Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-16 / 42. szám

helyesen, szakértő művezetéssel emelt épület. E helytelen és vigasztalan állapotok egyik oka az, hogy háziuraink restelnek tervrajzokra költekezni. Hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a tudás és müérzék dolgában bizony nem valami tökéletes kőmives készitse a terveket. A jelen vigasztalan viszonyokban segiteni legelsőbb is a városi hatóság feladata volna. A tervek engedélyezés iránti benyújtása nálunk meglehetős határozottsággal puszta formalitásnak nevezhető, mert a hatóság rendszerint megadja az épitési engedélyt, anélkül, hogy a 'terveket lelkiismeretesen átvizsgálta volna. Az építkezést nem ellenőrzik s ezért csaknem mindig eltér a felépített ház a benyújtott tervtől. Ez az oka, hogy a mi utczáink és lakásaink ily állapotban vannak. A hatóság mulasztása okozta ezt, miután az a helytelen építkezést ideje korán meg nem akadályozta. Ha pedig már felépült a ház a mi hatóságunk nem tett rajta többet sok kárt. Nagyon ajánlatos tehát most midőn több és nagyobb ép

:tkezésekre van kilátás, végre-valahára az építkezési szabályrendeleteta város zöld asztalára letenni. De hát hol is marad ez az éji homályban ? Évről évre halljuk, hogy kész s már legközelebb a közgyűlés elé lesz terjesztve, de mindeddig hallgat róla a krónika. Most már ennek elhalasztására nincs idő. Nem tudjuk hol alussza a téli álmát, de ugyan is elérkezett az ideje, hogy felrázzuk a késleltetőt s felhívjuk hogy a j ó 1 bezárt asztalfiókból vegyék elő s terjesszék a közgyűlés elé Tudtunkkal a legközelebbi napokban az építészeti és szépészeti bizottság ezen uj városrész érdemében gyűlésezni fog. Felhívjuk tehát figyelmét az elbujtatott épitési szabályrendeletre. E nélkül építkezni nem lehet, főleg most, midőn egY UJ városrész kiépítéséről van szó. Ezen szabályrendelettel elejét vennők a hande handa-féle építkezésnek. Szíveljék meg ezen felsoroltakat ugy a városi hatóság, mint az építtetők és szakbizottság, s akkor városunkíezen uj városrészel nemcsak városnnk képe, de virágzása és jövöje biztosítva lesz. Polhtsek Frigyes. Vizügyi intézkedések. A vizügyi bizottság kedden f* hó 11-én ülést tartott Mészáros Károly pol gármester elnöklete alatt, a bizottsági tagok nagy részvétele mellett. Az ülésen a Rumpel és Waldek cég a vizmü építésének végelszámolását nyújtotta be, melyet a bizottság felülvizsgálat végett beküldött a ministerium alá tartozó kultuszmérnőkséghez. A beadott költségvetés szerint vízmüvünk 186,427 forintba került. Az ülés lefolyásáról következőkben számolunk be. 1. Mészáros Károly polgármester jelenti, hogy a Rumpel és Waldek czég végeiszámadását megküldi. A jelentést a bizottság tudomásul veszi, és felkéri Zarka Elemér és Steiger Ernő mnrnököket, hogy a város érdekét szem előtt tartva a számadásokat felülvizsgálva, a bizottsághoz beterjessze. 2. Polgármester jelenti, hogy a városi tanács jelentési folytán a víztartó medencze fefhantolásának bekerítését elrendelte s az ez irányban szükséges lépéssk megtételével a polgármesteat bizza meg. A jelentés tudomásul vétetett. 3. Jelenti továbbá a polgármester, hogy a víztartó medencében apró halak úszkálnak. Erre nézve elhatároztatott egy bizottságnak kiküldetése, mely ezen állapotok megszűntéről a szükséges intézkedéseket megtegye s arról jelentést beadja. 4. Rumpel és Waldek czég a város tulajdonát képező épületekben végzett munkálatokra dijrészletekkép 1000 forintot kér. A kérelemnek hely apatik és az 1000 frt összeg a vízvezetéki alapból kiutaltatik. 5. Steiger Ernő mérnök jelenti, hogy a város 10 frt kártérítést tartozik Sulyok Antal molnárnak fizetni. A jelentés tudomásul vétetik s a 10 frt a vízvezetéki alapból az illető molnárnak kiutaltatik. 