Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-28 / 35. szám

ság nézetét, készséggel aláírjuk és pártoljuk. Pártoljuk azért, mert a városi tisztviselőknek fokozatos előléptetése annyira nehézkes, hogy sokszor évtizedek múlnak el, mire valakire reá kerül az előléptetés. Méltányos tehát, hogy a tisztviselőn ik helyzetén ilyen uton javítsunk. De mást is elérünk ezzel. Elérjük azt, hogy a város alkalmazottjai ezentúl nem fognak minden évben kérelmet intézni a képviselőtestülethez fizetésükek emelése iránt. Ezentúl könnyű lesz meghozni a határozatot ilyen kérvényekre, mert egyszerűen azzal lehet majd azokat visszaadni, hogy szolgálj öt évig és megkapod a megszabott fizetés felemelést. Jelen cikkünk megírásánál is pusztán a város érdeke vezetett bennünket, mert ha ilyen uton lehetővé teszi Pápa város képviselőtestülete a tisztviselők helyzetének javítását, biztosra veheti majd, hogy üresedések alkalmával szakavatott emberek fognak oda pályázni, hová — tisztelet a kivételeknek — hosszú ideig csak bukott existentiák juthattak be és hozták olyan helyzetbe a várost, mint a milyen volt még ez évtized elején is, t. i. olyanok voltunk egészen mint száz évvel ezelőtt. Elismerjük, hogy a város vagyoni viszonyai nem engedik meg azt, hogy a tisztviselők járandóságait ugy emelje, hogy az minden igényt kielégíthessen, de ezen modus vivendi, melyet a pénzügyi bizottság javasol a korpótlékkal ha nem is teljesen, de némileg javit tisztviselőnk helyzetén, amit meglenni erkölcsi kötelességünk. A jól elvetett mag mindenkor megtermi a maga gyümölcsét. Pollatsek Frigyes. A főispán rendelete. Fenyvessy Ferencz Veszprém vármegye főispánja a nemzeti ünnepek megünnepléséről a következő rendeletet bocsátotta ki, mely bizonyára megyeszerte közelísmeréssel és közhelyesléssel fog találkozni. A vármegye központi tisztikarának, — valamennyi járás főszolgabirájának és a két r. t. város polgármesterének. A magyar nemzetnek négy nemzeti ünnepe van, u. m. I. Felséges urunk és apostoli királyunk születésnapja (augusztus 18-án). II. Felséges urunk és apostoli királvunk névünnepe, (október hó 4 én.) III. A törvény által nemzeti ünneppé rendelt Szt-István napja, (augusztus hó 20-án) IV. Az 1848 iki törvények szentesítésének törvényileg nemzeti ünnepé nyilvánított napja (április hő 11-én). Ezen négy nemzeti ünnepen az ünnepélyes isteni tiszteleten a vármegye tisztikarának megjelenni hivatalbeli kötelessége, mely alól csak : 1: a szabadságon levők, 2: A hivatalosan elfoglaltak, mely körülmény utólagosan igazolandó, 3 : a betegek és 4: a családi fontos ügyek miatt akadályozva lévők vannak felmentve. Utasítom valamennyi járás főszolgabiráját és a két rendezett tanácsú város polgármesterét, hogy a fentjelzett nemzeti ünnepeket megelőző napon a székhelyük háztulajdonosait körlevélben szólítsák fel, házaiknak nemzeti zászlóval levő fellobozására. A középületekről ministeri rendelet intézkedvén. Utasítom a járások főszolgabiráit, hogy járásuk községeiben is a fentirt nemzeti ünnepek hivatalos megünnepléséről kellő időben és módon gondoskodjanak. Kelt Veszprémben, 1898. évi augusztus hó 20-án. Dr. Fenyvessy Ferencz Veszprém váraegye főispánja. Fürdő levél. Reichenhall 1898. augusztus hó. Rechenhall felső Bajorországban fekszik igen az osztrák határhoz, Salzburg mellett. A 2000 métermagas Stauífen hegység lánczolata 3 oldalról veszi körül jó széles völgyet engedve, mely észak felé a bajor síkságba megy át. Fo'yó itt sok van a „Saalach" egy 50—60 méter széles folyó gyűjti magába a sok folyókat és patakokat és a Salzachba ömlik. Minden folyó és patak igen kővizü és mivel nagy az esése gyorsan és hangos mormogással folyik. Gyakran esik itt az eső és hosszasan, azért a növényzet buja és most augusztus közepén is oly élénk zöld mint nálunk májusban. A városkának igen nagy a kiterjedése 4000 állandó lakosa van ; de jelenleg mikor a fürdő szezon már hanyatlóban van legalább 8 ezer ember tartózkodik itt. Még ezelőtt 20 évvel a város alig volt harmadrész oly nagy mint most. Fejlődése azért volt oly rohamos, mert gyönyörű szép völgyben fekszik ; lakossága barát.