Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-03 / 27. szám

megvételét ajánlotta a női kórház czéljaira. A hosszas vita azt eredményezte, hogy a városi tanács megbízatott miszerint erre vonatkozólag ujabb javaslatot tegyen s azt a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzze ki. 6 Kiss József városi képviselő indítványa a vizvetéki magáncsőháló­zat érdemében. Minthogy erre vonatkozólag a vízügyi bizottság már határozatot hozott s ezen in­dítvány ellenkezik ezen határozattal a köz­gyűlés az áll. vál. javaslala alapján az indít­ványnak a napirendről való levételét hatá­rozta el. 7 Alispánnak határozata a sertés­piacz elhelyezése iránt. A sertés piacz elhelyezését a törvény­hal óság jóváhagyta. A közgyűlés ezen határozatot sérelmes­nek tartja a városra s ezen határozattal szemben fellebbezéssel él a ministerhez. Több tárgy nem lévén, a közgyűlés három órai időtartam után befejezést nyert. Nöegyleti kóstoló. A pápai jótékony nőegylet, a min" den évben rendezni szokott »Kostoló«­ját mult hó 26 án — varárnap — tar­totta meg a ref. főiskola kerti helyi­ségében. A mi szint, hangulatot, ünneplő kedvének hangját és képét egy város produkálhat : az mind látható és hall­ható volt ezen az eleven, nyüzsgő, nagy­arányú panorámán, mely hiven vissza­adta a kedélyes és jótékonyságáról elösmert l'ápa város közönségét. A kóstolóra gyönyörű idő kedve­zett s a közönség karavánszerüleg tó­dult a kollégium kertbe. A közönség oly tömegesen érkezett, hogy a pénz­tárnál levő úrhölgyek csak nagy nehe­zen tudtak a belépti jegyek kiadásával a folyton tömegesen érkezőkkel lépést tartani. Este 7 órakor már több mint 8000 belépti jegy lett kiszolgáltatva. A kollégium bejáratánál, hol a pénztár volt felállítva, Bermüller A lajosné, Steinberger Lipótné, Kreisler Józsefné, és Wajdits Károlyné, fogadták a kö­zönséget. Ugyan ott láttuk egész sere­gét a szebbnél-szebb fiatal leányoknak, kik a belépőket valóságos ostrommal fogadták és kínálgatták a »Világ pos­ta* hoz szükséges levelező lapokat 5 —10 krajczárjával. A kerti helyiségben különböző sát­rak voltak felállítva, a hol étel és ital volt kapható potom 10 krajcárért. Mi­csoda üzérkedés folyt itt ezekben a pünkösdi királyságot élő sátrakban, me­lyekben ragyogó asszony és leánysze­mek osztogatták és kinálgattak ételt, italt. A pincéri teendőket fiatal hölgyek végezték és hordozgatták a sört, bort, fagylaltot, kávét és hideg étkeket. Gyönyörű látványt nyújtott a kerti helyiség. A sátrak kívül forgalódó di­szes hölgy és férfi közönség, a folyton érkezők csoportja, a nyüzsgő tömeg, az élénkség a vidámság zaja festői ké­pet tártak a megjelentek elé. Valóságos ostromnak voltak kitéve az egyes sátrak alig győzték a kiszól- e gáló hölgyek a közönséget kiszolgálni. A czukrász sütemény sátorban : özv. Marinezer Antalné, Kis Ernőné, Galamb Józsefné, Kovács Istvánné, Kapossy Lu ciánné, Sebestyén Dávidné és Kovács Istvánné, az étkeket: Svoboda Vencelné, Kluge Károlyné, özv. Pakröcz Ferencné, a gyümölcsöt : Mészáros Károlyné, dr. Lövy Lászlóné, dr. Kövi Józsefné, a kávét: Szeipt Imréné, a mézes kalácsot: Ober­mayer Józsefné, Szeglethy Józsefné, és végül a Confettit: özv. Lázár Benőné, Sz. Galamb Böske, Berger Anna, Pentz Józsefné árusították. Mig a közönség az asztalok körül az étkek és italok fogyasztásában talált élvezetet, addig a fiatalság a »Postás Milkák«nak adott dolgot. Járta a »Vi­lág posta« amúgy Isten igazában. Csak ugy izzadtak a levélhordók a levelező lapok kézbesiésében. A »Postás Milka« szerepét a kö­vetkező hölgyek teljesítették : Galamb nővérek, Ferenczy Paula, Sebestyén nő­vérek, Geiger Edith, Kövi nővérek, Hajnóczky Józsa, Harmos Etel, Kutro­vácz Anna, Wittmann Jolán, Walter Juliska, Jambrich Margit. Pincérnők vol­tak : ürber Margit, Zubek Nelly, Szily Adél és még számosan. A közönség mulattatását és kedé­lyességét a »Confetti« dobálás nagyban elősegítette. A legnagyobb baj az volt, hogy kevés volt a jóból, mert hamar elfogyott. Mindazonáltal a mig tartott csak ugy szóródott mint a záporeső. A táncz, csak akkor kezdődött midőn 8 órakor a lampionok és mécsek kigyuladtak. Járták is folytonos tűzzel és kitartással egész éjtélig, amikor is a mulatság — mint rendesen véget ért. Mielőtt az ugy anyagilag mint er­kölcsileg fényes sikerű mulatságról szóló