Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-01-30 / 5. szám
üdvözli a szép számmal megjelent egyleti tagokat s az ülést megnyitja azzal, hogy hálás köszönetet mond az egész választmánynak az egylet érdekében kifejtett buzgóságakért mit a közgyűlés zajos étjenzéssel kisért. Ezután Herz Dávid titkár olvasta jelentését. Megnyitójában a fanatizmus meggátlásáról hatásos szavakban emlékezett meg, A jelentésből kitűnik, hogy az egylet műit évi működése a legszebb eredménnyel járt s hivatottságának minden tekintetben megfelelt: A jelentésben köszönet mondatik dr. Löwy Lászlóné, Billilz Ferenczné, néhai Schlesinger Mórné. özv, Rapoch Ignátzné, dr. Steiner Ignáczné és Lővy Beríalanné úrnőknek kegyes adományukért. Özv. Schlesinger Mórné halálát jkvben örökítették meg. Ifj. J\enmann Sándorné 100 frtltal az egylet alapító tagjává lett. Az egylet vagyona 3774 frt. 62 krban lett megállapítva. Ezután felolvastatott a mult évi közgyűlés jkve, melynek hitelesítésére Ungár Miksáné, Sshlesinger Jakabné és Bőhm Ignáczné urnök kérettek fel. Számvizsgálókká: Eisler Ignáczné, Buxbaum Lipótné és Kertész Dezsőné úrnők választattak meg. A választmánybót kisorsoltak névszerint: Schor Árminné, Hercz Dávidné, Steiner Ignáczné, Freund Jakabné, Deufsch Hermanné, Kopstein Ignáczné, Koréin Vilmosné. Salczer Ignátzné Krausz Vilmosné, egyhangúlag újra meg választattak. Steinberger Lipótné, urnö inditványára a közgyűlés egy mulatság rendezését határozta el, melynek keresztülvitelére a választmány bizatott meg. Ezzel a közgyűlés véget ért. Á pápai izr. iparosok gyámolító egylete. A pápai izr. iparosok gyámolító egylet f. hó 23-án tartotta meg Goldberg Gyula elnöklete alatt évi rendes közgyűlését a tagok élénk részvétele melleit. A titkári jelentésből megelégedéssel szerez tudomást a közgyűlés arról, hogy az egylet törzsvagyona a lefolyt, évben 1G3 írttal szaporodott. A titkári jelentés szerint az egylet mult évi bevétele 1070 frt. 24 kr: Kiadása pedig 923 frt 73 kr. volt és igy 146 frt 51 kr. fölösleget visz át a folyó évre. Az egylet jelenlegi vagyona 1486 frt. 54 kr. mely részint takarékpénztári betétben részint sorsjegyekben van letéve. A tagok száma 152 volt. Az egylet jótékonyságát a mult évben is nagyban gyakorolta a mennyiben vallás különbség nélkül helybeli szegény és beteg iparosokat mindössze 500 f ton felüli segélyben részesített. A titkári jetentés és a vagyon kimutatás tudomásul vétele után az elöljáróság és választmánynak a kért felmentvény megadatott. A tisztújítás következőleg ejtetett meg : Elnök : Bőhm Samu, alelnök : Alstádter Jakab, pénztáros : Ifj. Eisler Mór, etlenőr : Weinberger Mór, kulcsárok : Goldberg Gyula és Singer Jakab, titkár : Nuszbaum Jözsef. Választmányi tagok: Brauns'ein Márkusz, Löwinger. Rafael, Glűck Miksa, Boskovitz Sámuel, Stern Lipót. Lang Ignácz, Weisz Ignácz, Neuman Mórt Glűck Ignácz, Lőwinger Samu, Nobel Ármin, és Sonnenfeld Sámuel, templomatya : Kuttner Gáspár. Színészet Papán. Báródy Károly színtársulata több mint egy hete működik városunkban s mondhatni nagyrészt üres házak előtt játsza le előadásait. flogy mily leverőieg hat az ily közöny egy színtársulatra azt felesleges említenünk. De nemcsak a társulatnál, hanem a színházat mindennap hűségesen látogató s hálás kis számú