Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-28 / 35. szám

a leves és még kevésbbé a tésztanemü. A bor rosz és drága ; a sör nagyszerű, litere 30 pfennig, 18 krajczár ; de van sokkal ol­csóbb is. Van a városnak igen sok kitűnő jó, kristály tiszta 8 fokos vize ; nyilvános kut nem existál, mert minden házban van víz­vezeték, minden emeleten és földszinten. Az egész város canalizálva van, sár soha­sincs, mer utak nagyszerűek, kemények mint a kő. Van igen sok aszfalt járda, melyet a háztulajdonosok csináltatnak ; a község nem járul hozzá semmivel. Ép ily jók a sétányok, melyek minden irányban az erdőkben és hegyekben vannak, melyeket a község gon­doz, mintaszerű tisztasággal. A fürdővendégek nagyobb része német és osztrák; egy harmada magyar, azután van sok lengyel, román, orosz, de kevés olasz, franczia angol, németalföldi és dán. A német nyelv mellett leggyakoribb a ma­gyar, ugy hogy mindenfelé lehet hallani ma­gyarul beszélni. Alig van más fürdő vendeg itt mint tüdő és gége beteg. Annak daczára hogy itt 25 orvos van, mindnek igen sok a dolga ; valamennyi kocsin jár. A betegek nagyon el vannak foglalva; mert csaknem mind naponként fürdik vagy hideg bedörzsö­lést kap; azután sóoldatot vagy fenyőillatot inhalál V 2 vagy egy óráig; később a pneu­maticus cabinetben 2 óráig sűrített levegő­ben lélegzik és sokszor délután egy második sóoldat inhalaliót vesz. Délután és estefelé a vendégek kirándulnak a számos ozsona staciókra, hol gyakran meg is vacsoráznak. Mindenki korán fekszik le, ugy hogy tiz óra felé minden csendes. Egy jol szervezett zene naponta kétszer játszik a kurparkban két—két óráig, hol ezen időben a betegek nagy része összegyűlik. Fényes toilettokat, nagy clegantiát ritkán le­het látni, de azért a fiatal nők — sokszor még az idősek is, naponkén 3-szor öltöznek. A legszebb időben is itt mindenki esernyő­vel jár, mert az eső gyakran hirtelen is be­következik. Esle a város igen jól van gázzal kivilágitva, de a magán épületeken és üzle­tekben elektrikus lámpák égnek. Annak daczára hogy rövid helyi érdekű vasút jár Freilassingtól Reichenhallon át Berchtesgadenig a forgalom oly élénk mint egy első rangú vasúton 12 vonat megy na­ponta ide és ugyanannyi vissza és minden vonat mindegyik kocsija tele van emberekkel. Különösen vasárnap igen nagy a tolongás; néhány ezer ember utazik el, és ugyannyian — Talán jobb is lesz ! De mit szól Palinak ? Ugy jött ide, hogy legalább egy hétig marad nálunk és ime harmadnap elu­tazik! Pedig a férjem, hogy örült magának! Ugy szereti 1 Mit mond neki ? — Legjobb lenne megmondani az iga­zat ! Azt, hogy szeretem, azt, hogy szeret! Azt, hogy jogom van magához, mert első csókja az enyém volt ! — Az volt! Nem is tagadnám! Ennek a csóknak sokat köszönhetek én! Mert higyje el, hogy ha ez a csók nem ábrándított volna ki a szerelem fiatalságából, azóta bizonyára vétkeztem volna ! Hiszen elvégre én ig fia­tal vagyok ! Az én szivemben is vannak áb­rándok s a lelkemben szenvedélyek, én is oda tudtam volna magam adni valakinek, akit szivem szerint megszerettem volna, ha nem talált volna mindannyiszor az agyamba ennek a csóknak az emléke. Ennek a csók­nak, melyről akkor maga azt hazudta, hogy eljegyzési csók ! Várhattam azután a kedves vőlegényemet ! Gyáván odébb