6. Lőwy László dr. bízottsági tag a czég által felajánlott szökőkút felállítását sürgeti. A polgármester ezen kérdést a legközelebb megtartandó bizottsági ülés napirendjére kitűzi Több tárgy nem lévén napirenden az ülés befejezést nyert. Városi tisztviselők érdekében. A városi közigazgatás kóros tünetejnek orvoslása, a közigazgatási tisztvisel ők helyzetének javítása, társadalmi bajainak lehető megszüntetése : ez volna a czélja annak az uj egyesületnek, a Városi Tisztviselők Országos Egyesületének, amelynek érdekében most indult meg a mozgalom. Kemény Béla, városunk jegyzője kezdője a mozgalomnak és lelkes felhívást küldött szét a várost törvényhatóságok tisztviselőihez. Kemény Béla városunk jegyzője ezen mozgalom megindításával nagy érdeklődést keltett a tisztviselők körében, mely az által is fényes igazolást nyert, hogy közel és távolból meleghangú levelekben üdvözölték őt ezen eszméért s már jó eleve tömeges megjelenést Ígértek azon értekezletre, melyet városunk jegyzője ez érdemben Budapestre már legközelebb össszehivni szándékszik. Mi szívből gratuláljuk ó't mint értelmi szerzőjét ezen üdvös mozgalomnak s kívánjuk, hogy megkezdett munkáját fényes siker koronázza. Az erre vonatkozó »Felhívást« adjuk a következőkben : mond! Ugy mint máskor : »Enyém lész én kedves, enyém lész én édes, én gügyögő kis jószágom, én aranyos kis bogaram te ; esküszöm terád, a te angyalaidra, a te ragyogó szemeidre" . , . Ugy-e ti is megesküdtetek volna? Fidon<?! Egy eskü! ... De hát menjünk tovább. . . azaz ... — Pinczér ! Még egy üveggel . . . Gyorsa* fogy ez a bor . . . éppen ugy, mint a boldogság. Apropos ! Boldogság ! De hát én nem voltam boldog! Dehogy! Hisz' én — csak nem hiszitek, hogy én szerettem azt a kis grisettet? Dehogy! Csak . . . no, de elébb igyunk ! Éljenek a szép varróleányok ! . . . Ugy ! . . . Nos hát gyerünk tovább ! Mondom, — vagy még nem is mondtam talán ? — hogy már kezdett bosszantani a dolog. Annál is inkább, mert az akkori fidélis gyerekek tudtak plátói viszonyokról . . . Aztán elkezdtek csak ugy tűhegygyei piszkálni . . . Egyszer — jól emlékszem — egy kávéházban hozták elő a dolgot. Biró Feri szekírozott vele legjobban. Többek kőzött azt mondja : — No, fiuk — újságot mondok. A Jenczi — barát lesz. Igazi csuhás barát. Megtért. Egy csókolni való varrólány hálójában harcsaként ficzánkol \ . . Aztán képzeljétek: — mint hallom, oltárhoz, is vezeti . . . Jaj, ha ezt a Miczi, vagy a Gizi, avagy a Szidi — vagy egy légió kardalosnö — megtudja — akkor Jenczi egy batkát sem adnék a szép szakálladért, a mire a Ferdinánd pinczér is hitelez . . . Nem én ! Kikaparják ... Ki bizony : Óriási kaczagás . . . Hát aztán kit ne bántana az ilyetén gunykaczaj? Még a vért is arczomba kergette. Aztán azt vágtam oda neki : — No jó] Hát hogy megmutassam nektek, hogy ezzel is csak az a ezélom, a mi Miczivel, Bettivel meg Ninával, fogadjunk bármibe, hogy holnap e tájban, ide, e helyre vezetem öt. Aztán épp ugy fog ölelni benneteket is, mint Miczi, Gizi vagy Szidi . . . Nos, ki tartja a fogadást ? — Én — szólt Biró Feri. — Jó ! Husz üveg somlyai ? — Gilt. — Gilt. E pillanatban mintha valami elfojtott sóhajt hallottunk volna, vagy mit — az ablak alatt . . . Oda néztem az ablakhoz. Ugy tetszettt, mintha egy árny futott volna el onnan ... De hát mit törődtem én vele ? Mi közöm is lett volna hozzá, ugy-e ? Ott hagytam a kompániát. Mentem az én földi angyalomhoz. Tudtam hogy szerelme végtelen. Elhatroztam, hogy nos, ti úgyis tudjátok . . . hanem hát szervusztok ! Igyunk! . . , Na ! Ja! Hát odamentem ahhoz a szűztiszta gyermekhez. Mikor beléptem sötét volt a szobája. — Jőj — suttogta Lenke — már rég várlak. — Vártál, én édes győeyőrüségem te ... de elébb gyujtsuk meg a lámpát . . . Ugy . . . — Jöjj — Oh jöjj .. . suttogta szokatlanul lázas hangon a leány . . . tied — — leszek . . . Megdobbant a szivem! Hogy is ne! Mikor egyetlenegy kardcsapás nélkül bevehettem a már hónapekig ostromolt várat . . . Ránéztem . . . De . . . huh ! . . . most is borzadok, ha eszembe jut az a tekintet . . . Hideg, merev, mint a haldoklóé . . . Megijedtem. — Édes lelkem, szóltam remegve — magának baja van. — Nincs — — jöjj — hát jöjj! — És szeress!