Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-20 / 34. szám

mert van elnöke aki iíju és tett erőtől duzzadó akarattal viszi közelebb a cél felé ; ha nem sikerülne nem föt. Kriszt Jenőn az egylet lelkes elnökén múlik, hanem a tagok közönyösségén. Pedig az ifjú had megmutatta ha akar tud, példa rá a 14-iki mulatság. Szeretem igy látni az ifjúságot papja körében fesztelenül, jozanul-vig kedélylyel és tisztelettudóan és a legény egylet mulatságán pedig igy volt; az a derült öröm az arczokon kinek szivében nem szülni hasonló örömet, aki csak egy kicsit is érdeklődik a jövő Pápa erkölcsi nevelése iránt. A mulatság délután 2 órakor vette kezdetét tekeversennyel a kászinó kerti helyiségében, mely igen látogatott volt ésti 8 órakor nyert befejezést. Esti 8 órakor sürü tömegekben kezdett gyülekezni a közönség s zsúfolásig megtölté a kerti helyiséget a midőn kezdetét vette a szini előadás. A színdarab nem tudom ki választotta — de éppen Pápára való, mert megtestesité a régi elvet, hogy imádkozva dolgozzál és ne henyélve léháskodjál ! Legjobb, ha az iparos, iparos marad, mert ellenkező esetben erkölcsileg és anyagilag összeesik és lesz belőle — semmi! A példa erre ezer meg ezer. A pápai kath. legényegylet ifjúsága ugy viselte magát, hogy bátran elmondhatjuk, intelligensen — a szó nem modern értelmében. Haladjon ezen az uton s kalapot emel előtte mindenki ; legyen másokat becsülő s ők is becsültek lesznek ! Sok csipős megjegyzést kell eltürniök ; ha a megjegyzés oktat: helyes, ha gúnyol üres fejüség ! Az elsőt el kell fogadníok — az utóbbit vessék meg ! — A színdarab eszméjét gyönyörűen kidomborították ; akik előadták tanultak belőle; a hallgatók érthettek belölé ha akartak —- Minden egyes szereplő hiven és lelkesen és hogy ugy mondjam tökéletesen át érezte szerepét. A primadonna a kis Etel, Mészáros Margit az jó gyámleány igazi aranyos őszinte és jól nevelt iparos lány volt ; csupa szív, csupa érzelem a hálával párosulva, igazi kis galamb, melynek nincs epéje ; bántják, durvák hozzá s ő ? ő megbocsát s szenvedései közt mosolyog mert szeret és bizik választottja jellemében — Lajoséban — (Gara Károly) aki mintaképe a munkás iparos legénynek és a szerető fiúnak ; elűzik a háztól ő megy s még akkor ís édesapját áldja. No és Salamon, (Hábli Pál) az uzsorás igazi tökéletes utánzata a nadjságos órnak ; — a legények, mind jók. Hogy valamit mégis kifogásoljak, nagyon fura volt, hogy a rendőrkapitány ijedt meg és nem a bűnös. A többi szereplők Takács Ferencz, Domonkos Albert Szakács József, Vágó Dezső kitűnően megállták helyüket. Egyáltalán az egész rendkívül sikerült ugy erkölcsileg mint anyagilag amit még füszerzett a sok tréfás verseny. A szinielőelőadásban résztvett mű kedvelők mindegyikét a közönség zajosan megtapsolta s mielőtt a tánczhoz kezdtek volna egy kis mulatságot rendeztek a közönség mulattatására — zsákfu'ássál. A fiatalság alig várta, hogy vége legyen a zsákheczcznek és rögtön a legnagyobb tűzzel neki fogott a tánczhoz s járták oly hévvel, oly tűzzel melyet ritkán volt alkalmunk tapasztalni. Az első négyest 40 pár tánczolta. Szünóra alatt Csigi Izidor vendéglős ízletes étel és kitűnő ital szolgáltatása által a kedélyeket még jobban felvillanyozta s a jókedv fokozódott szünóra után. Hogy mily jókedv uralkodott ezen mulatságon eléggé igazolja az, hogy a tánczospárok még 5 órakor reggel is járták a csárdást. A mulatságon tudósítónk a következő névsort állította össze : Asszonyok: Hannig Gyuláné, Dömötör Istvánné, Hladik Józsefné, özv. Lázár Károlyné, Virág Ernőné, Frauendienst Viktorné, Magdics Jánosné, Bella Józsefné, Erdős Istvánné, özv. Gáspár Alajosné, Németh Györgyné, Mészáros Sándorné, ifj. Németh Mihályné, Papp Jánosné, Giczy Györgyné, Király Jánosné, Dienstmann Ferenczné, Mező Ignáczné, Szalmás A. lalne, TimerGyörgync, Dukics Ignáczné, özv. Gergyesy Ferenczné, Szabó Péterné, Szekeres Jánosné, Lebhardt Istvánné, Laluk Antalné, Kreiner Antalné, Káskeny Istvánné, Tipold Andrásné, Szabó Gáborné, Csanaky Istvánné, Fekete Jánosné, Eszlinger Istvánné, Cifra Józsefné, özv. Francz Antalné, Horváth Józsefné, Czágás