Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-06-19 / 25. szám

roly báró püspök szives készséggel ajánlott föl lakást az uj főispánnak. A lépcsőházban fogadta Hornig báró megyés püspök az ő illusztris vendégét. Kevéssel később Hornig báró püspök egyházmegyéje papságának küldöttségét vezette a iőispán elé. Majd azután a vármegye tisztikara tisztelgett a főispánnál. Este a püspök szükebbkőrü lakomát adott a főispán tiszteletére. Lakoma alatt a honvéd-zenekar a püspöki palota előtt előadott néhány zenedarabot, esti 9 órakor pedig a főispán-téren volt térzene. A beiktató közgyűlés. Másnap korán reggel a tűzoltó zenekar ébresztővel járta be a várost. / Délelőtt 8'/

2 órakor pedig megkezdődött a vármegye ünnepi közgyűlése, melyen nagy és előkelő közönség volt jelen. A díszközgyűlést, fél kilenczkor Kölozsvüry alispán nyitotta .meg. JVddasdy Ferencz gróf, Fidth Pál báró főispán és IUdsz Lajos hármas-küldöttség hivta meg a püspöki palotában székelő főispánt a Vem sancter és a közgyűlésre. Az alispán pedig felfüggesztvén a közgyűlést, az egybegyűltek a székesegyházba vonulták, ahol Véni Sancte volt, melyen Hornig Károly báró püspök , pontifikált fényes segédlettel. Istentisztelet alatt az egyházi ének- és zenekar igazán remek módon működött. Az Istentisztelet után aztán folytatták a közgyűlést. Mikor Fenyvessy Ferencz főispán, akit az uton is mindenütt lelkesen üdvözöltek, megérkezett a közgyűlési terembe, olyan éljenzes hangzott föl, aminőt még nem hallottak a vármegye falai. A szó szoros értelmében perczekig tartott az éljenriadal. A terem zsúfolásig telve, a karzatokon gyönyörű hölgyközönség, lenn a közöuség soraiban Hornig püspök, Reiszig Ede, Sárközy Aurél, Laszberg Rudolf gróf, Simon, Fiáth és Jankovich főispánok, Szabó, Bauer, Purgly, Hegedűs és Kemény képviselők. Fenyvessy Ferencz azután letette esküjét. Újból lelkes éljenzés zúgott fel, a főbirák pedig ősi szokás szerint felemelték a főispánt. Feledhetetlenül szép jelenet volt. A díszmagyar ruhás urak kucsmáikat lobogtatták az uj főispán felé, orkánszerü erővel hangzott az éljen s a karzatokról az előkelő hölgy közönség is kendő-lobogtatással üdvözölte F'enyvessy főispánt. Ez a hatalmas ováczió oly mélyen megindította Fenyvessy Ferencz, hogy arczának minden vonása elárulta mély meghatottságát. Újból és ulból meghajtotta magát. Es újból meg újból főihangzott az éljen. A főispán beszéde. Veszprémvármegye tekintetes közönsége ! Tekintetes szomszéd törvényhatóságok, Szeretett atyánkfiai! Nagyrabecsült vendégeink! Mikor Felséges Uram, királyom parancsából és a magyar kormány kegyes bizalmából Veszprémvírmegyének főispánjává törtörtént kineveztetésemet elfogadtam, tettem ezt vármegyém iránt érzett hálám és tiszteletem jeléül: tettem ezt a minden állampolgárt kötelező hazafias kötelességtudásból és tettem végül — nem habozom kimondani, sőt dicsekedve emliteim, — a legnemesebb értelembem vett hazafias ambiczióból (Éljenzés). Kötelezett erre a hála és tisztelet, amit Veszprémvármegye iránt érzek, mert Veszprémármegye volt az, mely a legelső pillanattól kezdve, mikor a gyermekből férfi lesz és részesévé válik a politikai jogok szabad gyakorlásának, Veszprém-megye kinyitotta előttem ajtaját, készséggel adott helyet zöld asztalánál