Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-03 / 27. szám

áll. vál. javaslata fogadtatott el, mely szerint a záróra meghosszabbítását a városi tanácsra bizták. A nöi kórhhz kérdésében azt határoztákj hogy a jövő közgyűlésen még nem fognak határozni. Volt egy kis intermezzo is a polgármester s egyes képviselők között, mi a polgármestert egy kis erösebb riposztra kényszeritette, sőt egy képviselő felszólalását visszautasította, amit nagyon helyesen tett, mert a -városi tanácsot ok nélkül gyanúsítani, nem ép helyén való volt, sőt a jelenlegi tanácscsal szemben nem is méltányos. Az illető képviselő, kinek nevét ez esetben elhallgatjuk, talán maga is észrevehette, hogy tul lőtt a czélon, mert a polgármesternek visszautasító válaszát szemlesütve tudomásul vette. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Elnöklő polgármester miután a jkv hitelesítésére Dr. Kapossy Luczián, Kis Ernő, Walter Sándor, és Grosz Ede képviselőket felkéri, az ülést megnyitja A mult év jkvét Csoknyay Károly főjegyző felolvassa s az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt polgármester jelenti, hogy lovag Zimermannlkv.os és Zimermann Krisztina urnő kulturális czélokra 17900 forintért alapítványt tett, s miután a közgyűlés ezt zajos éljenzéssel veszi tudomásul, áttértek a napirendre. 1. Nyáry László és társainak kérelme, a vizvezetéki csőhálózatnak az irhás-közben leendő bevezettetése iránt. A közgyülés^a kérelemnek helyt nem ad, tekintettel, kogy ezen utcza két sarkán tűzcsap áll rendelkezésére s ez által a tűzveszély iránt intézkedés van téve, s kérelmezők csakis e miatt kérelmezték a csőhálózat bevezetését. 2 Városi tanács előterjesztése, a zárórákról alkotott szabályrendelet tárgyában. Hosszas vita keletkezett ebből az ügyből kifolyólag, melyben Antal Géza. dr, Kende, Padi István, Wajdits Károly, Galamb József, Kis József vettek részt. Antal Géza indítványozta, hogy ezen szabályrendelet az illető szakbizottságokhoz adassék megbirálás végett, mihez Kende és Kis József is hozzájárul. A polgármester felvilágosításai után a közgyűlés az áll. vál. javaslata alapján egész terjedelmében elfogadta a szabályrendeletet. A módosított szabályrendelet szerint a városi tanácsnak szabad kéz adatik a kávéházak, vendéglőknek a záróra meghosszabbítására. Minthogy ezen szabályrendeletet már julius 15-én kívánják életbe léptetni, tehát birtokon kívül való fellebbezés miatt a polgármester névszerinti szavazást rendelt el, melynek eredménye a szabályrendelet, egyhangú elfogadása volt. A városi tanácsnak javaslata a vasúti állomáshoz vezető útvonal baloldalánál fekvő 47429 M öl területnek bérbevétele tárgyárban. A közgyűlés a szerződést, egész terjedelmében elfogadta. A szerződés 1899. évi február hó 1-én lép életbe. A terület 47429 • öl és a város ezen területért holdanként 12 frt évi haszonbért fizet addig, mig ezen területet tulajdonjogába nem veszi. A területet a városnak jogába van egyeseknek eladni és • ölenként 1 írtjával az uradalmi pénztárba befizetni. 4 A sütők, csukrászok és mézeskalácsosokról alkotott szabályrendelet elfogadása iránt, a v. tanács javaslatot terjeszt elő. A szbályrendelet észrevétel nélkül elfogadtatott s az jóváhagyás végett a törvényhatósághoz felterjeszteni határoztatott. 5 A nő kórház telkének megvé telére vonatkozó tanács előterjesztés. Ezen kérdés is hosszas vitát provokált, mely vitában Dr. Steiner, Barthalos, Antal Géza, Kis József, dr. Rechnitz, Galamb, Steinberger és dr. Kende vettek részt. A városi tanács javaslata a Mdrtonfalvay telek megvételét czélozza, mig a közegészségügyi bizottság a Besenbach ház képezhetett vita tárgyát. Oly házat ajánlottak ideiglenes kórháznak, mely egyáltalában nem volt bérbe vehető. Két órán keresztül vitatták azt az ügyet, mig végre azt határozták, hogy legközelebb fognak határozni. Azaz jobban mondva a régi nótával intézték el a kérdést ée pedig : megbizatik a városi tanács, hogy, hogy, hogy . . . ! Nem szívesen nyitunk fel régi sebeket, melyek már he^edésnek indultak, de tesszük ezt azért, hogy figyelmeztessük a városi képviselőket, hogy ne kövessük újra a Pató Pál politikáját, mely utóbbi időben már a feledés homályába burkolódzott. Modern város akarunk lenni, modern administrációt