Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-06-19 / 25. szám

A főispán hálás szavakban mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért s a megjelentek nagy részével kezet fogva beszállt az induló különvonat teremkocsijába, a hová őt Hegedűs és Bauer orsz. képviselők, Sült és Barthalos követték. A különvonat rendes időben indult s a főispán a teremkocsi ablakánál hajlongással köszönte meg a közönség folyton megujuló éljenzését. Nagyon feltűnt előttünk, hogy bárha a rend tekintetében semmi kifogásolni nem volt mégis csak elvártuk volna hogy a főispán üdvözlésére Szőkoly Ignácz rendőrkapitány is megjelenjen. A rendőrkapitánynak mint a főispán által kinevezett tisztviselőnek tudtunkkal ily alkalomkor ha nem kötelessége de legalább illik jelen lenni. Pápától—Veszprémig. Mezőlakon impozáns fogadtatás várt a főispánra. A virágokkal elhalmazott és obogó díszt öltött állomáson több százra menő közönség lelkes éljenzéssel fogadta a különvonatot. A főispán üdvözlésére az őszszes járás intelligentiája megjelent, köztük : |br. Pongrdcz Anselm, Jerffy Adolf, Buchwald Zsigmond, Penez József, Sarlay Gyula és Körmendy Béla. A főispánt Végh István a pápai járás főszolgabirája lelkes szavakban üdvözölte, mire a főispán köszönetet mondott a lelkes ovácioért. Alig végezte a főispán beszédét a fehhérruhás leányok egész serege tódult a főispánhoz, hogy szebbnél szebb virágcsokrokat nyújtsanak át, zajos virágzápor volt ez úgyannyira, hogy alig fért el a teremkocsiba. Mezőlaktól kezdve a teremkocsiból egész virágház lett. Nagy közönség volt egybegyűlve KisCzell állomásnál, ahol több küldöttség, közte Reiszig Ede főispán is csatlakozott a különvonathoz. Devecserbenl egetverő éljenzés hangzott föl a főispán megérkezésekor. Itt J\oszlopy Viktor fogadta üdvözlő beszéddel Fenyvessyt, akinek válasza után a vonat haladt tovább. Ajkán gyönyörű diadalkapu volt felállítva. Ott is óriási közönség üdvözölte a főispánt. Szent Gál, kitett magáért. A vasút állomásnál ott volt csak nem az egész lakosság. Taraczklövés dördült el, mikor a vonat megérkezett s a főispánhoz Gózon „Attól, hogy megbánt ? Hiszen veszett hirem van azt mondják rólam, hogy udvarlóim. Vagy talán az uram haragjától ?... Eh ! igaz van magának ... jól van ne becsüljön meg. Holnap már jöhet addig isten vele! „r. i. Bocsásson meg, ha nem tudja jól olvasni levelemet, de én nagyon sirok." Nem hazudott. Csakugyan igazi könycseppek voltak azok, melyek az irást elmosták s a melyeket olyan sokszor szokás az ujjhegyről lecsepegtetett vizzel helyetesiteni. Aztán aláirta a nevét, jeléül annak hogy bizik abban a még gyermek tisztben. Leragasztotta a borítékot s ugz czimezetlenül ott hagyta az asztalon a mellet a másik — nyitott levél mellett: . . . Határozottan az ura. III. Késő dél lett, mire haza jött az ura igen rossz kedvvel. Egész uton szidta a színházi pénztárnokot a ki eltévesztette az előjegyzését, s tévedésből baloldali támlásszéket küldött. . . . Nem győzi magát tisztázni az előtt a leány előtt, egy hét alatt második ilyen végzetes tévedés. Ha nem szégyenlené maGyula ev. ref. lelkész intézett lendületes beszédet. Városlöd állomásnál, a veszprémi járás határánál Kletzár Ferencz főszolgabíró fogadta a főispánt, aki erre szívélyes hangon válaszolt. Herenden is nagy közönség várta a főispáni különvonatot, melynek megérkezésekor sortüzet adtak. Minden állomásnál ujabb küldöttségek csatlakoztak a vonathoz, ugy, hogy a vasúti kocsik mind megteltek diszmagyarruhás alakokkal. A főispánt pedig ugy elhalmozták koszorúkkal, meg bokrétákkal, hogy a szalonkocsi, melyben utazott, Veszprémig valóságos virágos kertté alakult át. Néhány percczel 5 óra után érkezett a vonat a veszprémi jutási állomásra, honnan néhány percznyi tartózkodás után tovább robogott a veszprém-városi állomás felé. Érkezés Veszprémbe. Veszprémbe egész nap rendkívüli mozgalom uralkodott. A várost gyönyörűen feldíszítették. A vasúti állomásnál, valamint a Megyeház-utcánál hatalmas diadaliveket emeltek. A bevonulás egész útját fellobogózták s a házakat kidiszitették. Délelőtt megérkeztek a budapesti újságírók egyesületeinek, az Otthon és Liszt Ferencz kör küldöttségéi és Fehérmegye küldöttsége, melyeket Koller Sándor főjegyző fogadat az állomásnál. A hírlapírók tiszteletére Óvári Ferencz orsz. képviselő ebédet adott. A vidékről óriási számban érkeztek diszfogatok. Délután négy órakor hirtelen zápor keletkezett, de csakhamar megint kiderült. A kocsik a megyeháznál gyülekezve vonultak pompásan feldíszítve a vasúti állomáshoz. Elől haladt Veszprém