Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-06-05 / 23. szám
VIII, évfolyam . Pápa f 1898, Június 5 2^ szám Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és N obel Ármin könyvkereskedésében Egy aktuális kérdés. Nagyon is időszerűnek tartjuk most midőn vizvezetéküik néhány hét múlva elkészül, városi hatóságunk figyelmét egy oly abnormis állapotra felhivni, mely városunk lakosságára tűrhetetlen állapotot teremt, s melynek orvoslására most már minden eszköz rendelkezésünkre fog állani. Városunk csatornázási terve a ministeriumban kész ugyan, de anyagi erőnk egyelőre nem lesz képes a csatornázást teljesen megvalósitani, de igenis kényszerítve leszünk a vizmü épitése folytán a főbb utcáink csatornázását biztositani. Ezen körülmény indit bennünket most felszólalásra, felhivni a városi hatóságunk figyelmét a Cinca árokra. Nem első izben szólalunk fel ezen kérdésben, mely Pápa város szégyenfoltjának nevezhető, nem egy izben lett már ezen kérdés a városi közgyűléseken beszédtárgyává téve — de mind hiába. Felszólalásaink nem vezettek sikerre, mert a közgyűléseken hozott határozatok valahol a poros levéltárban nyugszanak és a hivatott egyéneknek, legkisebb gondjuk, hogy városunkat ezen förtelmes ellenségtől megszabaditnák. Dacára ezen közönynek mi nem. tágitunk ezen kérdés felelevenitésében s elérkezettnek látjuk az időt, most midőn a me'eg napok következnek be, ujolag a városi tanács figyelmét, ezen abnormis állapotra felhivni. Most midőn még reá érünk tervezni, most van az ideje beszélni városunk köztisztasági s még szomorúbb közegészség ügyéről — feltárni a hanyagság által okozott sebeket, hogy azok mihamarább orvosoltassanak. A város nagy részén vezet keresztül egy széles, boltozatban és kövezetlen csatorna, a pápai specialitás, az úgynevezett „Cinca árok". Ez a födetlen árok gyűjtője mindennemű rondaságnak, szemétnek, mely szemét és rondaság főleg a nyári időben, a meleg napok alkalmával hónapszám büzhödik ott a városon keresztül, eltöltve a levegőt mérget lehellö miasmákkal, gyilkos bacilusokkal a Gráf kávéháztól a Bástya utcáig és azon keresztül. Ez a Cinca kérdés minden évben orvosaltatik azáltal, hogy beszédtárgyává tétetik, határozat is hozatik az intézkedésre, de végeredménkép, mindig érezzük a Cinca szagát. Az ily orvoslást megköszönjük nem ér egy batkát sem, ebben a kérdésben tenni kell. Hány izben lett már ez a kérdés a közgyűlés előtt tárgyalva"? Hány izben lett már egy szűkebb körű bizottság ezen Cinca árok eltávolítása ügyében kiküldve ? Hány izben mondatott ki már a legközelebb intézkedés lesz ez ügyben ? S mi történt ? Semmi? Már pedig igen t. Uraim ebben a kérdésben intézkedni kell még pedig a legrövidebb idő alatt. Városunk létkérdése függ ezen bűzös csatorna eltávolítástól. Intézkednünk kell, hogy ezt az óriási büzfészket ha már máskép nem lehet, egy csatorna által a Tapolcával össze kössük, mely csatorna víznyomás által a Cincába vizet vezetvén, azt kitisztítsa s a mely csatorna igen csekély anyagi áldozattal volna létesíthető. Ez alkalmat felhasználjuk arra is hogy a városi tanács figyelmét még egy körülményre is felhívjuk, mely nemkevésbbé illustrálja a mi közegészségügyi viszonyainkat. A város közepén, a forgalom központján a Kossuth Lajos utcában történik az, hogy nem lévén csatorna háA jó ember tragédiája. Ráborult a csillagfényes éjszakára szürke fátyolával a ködós virradat. A vigadó nagytermében még szörnyen járják az utolsó csárdást, de a többség már szállingózik haza felé, az álmos, a fáradt többség. Az utcán még nagy csöndessség van. Csak a portás ordit néha egy kocsiszámot, a mit a kocsi robogása követ. Utána még nagyobb a csönd. Még az a halk sóhajtás is meghallatszik, mely annak a lámpaoszlop mellett álló csinos fiatal hölgynek gondosan betakargatott kebléből szállt el. Hátha földindulás lenne, nem hallaná-e meg a legkisebb sóhajtásfélét is a a hölgy mellett, egy szőke fiatal ember, kinek ugy tetszett bűvös pillanat reá esett. A csinos hölgy mellett még egy éltes asszonyság is állott, a ki szintén sóhajtani akart, de biz abból ásitás lett. Türelmetlenül fordult a fiatal emberhez : — Ugyan édes János, sürgesse a kocsinkat. Az édes János, rohan az alvó portáshoz felrázza és a másik piilanatban együtt ordítanak. Az éltes asszonyság újra megszólal: -— Nem kellett volna eddig maradnunk. Irma ! Csak alszol itt álló helyedben ? Irma fölrezzent s mohón kapta el a fejét anyja válláról. Én — én — nem vagyok álmos. — Hát miért ásítottál az imént is ? — Mert fázom. (Szerencsétlen János ! Tehát nem sóhaj volt.) A kocsi előrobogott. János szintén. -a mama kissé jól táplált lévén, a kocsiba való emelésében Jánosnak a jóindulatu portás nem kis segítségére volt. Következett Irma. 0, bár ama bizonyos „kedves terhek* közé tartozott, de azért szintén nem volt valami nagyon könnyű. Fáradt volt elhagyta magát. De végre is „ő" volt és János éppenséggel nem szorul a portás segítségére. Akár ölben is hazavitte volna őt, de sőt szívesen kifogta volna a lovakat és egyedül haza húzta volna a kocsit Irmástul, mamástul egyetemben. Szerepelt ö már néhány primadonna-vontatásnál. Az aszfalton még vágtatott volna is. A mama, a mint beült a kocsiba, rögtön elaludt. János fölhasználta az alkalmat és minden jánosi mértéket főlülhalandó merész kérdést intézett Irmához : — A második négyesben mit sugdosott magának az a horihorgas huszártiszt ? János ehhez a kérdéshez olyan savanyu arcot vágott, hogy Irma elkacagta magát. — Maga szerencsétlen! Csak nem hiszi, hogy szerelmes lettem bele '? — Azt nem, hanem nagyon is hamar összebarátkoztak. — Istenem, hát baj az ? — Vigyázón, a barátság gyakran a szerelem kezdete . . . — Vagy vége, — szól hirtelen Irma.— Isten önnel, barátom ! A kocsi elrobogott. János is hazafelé indult, ment, mendegélt, de az esze megállott. Mit is mondott Irma ? János nem volt mai gyerek. A fejeiágya már közel harminc év óta keményedik. A mint szántóvető körökben mondani szokták, olyan „igának álló" volt. Szóval házasulandó, sőt házasodni minden áron akaró. S mint ilyen, azok közé tartozott, kik az utolsó percig bíznak a — mamákban. Most is azzal vigasztalta magát, hogy majd megvigasztalja a mama. És hazaért megkönnyebbült szivvel, mintha az a nagy kő, mely a
