Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-20 / 34. szám

Gratulálunk az elnöknek a legénylethez s a legényletnek a lelkes elnökhöz ; kívánunk neki kitartást és türelmet. Ne keseredjék el, ha kellemetlenségek akadnak, jutalmat mástól ne várjon, mint a nyugodt és boldogító óntudattól, melyet a lelkiismeretesen végzett munka szül. A mult hétről. Dinom-dánom járja nálunk mostanában. Nap nap után ujabb és ujabb meglepetés vár reánk. S mindezt a városunkban időző katonaságnak köszönhetjük. Alig van városunkban ép-kéz-lábbal biró egyén ki keresztül nem élvezi a nekünk kínálkozó kedvező alkalmat a mulatásra, mely jelenleg uralja a helyzetet. Azt sem tudom hol kezdjem a sok cécót. Talán legczélszerübb lesz, ha ott kezdem, a hol rendesen végezünk. Rendes körülmények között nálunk a katonazene ünnepszámba ment, most fel sem vesszük. Reggel délben és este kijut nekünk ebből az eddigi delikáteszből. De van is ám látszatja. Olyan korzónk van most minden este, akár az Andrássy uton. Olyan alakokat láttunk most még io órakor este is, kik máskülönben 7 órakor a dunyha közé bújtak s az utcai lámpavilágot egyáltalán nem is ösmerik. Szóval felfordult világ járja most Pápán, de nem is lehet ez máskép. A katonák reggeli kirukkolása, déli visszaérkezése, mind vonzó és újdonság számba megy nálunk. Este aztán térzene a Griff" előtt sőt még »Czapistráng«ban is volt részünk, Ezek mind oly dolgok, melyek nem szorulnak bővebb komentárra s teljesen igazolják azon állításunkat, hogy dinom-dánom jellemzi nálunk a mostani életet. Sürgés, forgás van mindenütt. Utczán, kávéházakban, vendéglőkben meglátszik a jólét. Most talán egy félévig nem íognak panaszkodni a pótlék magasságáról, mert lesz miből fizetni. Forog a pénz mindenütt s ennek tudandó be az, hogy mostanában még azt is látjuk a kávéházban piccolót inni, ki máskor otthon hideg viz mellett altatta el magát. A legnagyobb parádé Ő Felsége születésnapján volt. Ilyen felvonulást es díszt Pápa városa még nem látott ezen a napon. A vérmezőn képzeltem magamat. Az igaz, hogy ehhez merész fantázia kell,'de egy krónikásnak ez megengedhető. De nem is kell hozzá olyan nagy fantázia, mert hát minden volt, ami rendesena vérmezőn történik. Ezred felvonulás, (csakhogy nem annyi e red mint ott) zászlótisztelgés, katonazenekar, «Gott erhalte» ünnepi mise, (nem tábori) sortűz, és végül nagy defilirozás. Hát kérem nem ugy történik, ez ott a vérmezőn is. Itt a vérmezőt a Főtér helyetesitette, ami a mi ezredviszonyainknak teljesen megfelelt. Szóval minden volt — miniatűr alakban. Az ünnepi mise leírása nem ebbe a rovatba tartozik s igy nem foglalkozom vele, de csak azért említem, hogy az orgonáról tegyek említést, mely a mise alatt tőbb ízben fel akarta mondani a szolgálatot. Kiment több izben a szuflája s már azt hittük, hogy végelgyengülést fognak jelenteni. Nem ártana talán már aj szuflát beleverni, mert ha sokáig köhögtetik, akkor egyszer csak igazán beáll a katasztrófa. Kegyúr ! hol késsel az éjhomályban ? A defilirozás után nagy bankett volt a Griff teremben, a hol a 76 gyalogezred tisztikara vitte a házigazga szerepét. Ott volt a mi honvédhuszár tisztikarunk és 4 czivil ember is. Polgármesteri, járásbirósági, plébániai és a járási közigazgatási hivatal főnökei voltak hivatalosak az ebéden. Ha valahol, ugy igazán itt konstatálva lett hogy a katona és czivil mily jó barátságban van egymással. A czivil urak,'alig győzték dicsérni a tiszturak előzékenységét, és szeretetreméltöságát. A brigadiros és ezredessel való érntkezésük több volt mint baráti, mi valóban csak az ezred tisztikarának műveltségi fokáról tesz bizonyságot. Ez a barátságos érintkezés nemcsak a bankettnál, hanem általában érezhető. A tisztikar nyilatkozatát reprodukálom, ha azt je lentem ki, hogy még soha sem érezték oly jól magukat sehol, mint Pápán — még állomás helyükön Sopronban sem. Nos, pápai publikum, ha semmire sem, de már erre büszkék lehetnek. De nem is csudálom ! A tisztek kivétel nélkül fessek, snájdigok, kellemes és megnyerő modorúak s ez a mi közönségünknek csak imponálhat. Igy hát nem is csuda, ha civil és katonaság jó barátságban él, kivált Pápán ahol máskülönben is hódit az