Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-05-22 / 21. szám
ajánlotta, s hogy ezt tesszük arra Feny. vessy fényesen rászolgált. Feleslegesnek tartjuk, ezt indokolni az elmondottakból minden józan gondolkozású egyén beláthatja ezt, mig városunk rövidlátóival szemben bármily hosszas érvelés falra hányt borsónak, pusztában elhangzó szónak bizonyulna. Hegedűs Lorántnak eddig e'lenjelöltje nincs s azt hisszük, hogy sz ily körülmények után nem is lesz. Ha azonban lesz, ugy annál jobban kell ügyelni a választóknak, hogy a politikai nézet mellett városunkat ne veszítsük szem előtt, mert szépen fejlőd) városunk érdekeinek megóvásáról is szó van a választás fontos ügyénél. Minket városunk java vezérel és ennek folytán nem is mondhatunk a jelenlegi körülmények között és helyzetben mást mint : Éljen dr. Hegedűs Lóránt a pápai szabadelvilek képviselőjelöltje ! Pollatsek Frigyes. Fenyvessy Ferencz beszámoló és búcsúbeszéde. Pápa város polgármestere Mt szaros Károly, választóközönségünket f. hó 19-ére hivta egybe a Griff szálloda nagytermébe azon célból, hogy Fenyvessy Ferencz dr. városunk volt orsz. képviselője választóitól elbúcsúzhasson, illetve a képviselői mandátumát vissza adhassa. Délelőtt 11 órára volt kitűzve a búcsúbeszéd megtartása, de már jóval előbb sürü tömegekben érkeztek a választók s a midőn a polgármester az egybegyuit választókat üdvözölte akkor már a terem zsúfolva volt olyannyira hogy alig fértek a teremben. Ott láttuk városunk összes intelligentiáját sőt a vidékről is bejöttek, köztük Bauer Antal az ugodi kerület orsz. képviselőjét. Mészáros Károly megnyitó beszédben hálásan emlékszik meg azon érdemekről, melyek Fenyvessy nevéhez fűződnek s bár sajnálattal látja őt távozni azon állásából rnely őt a pápai mand itumhoz kötötte, üdvözli őt mint a megye főispánját és indítványozza, hogy egy küldöttség menesztessék Fenyvessyhez, mely őt meghívná beszámolója megtartására. A küldöttség tagjai: Sült József, Kende Ádám dr. Lippert Sándor, Néhmann Gábor, Lőwenstein Adolf, Kis József, Bermüller Alajos és Tóth József a volt képviselő lakására mentek, s rövid idő múlva megjelent Fenyvessy a küldöttség kíséretében, kit a terembe lépésekor szűnni nem akaró taps és é v ,nzés togadott. Az éljenzés csiNapultával Fenyvessy Ferencz ált '-^nos figyelem közepette másfél crái. ... .,dgys7 v ,ásu politikai beszédeit tartott melyet több ízben általános éljenzés szakított felbe. Különösen tetszett a beszéd azon része, midőn búcsúzik választóitól az/.al, hogy ez csak jormális bllCSU, mert alig van Pápa városában ember, ki jobban szeretné ezen várost, mint ő. S bár tenyleg nem lesz Pápának orsz. képviselője, de lesz a megyénél képviselője. Azzal végezte beszédét, hogy Veszprémbe székhelyére megy, de ha Pápára jön, akkor haza jön«. Frenetikus taps és éljenzés fogadta Fenyvessy beszédét s a választók egesz zöme sietett őt üdvözölni ezen magasztos hangon és szívből mondott szavakért. A nagy hatást keltő búcsúzó után Mészáros Károly polgármester a város közönsége nevében, mond köszönetet az elhangzott szép beszédért s ajánlja Pápa városát a főispán jóindulatába. Sült József mint a szabadelvű párt elnöke háláját fejezi ki a párt érdekében tett szolgálatért s kéri, hogy most midőn képviselői állásáról kenytelen lemondani ne vonja meg a parttól jóindulatát s ajánljon a pártnak egy méltó utódot. KépviselöjeSölos. Fenyvessy Ferencz hajlandó a kívánságnak eleget tenni, de kijelenti, hogy ezt mint egy bizalmas értekezletnek tartja s ő most nem mint a megye főispánja, sem mint városunk volt orsz. képviselője hanem mint Pápa város választópolgára teszi. Hosszas beszéd után kijelenti, hogy ő sokáig keresett egy oly egyént, ki méltó volna a pápai mandátumra. Politikai államférfiakkal tanácskozott ez iránt, mig végre talált egyet Hegedűs dr. Lóránt személyében, ki dacara fiatal korának már mint első rendű kapacitás van elismerve a parlamenti körökben. Férfi becsület szavára állítja hogy Pápa városa büszke lesz jelöltjére s ezen jelölés Pápa város haladására és virágzásáta nagy befolyással lesz. Fenyvessy beszéde határtalan lelkesedés szült. Szűnni nem akaró éljenzés közepette kiálrották ki dr. Hegedűs Lorántot a pápai szabadelvű párt képviselőjelöltjönek. Baranyai) íelkéri ezután a párt volt elnökét. Sült Józsefet hogy fogadja el újra ezen tisz*--/ 0 a -szervezkedes iránt tegye meg a lépéseket, me.y felszólalás zajos helyeslessel találkozott. Miután még Barthalos rövid szavakban