Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-05-01 / 18. szám
künk gazdái kezében van letéve minél számosabban vesznek részt marháik beküldésevei, annál biztosabb a dijazás sikere ! Szomszédos megyéink már rég túlszárnyaltak bennünket a marhatenyésztés terén, ne maradjunk el mi sem, mutassuk meg mi is, hogy gazdáink éppen ugy igyekeznek állattenyésztésüket emelni, mint a szomszédos megy, igy Sopron és Vasmegye gazdái ! Felkérem vidékünk nagy- éz kisgazdáit, sziveskedjenek tenyészmarháikat erre a díjazásra beküldeni, segítsék Pápa vidéke jó hírét ebben a tekintetben is emelni. Minden kezdet nehéz, de ha túlestünk a kezdet nehézségein, a siker annál nagyobb őrömet szerez. Ha az első dijazás sikerül, ^kkor a díjazást evenkint ismételjük ; legyünk rajta, hogy gazdaságaink minden ágát emeljük. A dijak gazd. eszközök u. m. vasboronák, rosták, ekék stb. lesznek. Hazafias üdvöelettel Bauer Antal, orsz. képv., földbirtokos, a tenyészállat-díjazásra alakult rendező bizottság elnöke. Színészet Pápán. Ha Dobó Sándor végig gondol az elmúlt hét műsorán lehetetlen hogy kalapot ne emeljen a színtársulat minden egyes tagja előtt mert ahhoz, hogy egy csupa fiatal erőkből ujonan szervezett testület egy hét alatt azokat a darabokat a nagy közönség osztatlan tetszése mellett és közmegelégedésre lejátszhasson nem csak genialitásra, hanem a művészet iránti rajongásig vitt szeretetre, lankatlan szorgalom és ambitiora van szüksége minden egyes művésznek. Mennyire van ez meg a színtársulat tagjaiban, legjobb fokmérő erre nézve hogy a színműirodalom bár mely fajához tartozzék is a darab, kerekded, összevágó előadásban kerül szinre, olyanyira, hogy ha magas mü vészetet nem is, de jó előadást, melyet az adott viszonyokhoz képest néha kitűnőnek is jelezhetüuk, minden nap láthatnak. A mit megróhatunk, az csak a túlságosan hoszu felvonás közök, a melyet eleinte nem tapasztaltunk, mig most majdnem napirenden van. Nem tudjuk mi ennek az oka, de lehetetlenek tartjuk, hogy ezen Dobó igazgató segiteni ne tudna. Hiszük is, hogy ezt a megrovást megszívlelve, elfogja ezt a kis kellemetlenséget tüntetni az előadások érdekében. Még egyet ! Nem lehetne egy kis előre látással ugy intézni a dolgot, hogy a szinlapon annak a neve szerepeljen, a ki a szerepet játsza, vagy hogy az játsza is a szerepet, a k nek a neve a szinlapon áll ? ? Azzal végeztük a mult heti referádánkat, hogy Szombaton, április 23-án „A gésák" vagy Egy japáni theaház története került szinre zsúfolt ház előtt. Most hát azzal kezdjük. Nem terjeszkedünk ki e helyen az előadásra, vagy az abban részt vett szereplőkre egyenkint, mivel jelen számunk tárcza rovatában lapunk egyik munkatársa ugy is részletesen és kimerítően ir róla. Csupán csak annyit teszünk még hozzá hogy a darab kiállítása pazarul fényes volt. Meglátszott a színpadon, hogy Dobó igazán nem kiméit semmi költséget, csak hogy az előadás minél sikerültebb legyen. Különösen kiemeljük a díszletek és jelmezek remek stylszerüségét. Vasárnap, április 24-én d, u. „Bányamester," este a „Kuktakisasszony" került színre, mindkét darab másodszor s ugyanazon szereposztással mint az első alkalommal, igy aztán a siker is hasonló volt az elsőhöz. Örömmel constatáljuk hogy ugy d. u. mint este