Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-22 / 21. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Hegedűs Lóránt dr. Városunk orsz. képviselőjének dr. Fenyvessy Ferencz:,ek főispánná történt kinevezése fontán üi*espdésbe jött pápai mandátum betöltése iránt az első lépés már megtétetett. Pápa város szabadelvű választó közönségének túlnyomó többsége a csütörtökön tartott értekezleten egyhangúlag és nagy lelkesedés közepette dr. Hegedűs Lorántot kiáltotta ki Pápa város képviselőjelöltjének. Ezen nagy lelkesedés mellett történt jelölésnek oly előzményei voltak, melyeket szem előtt tévesztenünk nem szabad. Fenyvessy Ferencz dr. városunk volt orsz. képviselője volt az, ki Pápa város választó közönségének képviselőjelöltül Hegedűs Lorántot ajánlotta. Ezen ajánlás oly tüntető módban volt nyilvánítva, hogy a iegpeszimistább választót is lelkesedésre keltette az uj jelölt személye iránt. Fenyvessy nem mint a megye főispánja, nem mint volt orsz. képviselőnk, de mint Pápa város választópolgára foglalt állást ezen jelöltség mellett. Szerenesés jelölésnek nevezte ő ezt Pápa városára nézve és „becsület szavára'' fogadta, hogy a mint ösmeri Hegedűs Lorántot büszke lesz Pápa városa, hogy ily képviselt je lesz a parlamentben. Mi nem ismerjük Hegedűs Lorántot s ha hallottunk is róla, hogy nagy tudós és a jövő embere, ez mind igen szép dolog, ez még mindig nem volna elég cim arra, hogy jelenlegi körülményeink között lelkesülnénk anynyira érte, azonban Fenyvessy volt orsz. képviselőnknek ily tüntető számba menő exponálása után teljes garanciát láttunk arra nézve, hogy Fenyvessy utódjául méltó képviselőt kapunk Hegedűs Lorántban. De hisz a józan ész is ezt diktálja nekünk. Mi pápaiak, kik annyira becsüljük, sőt nem tulzunk ha azt mondjuk hogy rajongunk Fennyvessyért s kiről meg vagyunk győződve, hogy minket pápaikat szintoly mértékben tisztel s városunk ércK két annyira szivén viseli, nem tételezhetjük föl, hogy utódjául oly embert ajánljon, kiről szent meggyőződése nem volna, hogy méltó lesz városunk orsz. képviselőségére. Nekünk most oly képviselőre van szükségünk, mint volt Fenyvessy Ferencz. Városi ügyeinket csakis hathatós támogató segélyével vihetjük keresztül. Erre pedig legalkalmasabb egy befolyásos képviselő. Ily befolyásos képviselőt láttunk mi a Fenyvessy ajánlása után Hegedűs Lorántban, ki bár még egyelőre nemcsak közvetlenül, de közvetve is képes lesz ezen befolyását érvényesíteni. Nincs szándékunk reknmin^Qiókba bocsájtkozni, hogy ki volt nekünk Fenyvessy, hisz mindnyájan tudjuk azt az ő szive az ö lelke eg-ybeforrt a mienkkel, az o áldozatkészsége városunk irányában s annak minden egyes polgáráért egy nyilt könyv, melyet büszkén emlegetünk s reméljük hog.y ezután is emlegetni fogunk. Egy ily ember ajánlotta nekünk Hegedűs Lórántot képviselőjelöltnek, még pedig oly .nyilatkozatok kíséretében mellyel szemben el kell, hogy halgasson minden esetleges ellenvétes s csakis Fenyvessynek ezen tüntetésszerü megnyilatkozása a jelölttel szemben birta azon egyhangú lelkesedést provokálni, mely Hegedűs Lóránt jelöltségét, s merjük most már határozottan állítani, megválasztását biztositja. Ezeket e'őre bocsátva, most már csakis szerencsés jelölést láttunk abban hogy városunk szabadelvű választói dr Hegedűs Lorántot jelölte képviselőjelöltjének. Bízunk benne, mere Fenyvessy Az ezredorvos. Rosszul cselekedett Turbányi János ezredorvos, mikor hajlott korában megnősült. De nem nösülési szándéka volt hibás, hanem választása esett rosszul. Az ötven évet meghaladó férfiú egy alig 20 éves fiatalságot vezetett oltárhoz. Az öregség beleszeretett az ifjúságba, az élemedettség az üdeségbe, a kóró a rózsabimbóba. De hisz ez érthető. Ám érthető az is, hogy az ifjúság nem volt szerelmes az öregségbe, az üdesség az élemedettségbe s a rózsabimbó a kóröba. Ám akkor a rózsabimbó miért kötötte magát a köröhoz ? . . . Istentől embertől elhagyatott kis városka volt az a fészek, hova az orvost gárnizonja kötötte. Az okkupált tartományok legmélyén, Montenegro halárán, távol a hajózható tengertől és a vasutaktól feküdt a néhány száz viskóból álló városka, mely azonban a megszálló hadseregre nézve fonJ tos pont volt s innen ágazott szét a katonaság az épített erődökbe. E városkának nem volt fiatalsága. Szórakozást nem nyújtott és idegennek. Nem is kereste fel iden. Csal; a katonaság változása zavarta meg az ölő egyhangúságot olykor-olykor, mikor egyik zászlóalj felcserélte a másikat. A tisztek itt oly elhagyottak voltak, hogy ha változatosságot akartak, hát a — legénységgel mulattak. Igy is alig le>etett megölni, az időt. A katonáktól félt a város. Ezek voltak vidék urai. Rikán jártak sétálni az úgynevezett városba és ha látták őket az emberek csak szuronyosan, töltött fegyverekkel látták. A katonatisztekkel szemben is félelmes tisztelet fejlődött ki. az ezredorvos iránt a legjobban. Benne a lakosság inkább az orvost csodálta. Orvos nem volt az egész kopár hegyi vidéken, mely csupa sziklából állott. Sziklára épült a város, koldus volt hát a lakossága, hogyan lett volna kedve ide szállingózni egy orvosnok a koldusságba ? ! . . . Az ezredorvostól féltek hát a legkevésbé és szerették a legjobban. Az le is járt a városkába, sőt nem is a lágerben lakott. Olt kvártélyozott a helyiség első emberénél, ki igen hiu ember volt. Ennek a hiu embernek volt egy szép halavány leánya is, ugy huszonhárom éves. Nagyon szép leány volt és egyetlen jómódú leány. Még sem mehetett férjhez. Egy kecskepásztorhoz csak nem adhatták, más fiatal ember pedig ner.; akadhatott e szikla vidéken. Odaadták hát az ezredorvosnak. A rózsabimbó igy került a kóróhoz, az öregség igy pirosult a fiatalsággal. És az orvos, ki mindig az emberben búvárkodott, nem számított a lélek szomjuságára, a test sóvárgására ? . . . Nem gondolt arra, hogy ez a fialal lélek csak hasonló fiatal lélekkel tud rokonszenvezni, s e test sóvárgása nem találhat kielégülést az ő öreges szerelmében. Nem, nem gondolt arra, a szerelem elvette gondoló képességét és beteges ábrándjában magáévá tette, a gyermeket, hogy — boldogítsa. De nem tudta boldogítani s csakhamar bágyadnak, szerelmi hévre képtelenek, tehát a mi tényleg volt, öregnek éJezte magát. És jóllátta, hogy rosszul cselekedett sírás, rideg, üres, örömtelen életet szerzett annak a leánynak. Rab ág nem házasélet, sorvadás ez nem együttélés erre a nőre nézve