Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-01 / 18. szám

künk gazdái kezében van letéve minél szá­mosabban vesznek részt marháik beküldése­vei, annál biztosabb a dijazás sikere ! Szomszédos megyéink már rég túlszár­nyaltak bennünket a marhatenyésztés terén, ne maradjunk el mi sem, mutassuk meg mi is, hogy gazdáink éppen ugy igyekeznek állattenyésztésüket emelni, mint a szomszé­dos megy, igy Sopron és Vasmegye gazdái ! Felkérem vidékünk nagy- éz kisgazdáit, sziveskedjenek tenyészmarháikat erre a díja­zásra beküldeni, segítsék Pápa vidéke jó hírét ebben a tekintetben is emelni. Minden kezdet nehéz, de ha túlestünk a kezdet ne­hézségein, a siker annál nagyobb őrömet szerez. Ha az első dijazás sikerül, ^kkor a díjazást evenkint ismételjük ; legyünk rajta, hogy gazdaságaink minden ágát emeljük. A dijak gazd. eszközök u. m. vasbo­ronák, rosták, ekék stb. lesznek. Hazafias üdvöelettel Bauer Antal, orsz. képv., földbirtokos, a tenyészállat-díjazásra alakult rendező bizottság elnöke. Színészet Pápán. Ha Dobó Sándor végig gondol az elmúlt hét műsorán lehetetlen hogy kalapot ne emeljen a színtársulat min­den egyes tagja előtt mert ahhoz, hogy egy csupa fiatal erőkből ujonan szer­vezett testület egy hét alatt azokat a darabokat a nagy közönség osztatlan tetszése mellett és közmegelégedésre lejátszhasson nem csak genialitásra, hanem a művészet iránti rajongásig vitt szeretetre, lankatlan szorgalom és ambitiora van szüksége minden egyes művésznek. Mennyire van ez meg a színtár­sulat tagjaiban, legjobb fokmérő erre nézve hogy a színműirodalom bár mely fajához tartozzék is a darab, ke­rekded, összevágó előadásban kerül szinre, olyanyira, hogy ha magas mü vészetet nem is, de jó előadást, melyet az adott viszonyokhoz képest néha kitűnőnek is jelezhetüuk, minden nap láthatnak. A mit megróhatunk, az csak a túlságosan hoszu felvonás közök, a melyet eleinte nem tapasztaltunk, mig most majdnem napirenden van. Nem tudjuk mi ennek az oka, de lehetet­lenek tartjuk, hogy ezen Dobó igazgató segiteni ne tudna. Hiszük is, hogy ezt a megrovást megszívlelve, elfogja ezt a kis kellemetlenséget tüntetni az előa­dások érdekében. Még egyet ! Nem lehetne egy kis előre látással ugy intézni a dolgot, hogy a szinlapon annak a neve szere­peljen, a ki a szerepet játsza, vagy hogy az játsza is a szerepet, a k nek a neve a szinlapon áll ? ? Azzal végeztük a mult heti refe­rádánkat, hogy Szombaton, április 23-án „A gésák" vagy Egy japáni theaház története került szinre zsúfolt ház előtt. Most hát azzal kezd­jük. Nem terjeszkedünk ki e helyen az elő­adásra, vagy az abban részt vett szereplőkre egyenkint, mivel jelen számunk tárcza rova­tában lapunk egyik munkatársa ugy is rész­letesen és kimerítően ir róla. Csupán csak annyit teszünk még hozzá hogy a darab kiál­lítása pazarul fényes volt. Meglátszott a szín­padon, hogy Dobó igazán nem kiméit semmi költséget, csak hogy az előadás minél sikerültebb legyen. Különösen kiemeljük a díszletek és jelmezek remek stylszerüségét. Vasárnap, április 24-én d, u. „Bá­nyamester," este a „Kuktakisasszony" került színre, mindkét darab másodszor s ugyana­zon szereposztással mint az első alkalommal, igy aztán a siker is hasonló volt az elsőhöz. Örömmel constatáljuk hogy ugy d. u. mint este nagy közönség