követünk a városi tanácstól, tartsanak hát lépést maguk a képviselők a modern kor vívmányaival. Ezek a vívmányok pedig a gőz és villám — ezek pedig lassúságot nem tűrnek, Ily értelemben magyarázzák tehát azok a képviselők is ezen cikkünket, melynek elérve az a cimet irtuk, hogy: Üres szalmacséplés ! Pollatsek Frigyes. Városi közgyűlés. — 1898. junius 30 — Pápa város képviselőtestülete csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott, a képviselők nagy érdeklődése mellett. Már rég nem volt oly zajos közgyűlésünk, mint ez alkalommal s ha annak végeredményét tekintjük, ugy elmondhatjuk, hogy az egész közgyűlés essentiája „sok hűhó semmiért.* A képviselők vitatkoztak négy órán keresztül oly kérdésekben, melyeket a legjobb jóhiszeműséggel két óra alatt is elvégezhették volna. A zUrbra kérdésben két órai agyonbeszélés után az csuzott a színpadtól, a közönségtől, elbúcsúzott az — élettől is. Oh, mert megszokta az ő közönségét és ezeket a pókhálós falakat a szürkére mázolt díszletekkel s csak most látta, hogy e szürkére festett vászondarabhoz hasonló szürke az ő élete . . . Ezeket kicserélik ha elkoptak, ime, felváltják őt is. Tépelődik, kesereg, ajkait összeszorítja, egész teltében remeg, kétségbeesik s ott áll a színpadon, mint a ki legkedvesebb halottját siratja. És az igazgatónak kellett oda jönnie, hogy lelkét mardosó tépelődéséből magához térítse. — Drága Gornélia itt nagy a légáramlat s te meghütheted magad. Jer, siessünk a tiszteletedre rendezett banketre. Ezek miatt a lomok miatt ne agodjál, majd hazaviszik az embereim. Es karját nyújtja a művésznőnek, ki neki hangjával egykoron vagyont szerzett, De Cornélia agyában csak e gondolat tánczol: ez az üzletember az ő bucsuelöadásának virágjait lomoknak nevezte. Szárazon felel: — Nem megyek el arra a bankettre s ha épp elvállalja, megbízom, hogy kimentsen. Azután még egy utolsó kedves, fájdalmas sokat mondó és érző piilantást vetve a falakra, kitámolyog a színpadról. A szűk folyosón a kardalosnők várakoztak reá. Hangos örömzajjal fogadják s ő némán hagyta kezét, ruhája szegélyét csókolgatni, mialatt azt gondolta, hogy most már egyenraguvá lett ezekkel a szánandó teremtésekkel, kiknek azonban ha nincs is hangjuk, de van legalább fiatalságuk . . . . Lemegy a csigaszerü lépcsőn. Len a múltért legjobban hálás fiatal nemzedék várja, mely csak betűkből ismerik nagy művészetét. És tómból az utcza, alig ül kocsijába, kifogják a lovakat és ugy vonszolják haza, otthonába. Leteszik a kapunál. A postás már várja és az ajtó csakhamar bezáródik mögöt e. Otthon, van kétségtelenül és nem várja senki, egy szerető lény sem, csak fizetett cselédei .... Milyen kietlenül s kegyetlenül rideg, vigasztalhatatlant üres ez az otthon. És tépelődik, hogy szerezhetne itt békés megnyugvást, lemondást, enyhet adó vigaszt ? Ha családja volna! Volt férje de csapodár, gonosz, durva ember volt, ő ragaszkodott hozzá, szerette és mégis válnia kellett tőle, nem birta ki romlatlan lelke és nőisége az ez emberrel való együttélést. Igen neki nincs férje, nincs gyermeke. S most érezte, mint minden gyermektelen nőnek egyszer érezni kell, anyaságtalanságát Igen ha ő most anyánakmondhatná magát! Feje szédül, vére lülktet s kinyitja az erkély ajtaját. Kimegy a levegőre. Künn az erkélyen belebámult az éjszakába. Nézi a fel és alá siető örömleányok szeretkezését. Egyszerre egy sötét árnyék vonja magára figyelmét, szinte önkénytelenül tekint oda. Ugy három háznyira egy sarok mélyedésben női alak huzóidk meg rongyokba burkolt kis csomaggal.— Az utcza egy perezre elélettelenedik. Lépés zaja nem háborgatja az éjszakát, a nő óvatosan kilép rejtekhelyéről, a légszeszlámpa reáveti fényét és a díva a színház egyik koristanőj&'e ismer. Cornélia lélegzetét visszafojtva várja, mit akarhat ez a leány ? Talán a szeretőjét lesi '? De a másik pillanatban látja a csúnya valőt. Ennek e leánynak anyasága van terhére és most kiteszi lelencznek az ö bűnös szerelme magzatját. Igen, rongyokba burkolva s egy kis'csecsemőt iesz le az utczára s azután mintha lelkismeretén kivül már a tőrvény emberei is üldöznék, elrohan. Pár pillanat, mig a művésznő megkövülten áltt ott az erkélyen és a lelketlen anya már nem látható az utczán , elmenekült. —