uniformis. Es most elég is lesz a katonadolgokból, hisz még a jövő hétre is marad elég ebből a themából és áttérek a kath. legényegylet mulatságára, mely a kaszinó kertihelyiségében lett vasárnap megtartva. Ilyen mulatságot meg nem pipált a legényegylet, de még más hasonló egylet sem. A szokásos tekeverseny, Confetti, zsákfutás és végül a táncmulatság közé belevettek oly műsort, melyre valóban büszkék lehetnek. Műkedvelői előadást rendeztek, melynél a bravúros műkedvelőknek bizonyultak. Ezzel csak azt bizonyították, hogy önművelődéssel az ifjúkori nevelés nagyban pótolható. Magáról a mulatságról ujat nem irhatok, hisz ennél a sablonosság járja. Táncnál csak az lehet a különbség, hogy tűzzel, vagy unalmasan járják, sokan táncolnak-e vagy kevesen. Ha sokan vannak kevesebb a hely és van tyúkszem taposás, ha kevesen vannak, több a hely és egymást kergetve sem tudják utol érni. Nos, hát ez a mulatság minden tekintetben fenyesen sikerült. Zsúfolt kertihelyiség táncoló pár annyi, mint u-Budán a Jakab krumpli, annyit táncoltak, hogy a cigány prímásnak kérni kellett a publikumot hogy menjenek már haza, mert nem bírja tovább. A publikum nem hallgatott a prímásra, s igy a prímás kénytelen volt bandástól ott hagyni a társaságot s ezzel vége is volt a táncnak. Lehet-e ennél kedélyesebb és sikerültebb mulatságot elképzelhetni ? Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa minden évben emelkedik — pótadóval. Az hirlik, hogy Pápa városában mostanában sok a gyalogjáró. Az hirlik, hogy Fenyvessy főispánra ráillik az a német közmondás, hogy: «die Hochzeit ist eine hohe Zeit, aber bei Ihm schon die höcsste Zeit.» Az hirlik, hogy Hegedűs képviselőnk a polgári leányiskola nótáját jól elhedülte. Az hirlik, hogy a polgármesterrel jó lesz nem sokat komédiázni, mert ha megharagszik, beáll veszprémi kanonoknak. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányon nagyon is észre lehet venni, hogy szöllöjében sok bolond gomba terem. Az hirlik, hogy a katholikus legényegylet mulatsága alkalmával annyit táncoltak, ho^y a cigány ott hagyta a közönséget. AZ hirlik, hogy a katholikus legényegylet mulatságán egy kisasszony a tükörbe táncolta a palotást. Az hirlik, hogy ha a plébénia orgonája bicikli volna, ugy hamar lehetne bele szuflát fújni. Az hirlik, hogy Pápán mostanában nagyon sokszor el van sózva a leves, mert katona jár a konyhába. Az hirlik, hogy Pápán néhány molnár csakis azért tanul meg kerékpározni, hogy nagyobb legyen az esése. Az hirlik, hogy Pápán annyi a facér kassziros frajla mint Ó-Budán a zsidó gyerek. Az hirlik, hogy a dohánygyár/ leányok utóbbi időben katonai fedezetet kaptak. (Gemacht!) Az hirlik hogy Pápán a katonaság i tléte óta idegen forgalmú nők is találhatók a láthatáron. ( PCenn dosz !) Az hirlik, hogy a Jókai Mpr utcai pletyka főnökné nyelvével a kis dobot is lehetne verni. Az hirlik, hogy a Griff nagytermében rendezett diszebédről megmaradt »bankett maradék« a Jókai Mór utca egyik delnőjénél jutányos áron kápható. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai dámanegyedben berukkolt a nyomorúság. Az hirlik, hogy a tűzoltó főparancsnok a tegnapi tüzeset alkalmával ugy megijedt, mintha egy kis hirtelen támadt elintézendő do'ga akadt volna. Az hirlik, hogy Pápára néhány nap óta eró'sen érkeznek a bábák. (Talán érzik a szagot.) Az hirlik, hogy a dokánygyári leányok kőzött vannak többen, kik a hadgyakorlatok alatta »Griffben« szeretnének pincérnők lenni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője szívesebben eljár száz éjféli misére niint egy nappali misére. — Lapunk mai száma tekintve a kettős ünnepet és munkaszünetet, Szt. István napján — ma — jelenik meg. — A király születésnapja. Városunk közönsége Ő Felsége születésnapját a szokottnál ünnepélyesebb módon ülte meg. Ezen szokottnál nagyobb ünnepet a városunkban idözö gyalog ezredeknek köszönhetjük. A köz és magánépületeken nemzeti lobogók lengtek és már a hajnali órákban katonazene járta be az utcákat jelezve a nap jelentőségét. Az ünnepi istenitisztelet előtt, a 76-ik gyalogezred és a 83-ik gyalogezred egy zászlóalja és huszárezredünk egy százada Gulyás Miklós százados vezénylete alatt a Főtérre vo-