nagy közönség gyönyörködött a darabok mulatságos helyzetein. Hétfőn április 25-én „ A hütelen Braco Róbert három felvonásos társalgási vígjátékát nagyon kis számú közönség nézte végig. Ugyan azt mondhatjuk, a mitt a Borús szerelem előadásáról irtunk. Sajátságos a mai közönség ízlése ezek a finom, szelle, mes társa'gási darabok nem keltik fel az érdeklődését. Szinte csodáljuk, hogy színészeink kedvét és ambitioját az ilyen nehéz előadásoknál nem deprimálja az üres ház látása. Kendy Boriska (grófné) a tele vérű, kaczér olasz nő szerepében excellált. Ez volt az idén a legjobb szerepe. Klenovich (Silvio) elemében volt. Ezek a legnehezebben megjátszható társalgási szerepek képezik ugy látszik az ő legerősebb oldalát. Jól esik a fülnek az ő folyékony discurzusát halgatni. Szilágyi (Ricciordi) nem tudjuk elléggé bámulnil A színházi jelentés szerinti operette buffoja a társulatnak, s ma egy bonvivant szerepet játszott, még pedig olyat a melynek eljátszása minden bonvivant színésznek ambícióját képezheti. Meg is felelt ő a rábízott feladatnak becsülettel, sőt ha tekintetbe veszszük, hogy egy neki teljesen idegen légkőrkőrben mozgott, meg is kell dicsérnünk. Tudjuk ugyan, hogy a bonvivant szerepkör csak a télire lesz betöltve, nézetünk szerint még is ki lehetett volna a darabot máskép osztani, pl. Riciardit Klenovichra, a grófot pedig Szalayra, vagy esetleg Szilágyira. Mindezektől eltekintve, az előadás nagyon szépen gördült, s a mi a fö, gyorsan véget ért. Kedd, április 25. „A gésák" ismételtetett meg zsuffolt ház előtt. A minden énekszám ulán felharsanó tapsról Ítélve ez a bájos operette fog még a saisonban több telt házat is csinálni. Szerda, április 27. A jó öreg ,Vasgyáros" sorsán kesergett a nem épen nagy számú közönség. Klenovich (Derblay) életet öntött szerepe minden egyes szavába Derblay szerelmét, nyugodt, férfias jellemét mely kapó igazsággal érzékitette meg. A második felvonás Clairrel való jelenetében viharos tapsra ragadta a közönséget. Marányi Clair szerepét még az iskolában tanulta be, s igy annak határozott eiönye is meglátszott rajta. Egyes jelenetekben kitűnő volt, de egész jót csak akkor fog nyújthatni, ha teljes önnállóságra tesz majd szert a színpadon. Dobó Sándor Moulinetja minden izében pompás alakítás volt. Arfcosiné(Athenais) Szilágyi (Bligny) elegáns és finom volt. Jók voltak még Balázsi, Szalay, Pozsonyi, és Országh. Az elóadás a hoszszu felvonás közök miatt majd 11 óráig tartott. Csütörtök, április 28. „Hoffmann meséi" offenbach őrök szépségű operája gyűjtött nagy közönséget a színházba. Nagy feladatra vállalkozott a színtársulat az opera szinrehozatalával, mert annak ugy zenei mint színpadi nehézségei majdnem legyőzhetetlenek a kisebb társulatok által, de dicséretükre legyen mondva, gáncs nélkül oldotta meg minden egyes szereplő a feladatát. Az érdem melyből a kulit (targonczás) széles jó kedvében kiborította az utcza közepére. A kis Felhőt már megjelenéskor a rengeteg taps fogadta, mely elementárissá vált a baba duette, melyet Árkosival oly bravúrral adott, elő, hogy a közönség újra meg újra megakarta ismételtetni. Én nem is tudom, hogy nevezhetik azt a kis koboldot Felhőnek ? Annak valami ideálisabb poetikusabb névvel kéne bírnia, mert oly bájos, olyan