Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-15 / 20. szám

nagylelkű, hazafias áldozatából ebben az uj I. osztályban is (amint már van a mostani I. és Il-ik osztályban s lesz még a negyedik éven is) 10, teljesen ingyenes jótétemény állomás, melyre ezidőszerént még csak református növendékek pályázhatnak. Lesz tehát az uj I. osztályban (5-tel több, mint most) : állami s 10, ref. egyházkerületi, együtt, 30 ingyenes s (szintén 5-tel több, mint most): 15, állami kedvezményes (féldijas), őssz:sen: 45 segélyállomás. Kellékek, hogy valaki általában csak fölvehető legyen : 1. 15 éves életkor. Amiből azonban, bárminő csekély idö hiányzik is : a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi, m. kir. minister urhoze korengedély lárgyában intézett, 50 kros bélyeggel ellátott folyamodvány csatolandó a hozzám hiánytalan szereléssel beküldendő, fölvétetési kérvényhez. Az életkort a születési bizonyítvány igazolja. 2. Az utolsó időszaki Értesítő, vagy igazgatói igazolvány arról, hogy a jelentkező a gymnázinm, reál-, polgári-, vagy felső-népiskola IV-ik, illetve : Ill-ik osztályát végzi. Akik a most mondott osztályokat minden tekintetben sikerrel végzik (azaz : nincs egyenetlenegy elégtelen osztályzati' jegyük sem s erkölcsi önviseletük jegye sem ad okot utánkérdezösködésre, vagy aggodalomra, kétségekre) ; azok az iskolai, rendes bizonyítványt már junius hó 29-edikére ide küldeni kötelesek, az Értesítő, vagy igazgatói igazolvány kicserélése végett. Akik pedig — ha az emiitett csak egyetlenegy tantárgyból is — elégtelen osztályzatot kaptak, avagy alsóbb osztályokból kérvényezik fölvétetésüket: azok magukkal hozván iskolái rendes bizonyítványukat a junius hó %9-edikének délelöttjére ezennel kitűzött fölvételi vizsgálatra itten jelenjenek meg. A fölvételi-vizsgálat tárgvai : magyar nyelv, földrajz, iörténelt n (kiválóig hazai) és számtan, mely vizsgálatnál a fésű'yt a megfigyelő és értelmi tehetség kipuhatolására s az ügyes beszédképesség elsajátithatási valószínűségének megállapítására fogjuk jóformán fordítani. 3. Orvosi bizonyítvány arról hogy a folyamodó egészséges, fejlett, ép ; látása, hallása s beszélő-szerve hibátlan. Szóval : testileg nem elpuhult, csenevész, élettelen hanem jó kinézés és könnyebb bajok elllen ellenálló erővel birni látszik. Ehhez csatolandó az ujraoltásról szóló igazolvány is ; vagy ennek hiányában, amarra vezetendő, Hogy az ujraoltás csakugyan megtörtént. 4. Hiteles, községi bizonyítvány a szülők polgári állásáról foglalkozásáról, vagyoni í'llapotáról, évi jövedelmükről, a családtagok gyermekek számáról életkorukról s arról, hogy közülük hány van a családfő gondozása alatt ; hány van távol a szülői háztól s esetleg mily mértékű nevelési és tanittatási költségek terhelik a családföntartót'? 