tudósításunkat befejeznők, kötelesség­Szerüleg kell diesérőleg megemlékeznünk Sült Józsefné a nőegylet elnökéről és Mészáros Károly polgárm* sterről, kik­nek oroszlán része van a mulatság fé­nyes sikerében. Határt nem ismerő buzgó és fáradhatlan közreműködésüknek tu lajdonitható nagyrészt azon siker, me­lyet a kóstoló rendezésével elértek. Dicséret illeti még meg azon lel­kes hölgyeket is, kik a jétékony czél iránti tekintetből közreműködtek és hi­vatásuknak minden tekintetben a leg­nagyobb készséggel megfeleltek. Levelek a szerkesztőhöz. — Válasz a »Kerékpáriskola« czikkre. — A „Pápai Lapok" legutóbbi számában "Kerékpáriskola" cimü cikk jelent meg, mely nemcsak a kezdő kerékpárosokat, hanem az éveken át ezen edzősportot űzőket czélzó megtámadásokat tartalmaznak. Ezen czikkre lapunk szerkesztőségéhez válaszok érkeztek, melyeket a közügy érdekében kötelességünk a nyilvánosságra hozni. Megjegyezzük, hogy mi tulajdonkép ezen cikknek mely a .Pápai Lapok"ban megje'ent jelentőséget nem tulajdonítunk, mivel cikkíró zt tulajdonkép a „Tollheggyel" rovatba szánta s igy komoly megfigyelésre nem méltatjuk, mindazonáltal tekintve, hogy ezt ő csak a cikk végén jegyezte meg s tényleg nem azon rovatban lett közölve, némi „malitiát" láttunk azon kerékpáros kra, kik tényleg ezen cikk ellen felháborodtak. Ezen körülmény teszi kötelességünkké is a beérkezett válaszokat közzé tenni. I. Válasz a „Pápai Lapok" junius 26-iki számában a „Kerékpáriskola" czimen megje­lent — humortól hemzsegni akaró — cikkre. Nem akarom én a tisztelt czikkirónak igazságát elvitatni, mert bizony rosszul is es­hetik ám a sok torkaszakadtából való csilin­gelés, nevetgélés esetleg hangosabb károm­kodás azoknak, kik a vasutfelé vezető rozs­menti fasorokban keresnek napi fáradalmaikra szórakozást s talán valamelyik bokorban pi­henést. Igen üdvösnek, mondhatnám elkerül­hetlennek tartom én is, — mint kezdő ke­rékpáros —- azt a rendeletet, hogy kezdő kerékpáros addig, mig egy hivatott bizottság előtt nem vizsgázott, a város utczáin ne ke­rékpározhassák. Ez a rendelet szükséges a nagyközönség érdekében egyaránt. Azonban ne feledje el gyalogjáró Uram, hogyha bár Ön prematurisált ember legyen is a jogok­ból épen annyit mérnek Önnek mint másnak. Tudja-e gyalogjáró. Uram, hogy az az ut már a sorompón kívül van ? Tudja-e hogy azt a makadam utat a kövezet-vámból tartják épségben ? Tudja-e, hogy ezen irigyelt makadam ut mellett jobbról és balról is nem kevésbé jó gyalogjárda vezet. ? Tudja-e, hogy az irigyelt makadam uton kivűl Pápa városábn más alkalmas hely a kerékpározás tanulására nincs ? Tudja-e, hogy a kerékpár könnyű jár­műnek van tekintve ? Tudja-e hogy a kocsiutat jármüveknek és marháknak készítették ? Ha mindezeket tudja gyalogjáró Uram, akkor ne menjen a jégre az az makadám kocsiutra ugrálni, mert bizony könnyen ki­törheti a lábát. Czélja ugy is a sétálás, és Csendélvezet, menjen a grófutra, ott a fák is bokrok is dúsabban tenyésznek, • azonkívül a mellette fekvő várkertből kitűnő illat és andalító levegő árad, melyet azonban a ko­csiút rosszasága miatt nem élvezhet egy kezdő kerékpáros. II. Sajátságos véletlenje a sorsnak, hogy mig mindenütt a legnagyobb népszerűségnek örvend a biczikli, addig városunkban ennek ellenségei nemcsak uton útfélen támadják meg hanem még nyilt újságban is czikkeznek ellene. Igy a „Pápai Lapok" . legutóbbi szá­mában egy „nem bicziklista" fájdalmasan pa­naszkodik : hogy miért engedi meg a rendőr­kapitány ur a vasúti makadam uton a ke­rékpározást ?! Valóban több oka lett volna már a bi­cziklistáknak a feljajdulásra a nép elfogult álláspontjával szemben (tisztelet akivételnek) mely nagyon sokszor szembeötlően észlelhető. Tudtommal a vasúti ut aszfaltja a mi­niszter által megengedett kocsi vámszedés jövedelméből lesz. fedezve; tehát nem a gya­logjárók fizetik a vámot és nem is a gyalog­járók részére, hanem a járművek megköny­nyitése czéljából készittetetl. Tudtommal a vasúti makadámút mind­egyik oldalán gyalogjárda van; hol kerékpá­rosoknak menni nem szabad.- Méltóztassék tisztelt „nem bicziklista." czikkirónak azon sétálni, ugy nem lesz kénytelen szüntelenül kerülgelni és a .csenge'tyüre figyelni. És vájjon miért tűri az igen t. czikkiró hogy hintók és egyébb kocsik, a vasúti ko~

Next

/
Thumbnails
Contents