Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-29 / 22. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Városunk uj képviselője. Városunk volt orsz. képviselőjének dr. Fenyvessy Ferencznek főispánná történt kinevezése folytán üresedésbejött pápai mandátum tegnap betöltetett. Pápa város szabadelvű választó közönsége nagy

; lelkesedés melett egyhangúlag dr. - Hegédiip Lorántot választotta meg Pápa váríís orsz. képviselőjévé. 1 Büszke önérzettel mondhatja

1 el Pápa város közönsége, . hogy ezen a napon ülte meg- szabadelvüségének diadalnapját. Ebben az egyhangú megnyilatkozásában §§ szabadelvüségnek látjuk mi most már városunk virágzását és fejlődését biztosítva. Hegedűs Lorántnak egyhangú meg választása biztosítva volt azon naptól kezdve, midőn programbeszédét megtartotta. Még azok is, kik a jelölt személyében nem voltak megnyugodva a legnagyobb eiösmerés hangján nyilatkoztak felöle s méltán. Hegedűs Lorántnak férfias fellépése, szónoki tehetsége, a lelkesedés tüze s, azon programm melyet kifejtett eloszlatták azon agodalmakat, melyek jelölése alkalmával több-helyen hangoztatva lettek. Pápa város közönsége most már csak köszönettel tartozik Fenyvessy Ferencz volt orsz. képviselőnknek, hogy ily utódot ajánlott. Meggyőződtünk arról, hogy mindaz amit Fenyvessy a jelöltről mondott nem az elfogultság hanem a tiszta lelkiismeret nyilvánítása volt s hogy a választó közönség erről meggyőződött fényes* bizonyoságát adta azzal, hogy Hegedűs Lorántot egyhangúlag választotta meg orsz, képviselővé. Hogy mit jelent most már Hegedűs Lóránt megválasztása városunkra nézve azt felesleges említenünk, hisz városunk minden egyese megösmerte öt, halotta programját, megérthette, hogy egyedüli célja Pápa város érdekét képviselni. Mi pedig orsz. képviselőnktől mást nem kívánnunk. Mi nemcsak reméljük de határozottan állítjuk, hogy amit Hegedűs Lóránt igért, azt teljesíteni és fogja. S hogy mi ezt állítjuk annak a férfias fellépésnek, annak a lelkesedésnek tudandó be, melyet Hegedűs Lóránt személyében megösmertünk s megösmertek mindazok, kik vele érintkeztek. De máskülömben is az ő egyéniségét dicsérte azon osztatlan lelkesedés és diadal amellyel tegnap egyhangú megválasztása alkalmával városunk válaszlóközönsége öt részesítette. Várorunk ezen választásnál nemcsak azt mutatta meg hogy jó kezekbe tette le a város mandátumat, hanem azt is, „hogy kipróbált hü gárdája' a szabadelvüségnek s annak zászlója alatt fog harcolni mindörökké. Mi Hegedűs Lorántot a programmbeszéd|megtartsa óta ösmerjük, ott volt alkalmunk az ö fényes tehetségeiről tudomást szerezni s ezek után bátran elmondhatjuk, hogy gratulálunk Pápa városának, hogy Hegedűs Lóránt személyében találta meg orsz. képviselőjét Hegedűs Lorántban oly képviselőt látunk, a kiegyuttal városunk polgára lesz s méltóan fogja tudni képviselni városuukat a parlamentben. Ily képviselőt akartunk mi s ezt meg is kaptuk. De a mily büszke Pápa városa arra, hogy Hegedűs Lorántot egyhangúlag megválasztotta orsz. képviselőjének ép oly feledhetlen emléküs eménynek kell tartani Hegedűs Lorántnak ezen egyhangé megnyilatkozását Pápa városának. S ebben kell, hogy lássuk 1 mmAz esküvő csakhamar meg is történt, persze a főrangú világ ékszereinek villogtatása nélkül. Legfeljebb a gröf pajtásai voltak ottan, de akik persze nem mertek volna hagyományos szokásaikkal s avult felfogásaikkal szakítani, még egy ilyen szép nő szerelmeért sem. De megbámulni azért eljöttek. És természetesen ott volt az egész bohém világ. Esküvő után a pár utazni ment. És ez volt a gröf életének legszebb szaka, csupa szerelem, boldogság, mit csak egy gyöngéd nő szerezhet. De