5. Ha a folyamodó most nem járna iskolába : az onnan lett kilépéstől kezdve a folyamodvány kiállításának napjáig hol töltött időről, hiánytalan összefüggésben, a kérvényhez hiteles igazolványok csatolandók. Kellékek, hogy valaki teljes segélyben, vagy kedvezményben részesüljön ; és pedig, hogy a teljes segélyben részesüljön : a mondott osztályoknak kitűnő, vagy jeles általános osztályzattal s -példás, vagy dicséretes önviselettel való végzéséről tanúskodó bizonyítvány. Hogy kedvezményben (félsegélyben) részesüljön: sikeres fölvételi : a fölvételre jogosító osztályokból jó, vagy elégséges általános s jó önviseletről szóló osztályzattal nyert bizonyítvány s mindkét esetben még a neveltetők szegénysége s a tanuló igaz segélyreutaltsága és érdemessége. A — szegénységi bizonyítvány hiányában — 50 kros bélyeggel ellátandó s az előszámlált okmányokkal (legalább 5 drb^ szerelt folyamodványok a „Nagytekintetü Állami Tanitóképezdei Igazgató-tanács"-hoz cimezve hozzám ezévi junius hó 2c-ig beküldendők. A nem ily módon szerelt kérvények egyszerűen visszaküldetnek s a junius hó 29-én a fölvételi vizsgálatra, meg nem jelenők a jövő tanévről lemaradót laknak tekintettnek. Szintén igy azok is, akik évvégi bizonyítványaikat — hacsak elfogadható okokról nem értesítenek — ugyanenapig, Értesítő kicserélése végett, ide be nem küldik. Mikénti segélyezéséről s minden cgyébbről értesítést mindenki csak augusztus hó végén kap. Pápa, 1898. évi május hó 9-én. Szováthy Lajos, igazgató. lenni, mint akkor ... Oly pipogyának jött elő az egész mulatság. Közönyösek voltak neki ei:en tűludvarias tánczosok és viszont! Mily szomorú hajtóvadászat! Ezen felül testben és lélekben fáradtnak és megtörtnek érzé magát s szivét nyomoraltnak egész mélyében. De azért tovább folytatta a tánczot. Jókedvet, elégedettséget színlelt! Nem akarta, hogy arczán lelkét duló nagy fájdalomnak még csak árnya látszassék. Valódi fiatal sugárzó tánczosnő volt ! Egy hirtélen fordulónál egyszerre szemközt találta magát — Vilmossal. Vilmos 1 Sohasem jelent meg egy bálon sem ! Frakkja is teljesen kiment már a divatból. Hanna meglepetésében egy pillanatig ámulva pihentette szemeit a váratlanul megjelent ifjún és aztán szólt: — Hogy kerülsz te ide ? — Egy becsületesen megfizetett belépő jegy árán — válaszolt Vilmos nyugodtan.— Már huzamosabb ideig itt vagyok és folyton téged néztelek. Vágyam volt valóban, téged egy mulatságon láthatni. Ma d'élelőtt halovány, kimerült és szenvedőnek néztél ki. „Már nem egészen fiatal", ezen szavak visszhangoztak füleiben. És mégis, mily jólesett részvéte. Egyszerre kiköltözött szivéből minden harag, melyet e szavak benne ébresztettek. — Igazad van — viszonzá ő, miközben meleg benső pilantást vetett rá. — FáI radt vagyok ! Ülj ide mellém, hogy más tánczos fel ne kérjen 1— Észre sem vette, hogy éppen lelkét akarta feltárni. Egy mélyen elrejtett lelket, mely előtte még teljesen ismeretlen volt. — De a valasz egés/.en váratlanul jött. Nem ilyesmire volt ő elkészülve, hanem más . . . egészen másra. Egyszerűen szólt: — Őszintén bevallom, eddig tévedésben voltam. Hisz te még egészen fiatal, r de és friss vagy! Csak egy kevéssé bágyadt es lehangolt. Egyébként nagyon is fiatal ahhoz, hogy bármily élvezetről már lemondj. Erről akartam meggyőződni. Te valóban teljes jogosultsággal törekedhetsz fényes sorsra! Különös, hihetetlen ! Csaknem csalódva érzé magát e beszéd hallatára. Forró vágya volt, az igazságot hallani. Oh nem, nem—dadogott önfeledten — ifjúságomnak vége ! Tudod mire volnék én képes ? De egészen