gyönyörködött a darabok mulatságos helyzetein. Hétfőn április 25-én „ A hütelen Braco Róbert három felvonásos társalgási vígjátékát nagyon kis számú közönség nézte végig. Ugyan azt mondhatjuk, a mitt a Bo­rús szerelem előadásáról irtunk. Sajátságos a mai közönség ízlése ezek a finom, szelle, mes társa'gási darabok nem keltik fel az ér­deklődését. Szinte csodáljuk, hogy színésze­ink kedvét és ambitioját az ilyen nehéz elő­adásoknál nem deprimálja az üres ház látása. Kendy Boriska (grófné) a tele vérű, kaczér olasz nő szerepében excellált. Ez volt az idén a legjobb szerepe. Klenovich (Silvio) elemében volt. Ezek a legnehezebben meg­játszható társalgási szerepek képezik ugy látszik az ő legerősebb oldalát. Jól esik a fülnek az ő folyékony discurzusát halgatni. Szilágyi (Ricciordi) nem tudjuk elléggé bámulnil A színházi jelentés szerinti operette buffoja a társulatnak, s ma egy bonvivant szerepet játszott, még pedig olyat a melynek eljátszása minden bonvivant színésznek am­bícióját képezheti. Meg is felelt ő a rábízott feladatnak becsülettel, sőt ha tekintetbe vesz­szük, hogy egy neki teljesen idegen légkőr­kőrben mozgott, meg is kell dicsérnünk. Tudjuk ugyan, hogy a bonvivant szerepkör csak a télire lesz betöltve, nézetünk szerint még is ki lehetett volna a darabot máskép osztani, pl. Riciardit Klenovichra, a grófot pedig Szalayra, vagy esetleg Szilágyira. Mind­ezektől eltekintve, az előadás nagyon szé­pen gördült, s a mi a fö, gyorsan véget ért. Kedd, április 25. „A gésák" ismételte­tett meg zsuffolt ház előtt. A minden ének­szám ulán felharsanó tapsról Ítélve ez a bá­jos operette fog még a saisonban több telt házat is csinálni. Szerda, április 27. A jó öreg ,Vas­gyáros" sorsán kesergett a nem épen nagy számú közönség. Klenovich (Derblay) éle­tet öntött szerepe minden egyes szavába Derb­lay szerelmét, nyugodt, férfias jellemét mely kapó igazsággal érzékitette meg. A második felvonás Clairrel való jelenetében viharos tapsra ragadta a közönséget. Marányi Clair szerepét még az iskolában tanulta be, s igy annak határozott eiönye is meglátszott rajta. Egyes jelenetekben kitűnő volt, de egész jót csak akkor fog nyújthatni, ha teljes önnállóságra tesz majd szert a szín­padon. Dobó Sándor Moulinetja minden izé­ben pompás alakítás volt. Arfcosiné(Athe­nais) Szilágyi (Bligny) elegáns és finom volt. Jók voltak még Balázsi, Szalay, Pozsonyi, és Országh. Az elóadás a hosz­szu felvonás közök miatt majd 11 óráig tartott. Csütörtök, április 28. „Hoffmann me­séi" offenbach őrök szépségű operája gyűj­tött nagy közönséget a színházba. Nagy fel­adatra vállalkozott a színtársulat az opera szinrehozatalával, mert annak ugy zenei mint színpadi nehézségei majdnem legyőzhetetle­nek a kisebb társulatok által, de dicséretükre legyen mondva, gáncs nélkül oldotta meg minden egyes szereplő a feladatát. Az érdem melyből a kulit (targonczás) széles jó ked­vében kiborította az utcza közepére. A kis Felhőt már megjelenéskor a rengeteg taps fogadta, mely elementárissá vált a baba duette, melyet Árkosival oly bravúrral adott, elő, hogy a közönség újra meg újra meg­akarta ismételtetni. Én nem is tudom, hogy nevezhetik azt a kis koboldot Felhőnek ? An­nak valami ideálisabb poetikusabb névvel kéne bírnia, mert oly bájos, olyan édes, mint egy