atyai jósággal gondozta közéleti szereplésemet, elhalmozott bizalmának egész teljével, es hosszú időkre tagjává tett a magyar parlamentnek is. (Éljenzés.) Kötelezett erre a kötelességtudás is, mert nemcsak Solon parancsolta meg az athénieknek, hogy minden állampolgárnak pedig kötelessége helyt állani a haza azon védelmi polczán, melyre őt a közbizalom állitá, hanem igenis nekünk magyaroknak egyenesen a hazaszeretet teszi kötelességünkké, hogy mindenki foglalja el s töltse be azt a helyet, legyen az bármily szerény vagy bármily fényes, melyre a nemzetek sorsát intéző gondviselés kijelölte. Kötelezett erre végül az ambiczió is. Mert hiszen már ez a mostani pillanatban is, mikor itt látom nemes Veszprémvármegye egész közönségét s köztük legelőkelőbbjeinket, itt látom a régi Nos Universatist, itt látom szomszéd törvényhatóságok illusztris küldöttségeit, kiknek kegyes megjelenésükért sietek hálás köszönetemet kijeienteniY-AZjenzés), mikor itt látom a független, szabad magyar sajtó testületeit, megannyi más előkelő testületek, intézetek képviselőit — valóban nem volnék férfi, ha már e mostani magasztos pillanat is nem hozná pezsgésbe minden véremet, ne készítené elő vármegyém érdekében nemes agyam minden rostját és ne teremtené lelkemben az ambicziöt : ugy és akként kormányozni ezt a vármegyét, hogy minden nemesre fogékony népe megmaradjon továbbra is az európai müveit népek eszmekörében, hogy e vármegye tisztelt és becsült társa legyen a szomszéd törvényhatóságoknák, hogy öre legyen alkotmányunknak és közszabadsági intézményeinknek, hogy istápolója maradjon e vármegye továbbra is a szabadelvű eszméknek és szabadelvű intézményeknek és hogy ami a legfőbb : hogy e vármegye adminisztrácziója olyan kifogástalan és olyan ti-jzta legyen, mely neki az országban politikai súlyt és elismerést biztosit. (Hosszantartó éljenzés). É hivatásomat nemhogy megnehezítené, de megkönnyíti, hogy Veszprémvármegye főispáni székén a közelmúltban is Veszprémvármegye legelső virilistája, a magyar históriai legfényesebb nevek egyik méltó viselője Esterházy Móricz gróf ő exczellencziája (Éljenzés) tizenhárom éven át e főispáni széknek nevével és társadalmi magas állásával annyi fényt kölcsönzött, hogy a törvény mellétt ezáltal is külön tekintélyt biztosított. Hálás köszönettel ismerem ezt el és Veszprémvármegye nagy érdekében, remélem, hogy ő exczellencziája továbbra is megtartja vármegyéjét főispáni kegyes jóindulatában. Mindezt a fényt, én, ki sem históriai nagy nevet, se nagy vagyont nem hozok magammal csak egygyel tudom pótolni: a fáradságot nem tűrő, lankadást nem ismerő buzgalommal. (Viharos éljenzés) Az ekevas is azért fényes, mert a munkára használják. E munkásság által akarom fentar|áni a veszprémi főispánságnak azon fényét, melyet neki a törvény és nagynevű elődöm fénye kölcsönöz. Majd ezután rátért a főispán a munkásság dicsőítésére és gyönyörű szavakkal fejtette ki, hogy önzetlen munka nélkül nincsenek egy nemzetnek se hősei, se vezérei és hogy maga az önkormányzat is nem egyéb a munka megtestesülésénél. Mert mikor az állam a maga souverain, fenségjogának egy részét átengedi az önkormányzatnak, neki hatalmával köztekintélyt biztosítva, ezzel szemben csak egyet követel szemben az önkormányzattal : a munkát és kötelességek teljesítését. Az állam nem adhat jogokat viszontszolgálat nélkül s mig az önkormányzatok teljesíteni tudják hivatásukat, addig egy kormány se fog gondolni annak eltörölésére. Majd beszélt' azután a közigazgatási reformról, elmondván, hogy mily reformot tartana kívánatosnak, utalva egyes államok nagy közigazgatási rendszerére. Ismételté aztán, hogy jelszava lesz : az erély, a becsület'és az igazság. Ez a három fog mindig a szeme előtt lebegni, ez a három fogja vezérelni minden cselekvésében. Nem pusztán arra kiván szorítkozni főispáni működésében, hogy aktákat intézzen el. De ki akarja terjeszteni figyelmét a vármegye közgazdasági és társadalmi életére is. Erre ajánlja fői munkáját, Istentől nyert tehetségének teljét. Végül éltetvén a királyt és a hazát Isten szent nevében elfoglata Veszprém vármegye főispáni székét. Fenyvessy főispánnak lelkesedéstől áthatott liberális és demokratikus szellemű beszéde frenetikus hatást keltett. A* éljenzés és taps perczekig tartott. A vármegye bizalmát és köszönetét Koller megyei főjegyző tolmácsolta. Azután a főispán megerősítette tisztjükben mindazokat, akiket elődje tiszteletbeli állásokra kinevezett, majd berekesztette a közgyűlést. A főispánt folyton éljenezve oszladozott szét az előkelő közönség. A küldöttségek tisztelgése. Közgyűlés után a főispán a püspöki rezidenciába folytatott, ahol a küldöttségeket fogadta. Az első emeleti nagy erkéíyteremben gyülekeztek a küldöttségek. Előlegesen 56 küldöttség volt bejelentve, de ezek csoportosítva lettek s ezáltal 36 küldöttség tisztelgett a főispánnál. A törvényhatóság küldöttségéi együttesen tisztelegtek, kiknek Reiszig Ede vármegyei főispán volt a szószólója. Pápa város küldöttségét Mészáros Károly polgármester vezette és üdvözölte a főispánt, kérve, hogy maradjon meg mint főispán is az, a mi volt eddig Pápa városának. A főispán meghatottan mondott köszönetet s igérte, hogy azt a várost, melynek ő mindenét köszöni, soha el nem felejtheti Beszédjeben elmondotta, hogy a fenyes ovációk között, mélyeket tiszteletére rendeztek, mindig örömmel vette, ha a tömegben" egy pápai embert láthatott, mintegy jelezni akarva azt »hogy lássátok, hogy ünnepelnek egy pápai embert.^ A pápai küldöttségben részt vettek : Mészáros Károly polgármester vezetése alatt, dr. Hegedűs Lóránt, Sült József, Galamb József, dr. Koritschoner Lipót, Lamperth Lajos, Steinberger Lipót, dr. Hirsch Vilmos, Szenthe János, Kríszt Jenő, Heinrich Gyula, dr. Kende Ádám, dr. Lővy László, Krausz József N. dr. Nagy Imre, Bermüller Alajos, dr. Steiner József, Kemény Béla és lapunk f. szerkesztője Poliatsek Frigyes. A küldöttségek tisztelgése 3 órát vett géuybe. A bankett. Három óra volt, mire a tisztelgések véget értek. Ezalatt 3. varmegyeház dísztermében társasebédre gyülekezett a közönség. A banketteu mintegy négyszázan vettek részt. A főispánt érkezésénél frenetikus tapssal és éljenzéssel fogadták. Lakoma alatt a székesfehérvári honvédzenekar játszott. A bankettet Drechsler Béla fővárosi vendéglős lucullusi pompával rendezte, ki hetven pincérrel és 18 konyha személyzettel érkezett Veszprémbe. Az első felköszöntőt Fenyvessy Ferencz főispán mondta ö Felsége és családjára, melyet az egybegyűltek állva hallgat-