Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-28 / 35. szám

PÁPAI Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A városi tisztviselők korpótléka. Több mint egy éve, hogy ország­szerte nagyszabású mozgalom indult meg, az évtiezdek óta sürgetett és most már elódázhatlannak jelzett tiszt­viselői fizetések rendezése, illetőleg ja­vítása tárgyában. Kétségkívül szükség volt erre a mozgalomra, mert az évtizedekkel ezelőtt megállapított fizetési összegek, a meg­változott életviszonyok folytán, a mai élet keretébe sehogysem illeszthetők be többé, A munkaadónak jól kell fizetnie munkásait, — ha azt akarja, hogy azok jól dolgozzanak. Ugyan melyik munka­adó volna az, a ki nem szereti vagy nem követeli meg a jó munkát alkal­mazottjaitól ? Már egy ízben szó volt a képvi­selőtestületi közgyűlésen a városi tiszt­viselők fizetés emelése érdekében, de akkor ez teljesen elejtetett, azzal az indokolással, hogy úgyis nemsokára be­következik a községek állomositása, bárha nézetünk szerint ezen államosí­tás sehogysem javítana a tisztviselők helyzetén. Ha valaha fenforgott annak szük­sége, hogy a városi tisztviselők fize­tése javitassék, kétszeresen szükség van arra most, midőn az életviszonyok drágulása már is oly arányokat ölt vá­rosunkban, hogy az a társadalom azon osztályában is érezhetővé vált, a mely osztály vagyoni tekintetben a sze rencsések közé tartozik. Kétszeresen érzi ezt azonban az a szerény dotáci­val ellátott tisztviselő, aki pusztán fi­zetésére utalva, úgyszólván görnyed az anyagi gondok súlya alatt. A milyen igaz az, hogy kiéhezte­tett hadsereggel csatát nyerni nem le­het ép oly igaz megfordított viszony­ban az is, hogy jól kÖ7Ígazgatni egye­dül csakis oly tisztviselői karral lehet­séges ; amely nem görnyed az anyagi gondok súlya alatt, hanem gondoktól menten, örömmel teljesiti kötelességet, mert szellemi képességének üdességát, egyedül e célnak szentelheti. Több városi tisztviselő kérvényt nyújtott be a városi képviselőtestület­hez, melyben fizetésüknek megjavítását kérelmezik, indokul felhozzák az élelmi cikkek és lakások megdrágulását. Lapunkban mi mindenkor kikel­tünk és felszólaltunk azon tisztviselők ellen, a kik kötelességeiket nem, vagy nem pontosan teljesítették. Lapunk volt az, mely ostorozta azokat a tisztvise­lőket, kik a nagy közönség érdekeinek mellőzésével más irányú érdekeket tar­tottak szem előtt. Szóval ellenőrizték és ellenőrizzük most is a tisztikarnak működését, a nagy közönség érdekében szavunkat hallatjuk azonnal, mihelyt nem a város jól felfogott érdekében történnek intézkedések. Tehát megkövetelünk mindent a tisztviselőtől. De ha ez igy van akkor nekünk kötelességünk on is felszólalni, a hol a tisztviselők érdekeiről van szó. Ha a tisztviselők azt mondják, hogy nem tudnak mostani fizetésükből meg élni, akkor a város pénzügyi viszonyai­nak szernmei tartásával javitsuk meg azokat tehetségünkhöz képest. Ez a nézetünk e tárgyban. A tisztviselők kérvényét a pénz­ügyi bizottság tárgyalván ad méltá­nyosnak mondotta ki, de fizetés eme­lést n^m javasol a képviselőtestület­nek, hanem e helyett a korpótlékot tartja igazságosnak söt méltányosnak. Mi is osztjuk a pénzügyi bízott­5fe A szerelem temetése. A férfi közelebb húzódott az asszony­hoz, megfogta a kezét és ugy kérlelte: — Ne legyen hozzám rossz ! Csak egy piczit, csak egy parányit legyen jó ! Az asszony kihúzta kezét a férfi kezé­ből és hirtelen határozott mozdulattal felállt mellőle. Majd gúnyolódó hangon mondta: — Csak semmi bizalmaskodás kedves barátom ! Valaha, mikor majdnem kínáltam a kezemet önnek, nem kellett, most pedig nem adom ! Iíü'önben ha azt akarja, hogy itt maradjak, legyen szíves valami más, ér­dekesebb thémáról beszélni, mint amivel ed­dig untatott. — Valaha nem volt érdektelen magá­nak, ha a szerelememről beszéltem.' — Va'aha nem ! De most az ! Sok megváltozott azóta! Akkor bolondos leány voltam, most komoly asszony vagyok; akkor magát szerettem, most a férjemet szeretem. Azaz hogy amit maga iránt éreztem, talán nem is volt igazi szerelem ! Csak afféle első álma a szerelemnek I Ha lett volna, nem mult volna el ilyen gyorsan ! — Nem is mult el ! Szeret maga en­gem most is ! — Ostobaság ! — vetette oda méltat­lankodva az asszony és kifelé indult a szo­bából. — Ne menjen, ne hagyon itt! Megindult, szenvedélyes és amelett fáj­dalmas hangon beszélt a férfi. A nő vissza­fordult : — Jól van maradok! De csak ha jól viseli magát ! Én leülök a divánra, maga a székre és ott beszélhet ameddig tetszik és amiről tetszik, miután azt nem akarja meg­tenni, hogy arról beszéljen, ami nekem tetszik. •— De ha én nem tudok másról be­szélni, csak arról, hogy mennyire szeretem magát. — Hát beszéljen, ha ez magának jól esik — mondta az asszony, közönyt, hideg séget és unoltságot tettetve, mig valójában, egész testében lázzal, epedéssel hallgatolt a szép szőke legény beszédére. — Hiába akarok magúmnak paran­csolni ! Szégyenlem magam önmagam előtt és mégsem tudok máskép tenni, mint gyá­ván könyörögni egy jó szavaért egy tekinte­téért. Hiába minden büszkeség, minden fér­fiasság S Szeretem, szeretem, ha kinevet s, ha e'kerget is maga mellől, én mindig szie­retni fogom. Életemben most érzem először az igazi, tiszta, nagy szerelmet. Azt amelyet hivalkodva megtagadtam! Azt amelyről nem hittem hogy létezik. Utóiért a nemezis, meg­büntetett az igazságos Isten. Megmutatta ne­kem a szerelem erejét, mindeneket legyőző hata'mát és én vergődöm, kínlódom, mint valami nagy bűnös, akinek még az a vigasz­talása nincs meg hogy bünhődését nem ér­demelte meg! Ugy járok maga után édes Etelka, mint valami hűséges kutya; nein kívánhat tőlem olyan vezeklést, melyet meg ne tennék egy biztató tekinteteért, egy nyá­jas szaváért és magának még sincs hozzám egy jó szava sem. Százszor is megmond.a már, hogy nem szeret, megvetését kiérezett minden szavából és lássa, én megvetetten, gyáván, egyre csak azt tudom ismételni : — Szeretem, szeretem ! . És mig beszélt ismét csak odahúzodott az asszony mellé, aki idegesen megrendülve, talán annak a gondolatától is remegve, hogy el tatálja magát árulni, mintegy magát erő­síteni, biztatni akarta azzal az^erélyes hang­gal, amelyen megszólalt: Singer Mihály és Társai A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyeim ek rnhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izlé­Sesés elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és franczia gyapjú szövetekből feltűnő olcsón eszközöltettnek' a megyeházzal szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents