Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-08-07 / 32. szám
VIII. évfolyam Pápa, 1898, augusztus 1 32. szám HÖNY Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Villamos világítás. Pápa város által létesitett és fentartott kényelmi berendezése keretében alig tétetett valamely intézmény ellen annyi és oly jogosult kifogás, mint az utczai világítás ellen. Nem rekriminációkép, hanem csak a történelmi hűség kedveért feljegyezzük, hogy az még soha sem elégítette ki városunk lakosságát, s hogy az ellene szóló panaszok még soha sem némultak el. De hát, ha valakinek van egy kis fogalma a városiasságröl és egy atomnyi érzéke az életbiztonság kellemetlenségei iránt, attól nem is lehet kivánni, hogy az utczai viágitás terén eddig uralkodott rendszerrel meg lehessen elégedve. Az igaz, hogy e téren már egy izben az utczai lámpák jelentékeny szaporítása által, némi javulás állott be, de mtndazonáltal az utcai világitásunk nagyon gyatra állapotban van. Örömmel konstatáljuk tehát, hogy városunkban mozgalom indult meg oly világi apparatus meghonosításán, amely nemcsak a lakosság igényeit fogná kielégíteni, nemcsak korszerű s czélnak megfelelő volna, nemcsak emelné városunk külső megjelenések diszét : hanem egyúttal hasznos befektetéssé válhatnék, mely bizonyos idő lefolyta alatt a városi pénztár tetemes gyarapodását eredményezné. Megvagyunk győződve, hogy városunkban a villamos világítás kérdése nem az elérhetetlen óhajok, hanem a megvalósítható eszmék körébe tartozik, mihelyt a város és a nagy közönség komolyan óhajtják és erélyesen felkarolják. Mert azzal mindenkinek tisztába kell lennie, hogy a létező viszonyoknál fogva anyagi terhek nélkül s pénzbeli áldozatok híján ezt létesíteni lehetetlen. A régi közmondás azt tartja, hogy a ki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközöket is. Hogy ez megvalósuljon jelentékeny feladat vár Pápa város nagy közönségére s vállvetve kell önmagának is közreműködni a város haladás nagy munkája körül. A várossá való átalakulás, a lakosság majdnem egyértelmű elhatározásának eredménye. Ez a körülmény reményleni engedi, hogy a polgármester — ki a villamos világítás berendezése élén áll — a lakosság és a társadalom hathatós támogatására fog találni, mely nélkül az elemeket, a melyek a városias berendezkedés iránt kellő érzékkel bírnak, sem meg, sem pedig legyőzni nem lehet. Ezért fektetünk rendkívül súlyt arra, hogy a társadalom minél impozánsabb módon nyilatkozzék ezen kérdésben azon értekezlet alkalmával, a melyet ez ügyben Mészáros Károly polgármester legközelebb összehívni szándékozik. Ha a társadalom tömeges részvételének erkölcs^ pulyával s a villamos világítás anyagi reiKarolásával is támogatni fogja az eszmét, meg vagyunk győződve," hogy rövid időn egy ujabb alkotással fogjuk gyarapithatni működésűnket városunk érdekében. Csak akarnunk kell s komoly törekvésünket bizonyára siker fogja koronázni, mert nekünk erős a reményünk, hogy városunk közönsége örömmel segitendi előre a villamos világítás ügyben megindult mozgalmat, a mely mozgalom városunk fejlődését nagy mértékben elömozditandja. Adja az ég, hogy e városunk jövö fejlődésére nézve minden tekintetben jó és üdvös eszme mielőbb a megvalósulás stádiumába lépjen. Pollatsek Frigyes. A férj boszuja. — Ne féljen as zonyom! ! Nem bánlom. Nem. Azért, mert ön megcsalt. — —- Megölhet: — Ne izgassa fel magát kérem ! Úgyis tudja — folytatta — Hantos or.vos •— úgyis tudja kegyed Vanda, hogy nekem nem szabad önt megölnöm. Ön — nem tagadhatja ugy-e bár, (mert tanuja voltam a pásztoróráknak) hogy Dömény Elek már régóla foglalja el az én helyemet . . . — Oh, mit kínoz, mit gyötör . . . Öljön meg, önnek jogában áll, mint férjnek, mint megcsalt férjnek. — Csendesedjen kérem asszonyom. Ön ismerte Hantos László orvost. Jól ismerte, mikor kezét nyújtotta neki. Én azonban nem ismertem ugy kegyedet, mint most. . . . Kérem, ne szö'jón bele. Én nem adtam önnek egész szivvilágomat, oda adtam önnek lelkemet. Igaz, hogy ön is adott valamit. Jobban mondva adott az ön nagyatyja. Igaz, hogy húszezer forint takarékpénztárban van. Ahhoz csak az öreg halála után lehet nyúlni. Meg aztán az a jó öreg bolondos feltételeket is szabott ehhez az összeghez. Ön tudja, ugy-e, hogy ez a pénz csak akkor lenne a mienk, ha öt évi házasélélünket a békesség, az egymás iránti kölcsönös vonzalom a megbecsülés jellemezné, Ha pedig ez idő alatt én legkisebb jelét is adnám meghidegülésemnek, mi több: ha válópert indítanék ön ellen, hát akkor ez az öszszeg reám nézve teljesen elveszett. Azonban ha ön ez alatt az öt év alatt természetes halállal múlna ki, anélkül, hogy halálának én legcsekélyebb okozója is volnék, hát akkor ez a tiz év óta gyümölcsöző összeg rám háramlik . . . Másfél éve, hogy egymásnak őrök hűséget esküdtünk. Én megtartottam az esküt . . . Hogy ön nem tartotta meg : eklatás bizonyítéka Dömény Eleknek elébbi itt léte. De hisz ön sem tagadhatja . . . — Nem ! kiáltott fel a szép asszony fölegyenesedve — nem ! Ha kell újra ismétlém százszor, ezerszer, hogy nem szeretem, hogy gyűlölöm, hogy megvetem. . . . hogy utálom egész lelkemből, egész szivemből. . . És térdeimen kérem — folytatá — zokogva Hantos felesége, átkulcsolván férje lábait — térdeimen esedezem, mondja ön is, hogy gyűlöl . . . mondja, ön mondja! Hantos László czigarettára gyújtott. Ennek átlátszó kék füstje között hidegen nézte a könyörgő asszonyt. Majd száraz, erőltetett kaczagás tört ki melléből. — Hahaha! Csalódik asszonyom, ha azt hiszi, hogy én ezt kijelentem. Hahaha ! Tehát most már tudatára ébredt annak a szörnyű valóságnak, hogy az én beleegyezésem nélkül nem tudja megindítani a válópert? Én pedig nem akarom megindítani Érti ? JSíem értem. — De én lemondok a pénzről, esdekelt Vanda. — Szjha ! Az nem megy oly könnyen. Lemondok ! De hát itt van ám az öreg. Az a jó öregapa, aki csak én rólam kegyeskedett intézkedni. De arról, hogy hátha ön lesz esküszegő — erről elfeldkezett .... Az öt évből még hátra van egy jó darab. Azt ön igen jól tudja, hogy én ezt az időt nem tudom bevárni egy fedél alatt jazzal, aki engem gyűlöl s akit — megsúgom önnek — én is gyűlölök.