ágos szolgálatra mindig kész, levegője enyhe és tiszta; vize nagyszerű, por nincs ; a lakások kényelmesek, szépek, nem drágák , az élelmezés kitűnő és olcsóbb mint bármely más osztrák vagy németországi fürdőben mind oly tulajdonságok, melyek az idegeneket ide vonzzák. A ki egyszer itt volt, az szívesen jön ismét. A mi még 5 vagy 10 évvel ezelőtt szántóföld vagy rét volt, az már jelenleg szabályos nagy házhelyekre van felosztva ; minden 3—4 házhely után következik egy utcza, melynek 5—6 méter széles járdája és kocsiutja már készen van. Természetes hogy az utczák, zsinór után vannak kiszabva. Minden ház villastilben van építve. Csaknem minden szobának van tágas erkélye; minden háznak van jó nagy kertje. A szobák egy közös nagy előszobára nyílnak ; a bútorzat elegáns, vagy legalább igen csinos ; a kiszolgálás igen jó és figyelmes. Csaknem minden háztulajdonos élelemmel is ellátja lakóit, ha azok ugy kívánják ; de nem veszik ezt igénybe, mert jobb szeretik a szabadságot. A hotelok és restauratiók száma igen nagy és mégis ugy ebéd mint vacsora idején mind zsúfolásig tele van. A szolgálatot válogatott szép leányok teljesitik. Az ételek többnyire jók. Van igen sok hal; különösen sok pisztrángot fogyasztanak el. A marhahas kitűnő, épugy a borjúhús és szárnyas ; de nem felel meg a mi Ízlésünknek — Nem akarom hallgatni! Menjen ! — Mert fél tőlem! — kiáltott fel a férfi. Attól félünk, akit szeretünk! Elkerget, hogy ne láthassam gyöngének 1 — Csalódik ! Csak az lenne reám nézve kelemetlen, ha ajtót kellene magának mutatni 1 A vendégemnek, a férjem legjobb barátjának, annak az embernek, akit én is ugy szeretnék megtartani jó barátomu ! De igy nem lehet 1 Igy nem adhatok magának csakugyan még egy jó szót sem! — Rendelkezzék velem ! Olyan leszek, aminőnek maga akar .— mondta engedelmesen a férfi, csak tűrjön meg a közelében. — Lássa igy már egészen kedves, jó fiu ! Lehet magával okosan is beszélni ! Csak a szerelméről hallgasson. Arról a híres szerelméről, mely bizony most is csak hangulat! — Esküszöm, hogy nem ! — Nem esküszik hamisan, mert maga ebben a pillanatban talán szentül hiszi, hogy szeret engem ! Kedves festő uram, jól ismerem én magát! Sokat hallottam az azóta való dolgairól, amióta nem táttam. Higyje el, hogy nem voltam kíváncsi reájuk, de valaki, egy jó barátnőm, aki azt hitte, hogy ha a maga léhaságairól tudósít hát azzal nekem fájdalmat okoz, — az hiven értesített mindenről, Igy tudtam meg a flórenczi kalandját, tudja azzal a kis postafőnöknével, a kit megszöktetett az urától, ahová egy szinésznőcskével nászutazott, a kit a Bauer vendégkönyvébe ugy íratott be, mint a feleségét ! Tudok én mindent. Mindent, amivel maga á'litólagos szerelmi bánatában vigasztalgatta magát. És épen ezért ne is fárassza magát azzal, hogy most az én fejemet akarja telebeszélni hazug vallomásokkal ! Minek ez ? Beszéljünk inkább másról ! Hiszen oly rég nem láttuk égymást! Öt éve ! Azóta maga neves emberré lett I Én pedig asszonynyá lettem ! Egyszerű, falusi asszonynyá, aki rég elfelejtette leánykoránák azokat a bohó álmait, melyekre maga most újból emlékeztetni akarja. Beszéljen a terveiről, a sikereiről, az élete folyásáról, — higyje el, hogy a legjobb legőszintébb barátnője hallgatja. S beszéljen arról is, hogy került most egyszerre hoz?ánk? Hogy bocsátott meg nekem az én nagy bűnömért, hogy maga miatt nem mentem zárdába ? Vagy ujböl hangulata támadt és látni akart engem, akire öt év óta nem gondolt! — Nem volt az öt évnek egy napja se, hogy önre ne gondoltam volna ! De a büszkeség és a józanság visszatartott. Mit keresnél ott — szólt az eszem — a férjét szereti, téged csak kinevetne! És én hallgattam az eszemre. Amig bírtam. De most már nem bírtam. Igy jöttem ide! A véletlen Pesten összehozott Palival s a meghívását örömmel fogadtam ! Az hittem, hogy gyönyör lesz itt lennem maga mellett, nem is álmodtam arröl, hogy ennyit kelljen szenvednem. — Azt hitte, hogy mihelyt meglátom, a nyakába borulok ? Gúnyosan kérdezte az asszony, de csakhamar a gúnyos hang fájdalmassá vált: — Akit szeret azt becsüli is! Maga becstelennek gondolt ! — Csak azt hittem, hogy a régi szerelem emlékeiből őrizett meg valamit. Azt hittem, hogy most is szeret, vagy tudom is én mit hittem —- mondta szégyenkezve, mentegetőzve a férfi. — Régi szerelem ? Nem is volt ez szerelem ! Csak olyan hangulat, annnő a maga szerelme. A hangulatból azóta kedves emlék lett ! Emlék, mely néha-néha visszaveti reám most is ragyogását. Ennyi az egész ! Az a mi úgynevezett szerelmünk, csak álom volt, az én mostani szerelmem a férjem iránt valóság. Az sohasom vállt valóra, ezt nem akarom, hogy álommá válljék! Maradjunk mi csak jó barátok! Kezét nyújtotta a férfinak : — A jó barátnak, bizalommal, becsüléssel ! De csak egy feltétel alatt: ha többé nem beszél nekem a szerelméről ! Legyen a hazugság kizárva ebből a mi barátságunkból ! — Nem beszélek ! Jó barátok maradunk ! De csak távolból! Igy közelből megőrülnék ! Elutazom hol! Vissza Pestre I