köszönetet mondott Fenyvessynek, hogy ily méltó jelöltet ajánlott Pápa városának, a párt szervezkedése megtörtent. Elnök lett: Sült József. Alelnökök: Baranyay Zsigmond, Bermüller Alajos, Fischer Adolf, Galamb József, dr. Hírsch Vilmos, Horváth Károly, Hajnóczky Béla, Harmos Zoltán, dr. Koritschoner Lipót, dr. Rechnitz Ede, Steinberger Lipót, dr. Szivesdy József, Wajdits Károly f-'és Hanauer Béla, Jegyzők : dr. Kende Ádám, Körmendy Béla. dr. Herczog Manó, dr. Hofther Sándor, dr. Kőrös Endre. Ezenkívül egy 100 tagból álló végrehajtó bizottság lett kijelölve, Sült elnök kimondja a párt megalakulását és indítványozza, hogy dr. Hegedűs Lorántot egy küldöttség kérje fel a jelöltség elfogadására, mely küldöttség szombaton utazzon fel Budapestre. Az értekezlet helyesléssel vette ezt tudomásul és a küldöttség tagjainak felkérésével az elnököt bizták meg, mire az értekezlet Fenyvessy és Hegedűs éltetésével véget ért. Városi közgyűlés. — 1898. május 18. — Pápa város képviselőtestülete szerdán rendkívüli közgyűlést tartott a képviselők csekély érdeklődése mellett. A tárgysorozat egyik fontos kérdése a városi tanács által javasolt „vizdij szabályrendelet" volt, melyeta közgyűlés az áll. választmánynak több módosítása alapján észrevétel nélkül elfogadatott. És hogy nejét némileg kárpótolj a, az orvos megnyitotta házát a garnison tisztjei előtt. Ezek unalmukban mar a templomi misékre kezdtek járni. Nevezetessé vált ezután a garnison előtt minden héten ez a nap, melyen az ezredorvos ur kis családi körében a tisztikart fogadta. A szép asszony ifjúsága, üdesége. vendégszerető modora elbájolt mindenkit s unalomüzű jó kedvet, derűt hozott a sziklavidéken állomásokra. Mikor azután egy-egy délután nagyon sok ideje volt egy-egy tisztnek hát fogta magát és elmerészkedett az ezredorvos házába S ott mindaddig szívesen fogadták. De bizalmat gerjesztő mozdulatot nem lehetett látni, vagy valamiről feljogosító szót nem lehetett hallani a szép asszonytól. A tiszteket teljes távolság tehát, megmaradt az aszszony és a tisztek között. Csak a garnison egyik főhadnagya iránt viseltetett jól titkolt szerelemmel és meleg érdeklődéssel a fiatal asszony. Ezt a végnéiküli szerelmet el tudta titkolni a nő a világ előtt, mely a garnison tisztjeiből állott, de nem tudta eltitkolni a szeretett férfi előtt. És Sinkó főhadnagy cskhamar észrevette a hatást mint személye a nő lelkében előidézett. És élvezte is a hatást. Eljárt az asszonyhoz, mikor csak szerét tehette. Ha a férj elment hazulról, ő belopódzott hozzá. S noha a nő, eltudta titkolni titkát a világ előtt, annál ügyetleebb volt a főhadnagy ur. S nemsokára az egész garnison tudta, hogy a szép asszonynak Sinkóval viszonya van. És meghallotta a férj is. Mindenki a kikötő katasztrófát leste. De ez késett, minha váratott volna magára, hogy annál rettenetesebben törjön ki. És előre sajnálták a szegény szép asszonyt, kit ha férje el is taszít magától, mégsem lehet soha Sinkóé .... De a katasztrófa elmaradt. A férj ugyan mindent tudott, de perpatvart, avagy éppen katasztrófát előidézni nem lehetett szándékában. Csak el-elmondogatta magában : — Szegény asszonyt minek is kötöttem hozzám ! ... S ha a dolgát végezve haza felé tartott, lassú, zajtalan léptekkel ment fel a grádicson. Nem csengetett be, hznem elkerült a cselédszoba ablakához, azt csendben megzörgette. A legénye csakhamar kidugta a fejét. Attól azután megkérdezte : — Itt hol van a feleségem ? — Itt hol van, ezredorvos ur. — Ugy e a főhadnagy ur is itt van ? — Az is itt van, orvos ur. És a legény gúnyosan mosolygott. De az orvos nem akarta észre venni ezt a gúnyos mosolyt, mely szarvainak szólt és csendesen mosolyogta : — J61 van, jól van. Azután ismét zajtalanul lement a lépcsőkön, ment a tiszti kaszinóba, Ott elhelyezkedett egy sarokban és a — nedves pápaszemét törülgette. Mikor azután feltételezte, hogz a főhadnagy elment, haza merészkedett. Otthon azután olfkor olykor néha bus hangon megkérdezte nejétől : — Nos édes Iduskám jól mulatott Sinkó ? A nő arcza pedig ragyogott a boldogságtól. Egyszer azután ismét haza motyogott a férj. Odalópodzott legénye ablakához és megkérdezte 1 — Itt van a főhadnagy ur ? — Már régen elment. Az orvos csodálkozott. Sinkó látogatása ok nélkül nem lett volna ily rövidre szabva. Bosszat sejtve sietetett a szobába. Nejét a pamlagon találta zokogásban. — Mi baj Ida ? kérdé az orvos szeretettel simogatva meg fiatal nejét, mint az apa beteg gyermekét. A nő csak sírdogált.
