Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-15 / 20. szám

lasztással ez oldalról nem foglalkozhatunk. de azt bátran kimondhatjuk, hogy a képviselőválasztás eltekintve a választók pártállásától városunk érdekeire jelentékeny, sőt döntő befolyással bir. Mi részünkről a képviselő' megbízatásának teljesítését nem abban látjuk csupán, hogy a képviselő választóinak politikai meggyőződését tolmácsolja az országházban hanem abban is, hogy a város jogos érdekeit a házon kivül is támogassa. Pápa városa eddig büszkén mondhatja, hogy szerencsés volt a képviselőjelölésben. Ezen szerencsés jelöléseknek köszönheti eddigi fejlődését. Legutóbbi képviselőnk nemcsak mint orsz. képviselő, de mint városi képviselő támasza és lelke volt városi közügyeinknek. Ily képviselőre van most is szüksége Pápa városának. Fejlődő városunk életében sok fontos ügy vár elintézésre, melyeket csak hathatós támogató segélyével leL^c Ve resztül vinni. Eae ped'g legalkalmasabb egy befolyásos képviselő, aki a választásnál nem .esz teljesithetlen Ígéreteket, de a választás megtörténte után ís, tudja és akarja teljesíteni azon kötelességet, mely reá vár. , Halljuk hangoztatni, hogy Hegedűs Lóránt drt. Hegedűs Sándor orsz. képviselő fia volna a hivatalos jelölt, mig ezzel szemben a választók egy tekintélyes része egy helybeli közszeretetben álló ügyvédet szándékszik fellépi etni. Nekünk eddigelé egy jelöltségről sincs hivatalos tudomásunk s igy a jelölt személyére nem nyilváníthatunk véleményt, azt azonban már most kijelenthetjük, ho gy mi csakis oly jelölt mellett foglalhatunk állást, aki városunk érdekeit szivén viseli s akiben biztos garanciát fogunk látni, hogy ezen igéretét be is válthatja. Hogy legyen ilyen jelöltünk az intéző köreink kötelessége, főleg pedig bizunk ez iránt Fenyvessy Ferencz volt orsz. képviselőnkben. Kivárjuk tőle, hogy búcsúztatójában jelölje meg azon egyént ki hivatva lesz majd Pápa város érdekeit ugy képviselni mint arra nekünk szükségünk van. Fenyvessy ösmeri városunk ügyrs, bajos dolgait, ő szereti városunkat meggyőződésből, s igy fel sem tételezhetjük rc.u, hogy oly jelöltet ajánljon utódjául, ki ezen állásra nem volna hivatott. Ily körülmények között várjuk a fejleményeket. STöl^rétel, — a pápai, állami tanitóképezdében. — A pápai, állami tanitóképezdében a legközelebbi : 1899/9. tanévben a Ill-ik osztály is — a fejlődési — megnyílik s ugy ebben, mint a most folyó tanévben megnyílt Il-ik osztályban, előre'áthatólag, csupán egypár segélyállomás jön üresedésbe, melyre idegenek is pályázhatnak ; de — a siker reményében — legalább is jó általános osztályzatú bizonyítvány nyal. Az uj I. osztályban, mely ezúttal is párhuzamos alakban fog — a fölveendettek nagy számára való teki üettel — amint az a folyó tanévben is történt — megnyílni: lesz : 20, állami, ingyenes hely (teljes köztartási ellátás a ref. főiskolai konviktusban s lakáspénzül személyenként és havonként 4 frt. 50 kr.), mely étkezési és szállással való ellátás egyénenkénti értéke : 125 frt lesz továbbá: 15 havi 6 frtos, állami, kedvezményes (féldijas hely

i me'z 6 forinthoz az élveztnényes havonként 2 (esetleg 1) forintot pótolván : az emiitett, ref. főiskolai, köztartási asztalnál étkezhetik. Szálláspénzét azonban a magáébői födözi. S igy havonként 6 frt. 50 krt., esetleg 5 frt. 50 krt. fizet teljes koszttal és lakással való ellátásáért, mely utóbbiba mindig beleértendő a mosás, fűtés, világítás kiszolgálás és szobatakaritás is. E félsegély személyenkénti [értéke: 60 forint. Ezen kivül a 20 ingyenes és 15 kedvezményes, állami segélyállomáson kilesz még, a dunántuli ev. ref. egyházkerület szeretetét s legyen róla meggyőződve, hogy Pápa város közönsége azon tiszteletét, szeretetét és bizalmát örökké megőrzi Fenyvessy Ferencz iránt, bár legyen ö főispán is, és nem a mi szeretett orsz. képviselőnk. Ezeket előre bocsájtva szent meggyözüdésünk, hogy Veszprémvármegye kormányzata oly férfi kezeibe van leéve, ki nem riad vissza a munkától és nehezségektől s vármegyénk csak büszke lehet arra, hogy a kormány egy oly férfiút nevezett ki a főispáni székbe, mint Fenyvessy Ferencz. Megyénk főleg pedig városunk közönségeinek mélyen érzett óhajának adunk kifejezést akkor, midőn azt kívánjuk hogy Fenyvessy Ferenczet, mint Veszprémvármegyének kinevezett főispánját szeretett városunknak, de különösen Veszprém vármegyének javára és díszére a Mindenható Isten az emberi élet legvégső határáig éltesse. Üdvözöljük tiszta szivböl és a lelkesedés