közönségnél is felháborodást kelt ezen nem okadatolt közöny. Őszintén megvallva az egy néhány katonatisztet, és azok családjait kivéve — akiket ezért dicséret is illet meg — alig látni valakit a színházban. A lefolyt héten volt alkalmunk FálJ Szeréna a vígszínház kiváló tragikája művészetében gyönyörködni kit a színigazgatónak sikerült három vendégjátékra megnyerni ami a színigazgató buzgó törekvése és áldozatkészsége mellett tanúskodik. Nem mondjuk azt hogy közönségünk ezen művészi előadások iránt nem érdeklődött de nem abban a mértékben mint az ily esetben várható volt A társulat még csak rövid ideig marad itt, telhivjuk íehát közönségünket, hogy ezen rövid idő alatt adjon alkalmat a társu atnak, a megelégedett, elvonulásra. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Vásárnap Lukácsy hatásos népszínműve „A vereshaju" kerü t s/.inre igen jő előadásban, de kevés közönség előtt. A címszerepet B. Csányi Juszti játszta, ki eleven fürge játékáért és csinos dalaiért sűrű tapsokat nyert. Bárdi/ András szerepében csak azt bizonyította, hogy nélkü özhetlen tagja a társulatnak. Boglár Ágnest. Jeszenszky né a tőle megszokott hatással játszta, nemkülönben Jeszenszky ki Jankó szerepében ögész estén át jóizü mókaival folytonos derű tségben tartotta közönségünket. Emiitéti érdemel még Képes Laura a tűzről pattatt menyecske, Pintér, Szabadhegyi te Belsöczi. Az énekszámokat ifj. Ldngé Náci kitűnő vezetése mellett a helybeli eeaészeink kisérték. Hétfőn „Dobó Katlcza" ment ije* került, előadásban. A szereplők mindannyian, megállták helyüket s kitűnő összjátékuk áitalános elismerésben részesült. Különöse* tetszett Szabadhegyi a lantos, Péls&evi Dobó és Bárdy a hadnagy szerepében. A, címszerepet Képes Laura igen snájdigal játszta. J eszenszky (Homonai) folyto«es derültséget prorokált. Kedden „A lőcsei fehérasszony* terült előadásra. J eszenszky né a címszerepben brillírozott s a meglehetős szép számti közönség zajos tapsokkal jutalmazta a drámai hévvel interpretált játékát. Kifogástalan alakításban mutatta be Fabriczius szerepet Bárdy is. kiben határozott sziuészi talentumot keli konstatálunk. Szabadhegyi a kapitány és Pelsőczi a tábornok szerepében az előadás sikerét nagyban elősegítették. Szerdán egy régi daraa „A hároa* pár cipő" ment. Csányi Juszti elemébe* volt. ugyszinte Jeszenszky is. A kis deW« lás közönség nem is fukarkodott a tapsokkal, mely főleg a czipészpárt illette. Csütörtökön L. F á y Szeréna; vendégjátéka előkészülete miatt előadás ttem tartatott. Pénteken a vígszínház művésznőjébe* Fáy Szorénában volt alkalmunk gyönyörködni. ki „A vasgyáros" színműben Claire szerepét játszta oly művészi stylusban, melyet csak tőle várha'unk. Fáy Szeréna művészete nem mai, az ö pályafutása ösmeretes az ő dicsőítésére mi csekélyek vagyunk,, arról a fővárosi sajtó méltó elösmeréssel nyilatkozik. Annyit azonban konstatáltunk, hoffj Fáy Szerén i művészi játéka határozottam megizmosodott amióta nem volt atkalmunk őt láthatni. Közönségünk a vendégmüvészaőt méitólag fogadta s szűnni nem akaró tapa és kihívásban részesítette. Minden egyes felvonás után ötször-hatszor hivták a lámpák elé. Különösen leltünt pazar és Ízléses toiilelje, mely valóságos bámulatra adott okot. A többi szereplők különösen Jeszenszkyrbé (Athenais) Jeszenszky (Mulinet) Bárdy (Bligni) és a címszerepet ügyesen játszó Szar badhegyi kitettek magukért s az olőadá* fényes sikerét előmozdították. Szombaton Fáy Szeréna második vemismeretségre vagy benső barátságra érdemesnek itél, keressen fel az apai háznál. Az esküvő elmúlott a nélkül, hogy ismeretlenem a jelzett helyen látható lett volna. Ma sem tudom, nem is sejtem ki lehetett hü lovagom, mi tarthatta vissza ígérete beváltásától, mely életem fölött határozott. * (Tíz év múlva.) A nagynéni háza, minden szerénysége mellett sem helyezkedhetek fölül az illem örök törvényein és nem zárhatta el ajtaját azok elől, a kik azon köteles tiszteletből kopogtattak. Egy napon látogatókat jelentettek be. A szomszéd városbeli uj járásbiró mutatkozott be nejével a tantinái, aki a. vidék egyik | legtiszteltebb matrónája volt. A ereol haloványságu arc láttára, mely a járásbiró férfiasan szép és nemes vonásaiban tündér-álmaim ismert alakját visszatükröző, egész valóm mrgrendült és ösztönszerűleg kaptam szivemhez. Egyébre nem emlékezem. Egy reggelen nagynéném fohászai és fivéreim régtől hallott kedves hangjai ébresztetteh fel lázas álmaiból. Örömkönnyek közt borultak az életnek visszaadott roskatag testemre. Etmondták, hogy tizedik napja élet halál kózt lebegtem, tegnap volt betegségem válsága és minden attól függött visszatér-e mára elborult értelmi világom tisztasága. Mondták, hogy éjjel-nappal álarcos bálról, zűrzavaros dolgokat beszéltem. Erre egy siknly tört elő ajkaimról, visszahanyatloltam vánkosomra s lehunyt szemeim előtt, a járásbiró alakj a, az elérhetetlenségnek most már teljesen bevégezett bizonyosságával vonult el. A természet ereje legyőzte a halált, visszaadott a bánatnak, a családomnak és alig egy hó elteltével újra fogadhattuk járásbiróékat. kiket a múltkori látogatáskor történtek, kínos nyugtaliinságba eitettek. Újra lárnorn kellett a fenséges nemes arcot, oldaláo egy angyali alaknak elveszített paradicsomom cherubjának. A járásbiró nemes, kifejezésben érősbült arca fölbátorított, hogy végzetem titkáról a leplet lerántsam, hogy tőle magától megtudjam, mi okozta a nászmenet megtekintéséből való elmaradását s ez által okozott hosszú inkognitónkat ? Elvesztntt boldogságom biztos érzete szivemet megedzeni látszott s el valék tökélve szembeszállni szomorú feladatommal. Az alkalom kedvezni látszott. Délután a parkban tett séta közheőt, karját nyujtá az udvariss járásbiró, a ki a« álarcos bálban az engem fenyegető erköleaí chaoszböl ugy látszik csak azért mentett meg, hogy bár tudtán kivül, örök boldogs talanságba taszito tt. Lelkem egész erejére volt szükségem, hngy érzelmeimeo uralkndjam. Ifjú életém boldog emlékeinek beftjtzéséhez értem. Nagy lelki tusa kelt láthatóba hullámzó keblemben, de ebben erkölett lett a győztes. Határoztam ! Ne tudja meg titkomat senki, bö t»» kintsen főkép e férfil széttört boldogságé* féltékenyen őrizett lapjaiba. Ha szivem közelségéből, ha karén érintéséből, ha beszédem zavarából, Írt egész lényem delejéből nem ismerte föl & selyem dominó alá takart énemet, — se tudjon meg semmit. A kővetkező héten én is elbúcsúztam a nagynénitől s a főváros világ-zajába eltemettem szivem oltárképét, most már ismerős elérhetetlenemet . . , Hölgyeim ! Ne menjenek álarcos bálba.