Károlyné, Krancsák Gáborné, Tokai Istvánné, Simon Kérolyné, özv, Miletics Ferenczne, Tamás Ferenczné, Szegfű Jánosné, Brucker Istvánné, Szabó Józsefné, Lieb Antalné, Erdélyi Józsefné, Polgár Józsefné, özv. Wallner Mátyásné, Varga Györgyné. Polgár Jánosné, Lauka Sándorné, Eperjessy Mihályoé, Végh Józsefné, Leányok : Mészáros Margit, Gáspár Ilona, Varga Mariska, Gratsmann Erzsi, Polgár Nelli, Ünnep Mariska, Nagy Margit, Magdics Mariska, Erdős Ilona, Limperger Jolán, Cifra Anna, Németh Mariska, Tamás Lujza, Lóskai Anna, Becsey Anna, Keskeny nővérek, Vathy Róza, Vathy Luiza, Limperger Anna, Lauka' nővérek, Dukics Lujza, Piringer Róza, Weilner Julcsa, Ebenhardt Janka, Polgár Mariska, Fa Erzsébet, Gergyesy Teréz, Biró Margit, Lebhardi Mariska, Kernya Lujza, Kreiner nővérek, Porpáczy Matild, Orbán Etelka. Weszele Anna, Tipold Mari, Fekete Milly, Eszlinger Róza, Pusztay Hermina, Francz Mari, Porpáczy Anna, Csanaky Irma, Töreki Mari, Meszerer Josefin, Czágás Mari, Krancsák Erzsi, Miletics Róza, Simon Lujza, Giczy Mariska, Erdélyi nővérek Lép Anna, Lázár Ilona, Szabó Ilona, Varga Mariska, Hevesy Terez," Cseh Matild, Lukács nővérek. kell lenni a névjegyének. Erről majd megtudom, kicsoda. De ő, mintha elleste volna gondolatomat, igy szólt: — Ne örvendezzen előre, nincs rajta a névjegyen. Beléptünk a terembe, a hol az ajándékok kiállítva voltak. Első tekintetem a téakészletre esett. Csakhogy legkevesebb husz darab volt ebből a fajtából. Még én is majd csak hogy nem ilyent akartam küldeni. Az én barátom ezalatt az ajándókat szemlélte. — Látja ezt a remek gyémánt-fülbevalót ? —• kérdé. — Hja, Sonzogno bankár teheti. Hát ezt a szép gyöngysort ? Ki adhatta volna más, mint Rudininé ? Ök teheti, mi ? — kérdezte, s nevelni kezdett. — Ah, — szóltam én — mindez nem érdekel. — És tovább mentem. Tiz perczczel később, mikor ismét a buffet előtt állottam, hogy rosz hangulatomat egy kis pezsgővel elűzzem, valaki a vállamra ütött. Ő volt az, — Jöjjön, kérem, egy pillanatra! — szólt és különösen nézett rám. Csodálkozva és kíváncsian követtem. Nagy ügyességgel keresztül boxirozott a tömegen. Egy kis szoba előtt megállottunk. Beléptünk . . és ő becsuk az ajtót mögöttünk. — Nos, — kérdeztem — mi legyen ez? — Mi ? Hát az, hogy önt felismertük! — kiáltott. — Ricordi tábornokot már értesítettem mindenről. Rögtön itt lesz és meg f°g győződni az igazságról. — Uram! — kiálltottam én, — megbolondult őn ? Kinek tart engemet ? — Annak, a mi csakugyan: tolvajnak! ö kihúzta revolverét. — Egy lépést se, mert lelövöm. Ebben a perczben kopogtak. — Lépjen be, — szólt ez az őrült és kinyitotta az ajtót, mialatt folytonosan szemmel tartott. — Nos ? — kérdezé. — Önnek igaza van ! — fszólt hüledezve a tábornok. — A gyöngyök és gyémánt fülbevalók elvesztek. De ki lehet a tolvaj ? — Ki? Ez az ! — és rám mutatott. — De uram ! — kiáltottam és újból ráakartam rohanni. — Ön csalódik — szólt neki a tábornok. — Moreno ur nem képes ilyesmire. — Nem ? — felelt ő. — Hát ehhez mit szól ? — Mielőtt még észre vehettem volna, kifordította a kabátom zsebét és egy arany bros, egy ezüst kanál, meg egy karperecz hullott ki belőle. — Moreno! — kiáltott a tábornok. Én pedig megkövülve állottam. — En most távozom, de két. perez múlva az őrséggel itt leszek! —szólt amaz. — Moreno ! — kiáltott ismét a tábornok és mellém állt. — Ön tehetett ilyesmit? Ekkor hirtelen, mintha pillanatnyi lethargiából ébredtem volna fel, egyszerre felkiáltottam : — Fogjátok meg öt! Fogjátok meg ! Már tudom, hogy kicsoda ! — és utána akartam rohanni. De a tábornok vasmarokkal megfogott és rosszul leplezett megvetéssel szólt : — Hát ezt a fogást is ösmeri már? — Uram! — kiálték, — ha vissza akarja szerezni gyémántjait, — fogassa el azt a gazembert ! — Kit ? Giustini detektívet — kérdé a tábornok gúnyosan. — Ördögöt detektív! — kiáltottam. Betörő. Most emlékezem már, hogy láttam. Én magam védelmeztem öt ex oíYo öt hónappal ezelőtt. Ugy is volt. Az én „ ismeretlen barátom" városunk egyik legagyafurtabb gazembere volt. De amit ezen az esküvön elkövetett, valóban legfurfangosabb csinyjei közé tartozik. Nem gondolják önök ?