Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-07 / 32. szám

Még egy szó a posta- és távirdahelyiség ügyében. Pályázati hirdetmény, a A soproni m. kir. postaigazgatóság ezennel pályázatot ir ki a pápai postakocsi pénzés értéktartalmának ellopására. Pályázhatnak ezen vállalatra ugy belföldi mint nemzetközi vállalkozók. A vállalat sikerét biztosítja azon körülmény, hogy a különféle értékeket szállító postakocsik éjjel nappal a posta hivatal előtt a városnak egy félreeső utczáján szabadon állanak, mindamellett kilátásba helyeztetik a vállalkozónak, hogy a nagyobb értékű küldeményekről mindenkor külön értesíttetik". Alkalmunk volt többszörösen á pápai posta- és távírda helyiség misei-iáival foglalkozni és azt tapasztaltuk, hogy jogos fölszólalásunk illetékes helyen süket fülekre talált a posta igazgatóságnak csodálatos közönye következtében ismételt recriminatiónk egyedüli eredménye — a két lépcsőnek kijavítása lett, a többi marad mint eddig volt 1 Mellékes dolog az, hogy a hivatalos helyiség egy birkaistállóhoz inkább hasonlít mint egy város nagyforgalmu hivatalához a melynek forgalma a kincstárnak évente sok ezer forint hasznot hoz, mellékes dolog, hogy ezen mansard-féle helyiség nem felel meg sem a közforgalom sem a közegészség legparányibb igényének sem, ezzel szemben a soproni postaigazgatóság a/on stc rcotip indokolással védekezik, hogy „nincsen i,énz", meg különben is minden városnak olyan postahelyisége van aminőt megérdemel ! Kötelességünknek tartjuk mindamellett ez érdemben még egyszer fölszólalni és azoknak figyelmét a kik jogos óhajunk teljesítését magukról oly könnyen lerázni vélik egy olyan körülményre fölhívni a mely talán még sem egészen mellékes mert ez már a kincstár érdekét is érzékenyen sújthatja esetleg. Legyen szabad tehát a postaigazgatóság figyelmét fölhívni azon körülményre, hogy a pénzt és pénzértéket szállító postakocsik mindenkor az utczán a szabad ég alatt állanak, mert a mostani épületnek még akkora udvarja sincs, hogy a kocsik oda bejárhatnának, igenis, a néha százezreket képviselő postaküldemények télen, nyáron, éjjel, nappal az utczáról szánitatnak darabonkint a hivatalos helyiségbe, és hogy egy-egy ilyen nagyobb értékű pénzcsomag még nem — Hát akkor meg fog ölni, ugy-e, lassanölő méreggel, amely felismerhetetlen . . no mondja . . — Fidoncz ! Asszonyom 1 Ma napság az orvosi tudomány előtt nincs titok . . . Nincs az a finom méreg, melynek nyomára a test rostjaiban nem akadnának. — Hát azt várja, ugy-e, hogy a bánat megőszitsen, a fájdalom, a kin, az epedés elhervasszon. Ugy-e ezt várja ? Hantos doktor némán rázta a fejét — s eközben egy ördögi gondolat czikázott végig agyán. — Csalódik. — De ön csalódik, ön, a megtestesült sátán, ha azt hiszi, hogy a még hátralevő időt nem tudom bevárni nyugodtan. Lesz erőm ! Erőt ad az az isteni szerelem, amelyből egy fikareznyi atom nincs meg önben. — Tudom — válaszolt egykedvűen az orvos. Nem is ez a czélom. — Hát mi ? ... Mi ? ... Mi ? Mond meg ember, vagy ördög, mit akarsz velem ? — Semmit. — Az asszony megtörve hanyatlott foteljába. Majd egy gondolattól megkapatva, tigrisként ugrott a férfi elé. lett elemelve ez bizon éppen nem a postaigazgatóság érdeme hanem egyedül és kizárólag a különböző szervezett és szervezetlen tolvajbanda hanyagsága, de éppen nem lehetetlen hogy városunk egy szép napon egy ilyen operatió folytán híres lesz amikor majd az összes hírlapok hirdetni fogják hogy : „Nagy postarablás Pápán 1" stb. Ha tehát a kincstárnak nincs pénze ott a hol a közönség jogos igényei kielégítéséről van szó ne legyen fösvény saját érdekének megvédelmezésében és segítsen a sokoldalú bajon alaposan és gyökeresen egy czélszerü és minden igényeknek megfelelő posta- és távírda helyiség építése által. Mi ezúttal ráutaltunk a pápai posta helyiség egy olyan lényeges hiányára melyet figyelmen kivül hagyni azoknak a kik ezért felelősek nem szabad, hacsak nem akarják a czikkünk élén olvasható a helyzet signaturáj át jellemző — „pályázati hirdetmény "-ért is a felelősséget elvállalni. 