Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-30 / 5. szám

reánk nézve oly fontoságu, hogy ez elöl városunknak bármily áldozatba is — kitérni nem szabad. v Bizalommal fordulunk tehát a f

";enkettedik órában a városi képvisekhöz, kiknek kezeibe van letéve a pápa-kis bér-bánhidai vausti terv meg valósitása, kérve, hogy ennek érdekében a holnapi közgyűlésen vállvetve működjenek közre. Vigyék dűlőre ezt a vasút ügyét, ezzel oly alkotást teremtenek, mely alapját fogja képezni vasunk fejlődésének s szebb jövőjének. Ezt kívántuk a városi képviselőknek megmondani a döntés előtt. Pollatsek Frigyes. Vízdíjak. A vízvezetéki víznek vízmérő nélkül való fogyasztásuísához, illetve az elfogyasztott vízmennyiség megítéléséhez szükséges kulcs az volna, hogy egy család átlag hány hl. vizet fogyaszthat el évente ?. Mondjuk, hogy egy család évi vízfogyasztása átlagosan TOOQ hl. a mi 3—4 tagból álló családnál maximális határnak elfogadható : akkor ha tudva van a vizet használó családok száma: meglehet határozni, hogy egy hl. viz mennyibe kerül, illetve az uri vízfogyasztás átlagos értéke mennyire tehető. Itt egy kérdés nyomul azonnal előtérbe. Az^ t. i. hogy mivel csak néhány ház család vezetteti be a vízvezetéki vizet, nern-e fog rendkívül nagy őszszegbe kerülni ennek használata ? Ez nagy kérdés, melyre határozottan feleint kell. ja . izvezetéki felépítésének költsége 200,000 frt. Ennek évi amortisatiója, minthogy i 3 ezer frt. ma kell törekedni, hogy ez amortisationális összeg kikerüljön évente, mi csak ugy remélhető érlelemben vett világot s én, a ki atyám felügyelete mellett elzárkozottan éltem a külvilágtól, nem fejlődhettem a sziv és lélek igaz műveltségében. Apámnak még mindig mély bánattól vérezett szive, kinai falat vont házunk körül és én csak a cselédség utján beszivárgó hírekből értesültem. * A főváros 1882-iki farsangja tulélénk volt, különös kelendőségnek örvendettek a félvilági hölgyek álarcos báljai. Atyám puritán felfogása korainak tartotta, hogy a vigalmak fény- avagy árnyoldalaival megismertessen. Belenyugodtam. Egy reggelen szobalányom azon újdonsággal lepett meg, hogy ma, a D. salonban fényes, vagy mint magát kifejezé. — nobel ^tlarczos bál lesz. Ez több volt, semhogy ifjú, képzelő tehetségemet föl ne izgatta, ábránd képeimet előtérbe ne tolta volna s én lázas örömmel fogadtam a cseléd biztató szavait, melyekkel á vigalomra csalogatott, hova apám éberségének kijátszásaival a kit késő estig a klub tarokk-partija" szokott elfoglalni, — véltem eljutni. Az álarcos bál egyébként is csábosán külön adó kivetés nélkül, ha a használt viz árát kellő díjjal fizetik. Reális számítást akarván végezni, vegyük, hogy a vízvezetéki vizet az első évben csak 2000 adófizető városi lakos használná : akkor egyre egyre évente 6 frt. 50 kr. esik a viz használata fejében. Számításaim csak az első évre érvényesek. Azután mindenévben a vizet használók szaporodásával az egyesekre eső összeget lehet csökkenteni. De szerintem azért volna igen czélszerü e kérdést külön formális adó nélkül megvalósítani, hogy e fejlődő városnak nagyon nagy szüksége lesz még ujabb pótadóra más, a fejlődést elébbvivő alkalomkor, mint most. — Pl. a pápa-Mnhidai vasútra szükséges részvényeket jegyezni kell Pápa érdekében, mert ily intelligens várost vasúti gócponttá kell tenni, hogy necsak a tudomány, hanem a kereskedelem és ipal is kellő magaslaton álljou. Egyébként reméljük, hogy a városi tanács, mely eddig oly bölcsen dűlőre vitt minden kérdést, most is megfogja oldani a vízvezeték kérdését ugy hogy ez nemcsak a város, hanem a polgárság érdekében is valóban helyesnek tog bizonyulni. A számítást, melynek alapját czikksorozatomban megadtuk, czélszerü lesz évenként változtatni, mert a fő az, hogy a vízvezetéki vizet használók a 13000 frt. évi törlesztési összeget fedezzék. Reméljük, hogy e képviselőtestületben is fognak találkozni, kik e kérdés helyes megoldását s lakosság érdekében állónak fogják tekinteni, (m.i.) Évi közgyűlések. Az izr. nöegyletet közgyűlése. Benső örömérzettel emlékezünk meg a pápai izr. nőegylet mult vasárnap lefolyt közgyűléséről, melyen látni lehetett mily nemes szívvel s mily nemes érzéssel fogják fel vonzott. Meg akartam tudni, mit érek fölismertetés nélkül. A costuine előteremtése könnyű volt