polgármestere, utána mintegy száz kocsi, köztük sok négyes fogat. Az ut mentén mindenütt ezekre menő közönség állt. Az egyesületek kordont vontak, a rend fentartásáról pedig a rendŐrséggel és csendörséggel együtt a tűzoltók gondoskodtak a legnagyobb eredménynyel. A pályaháznál diszes közönség gyülekezett ; a megyei tisztikaron kivül báró Fiáth Pal fehérmegyei főispán, Vajda Ödön zirczí apát, a veszprémi káptalan Palotay kanonok, Szabó Imre, Purgly Sándor, Uváry Ferencz, Psik Gyula, Fejérváry Károly orsz. képviselők, a szomszédos törvényhatóságok küldöttségei Veszprém város tanácsa, Reimprecht püspöki kormányzó stb. Mikor a vonat megérkezésekor meggát panaszra menne az intendánshoz, de hát mégis. nős ember, mi ördög, mindjárt beszélgetnének, igy is szekírozzák szegény kis Elvirát, hát inkább csak hallgat. — A mint belépett a szobába botját s kalapját kedvtelenül az asztalra dobva, ledobta vele a nyitott levelet. A liliomarczu asszony reszketve állt az üvegajtó csipke függönye mögött; ... mi fog most történni ?! . . . A mint a férje a leesett levél után nyúlt mindkét kezét odaszorította a szivéhez . — Istenem, ha elolvasná: . . . Ha mint dühös oroszlán' rám rohanna elémbe tartaná; idevágná ebbe a liliomarczomba : megverne megtaposna : ... Istenem de boldog volnék! f . . Kérészi Aladár azonban udvarias gavallér ember. Fölemelte a felesége levelét s visszatette szépen, anélkül, hogy bepillantott volna — az asztalra: mert nem gavallér tempó a más levelét nézegetni. IV. A liliomarczu asszony megsemmisülten rogyott a kék broccat kanapéra : határozott ura. Még akkor is szédült vele a világ mikor a férje benyitott: látsák Fenyvessy főispánt, egetverő éljenzés hangzott fel. Kissé biczegve lepött a folyton éljenző közönség elé, szivélyeseh köszöntgetve mindenfelé. Aztán csönd lett. Előlépett RovátsImre polgármester és üdvözlő beszédet intézett főispánhoz. A polgármester beszéde lelkes éljenzéssel fogadtatott. Az éljenzés csillapultával Fenyvessy Ferencz főispán köszönetet mondott a szikes fogadtatásért, örömmel jött el székvárosába és igaz örömmel tölti el, hogy fogadásánálannyi előkelő küldöttséget lát együtt, ígérte hogy minden tőle telhetőt el fog követni, hogy Veszprém kivívja magának azt a pozíciót, amely méltán megilleti. Viharos éljenzés hangzott fel a főispán szavai után is s aztán megindult a menet a vármegyeháza felé. Óriási feladat volt a kocsik hatalmas tömegét az aránylag igen szük helyen útnak indítani. SzÜCS Ákos réndezte a menetet igazán bravúros módon, olyannyira, hogy egy pillanatnyi fónnakadás se volt A menetben 60 kocsi köztük 20 négyes fogat vett részt. Végül következett a püspöki négyes fogat, melyben Fenyvessy főispán ült, oldalán Koller Sándor főjegyzővel. Legvégül egy püspöki kettős fogat haladt. Egetverő éljenríadal hangzott föl, mikor Fenyvessy Ferencz útnak indult és egetverő éljenzés üdvözölte az uj főispánt mindenütt, az egész uton. Megkapó és csodálatosan szép kép volt az. A házak ablakaiban és át erkélyeken is mindenütt nagy közönség. É az ujjongó tömeg éljenezve, kalaplengetve, kendőket lobogtatva, virágokat szórva üdvözölte Veszprémvármegye uj főispánját aki mosolyogva, a fejét meghajtva, a kezeivel intve köszönte meg ezt az ovációt, amely igazán olyan volt hogy »toll nem képes leírni.« A megyeház előtt. Dörgő éljenzés hangzott föl a vármegyeháza előtt is, mikor Fenyvessy Ferencz főispán odaérkezett. A vármegyeháza kapuja előtt Kolozsváry József alispán üdvözölte. Az alispán üdvözlő beszédére Fenyvessy Ferencz főispán háláját és köszönetét fejezte ki az alispán üdvözleteért, főispáni működéséhez a tisztikar és a közönség támogatását kérve. Innen aztán Fenyvessy főispán a püspöki rezidencziába hajtatott, ahol Hornig Ká— Hát maga mit duzzog ? — Nem tetszik az uj ruhája ? Küldje fel lelkem a padra s hozasson másikat. Tudja, hogy minden szava parancs előttem! A liliomarczu asszony összeszedte minden lelkierejét s visszavonta a mit az előbb gondolt. . . . Még nem! . . . még nem 1 . . . , még hátra a tűz próba. Fölállott, megegyengette összegyűrődött selyem ruháját s ránézett az urára mélyen, hosszan : — Aladár 1 ... Ne selyem ruhát, ne hintót végy nekem, ölelj a szivedre igazán ; csókot édes forró csókot adj nekem a melyet itt égjen az ajkamon, míg másikkal föl nem váltod. Mire elmondta : ott csüggött már a férje keblén könnyes szemmel, epedő ajakkal mint egy harmatos virágszál. — Hideg volt . . . suttogá az aszszony s szinte megborzongott, a hogy férje nyakáról lefejté karjait. — Nem én határoztam, sóhajtá — : 0. Aztán megczimezte a levelet. Mars.