Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-06-19 / 25. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasrnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A főispán beiktatása. Fenyvessy Ferencz dr. vármegyénk főispánjának beiktatását ünnepnek tartotta a vármegye összes lakossága, melynek közönsége őszinte lelkesedéssel ragadta meg az alkalmat, hogy kifejezést adjon a főispán iránt érzett rokonszenvének, szeretének és lelkesedésének. Valóságos diadalmenet volt főispánunk utja Pápától—Veszprémig. Nemcsak városunk — ahonnan a diadalmenet kezdőpontja volt, de a közbeeső állomásokon a lakosság tüntető fogadtatással ünneppé avatta a főispán bevonulását Veszprémbe a főispán székszékhelyére. Veszprémbe való bevonulása koszorú volt a diadalmenethez, melyet feledni sohasem fogják azok, kik abban résztvetlek. Maga a főispáni beiktatás pedig oly ünnepiség volt, amelyen nemcsak vármegyénk és városunk vett részt, de amelyre a szomszédos vármegyék főispánjai, azok küldöttségei és még számos küldöttség Budapestről emelte az ünnepség fényét és diszét. Tulzottság néküi elmondhatjuk, hogy országunkban ily impozáns tüntetés egy főispáni beitatás alkalmával sem nyilvánult mint ez alkalommal Főispánunk meggyőződhetett ez alkalommal, hogy ezen tüntetést nem a mondva csinált lelkesedés, hanem a a rajongásig követő szeretet, tisztelet és lelkesedés szülte. De nemcsak ő, hanem a szomszédos vármegyék föis pánjai is példát vehettek róla, hogy miként tisztel, becsül és ünnepel egy vármegye közönsége oly főispánt, melyet büszkén vallhat magáénak s ki érdemeket szerzett a saját vármegyéjében ezen diszes állásra. Igenis büszkék vagyunk arra, hogy Fenyvessy Ferencz vármegyénk főispánja. A vármegye kormányzata oly férfiú kezeikbe van letéve, ki nem riad vissza a munkától és nehézségektől s ez oly garanczia az ö állásában, hogy teljes megnyugvással nézünk vármegyénk és városunk haladása és virágzása elé. A beiktatás megtörtént, az ünnepségek véget értek s igy nekünk most már nem marad hátra más, mint azon számos üdvözl'ések reprodukálására, melyek a beiktatás napján a főispánhoz intéztettek, és pedig : Kívánjuk, hogy Fenyvessy Ferenczet vármegyénk főispánját, városunk volt orsz. képviselőjét, Veszprém vármegye, de különösen az ö szeretett Pápa városának javára és j diszére a Gondviselés* az emberi élet legvégső határáig éltesse. Üdvözöljük tiszta szivböl és a lelkesedés legnagyobb melegével Fenyvessy Ferenczet vármegyénk főispánját. A beiktatásról szóló tudósi fásunkat adjuk a következőkben: Indulás Pápáról. Gyönyörű verőfényes időre ébredtünk vasárnap, amidőn főispánunk utja Veszprémbe a beiktatásra tervezve volt. Ünnepi diszt öltött városunk azzal, hogy a köz és magánépületek lobogó diszt öltöttek. A különvonat indulása délután 1 óra 46 perckor volt meghatározva, de már jóval előbb sűrű tömegekben zarándokolt városunk közönsége az állomáshoz, hogy a főispánt elinduláskor üdvözölje. Mig a főispán megérkezett, addig a fellobogózott és diszitett pályaudvaron városunk összes notabilitásai Mészáros Károly polgármester vezetése alatt gyülekeztek a /őispán fogadtatására. Diszmagyarban ott láttuk : Hegedűs Lóránt orsz. képviselőt, Sült Józsefet és BcLrthdlos Istvánt. Röviddel az indulás előtt érkezett meg Fenyvessy Ferencz főispán Bctlier Antal orsz. képviselő kíséretében, kit a közönség szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott. A főispánt lábfájása miatt csak nehezen emelte le házi orvosa és huszárja s ugy bicegve jött a pályaudvar folyosójára, hol Mészáros Károly polgármester rövid szavakban üdvözölte. Mikor a férj határoz. A liliom szőke assony előtt olvasott levél hevert az asztalon. A liliomarczu asszonny sirt. Azután remegő vette újra a levelet s azt a a három utolsó sort elolvasta — ugy a könnyein kérészül — újra; „Én nekem nincs senkim ezen a világon, olyan árva vagyok én is, mint Maga. Pedig ugy akarnék, ugy tudnék szeretni: Mint . . Tovább már nem látta, nem tudta olvasni. Tenyerébe temette liliomarcát, lehunyta szemeit — és gondolkozott. Ha tudnák a férjek mit jelent az : mikor az asszony lehunyt szemmel gondolkozik ? Mikor kiragadja magát a világból, a mely körülveszi es teremt magának világot. Istent: — szerelmet! Ha tudnák ! . . . Dehát mégis minek ? — Nem divat manapság törődni az asszonnyal: hadd gondolkozzék ! ... Nem takarja hát el a sottis selyem bluz eléggé a szivet? . . . Belátni hát azokba a tikos kicsi kamarákba ; a hol a bánat és fájdalom születnek ? . . . . . .Az cstélyek, a hintó nem vakit eléggé ? ... A czimbalom kaczagása, alól kihallatszik mikor a sziv zokog ? ... És van ember, a ki ezt tudja. — érti! . . . Vagy talán ugy van az elrendezve, hogy : egy nő és egy férfi sorsa egy csillagra van irva Ezeknek a sorsa; — közös. . . . Ebben a két szívben egyszerre születik meg minden érzelem s megtalálni egymást s sok között: ez az élet nagy cotilonja. . . . Boldogok azok, kik idejében egymásra akadnak! . . . . . . És a kik nem akadtak ? ... találkoznak a bál után ? II. A liliomarczu asszony levelet irt. Levelet, — reszkető kézzel, könnyes szemmel: — ... igaza van, vágyok tudnék szeretni nagyon. . . . végtelen: ha volna a ki megbecsülne. „Ha volna a ki megtudná érteni az én lelkemet. „De az uramnak nem vagyok egyebe csak czimborája. „Felczifráz mert szép vagyok, s hadd lássák, hogy az övé vagyok. „Máskülönben pedig járhatom a bolondját ha kedvem tartja. Tehetek, amit akarok mehetek a merre nekem tetszik, soha azt nem kérdi : hol jártam mit tettem ? . . . „Pajtáskodtam az egész garnizonnal, nekem lehet, mert én jukker asszony vagyok „Hanem, hogy a szivem mit csinál . .. arra más vigyáz ! „Igaza van az én végtelen elhagyottnak árvának érzem magam s szerencsétlenebbnek, mint egy koldusaszszony, kivel szerető sziv osztja estve a nappal összekoldult száraz kenyeret, „Megbocsátok magának azért a merészségért, hogy levéllel mert hozzám közeledni, hiszen igaza van : kitől vagy mitől ? tartana ?