Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-10 / 28. szám

r mm mm Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasrnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A telefon létesítése. Nemrégibben örömmel konstatáltuk, hogy újból mozgalom indult meg városunkban a telefon hálózat berendezése érdekében s hathatós érvekkel bizonyítottuk ennek fontosságátt. Sajnosan vesszük azonban észre, hogy ezen kérdés megvalósításánál újra a régi betegség mutatkozik. A városunkban tapasztalt szükeblüség és közönyesség régi alakjában mutatkozik. Újra a régi dal a közönyről ! Ezen körülmény késztet és teszik kötelességünkké ezen kérdésben szavunkat újra felemelni s fel fogjuk azt emelni mindaddig, mig meg nem győzzük a mi rövidlátó társadalmunkat azon nagy előnyökről és haszonról, a melyet a telefon hálózat behozatalával elérünk. Halljuk hangoztatni, hogy vannak egyesek, kik s telefon behozatala ellen állást foglalnak, azon kijelentéssel, hogy mi szükségünk van nekünk a telefonra? Nemcsak a saját nézetünk, de a tapasztalat is igazolja, hogy a telefon hálózat berendezése emeli a várost, annak iparát és kereskedelmét. Mi egész határozottsággal állithatjuk, hogy várósunk nagy haladást tesz ezzel, mert jövője csak azon városoknak van s lesz, melyek minél több hálózat révén jutnak összeköttetésbe a világforgalommal. Ha nem is rögtön, de idővel biztosan : mert nem szabad azt várnunk, hogy ily vállalat mindjárt a létesítés után hozza meg a várt eredményt. S hogy ez be fog nálunk is következni, arra elég példát látunk szomszédos városainknál : Györ, Szombathely s. t. b. Városunk telefon hálózat berendezését kiválölag a kereskedők s egyáltalában a pénzvilág független beavatkozása és felkarolása biztosithatná legjobban. Ezek azonban nagyon tartózkudólag viselik magukat, mi nagyon is megnehezíti a terv megvalósítását. Jelen sorainkat tehát ezekhez, főleg pedig a kereskedőkhöz intézzük. Folyton panaszkodnak nyakra főre, hogy az üzlet pang, az üzleti élet hiánya tapasztalható. Nos uraim ! ennek Önök az okai, mert nincs Önökben vállalkozási szellem, nem iparkodnak a kínálkozó alkalmat megragadni arra, hogy a város haladásával, a kereskedelem is lüktető erőt nyerjen. Igen szép dolog a takarékosság, de kárhozatos ott, az hol a kilátásba levő nagyobb eredmények rovására történik. Az ily dolgokat elfogulatlanul kell megítélni s az elfogulatlan ítélet meggyőzhet mindenkit arról, hogy ezen létesítendő uj intézmény városunk haladására czéloztatik s igy a város minden egyes lakossára bizonyára kötelességet ró. , ' A telefon hálózat berendezése tervét nem szabad elejtenünk. A kezdeményezés megtörtént s annak, megvalósítása érdekében minden lehetőt eL kell követnünk. Az eszme -egészséges és életrevaló s reméljük, hogy a mozgalom kezdeményt 4i, a. körülmények által megkívánt tapintatos, eljárás meliett megfogják találni azon helyes utat

v mely czélhoz vezet. A mi közös javunk, a mi közös dicsőségünk az a haladás, a melyet Pápa városában élvezünk, s* melyet városunk saját jól felfogott , érdekében megszakítani nem szabad, még akkor sem ha az áldozatokat követel. Határozottan állithatjuk, hogy városunkban a telefonhálózat létesítése nem az elérhetetlen óhajok, hanem a megvalósítható tervek körébe tartozik, mihelyt a város és a nagyközönség komolyan óhajtják és erélyesen felkarolják. ffÉBOElfe — Nem lehet, felelt komolyan Béla. — Miért nem, csák nem vagy tán valami mesebeli herczegnőbe szerelmes ? — — Még annál is elérhetetlenebbe. — Hát tündérkirálynőbe ? — kérdi nevetve a mérnök. — Egy halottba — felel komolyan az orvos. — Halottba !'