állt. Attól félt, hogy a nyakába varrom magamat! — Nem jól itél meg Etelka! Szerettem magát nagyon, de hogy vehettem volna fele­ségül: Én, a koldus művésznövendék, aki alig bírtam száraz kenyérre valót is keresni! — Ne mentegesse magát! Senkise vá­dolja! Egykor sokat szenvedtem, de mostvége. — Elvettem volna ! Miért ment férjhez? — Elvett^volna ? Holott búcsú nélkül jönnek máshonnan ide. Legtöbben kirándul­nak Berchtesgadenba és onnan az elragadó szépségű Königssu-ra, vagy a közeli Salz­burgba, vagy a Chiemura hol a mesésfényü bajorkirály kastélya mindennap megtekint­hető ; mások Münchenbe mennek, vagy még sok más szebbnél-szebb helyekre. De nem csak a természet remekeiből jut Reichenhall vendégeinek, hanem van elég alkalmunk jó színészekben, énekesekben zongora és hegedű művészekben is gyönyör­ködni. Világhírű művészek tartanak itt elcg sűrűen előadásokat. Augusztus 19-én a bit­dapest opera tenoristája Arányi Dezső ur és neje; Hamonn hegedű és Pfeifl'er zon­gora művész urak közreműködése mellett hangversenyt adott. Természetes, hogy a magyar colonio jelen volt és igen élvezetes estélyben volt részünk. Pápai. A polgári kör mulatsága. — 1898 augusztus 20. — A polgári kőr a hagyományos szo­káshoz hiven Szt. István napján a kör kertihelyiségben mulatságot rendezett, mely ugy anyagilag mint erkölcsileg várakozáson felüli sikert aratott. A mulatság délután 2 órakor te­keversennyel vette kezde ét, mely nagy látogatottságnak örvendett s szép jöve­delmet hozott a körnek. A kitűzött 3 dijat Varga Rezső dohánygyári tisztvi­selő nyerte el. A táncmulatság esti 8 órakor vet­te kezdetét. A lámpionokkal és mécsek­kel gyönyörűen kivilágított kertihelyi­ségbe igen szép társaság gyülekezett s már 9 órakor javában folyt a tánc. A táncmulatság fényes sikerét a városunkban időző tisztikar tömeges résztvételének kell tulajdonítanunk, kik egész estén át a legnagyobb tűzzel és páratlan jókedvvel járták a táncokat, mi határozottan befolyásolta söt mond­hatni ez biztosította a táncmulatság érdekét és fényes sikerét. Nemkülömben jól esett látnunk, hogy az uri osztály teljesen beleélte magát a kör mulatság részvételében. utazott el és két évig nem is hallatott ma­gáról ? Csak akkor jött el jelenetet csinálni, mikor már menyasszony voltam ! Hogy miért mentem férjhez ? Mert nem akartam tovább is terhére lenni szegény anyámnak. S mert tiszteltem, becsültem azt a férfit, akinek a neje lettem. — Tisztelet, becsület ! De hol marad a szerelem ? — Szeretem is! — mondta halkan, mintegy maga sem bizva szavai erejében és igazságában. — Engem szeret! S ha én azt mon­danám magának, hogy életemnek nincs egyéb vágya, mint a maga bírása ! Hogy eljöttem megmondani, hogy nélkü'e nem birok élni, hogy válljon el, legyen az én édes, kis fele­ségem . . . Felesége ? — szótagolja az asszony lassan, csendesen. Majd feláll, odalép a férfi mellé s nagy sötét szemét bizalommal, re­ménynyel ráemelve kérdi : — Akarja hogy a felesége legyek ? A féríl átkarolja a nőt s szomjas ajak­kal keresve ajakát,, szemében a diadal ki­hívó, büszke tekintetével suttogja : — Tudtam én, hogy szeretsz ! Az asszony ajaka már-már marta'ékul esik, mikor hirtelen rátekint a férfira és látja szemében azt a kihivó buja tekintetet. Szilaj mozdulattal tépi ki magát