Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-04 / 36. szám

v •• mm Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Költségvetés előtt. Bárha már egy ízben szót emel­tünk e kérdésben, de nagyon is idő­szerűnek tartjuk újra most, midőn alig választ el el egy nap bennünket a költ­ségvetés tárgyalásátó', hogy városunkra nagyon is fontos aktus érdekében szót emeljünk s az intéző körök figyelmét kötelességük teljesítésére felhívjuk. Tesszük ezt azon okból, mivel fel­tűnő módon észlelhető utóbbi időben, hogy városunk közügyei iránt az érdek­lődés nagyon is kis körre szorítkozik s bátran kimondhatjuk, hogy ez a közügy rovására megy. Az érdeklődés vénája mindennemű közügy iránt teljesen ki­apadt, s vannak azok között, kiket csak még néhány év előtt intéző köreinknek tudtuk, most egyszerre valóságos affek­táival dicsekednek, hogy őket nem ér­dekli a közügy. A közérdek, mely utóbbi időben annyi maradandó becsű alkotással gaz­dagította városunkat, elenyésző csekély azon erőkhöz és tehetsegekhez képest, melyek a divatos közöny által meg­szállva, hosszú időre bénnákká és te­hettlenekké tehetnek bennünket. Pedig városunk haladása és virág­Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. zása okvetlenül szükségessé teszi, hogy ebben a modern áramlatban, mely a műveltség és korszellem hajóját előre mozgatja, a képviselőtestület minden egyes lagja erejéhez képest részt ven­ni köteles. Nem szabad senkinek azt hinie, vagy azzal állni elő, hogy nél­küle is folyhatnak a dolgok. Ezáltal azt érjük el, hogy a közérdek körül való tömörülés leheletlenné van téve, s ki van zárva, liogyra legegyszerüebb mindennapi kérdésben is határozott és egészséges közvélemény alakulhasson. Ez az okozója aztán annak, hogy lamentálnak, sopánkodnak, hogy a pót­adó viselését nem birjuk ki, a város tönkre megy s tudja Isten mi minden kifakadást lehet hallani ép azoktól, kik hivatva volnának, söt kötességük volna a város gazdálkodásába hangadó véle­ménnyel beleavatkozni. Igenis ez a mi bajunk s ezért pang nálunk minden. Tudjuk régen jól, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem tet­szik, de ezzel mi nem törödünk. „Szólj igazat betörik a fejed" közmondás csak az állhatatlanokra szól, az állhatatos küzdelem előbb utóbb megleli jutalmát. Nekünk kötelessegünk ezen közöny­re rámutatni. Ezzel mi orvoslást sze­HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében retnénk előidézni s bárha talán ezen nyilt szavunk ellenáramlattal találkozik, azért nem fog ez visszariasztani attól, hogy hiven ne adjuk mindazt a mi városunk közügveit jellemzik. Igenis a jövő évi költségvetés olyan fontos ak­tus városunk jövőjére nézve, mely min­den egye^ városi képviselő kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hivja fel. A tizenkettedik órában mondjuk ezt s reméljük, hogy felszólalásunk nem marad a pusztában elhangzott szó. Nem ér az semmit, hogy hibáz­tatjuk a költségvetést, de .tessék érvek­kel előállani, amellyel azt apasztani le­het. A költségvetésben tudtunkkal van­nak sok oly tételek, melyek már is meg lettek nyirbálva á pénzügyi bizott­ság által, tessék csak foglalkozni a költ­ségvetéssel, fognak ott találni még több oly tételt, mely a pótadó csökkenését vonja maga után. Nem akarunk részletekbe bocsájt­kozni, de azt már most is meg kell említenünk, hogy az elemi iskolák do­tációját feleségesnek tartjuk ily anyagi viszonyok mellett. Ezen dotáció körül­belül 13% pótadóval terheli alakossá­got. Tessék azt szóba hozni s ezek ál­lamosítását javasolni. Ezt csak ugy ál­Egy vidéki szerkesztő vissza­emlékezései. Sárfeneketlen — nagyközség haladni vágyó inteligeniiája szükségét érezte egy helyiérdekű lapnak. A szükséget pedig ki kell elégileni. És igy megszületett a „Sárfeneket­leni Hírharang" czimü, hetenkint egyszer: vasárnap megjelenő „társadalmi, szépirodalmi közgazdasági és vegyestarlalmu hetilap" a „Sárfeneketlen Kaszinó-Egylet" a „Sárfene­ketleni önkéntes Tűzoltó-Egylet." a „Sárfe­neketleni Agrárbank," a „Sárfeneketleni Első Betegsegélyző és Temetkezési Szövetkezet" és még sok más közhasznú és előkelő inté­zet hivatalos közlönye. A világsajtónak ezen előkelő organuma részére a sárfeneketleni illetékes körök sze­rencsések voltak szerkesztőül becses szemé­lyemet megnyerni. A szerénység nem lévén gyönge oldalam minden* czeremónia nélkül bevallhatom, hogy bennem mintaszerkesztőt nyert a lap. Ezt önök nekem el fogják hinni ha megtudják, hogy én már akkor a toll for­gatásban verzattus ember voltam, a mennyiben több jeles vidéki lap verseket és híreket kö­zölt tőlem, egy fővárosi lapban pedig szer­kesztői üzenetet is kaptam. Denique szerkesztő lettem, de azért megmaradtam szerény embernek, ámbár keb­lemet önérzettel töltötte el az a tudat, hogy íme, számottevő tényezője vagyok a hetedik nagyhatalomnak. Mint felelős szerkesztő hozzáláttam a munkatársak toborzásához. Lapom „szellemi gárdája" következőképpen alakult meg. Felelős szerkesztő s egyúttal a szelle­mes külpolitikai czikkek és a mély eszlhe­tikai tudásra való kritikák írója: Tollhegyi Aladár (Én vagyok.) A tárczarovat vezetője Tollhegyi Ala­dár. A napihírek czimü rovat vezetője Toll­hegyi Aladár. A rendőri hirek, a színház, művészet és zene rovat vezetője Tollhegyi Aladár Riporterek, vagyis kihordok : Csám­pás Kónya Gergő, hites ; éjjeli őr, vulgó bakter; Ripacs Nagy Máté, városi hajdú és szabad óráiban a polgármester ur libé­riás inassa;.. Vajcavi Dugobert, hajfodoritó és odvas-fog eltávolító művész :végül Csepii Nagy Zsuzsánna, gólya ő feledének sárfene­ketleni bizományosa. Azt hiszem elég diszes tábora a mun­katársaknak gyűlt az általam fennen lobog­tatott zászló közzé és e jóhangzásu nevek már magukban is elég bizalmat keltettek a lap jövője iránt. Singer Mihály és Társai ^r^Eiári 1*" A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések ízlé­ses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és íranczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltettnek.

Next

/
Thumbnails
Contents