Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-03 / 27. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasrnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Üres szalmacséplés. Ha nem a közérdek rovására menne, ugy nagyon szivesen elhallgatnok s nem foglalkoznánk azon üres szalma csépléssel, melyet a csütörtökön megtartott képviselőtestületi közgyűlésen egyesek provokáltak, de tekintettel közügyeinkre bizonyos kötelességet vélünk teljesiteni, midőn erre reflektálunk. Nézzük csak elsősorban a záróra kérdésében majdnem egy óiáig tartó vitát, mely eredményében semmi változást nem szenvedett amenyiben az állandó választmány javaslata egész terjedelmében elfogadtatott. Az egész vita azon fordult meg, hogy ezen szabályrendelet nem lett előzőleg a szakbizottságoknak vé'eményadás végett kiadva. Mi teljesen egyetértünk azon képviselőkkel, kik általánosságban ezen álláspontra helyezkednek, hogy minden fontosabb kérdés előzőleg az illető szakbizottságokhoz kerüljön. Ezen álláspont elvben igen szép dolog, de mint sajno san már eddigelé tapasztalni alkalmunk van, a kivitelben nagy nehézségekbe ütközik. Fényesen igazolja ezen állításunkat, nemcsak azon számtalan ügy, mely már évek óta a bizottsági előadók Íróasztal fiókjaiban várnak elintézést, részint a polgármesternek ép a legutóbbi közgyűlésen tett azon nyilatkozata, liogy a bizottságok összehívása mily nehezségbe ütközik s van eset reá, hogy háromszori összehivás után alig jön be egy- két bizottsági tag. S mit eredményez ez 2 Azt, hogy fontosabb kérdések, melyek a közgyűlés napirendjére volnának kitüzendök elodáztatnak ad graecas calendas s ha tényleg szükségesnek és elodázhatlan kérdésnek tart a városi tanács egy-egy ügyet, ugy azt a bizottság mellőzésével teszi. Megjegyezzük, hogy ezen mellőzést akkor gyakorolja, — mint a polgármester kijelentette — ha annak szükségességét nem okvetetlennek tartja. S ebben 1111 teij• seri a polgármester álláspontjára kell, hogy helyezkedjünk. A záróra kérdésében is az történt volna, a mi a többi ily kérdéseknél. Már pedig a helyzet nem tűrte hogy a záróra kérdésének megállapításánál a közönség a rend rkapitány kényekedvének legyen kitéve. Ezen kérdés megoldása sürgős volt s meg vagyunk győződve, ha ezen szabályrendeletet HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében előbb a bizottságokhoz-utasították volna ugy 2—3 hónap alatt nem nyert volna elintézést. De máskülömben is, ha a polgárgármester nem ngaszkodott volna álláspontjához ugy mi történt vulna ? A szabályrendelet kiadatott volna a szakbizottságokhoz s addig a kávéházak, vendéglök éjjeli 12 órakor be lettek volna zárva, mert ezt a rendőrkapitány ugy akarta volna. Hát helyeselték volna ezt azok a képviselők, kik Pápa város jelenlegi viszonyait mérlegelni tudják ? ^ Mint már je'eztük, igenis helyeseljük, hogy fontosabb kérdések szakbizottságok által előkészítessenek, de mint tapasztaljuk ezen mulasztással nem vádolható a városi tanács. A közgyűlés folyama alatt láttuk, hogy ugy a női kórház, kérdése, mint a pék;;!; szabályrendelete ezen procedúrán kérésziül ment. Tehát amit egyes képvise'ök ebben a kérdésben provovokáltak engedjék meg, hogy üres szalmacséplés elnevezéssel illessük. Hát nem üres szalmacséplés volt a női kórház kérdésénél folyt vita ? Pedig hát ott a közegészségügyi bizottság javaslatát birá'gatták. Oly szakvéleményt adtak be, mely egyáltalán nem Levél a szerkesztőhöz Szeikesztő ur, kérem szépen íme itt egy dal meg'iit Oh, mert bút megénekelni Jó . . . az álmoskönyv szerint. S h;\t mit tűrjem, mit tagadjam, Szivem — snjnos — árva rom ; Ugy kesergek, mint a ge4p Tör, már, züz a fájdalom. S hogyne kérem : minden ember Boldog, nyugodt és vidám Énnekem meg lányaimmal Támadt újból uj vitáin. Fáj nekik, hej fáj szivüknek Hogy mig más bicziklizik Ok az élet sok keservét Oh uram ! — Gyalog viszik . S ez kellett még szerkesztő ur : Láiják, hogy versenyez a nép, S nem tűzik ki pályabérül. Lánykáimnak habkezét vjh csak egy ha féijhe' menne Mily boldogság várna rám Mind, mind kerékpáripáznánk, Versenyeznék ís — talán. Apropó ! A szerkesztő ur Nem jár még bicziklivel 1 Megbocsát egy jó tanácséit ! Egy-két szót csak megszívlel 1 Vegyen egy jó tandem-gépet Kell-e bölcsebb gondolat Kapjanak föl ketten rája : Irta az Ur szent oltára, •— Vegye el a leányomat ! Kesergő családapa. ADIVA. És legördült a függöny. Az utolsó előadásnak vége volt, a legutolsónak, búcsúelőadásnak, melyen a közönségtől elvált két évtized leghíresebb és legjelesebb hanjú énekesnője : a bálványozott Cornélia. Két éve, hogy elvesztette hangját több éve pedig annak, hogy elvesztette üdeséget, fiatalságát. S érezte, hogy a közönséget már nem tudja lebilincselni ugy, mint azezelőtt, nem uralkodik a nézőtéren. Igen, két éve már, hogy múltjából élősködött és a közönség elismerése és tapsvihara, mely ha meggyengülten, most is végig zúgott a házon, a mult dicsteljes napjainak szólott És a jelen ? Az már nem volt dicsteljes többé. És éreztették a vele kritikusai, kik mindinkább sürgették a 20 éves jubiláris előadát, mely betetőzésül és befejezésül szolgálhatna a művésznő pályájának. t A díva végre is engedett jó barátainak, kik tisztességes visszovonulást határoztak el számára. Egy fényes búc>úelőadás lett ez a visszavonulás, melyre a hölgyek estéiyöltözékben s az urak feketében jelentek meg. A közönség helyeiket felemelt árakon juthatott és mégis megtöltötte az egész nézőteret. Az ezüst és zöld babérkoszorúkat, csokrokat, virágkosarakat, ajándékokat tuczatszámra adogatták fel neki az orchesterből és volt rengeteg taps, mely minden énekét megujráztata. A közönség pedig újra de utoljára lelkesült a művésznőn, ki azonban nem volt művésznő többé s csak mult adózását rótta le a közönség Lalán azért is, mert nem kellend többé rágondolni a diva csekély értékű jelenére. S legördült utoljára a függöny. Még egy laps zúgott át a házon, melyre már nem húzták fel a kordinát és a közönség köteleségének teljesítése által megkönyebbülve kihuzodott a színházból. A művésznő pedig ott állt a hamis falak, a közelről piszkos szürke szinü díszletek között koszorúi közepette s ugy véite, hogy most mikor elbu-