édes, mint egy gyönyörű lyrai költemény. Az az elbűvölő mosoly, a mely folyton ott vibrál csicsergő ajkai körül, az az ezüst csengésű kaczaj, mely mint valami üveg csengetyü cseng bong az ember fülébe, az félig sejtelmes fitos orr, azok a pajzánsággal, lmnczutsággal tele szikrázó fekete szemek, melyek tüzes te1 kintete folyton szökdécsel egyik oldalról a másikra, a páholyokról a földszintre, mind mind oly lebilincselők, hogy még azokat a pedáns öreg urakat is ifjakká teszi, a kik már réges rég a köszvénnyel kötöttek atyafiságot. Bájos, természetes, kik leányos modora egy percre sem hagyja el, sem az ének sem a beszéd, de még a táncz alatt sem. Nos hát a bájos kis Molly megtudja, hogy a vőlegénye Fairfax szerelmeskedni szokott Mimózával, s azt hiszi, hogy csak azért, mert az japáni leány, kapja magát s ő is felöltözik gésának, hogy így hódítsa vissza Fairfax szerelmét. De ezt a csínyt nagyon roszkor találta elkövetni, mert jön Imári Marquis a város népével elárvereztetni a theaházát. Benn találják a házban az átöltözöt Mollyt is, s igy őt is mint a t.heaház gésáját elárverezzük ; de minthogy öt senki sem ismeri s igy nem tudnak rá igérni előbb tánczoi cs énekel. A „Csong-khina" couplé gyönyörű zenéje az elbűvölő graciozitással lejtett táncz valósaggal lázba hozta a közönséget. Orkánként dörgött az éljen, s a kicsike nem ismerve fáradságot újra eltáncolta a nehéz tánc ~t, csókot szórva parányi kezeivel a közönség felé. A mint a közönséugy gyönyörködött Imári Marquis is, meg is vette nyomban el is vitte a palotájába. A harmadik felvonás Imári palotája elterülő Kryzanthenium kertben játszik, a hol már a vendégek sürögnek, forognak, mert ma tartja az esküvőjét Mollyval, a kit Rolly Polly néven ismer és megszeret. Csókot kér tőle, mert hallotta, hogy az az euró pai divat milyen kellemes, de Molly arczul üti, s igy lemond örökre a csók élvezetéről. A Marquis elmegy, Molly pedig elénekli a népnek a drót majom nótát, mely után egy angol forma majomszerü táncot jár, melyei szinte meg kellett ismételnie. Épen igy volt j ez a papagály dallal, melynél megint a papagály beszédjét utánozta oly megenni való kedvességgel, hogy nem tudtunk betelleni vele. A vége pedig a históriának az, hogy Farfiax Mimóza segítségével kiszabadítja Mollyt Imári körmei közül, s magával viszi a hajóra. Mondhatom, hogy mióta a fővárosból eljöttem, ilyen előadást, ilyen díszletek és jelmezeket még nem láttam,mint ezen az estén. Még a szükséges bútorokat is japáni módra csináltatta meg Dobó, hogy a hűség annál tökéletesebb legyen. A színpadon az a biztonság a beszédben és mozgásban csak a nemzeti színház művészeinél található fel, vidéken azonban aligha, másut mint itt. Akkor zsúfolva volt a színház, de vájjon máskor ? Ugy támolyogtam haza, mintha be lettem volna csípve. Hogy ezt a darabot az én kis feleségem nem láthatta !! Még ébren volt szegényke és olvasott. Töredelmes bűnbánattal borultam a lábaihoz, és 1 1/ 2 órai vezekelés, nemkülönben egy tavaszi ruha és felső kabát megigérése étán még csak annyit kelett mondanom, hogy a legközelebbi Gésák előadásra egy előadásra egy páboly jegyet veszek, s az édes rögtön megbékült. . Hej nincs is olyan édesasszony több a világon, mint az édes feleségem ! Omikron.