gyönyörű lyrai költemény. Az az elbű­völő mosoly, a mely folyton ott vibrál csi­csergő ajkai körül, az az ezüst csengésű ka­czaj, mely mint valami üveg csengetyü cseng bong az ember fülébe, az félig sejtelmes fi­tos orr, azok a pajzánsággal, lmnczutsággal tele szikrázó fekete szemek, melyek tüzes te­1 kintete folyton szökdécsel egyik oldalról a másikra, a páholyokról a földszintre, mind mind oly lebilincselők, hogy még azokat a pedáns öreg urakat is ifjakká teszi, a kik már réges rég a köszvénnyel kötöttek atya­fiságot. Bájos, természetes, kik leányos mo­dora egy percre sem hagyja el, sem az ének sem a beszéd, de még a táncz alatt sem. Nos hát a bájos kis Molly megtudja, hogy a vőlegénye Fairfax szerelmeskedni szokott Mimózával, s azt hiszi, hogy csak azért, mert az japáni leány, kapja magát s ő is felöltö­zik gésának, hogy így hódítsa vissza Fairfax szerelmét. De ezt a csínyt nagyon roszkor ta­lálta elkövetni, mert jön Imári Marquis a város népével elárvereztetni a theaházát. Benn találják a házban az átöltözöt Mollyt is, s igy őt is mint a t.heaház gésáját elár­verezzük ; de minthogy öt senki sem ismeri s igy nem tudnak rá igérni előbb tánczoi cs énekel. A „Csong-khina" couplé gyönyörű ze­néje az elbűvölő graciozitással lejtett táncz valósaggal lázba hozta a közönséget. Orkán­ként dörgött az éljen, s a kicsike nem is­merve fáradságot újra eltáncolta a nehéz tánc ~t, csókot szórva parányi kezeivel a kö­zönség felé. A mint a közönséugy gyö­nyörködött Imári Marquis is, meg is vette nyomban el is vitte a palotájába. A harmadik felvonás Imári palotája elterülő Kryzanthenium kertben játszik, a hol már a vendégek sürögnek, forognak, mert ma tartja az esküvőjét Mollyval, a kit Rolly Polly néven ismer és megszeret. Csó­kot kér tőle, mert hallotta, hogy az az euró pai divat milyen kellemes, de Molly arczul üti, s igy lemond örökre a csók élvezetéről. A Marquis elmegy, Molly pedig elénekli a népnek a drót majom nótát, mely után egy angol forma majomszerü táncot jár, melyei szinte meg kellett ismételnie. Épen igy volt j ez a papagály dallal, melynél megint a pa­pagály beszédjét utánozta oly megenni való kedvességgel, hogy nem tudtunk betelleni vele. A vége pedig a históriának az, hogy Farfiax Mimóza segítségével kiszabadítja Mol­lyt Imári körmei közül, s magával viszi a hajóra. Mondhatom, hogy mióta a fővárosból eljöttem, ilyen előadást, ilyen díszletek és jelmezeket még nem láttam,mint ezen az es­tén. Még a szükséges bútorokat is japáni módra csináltatta meg Dobó, hogy a hűség annál tökéletesebb legyen. A színpadon az a biztonság a beszédben és mozgásban csak a nemzeti színház művészeinél található fel, vidéken azonban aligha, másut mint itt. Ak­kor zsúfolva volt a színház, de vájjon máskor ? Ugy támolyogtam haza, mintha be let­tem volna csípve. Hogy ezt a darabot az én kis feleségem nem láthatta !! Még ébren volt szegényke és olvasott. Töredelmes bűnbánat­tal borultam a lábaihoz, és 1 1/ 2 órai veze­kelés, nemkülönben egy tavaszi ruha és felső kabát megigérése étán még csak annyit kel­ett mondanom, hogy a legközelebbi Gésák előadásra egy előadásra egy páboly jegyet veszek, s az édes rögtön megbékült. . Hej nincs is olyan édesasszony több a világon, mint az édes feleségem ! Omikron.

Next

/
Thumbnails
Contents