; azután haza kellett térniök Á grófné anyának érezte magát, és Toronyi nem akarta, hogy gyermeke külföldön lássa meg először a napvilágot. Visszatértek hát a fővárosba. Itt azután nehéz perczeket kellett átélniök. A gróf nyílt házat tartott, de vacsorára is csak a régi pajtások jöttek el, hogy udvaroljanak a szép asszonynak. Egyébként teljesen mellőzték őket. Sehbva nem hivták őket, de a grófnak nem is lett volna olvasni miridazokat a leveleket, amelyek aláírás nélkül garmadával érkeztek a palotába. Tehát még mindig nem adták fel a reményt ez ;?!otókes körök, hogy a körök, ht4,j a grófot kiszakítják a színésznő körmeiből. És a névtelen levelek tele voltak szidalmakkal a színésznő ellen, berágalmazták benne múltját és intették a grófot, még nem késő, váljon el. De a gróf, ki szerette imádta nejét és csecsemő fiát, később már fel sem bontotta az illatos papirravetett rágalmakat s ugy hamvadtak el a kandallóban. Egyszer azonban a gróf egy másfajta levelet kapott, melyet felbontott már csak azért is, mert már a borítékon megismerte Paksy Imre kezevonását. A levélben ennyi állott : „Kedves Grófom ! Csak most értesültem legújabb kalandodról melyet ugyan drágán fizetsz, ha férj gyanánt kell szerepelned. Szeretnék beszélni te kópé „feleséged" (nemde szépen hangzik) múltjáról, jer hát estére hozzám egy csésze theára. Én nem akarlak zavarni — mókusoddal. Ölel barátod b. Paksy Imre." A grófot elöntötte a düh. Az ő nejéről igy ir, igy merészel irni ez az ember. S újra és újra kezébe vette a piszkos levelet. De azután letette s gondolkodni kezdett — Hátha .... mégis . . . — A gyanú most férkőzött agyába, lelkébe. — Hátha igaza ran Paksynak ? Vagy ez talán még vakmerőbb gazember, mint a névtelen levelek irói ? Ez már a nevét is koczkára meri tenni, hogy ördöngös tervük, elszakitani őt feleségétől, sikerüljön ? De nem tudja a báró, hogy ha ilyet ir, akkor A mult? . . . Szerelmi házasság volt Toronyi Dénes gröf házassága. A kevély főúr, a dúsgazdag füldesur, kit

; általánosan a „szép nábob"-nak neveztek, feleségül vette, a minden korona nélküli énekesnőt, kinek csak szépsége volt mesésebb a gróf vagyonánál. - Mikor a gí*öf tudtul adta eljegyzését bizalmas barátainak : ezek siettek a nyert hirt terjeszteni, mire az egész főrangú hölgyvilág úgyszólván gyászba öltözött. És megkezdődött az aknamunka a színésznő ellen. Apák és fivérek nem restelték nap nap után felkeresni Toronyit, hogy elhatározásának megmásitására birják. Majdnem könyörögtek neki, hogy ne kösáön rangján aluli házasságot, de a gróf ingathatat-' lannak látszott, férfiúi szavának állt. S akkor' a főrendü apák és fivérek kissé -alsóbb rendíi dologhoz láttak. Megvásárolták az ' előadások jegyéit, mikor a gróf menyasszonya játszott, s bórenczékkel szép jelenetek idéztek elő. De a közönség nem tűrhetett dédelgetett kedvenczének ezt a meggyalázását s ezután minden előadás valóságos diadal volt. Az esküvő csakhamar meg is történt, persze a főrangú világ ékszereinek villogtatása nélkül. Legfeljebb a gröf pajtásai voltak ottan, de akik persze nem mertek volna hagyományos szokásaikkal s avult felfogásaikkal szakítani, még egy ilyen szép nő szerelmeért sem. De megbámulni azért eljöttek. És természetesen ott volt az egész bohém világ. Esküvő után a pár utazni ment. És ez volt a gröf életének legszebb szaka, csupa szerelem, boldogság, mit csak egy gyöngéd nő szerezhet. De

; azután haza kellett térniök Á grófné anyának érezte magát, és Toronyi nem akarta, hogy gyermeke külföldön lássa meg először a napvilágot. Visszatértek hát a fővárosba. Itt azután nehéz perczeket kellett átélniök. A gróf nyílt házat tartott, de vacsorára is csak a régi pajtások jöttek el, hogy udvaroljanak a szép asszonynak. Egyébként teljesen mellőzték őket. Sehbva nem hivták őket, de a grófnak nem is lett volna olvasni miridazokat a leveleket, amelyek aláírás nélkül garmadával érkeztek a palotába. Tehát még mindig nem adták fel a reményt ez ;?!otókes körök, hogy a körök, ht4,j a grófot kiszakítják a színésznő körmeiből. És a névtelen levelek tele voltak szidalmakkal a színésznő ellen, berágalmazták benne múltját és intették a grófot, még nem késő, váljon el. De a gróf, ki szerette imádta nejét és csecsemő fiát, később már fel sem bontotta az illatos papirravetett rágalmakat s ugy hamvadtak el a kandallóban. Egyszer azonban a gróf egy másfajta levelet kapott, melyet felbontott már csak azért is, mert már a borítékon megismerte Paksy Imre kezevonását. A levélben ennyi állott : „Kedves Grófom ! Csak most értesültem legújabb kalandodról melyet ugyan drágán fizetsz, ha férj gyanánt kell szerepelned. Szeretnék beszélni te kópé „feleséged" (nemde szépen hangzik) múltjáról, jer hát estére hozzám egy csésze theára. Én nem akarlak zavarni — mókusoddal. Ölel barátod b. Paksy Imre." A grófot elöntötte a düh. Az ő nejéről igy ir, igy merészel irni ez az ember. S újra és újra kezébe vette a piszkos levelet. De azután letette s gondolkodni kezdett — Hátha .... mégis . . . — A gyanú most férkőzött agyába, lelkébe. — Hátha igaza ran Paksynak ? Vagy ez talán még vakmerőbb gazember, mint a névtelen levelek irói ? Ez már a nevét is koczkára meri tenni, hogy ördöngös tervük, elszakitani őt feleségétől, sikerüljön ? De nem tudja a báró, hogy ha ilyet ir, akkor