? — kiált borzadálylyal a jóbarát, — Igen. Keserű történet ez az enyém nagyon, itt hordom elrejtve, belül abban a kis szekrényben, melyet mi orvosok, közönségesen a vérkeringés központjának nevezünk, melyről én még azt is tudom, hogy az a kis valami végtelenül tud fájni. Soha sem hallotta tőlem senki, de most ugy érzem, mintha neked el kellene mondanom. Hald tehát: Ezelőtt őt évvel történt. — Egy kis gyári városban voltam, mint fiatal orvos megválasztva. Egyesegyedül voltam, a környékbeli lakosokat is én kezeltem. Elképzelheted mennyi dolgom volt. Egész napi szaladgálás után testileg szellemileg ki voltai merülve. Akkor áldottam még csak betegeimet, ha megérdemlett pihenésemből éjnek idején vertek fel, mi pedig napirend volt. Egy februári éjjelen, késő feküdvén le alig aludtam el, mikor heves csengetés rázott fel. álmomból. Elképzelhető kedvetlenül bújtam ki ágyambbl, mig inasom egy apró öregaszszonyt vezetett be. Legelső dolgom volt a lakás után tudakozódni, s kedvetlenül vettem tudomásai, hogy a beteg a város végén lakik. Kötelesség gondolám s elszántan követtem az aszszonyt. A térdigérő hóban jó félórai gázolás után elértünk egy alacsony kis házhoz. Szük, de tiszta szobában az ágyon egy fiatal leány feküdt erős lázban. Hirtelenében valami csillapitószert irtam neki s azzal indultam, haza, folytatni megszakított álmomat. Másnap reggel legelőször az éjjeli beteghez mentem. Láza lejebb szállt, álom vett rajta erőt. Tudtam, hogy ez az álom nem tarthat soká, elfogadtam az öreg asszony által megkínált széket, türelmesen vártam s néztem a beteget. Mint ott az ágyban hozzávetőleg kivehettem, középmagas, formástestü, tizenhéttizennyolcz éves leány lehetett. Aranyszőke haja két vastag fonatban omlott a. párnára, s beárnyékolta remek homlokát. Szép szabású ajkai félig nyitva voltak, s látni engedett, majdnem átlátszó fogsort. ElbűvölveAz orvos. A fényesen világított kávéházbau nyüzsgő, zsibongó tömeg között, egy sarokasztalnál két férfi ül, két jóbarát. Az egyiknek felhős homloka tenyerébe van hajtva, nagy, sötét szemei mélán függnek a mennyezet festett alakjain, de ugy látszik, mintha nem azok kötötték volna le figyelmét, az ő gondolatai máshol járnak, tán nem is ebben a világban. — Már megint ez a komorság, Béla ? Mondd, mi bajod? Tán szerelmes vagy ? — szólitja meg barátja a merengőt félig tréfás hangon. A megszólított lassan fordítja el fejét a mennyezettől, mintha nehezére esnék neki elválni a képtől, melyet szemei elé varázsolt a képzelet. Komolyan néz barátja arczába, aztán inkább magához beszélve mondja : — Eltaláltad, szerelmes vagyok. — Hát házasodj meg — mondja vidáman a másik. — Nem lehet, felelt komolyan Béla. — Miért nem, csák nem vagy tán valami mesebeli herczegnőbe szerelmes ? — — Még annál is elérhetetlenebbe. — Hát tündérkirálynőbe ? — kérdi nevetve a mérnök. — Egy halottba — felel komolyan az orvos. — Halottba !'? — kiált borzadálylyal a jóbarát, — Igen. Keserű történet ez az enyém nagyon, itt hordom elrejtve, belül abban a kis szekrényben, melyet mi orvosok, közönségesen a vérkeringés központjának nevezünk, melyről én még azt is tudom, hogy az a kis valami végtelenül tud fájni. Soha sem hallotta tőlem senki, de most ugy érzem, mintha neked el kellene mondanom. Hald tehát: Ezelőtt őt évvel történt. — Egy kis gyári városban voltam, mint fiatal orvos megválasztva. Egyesegyedül voltam, a környékbeli lakosokat is én kezeltem. Elképzelheted mennyi dolgom volt. Egész napi szaladgálás után testileg szellemileg ki voltai merülve. Akkor áldottam még csak betegeimet, ha megérdemlett pihenésemből éjnek idején vertek fel, mi pedig napirend volt. Egy februári éjjelen, késő feküdvén le alig aludtam el, mikor heves csengetés rázott fel. álmomból. Elképzelhető kedvetlenül bújtam ki ágyambbl, mig inasom egy apró öregaszszonyt vezetett be. Legelső dolgom volt a lakás után tudakozódni, s kedvetlenül vettem tudomásai, hogy a beteg a város végén lakik. Kötelesség gondolám s elszántan követtem az aszszonyt. A térdigérő hóban jó félórai gázolás után elértünk egy alacsony kis házhoz. Szük, de tiszta szobában az ágyon egy fiatal leány feküdt erős lázban. Hirtelenében valami csillapitószert irtam neki s azzal indultam, haza, folytatni megszakított álmomat. Másnap reggel legelőször az éjjeli beteghez mentem. Láza lejebb szállt, álom vett rajta erőt. Tudtam, hogy ez az álom nem tarthat soká, elfogadtam az öreg asszony által megkínált széket, türelmesen vártam s néztem a beteget. Mint ott az ágyban hozzávetőleg kivehettem, középmagas, formástestü, tizenhéttizennyolcz éves leány lehetett. Aranyszőke haja két vastag fonatban omlott a. párnára, s beárnyékolta remek homlokát. Szép szabású ajkai félig nyitva voltak, s látni engedett, majdnem átlátszó fogsort. Elbűvölve-