legnagyobb melegével Fenyvessy Ferenczet, mint vármegyeénk főispánját ! Pollatsek Frigyes. A megüresedett mandátum: Fenyvessy Ferencz dr. városunk orsz. képviselőjének Veszprémvármegye főispánná történt kinevezése folytán városunk képviselői mandátuma üresedésbe jött. Az uj választásra az intézkedések megtétettek és a választási napot a központi választmány 28-ára tűzte ki. Látható tehát rövid az idő s igy bizonyos kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a közelgő képviselőválasztással városunk szempontjából foglalkozunk s ezt városunk jól felfogott érdekében tesszük is. Politikai lap nem levén, mi a váutóbbiból azonban már rég nincs egy se Sőt az előbbi időkbőli udvarlóinak sem volt komoly szándékuk. Mindig csak báli hóditások voltak, melyek sajnos a saison végével elmultak. Hanna mindent könnyelműen fogott fel! Midőn a hódítók seregétől ünnepelve és körülrajongva látta magát, egy perczig sem kételkedett abban, hogy egyszer csak ezen fényes tánczmulatságok egyikéből mint boldog menyasszony fog szép és díszesen berendezett leányszobácskájába visszatérni. De éppen ezen eljegyzési tánczmulatsága nem érkezett még el. Gyakran ábrándozott ! „Ki tudja, — gondolá — hátha Vilmos megkérné kezemet!" Ugyanis csodálkozott azon, hogy eddig még nem tette. Éppen azért mindig arra kellett gondolnia, hogy természetesen vissza fogja utasítani. Ámde ő nem szolgáltatott erre okot. Sőt Hanna szeme láttára eljegyezte magát egy halvány, rendkívül szelíd és csendes kis leánynyal. Reginának hivták és aszkórban halt meg. Azalatt Hannának két kérője volt. Az egyik egy jóhirnevü fényképész — kinek szalonja részére egy modellre volt szüksége, — a másik egy már éltesebb világfi volt,— pénzzel és ... . kopasz fejjel. Azonban mindkét partieből nem lett semmi. Multak az évek. Elérkezett Hannának tizennegyedik bálsaisonja. Az elkeseredés érzelme már rég hatalmába kergette Gyűlölte azokat a lányokat, kik fiatalabbak, vidámabbak és élénkebbek voltak nálánál. Gyűlölte azokat a férfiakat, kik anyira kérkedonek mutatkoztak, de azért szerencsét még sem hoztak, vagy nem hozhattak neki. Mindez mire való ? Neheztelt saját szüleire is, mert ezek zúgolódtak, hogy leányuk, kinek nevelése, kiképzése annyi pénzbe került, egy férjre sem tehetett szert. A kilátások is mindikább kisebbedtek, mert voltak már fiatalabb és szebb bálkirályőnk. Szivében mindig sötétebb lett, Ugy tetszett neki, mintha az olyan fényesen megkezdett és tulragyogónak ígérkezett ittléten egy súlyos végzet nyugodna. Vájjon Vilmos elvenn-e még őt ? Bizonyára nem. Hisz az ő szemében őreg volt már. És most arra a tudatra ébredt, hogy roppant szívesen „igent"-t mondott volna. Szemei könnyekkel teltek meg de hogy miért, nem tudta. Rizsporozott arczát váltakozva futotta át a meleg és hideg. Szomorú volt . . . nagyon szomorú. Talán öntudatlanul siratta letűnt ifjúságát. Elmenjen erre a tánczmulatságra ? Vilmos örülne és hálás lenne érte ha nem menne. De a papának hivatalosan meg kell jelennie és aztá — ki tudja — talán . . . . talán mégis kedvez neki a szerencse. Este még remekül nézett ki és igy elhatározta magát, hogy elmegy. Ez legyen az utolsó bálja és egyúttal döntő sorsára. Valóban oly elvirultnak látszott már? Nos, akkor visszavonul a világtól és mint remete éli napjait. Mostani lélekállapotában teljesen hivatva érzé magát arra. * * * Az utolsó bál! A visszavonhatatlan utolsó ! Minden ravasszsággal ékesítette magát, mihez különbeu igen jól értett: világos zöld öltönyt vett fel, mely vörösbe játszó szőke hajához oly csodálatosan illett. Valami ezüst ekszer, egy fehér kamélia. Nem, nem csalódott! Remeköl nézett ki ! Miért is nem? Szép volt mindig és az is marad. Csak a folytonos csalódás és állhatatos várakozása furdalása emésztette idegeit. Visszaemlékezett az első tánczestélyére, melynek sikerétől önmaga is íheg volt lepve. Édes, de fájó emlékek ezek! Mily boldogan állt ő akkor a tükör előtt és csodálta csillogó szemeit, bíborpiros ajkait. Oh, hisz maga sem sejtette, hogy olyan szép volt! És a mai estély . . . majdnem olyan, mint tiz évvel ezelőtt. Nem tudta, minek tulajdonítsa ezt a változást. Talán atyjának viszonyai javultak ? Talán ma előnyösebben nézett ki mint máskor ? Vagy talán a Va banque játék tüze égett szemeiben ? Egyik tánezos karjaiból a másikéba röpült. A bámulok, hódolók és lovagok tömege szinte udvart képeztek körülötte. Érezte irigyeinek titkon kritizáló pillantásait. De mindennek daczára mégsem tudott oly élénk és vidám