karjá­ból és ettől a tekintettől mint egy visszan­őtt láttuk a társegyletek elnökeit Sült Józsefnét és Weber Rezsőnét, ugyszinte társadalmuuk több notabilitását, mely körülmény szinte betudandó a mulat­ság fényes keretéhez A táncoló párok tulyomó számát illusfrálja azon körülmény, hogy az első négyest 32 pár táncolta, ami a kör mulatságainál ritka számba megy. Szünóra alatt Málies József a kör vendéglőse Ízletes ételek és kitűnő ita­lok kiszolgálásával tüntette ki magái' nemkülömben Füredi és Lhngó zeneka­ra, kik dallamos nótáikkal nagyban emelték a társaság kedély hangulatán. Szünóra után fokozódott a jókedv éí tartott hajnali 3 óráig, amikor a ked­ves társaság oszlani kezdett. A mulatságon a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok : Sült Józsefné, Weber Rezsőné, özv. Marinczer Antalné, Hajnóczky Béláné, Szente Jánosné, Wajdits Károlyné, Kis Tivadarné, özv. Geböck Gyuláné, Ko­bera Károlyné, Csillag Dezsőné, özv Hajnócz­kyné, Kluge Károlyné, Almersdorfer Dezsőne, László Józsefné, Obermayer Józsefné, Nagy Vilmosné, Varga Rezsőné, Lippert Sándorné, Viz Ferenczné, Pakrócz Kalmánné, Rezenka Jánosné, Szili Ignátzné, Boda Györgyné, Boda Istvánné, Döbrössy Imréné, Csik Ká­rolyné, Sclhosser Istvánné, özv. Freiszbergar Józsefné, Turánszky Tádéné, Bódai Zsig­mondné, Gaál Gyuláné, Gaál Ernőné (Lajta Újfalu), Winhoffer Jánosné, Csigi Izidorné, Lulconits Pálné, özv, Varga Ferenczné, özv. Murbán Lipótné, Héregi Imréné. Leányok: Hajnóczky Józsa, Wajdits Ilona, Erber tylargit (Komárom), Győrke Margit (Mező Komárom), Kosa Margit, (Bu­dapest), Döbrössy Gizella, Geböck Beita, Frank -Mariska, Freiszberger Paula, Kovács Jolán (Győr), Antal Ilka, Farkas Róza, Nagy Gabriella, Dreisziger nővérek, Varga Anna, Nisszner Olga, Bódái Marinka, Wellner Ma­riska, Waldai Nina (Tapolcza), Boda nővé­rek, Hornyák Teréz, (Székesfuhérvár) Bősze Fáni (Petőház), Vincze Hona, Murbán nővé­rek Szabó Irma (Fóth), Csigi Ilona. Gratulálunk a körnek a fényes si­kert aratott a mulatsághoz; de 1 egy­nyerve önuralmát, reszkető, lázas hangon mondja: — Hazudott, mint akkor ! A szeme v telelett könnyel és mig halkan zokogni kezd, a férfi nézi az arczát, melyen most a könyek nyomán, mintha egyszerre kiütne valami fonnyadtság, valami bágyadt, korán megrémült kifejezés. Nézi, nézi és gépiesen ismétli: — Szeretem, szeretem! Ne legyen gyer­mek ! Magában pedig elgondolja hogy milyen szamárságot csinált ő most! Még majd el vennie ! No hiszen, js/ép csávába jutott! Brr ! A nö könyein keresztül nézi az ijedt tekintetű férfiarezot, melyre mintha rá lenne , írva, minden gondolata. Majd letörli a kö­nyeit és ugy mondja nyugodtan, harag nélkül: — Menjen, menjen! Ne is lássam töb­bé ! Ezt a mi szerelmünket most temettük el örökre ! Hiába tagadná, én érezem, ére­zem ! Megijedt, hogy el kell vennie.! Másod­szor ijedt meg. Mindakétszer csak birni akart! Most már teljesen ismerem ! Isten önnel ! Nézze, nem is haragszom. Búcsúzóra oda­nyújtom kezem. Kibékülünk mielőtt örökre elválnánk. Mint a halott fölött az ellenségek. A mult, az ifjúkori álom, az elnémült szen­vedély, az elmúlt szerelem fölött . . . Mindaketten elhallgatnak. Több szavuk egyiküknek sincs. Némán, szó nélkül temetik a meghait szerelmet . . . Vértesy.

Next

/
Thumbnails
Contents