komolyan ? — Ebben a carnevalban többet nem tánczolni, — tréfálkozott az ifjú keserű humorral. — Oh nem, nem — viszonzá a leány. — De mire ? Tudom nem fogsz nekem hinni, sőt talán ki is fogsz nevetni : Apácza akarok lenni! Az ifjú hangosan kaczagott. — Még nagyon korai lenne édes Hannám ! Nyugodtan tánczolhatsz még tovább ! Színészet Pápán. A tavaszi szini évad vége felé járunk. Még néhány előadás, és négy hónapra ismét bezárulnak kis színházunk kapui. Sajnálattal gondolunk arra az időre, mert már ugy megszoktuk a színházban keresni az estéli szórakozásunkat, hogy bizon bizon nehezen fogjuk nélkülözni. Jól eső örömmel mondhatjuk el, hogy az utóbbi héten mintha a közönség is ugyanazt érezné a mit mi, fokozottabb mértékben járt az előadásokra. Láttunk néhány telt, sőt zsúfolt házat is. Igaz, hogy a műsor is olyan volt, mert az újdonságok szinte kergették egymást. Azon kivül Dobó Sándor — a lefolyt idő alatt tapasztalván az újonnan szerződtetett testület hiányait — elbocsátotta a meg nem felelőket, s helyettük jobbakat szerződtetett. Általában az előadások simábbak, gördülékenyebbek mint az előtt, s az itt ott felbukkanó szerep nem tudások, melyek az előbbi hetekben zavarólag hatottak, ma már épen nem észlelhetők. Részletes tudósításaink a következők : Szo?nbat, május 7-én. „Az aranylakodalom. Sziklay Kornél harmadik, s utolsó vendégjátéka. A darab, mely a fővárosban eddig páratlan sikert aratott, a mennyiben két hónap alatt usque hatvanszor adatott egyike a legjobbaknak, melyet ebben a válfajban megírtak. Tartalmas, kerekded meséjü, duzzad a hazafias szellemtől, s a mellett r— a mi rendszerint az ily irányú darabok betegsége — sehol sem válik banálissá. Kitűnő érzékkel keresi ki a szent szabadságit arcz legkimagaslóbb mozzanatait, vigyázva kerüli a mai napság divatos hyperloyalitást, s ilyetén egészséges szerkezeténél fogva, mdkivül közvetlenséggel hat a hallgatóra. Igaz ugyan, hogy nálunk hiányoztak az e fajta darabok hatásossá tételéhez szükséges nagy tömegek, de a mennyit a pápai kis szinpad megkövetelhet, annyit meg is kap— Te kigunyosz engem, — mondá ő kitörő keserűséggel. Érezte, hogy szive öszszorul, lélekzete lankad a benső nagy fájdalomtól, mig végre megjelen az első kőnycsepp . . . utána a másik. Nagy csatát vivott önmagával, lázasan remegő lüktető szivében. — Hogy tudnálak téged kigúnyolni,— válaszolt elfojtott sóhajjal az ifju. — Tudd meg, hogy én szeretlek . . . igen szeretlek már az első tánczóra óta és szerelmem már tetőpontját érte el. Szeretlek ! e szóra* leírhatatlan öröm támadt lelkében, egy diadal, melyet mint bálkirálynö eddig még sohasem érzett. — De Vilmos, miért nem mondottad ezt már előbb ? és fényes nagy szemeit ráemelé. — Hogy lett volna szabad ? ! Hisz még ma is korán van ! Te tulszép és ragyogó vagy nekem, de azért tudom, hogy daczára annak, a melleit jó leány is vagy! — Oh Vilmos, én nem vagyok erre érdemes— már nagyon sokáig voltam „fiatar. — Ejnye, te kis bohó ! . . . Csak maradj továbbra is az ! De azért nem feltétlenül szükséges, hogy tánczolj. És végre is Hanna ez utolsó tánczmulatságából örömtől sugárzó, boldogsággal telt arczczal tért haza . . . kérőjével,