és én már esti 10 órakor az enyémhez hasonlóselyem dominoba bujtatott szobalányom, most már bűnsegédem kíséretében ingadozva bár, de bizonyos kéjes előérzettel lépdeltem végig a D. sálon parkettjén. A dévajkodó selymes pillangók özönétől, melyekben egy-egy delnőt selytettern, megtévesztve, — nem ismertem föl a bál jellegét főkép, mert azon a férfivilág előkelő- * sége is megjelent. Megjelenésemnek az álarca alól is előtörő szokatlansága vagy mit tudom én, mi különböztetett meg a d e m i-m onde hölgyeitől, elég az hozzá : oly élénkség támadt körülem, hogy közfigyelem tárgyává s ez által az arcátlan tolakodás gyupontjává lettem. Lelkem jobb ösztöne most már megértette velem a helyzetet, de nem volt menekrésem. Zavarom, inegszégyenülésem érzete tetőpontra lépett, midőn szerencsémre a terem közepén egy ifjút pillantottam meg, a ki feltűnő kőzönynyel nézte a hullámzó sorokat. Egy pillanat alatt mellette termettem. ! hölgyeink sz- hivatásukat, mely abból áll, hogy a segél e szorultakat gyámolitsák. S lelkesült örömmel ragadjuk meg ezúttal a tollat, hogy e jótékony nőegylet áldásdus tevékenységéről necsak számot adjunk hanem a magunk részéről is a hála és elismerés koszorúját tegyük le azok lábai elé, kik ezt nem is várják tőlünk, hiszen van-e szebb jutalom, mint az az édes öntudat, mely lelkünket akkor hatja át, mikor jót tettünk; De mi kötelességet is teljesítünk, mikor hirlapiröi tisztünkhöz hiven, az elröppenő idő feljegyzésre méltó napi eseményeiről lapunkban számot adunk. Szeretnénk róluk ékes rigmusokban zengeni. Megérdemelnék ők, kiknek szive, lelke minden szépre és nemesre fogékony s a kiket az ur Isten jó kedvében teremtett, hogy gyámolitói, vigasztalói legyenek a szenvedő emberiségnek; azoknak, kik nehéz keresztet hordani kénytelenek, kiknek a sors nem kedvezett s kik az idő súlya nagyon, de nagyon is érzik. Szép számmal jelentek meg 'e gyűlésen a földi angyalok közül, kik nélkül valóban rideg és virágtalan volna az élet s kik annyi buzgalommal műidnek azon humános czél érdekében hogy a busajtolta könnyeket felszárítsák, s helyettük az őröm s hála könyuyeit varázsolja elő a szivekből, hogy azokon segítsenek, kik vajmi sokszor hiába emelik fel esdő karjaikat, hogy azokat gyámolitsák, kik felé a jövő sötétségéből vigasztaló fény nem sugárzik. Mint ragyogott az őröm sugara e derék hölgyek szemeiben, mikor tlerz Dávid titkár jelentéséből megtudták, hogy mily áldásos az ő emberbaráti munkájuk. Hálás elösmeréssél adózunk az egylet fenkölt lelkű elnökének dr. Lövy Lászlöné ő nagyságának, a ki olyan gondosan, oly gyengéd szeretettel áll az egylet élén, nem kevésbbé hálás említést érdemel az egylet titkára llerz Dávid ki fáradhatlan tevékenységgel vezeti az egylet adminisztratív ügyeit, ugyszinte az egylet alelnöke, pénztárosa és derék választmánya, mely annyira szivén hordja szegényeinek érdekét, Oh ti szegények, imádkozzatok e jószívű angyalok életéért, ugy a mint mi kívánjunk, hogy a szegények a nemeskeblü istáplóit árassza el az ég áldásával s adjon nekik erőt kitartást s hoszzu éleletet további emberbaráti működésükhöz. A közgyűlés lefolyásáról adjuk következőkben tudósításunkat. Dr. Lővy Lászlóné, elnök szívélyesen Megragadtam karját és szőszerint emlékezem, igy szólitám meg : „Uram mentsen meg ! A tapasztalatlanság oly helyre juttatott, mely mint lálom nem nekem való és melyben ha inkognitom elárultatik, erkölcsi halott leszek. Az ön arca bizalmat kelt bennem, kérem az égre, fonja karját karomba, viselkedjék lovagomul és mentse meg egy leány erkölcsi életének hírnevét, a ki véletlenül jutott ezen társadalmi posványba". Az ifjú megilletődve fűzte karját az enyémébe, melynek szomszédságában már ekkor hevesen lüktetett egy, eddig ismeretlen érzelem szívverése. Örák multbk észrevétlenül s én megfelejtkezve hol vagyok, boldogságtól sugározva éltem át életem legszebb óráit. Választásom helyes volt! Az ifjú a tisztelet és mély rokonszenv határai között maradt, csak álarcom titkainak föltárását kerté. Nem volna önhöz méltó, szólék, hogy itt ismerjen fel. Holnap egyik harátnőm esküvőjén koszorúslány leszek. Várjon délelőtt 11 órakor, a belvárosi templomba haladó nászmenetre. A ki a nászmenetböl ön felé kendőt lobogtat; az én leszek. Igyekezzék megtudni, ki vagyok és ha ezekután komoly