéletbol) Irta: Bárdy LljoS, Szerkesztő Uram ! Megígértem, hogy irok valamit lapja legközelebbi számában. íme teljesítem. De mielőtt kéziratomat át adná a szedő gyereknek, ön is igérje meg- nekem, hogy (ha ugyan nem dobja mint közölhetetlent a papír kosárba) nem engedi ezt elolvasni szülész emberrel. Mert kérem szeretettel. Nem is képzeli milyen egy remitens nép ez a színész nép. Jó szivü mind valamennyi, de sok esetben irigy is. . . . Tegyük fei, hogy egy társulat jön ide, és lesz köztük egy zokogó keblil apaszinész, a ki ha ezt megpillantja rögtön eldörmögi szeretetreméltó megjegyzését : — Ugyan mire való ez a nagyszólás. Ez az irói vizketegség ? S szeretném tudni kinek szerez élvezetet az ö kifütyölésének leírásával ? No bizon ! Engem már többször kifütyültek de azért nem firkálom ki a lapokba. Es mé­gis én vagyok a legjobb Brankovics a vilcígon Hát ezt kiakarva kerülni legyen szíves rendőri felügyelet alá venni a zokogó keblű apa szülészeket . ... \ Ép 20 éve, hogy a sziui akadémiából kikerültem. Szerződtetve lettem egyik előkelő nagy színházhoz. Természetesen csak kicsi szerepeket kaptam. Csaknem mindig ezt kel­lett mondanom : Tálalva van. (Isten tudja, de akkor még a színpadon is majdnem minden darabban ettek.) A közönség, ha éti kijöttem a színpadra már előre mondta : Tálalva van. De én ezzel mit sem törődtem : Tűr­tem és reméltem ! Lelkesített az a gárda a kiket előttem láttam': Blaháné. Gerecsné Zöldiné, Szakái Rózsa, Rónai, Zöldi, .bő, Mándoki, Vízvári stb. a kik tén\teg a ma­gyar színészet csillagjai lettek. Ne.n taga­dom bennem is volt ambitió. És rendezőm a ki mindig „Kis öre­gemnek" szólított, nem egyszer vette észre po .... ábrázatomon hogy : mennyire sze­retnék egy nagy szerepet mint például : Romeo, vagy Leár királyt eljátszani. — Csak türelem kis öregem ! majd ma­gára is sort kerítünk. Be is váltotta szavát. Ép ebédnél ültem otthon — szüleim kedvemért szintén oda költöztek — és ja­vában kebeleztem befelé kedvencz túrós csu­számat, a mikor be toppant a színház szolga.

Next

/
Thumbnails
Contents