0-J-A. Városi közgyűlés. — 1898. augusztus 1. — Pápa város képviselőtestülete hétfőn délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen kiválólag az 1897 évi zárszámadások megvizsgálása képezte a vita tárgyát. Ez alkalommal örömmel konstatáljuk, hogy a pénzügyi bizottság hivatásának teljes tudatában, egy oly elaboratumot terjesztett a közgyűlés elé, mely méltán megérdemli azon jkvi köszönetet, melyet Wajdits Károly képviselő indítványozott. A pénzügyi bizottság tiszta képet nyújtott azon szabálytalanságokról, melyek a közpénztár rovására történtek, s melyek nagyrészt az elődök slendrián gazdálkodásának tudandók be. Mi is csatlakozunk azon dicsérethez, melyet a pénzügyi bizottság ez alkalommal a közgyűléstől nyert és ki vánatos volna, hogy a többi szakbizott ságok is ezen a ió pé'dán okulva hivatásukat ily értelemben teljesítessék. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Hát akkor, ugy-e — szólt reszketve — Öt akarod megölni ? . Hantos nem felelt. De szemeiben újra az elébbi ördögi fény villant meg. — Akkor újra csalódik, — felelt az asszony, most már nem reszketve többé csalódik, mondom, mert az, amire ön számit — látom ördögi tűzben égö szemeiből — nem, fog teljesülni. Nem! mert bár a lelkem megsiratja őt, az édest, a jót, öt, a szépet, bár szivem zokogni fog utána : de nem fog megölni a bánat . . . Nem ! Még emlékét is szeretni fogom. Gyászolni fogom utolsó perczemig, amint önt utálni fogom végleheletemig . . . Aztán egy gyűlölettől, utálattól teljes pillantást vetett a férfiura, a férjre és büszkén távozott távozott a szobából. Másnap az esti lapok egy titokzatos párbajról beszéltek. „H. L. orvos és D. E. vasúti tisztviselő között a városligeti Hermina kápolnánál a délutáni órákban véres pisztolybárbaj ment végbe. H. L. golyója D. E. szivébe fúródott s az rögtön a helyszínén meg is halt" A rendőrség kutatta a párbaj vivőit. Nem találta. Az újdonságot közlő lapnál pedig azt mondták, hogy levélben kapták a Elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket a miután a jkv. hitelesítésére Kis Gábor, Wajdits Károly, Kis Ernő és Baráth Károly képviselőket felkéri, az ülést megnyitja. Napirend előtt polgármester jelenti, hogy a pápa csornai vasút ellen indított pert a város elvesztette, s igy 834 frtnyi összeg a társaság képviselőjének kifizettetett. Ugyancsak jelenti, hogy a vízmű f. évi julius hó 21 én déli 12 órakor a közforgalomnak átadatott. (Lelkes éljenzés.) Végül jelenti, hogy a legutóbb megtartott közgyűlésen azon ügyek, melyek a szakbízottságokhoz terjesztettnek, el vannak temetve, csak a vita hevének tulajdonítja anélkül, hogy annak komoly jelentőséget tulajdonított volna, miért is sajnálja a mondottakat s ezt ünnepélyesen visszavonja. (Tudomásul vétetett.) Ugyancsak Bognár Gábor ínterpellatiót intéz a polgármesterhez hogy mily intézkedés tétetett a város részéről azon általános mozgalommal szemben, melyet Nagyvárad polgármestere az összes városokhoz intézett s melynek célja, hogy a házbéradónál túlságosan terhelt városok előnyösebb házosztályadót fizető városok közé jussanak. Polgármester rögtön válaszolt erre s kijelentette, hogy ezen felhívás Lam• perth Lajos v. tanácsosnak adatott ki s a javaslat legközelebb a közgyűlés elé kerül, mit az interpelláló és a közgyűlés tudomásul vesz. Koczka László azon interpellátíója hogy van-e gondoskodva arról, hogy minden utca legalább is egy közkuttal látassék el s ha nincs mi az oka ? Erre a polgármester megnyugtató választ adott s kijelentette, hogy eddig 28 közkút felállítása határoztatott el s ha szükséglet azt kívánni fogja, ugy tudósítást. Szekundásokról, kezelő orvosokról a hír beküldője említést nem tett. Mikor a szép asszony ezt a hirt elolvasta, ugy erezte, mintha szívverése megállt volna. Mintha valaki Összeszorította volna torkát . . . mintha minden vére szivébe tódult volna. Ugy találták meg eszméletlenül a pamlagon elterülve. Három hétig feküdt élet-halál közt: a betegségek legrettenetesebbikén, a hagyni ázban. A férj nem merte maga kezelni. Kollegáival gyögyitatta feleségét. És az asszonyt nem ölte meg a bánat. Mikor először megpillantotta férjét, resszketve susogták égő ajkai: — Rosszul számított . . . Ha meg is ölte Öt, de engem nem tudott megölni. — Csalódik ... A győző én leszek. És a férj szemeiben újra ott villogott az az ördögi fény, mikor ezt mondta. A negyedik héten már felkelt a beteg asszony. Férje elvitte Pöstyénbe üdülni. Csak három hónap múlva tértek vissza. Hantosnén abból az óriási fájdalomból