Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-01 / 18. szám

A rendőrkapitány figyelmébe. Nem egy ízben képezte már lapunk thémáját a piaczi anomáliák orvoslása, de mint a tapasztalat igazolja mindeddig semminémü intézkedés nem tétetett ennek megszűntére. Még a régi időben mellüket veregették és büszkék voltak a pápaiak arra nézve, hogy a Dunántulban a legolcsóbb piacuk volt, s mit tapasztalunk most, ? Folyton azt halljuk panaszolni, hogy drága, hallatlan drága a piacz ! A panaszt elösmerjük alaposnak, igaznak s viszont panaszkodunk,de tenni, még sem teszünk ez ügyben, mondhatni mindnyájunkra nézve egyik legfontosabbjközös ügyben semmit pedig elmondhatjuk, hogy kevés ragyon kevés kivétellel a piaciról élünk, hétről hétre — napról napra. Csak vegyünk magunknak egy kis fáradságot s ugy péntek napokon — mikor heti vásáraink vannak — sétáljunk ki városunkba vezető utak azon kivül eső részére : mit látunk ; Egy egy sereg kofát, kik már a városon kivül elfogják a városba a vásárra igyekező vidékieket. MegveszU tőlük a tojást, aprómarhát stb. jó olcsón és ők állanak ki vele a piaczra, eladják nekünk kétszeres, háromszoros árért, kit hogy tudnak befonni. De vájjon az ő hibájuk e ez, ök-e ennek az okai? Ha jól meggondoljuk a dolgot : nem ! Ez a mi hibánk, saját magunk vagyunk az okai. S tőlünk függ, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten javítsunk. A rendőrkapitány ur erélyessége tehet e tekintetben legtöbbet. Utasítsa a rendőröket hogy azokat a kapzsi kofacsapatokat rebbentsék szét, tiltsák el az útszéli vásárlástól. Ne engedjék meg nekik előbb reggel 8—9 óránál a vásárt, hogy a fogyasztó közönség mindjárt a termelöktől szerezhesse be a szükségeseket egyhéten legalább egyszer. Igy van ez országszerte, igy óhajtjuk Pápán is. S ha igy lesz, igy nem fogunk panaszkodni, hogy drága a piacunk, Elmondhattuk ezeket azért, mert tudjuk, érezzük mindnyájan, hogy igy van. Azt is belátjuk, söt beismerhetjük, hogy itt az ideje: tenni valamit. Erélyes fellépés, lelkiismeretes ellenőrzés kell Itt csak, hogy megszűnjön a ma még mindenfelől felénk hangzó panasz a piaczunk drágaságáról. Elvárjuk, tehát a rendőrkapitánytól, kiről azt halljuk, hogy erélyes is tud lenni, beismeri a panaszok alaposságát s az ügy fontosságához képest sürgős intézkedésekkel elejét fogja venni ezen kofa manipulációknak. Mindnyájunknak közös óhaja : hogy ugy ^gyen ! Felhívás.® Pápa város és vidéki gazdákhoz. Manapsag már gazdasági viszonyaink oly válságosak, hogy a gazda csak a legnagyobb igyekezettel és túlfeszített szorgalommal tarthatja fenn magát. A gazdák boldogulásának lényeges feltétele ezért, hogy gazdaságunk minden ágára egyanánt kiterjesszük figyelmünket és azon legyünk, hogy minden irányban emelhessük gazdaságunk jövedelmezőségét. A szarvasmarha-tenyésztés lévén a gazdálkodásnak egyik legjövedelmezőbb tényezője, minden igyekezetünket arra kell fordifanunk, hogy szarvasmarhatenyésztésünket minél magasabb fokra emeljük. Ez a törekvés vezette vidékünk gazdáit, midőn egy bizottságot alakítottak abból a czélból, hogy az a veszprémmegyei gazdasági egyesület közreműködésével ez évi május hó 24-ik napján Pápán a földmives iskola majorjában tény észállat-díjazást rendezz en. Ez alkalommal csakis szarvasmarhák vezethetők elő s dijakat csak kisgazdák marhái nyerhetnek ; a nagyobb gazdák és uradalmak marhái csak elismerő oklevelet kaphatnak. Ezen tenyészállat-dijazás sikere vidésitéséhez, de a döntés pillanatában a kötelesség szólit bennünket arra, hogy megyei bizottsági tagjaink figyelmét felhívjak ezen fontos kérdésre s kötelességükre figyelmeztessük, mely ezen vasút megvalósítását minden áron van hivatva biztositani. Elvárjuk tehát hogy városunk öszszes intéző férfiai, kik a megyegyűlésen votummal rendelkeznek kötelességüknek fogják tartani, hogy a holnap megtartandó megyei közgyűlésen a városunkra nézve nagyon is fontos kérdés döntésénél tömegesen részt fognak venni, ezzel fényes bizonyságot szolgáltatva hogy ezen vasutterv városunk és járásunk létkérdését képezik. Ezen tömeges megjelenés irányadóul fog szolgálni a megye összes bizottsági tagjai előtt s ezen érdeklődés meggyőződéssé fog válni azon megyebizottsági tagoknál is, kik ezen vasút fontosságáról nincsenek még kellőleg tájékoztatva. Bizalommal fordulunk tehát a tizenkettedik órában a megye bizottsági tagokhoz, kiknek most már kezeibe van letéve a pápa-kisbér-bánhidai vasutterv megvalósítása, kérve, hogy annak érdekében a holnap megtartandó várme gyei rendes közgyűlésen vállvetve működjenek közre. Vigyek dűlőre ezt a vasút ügyét, ezzel oly alkotást terem tenek, mely alapját fogja képezni, nemcsak városunk, de megyénk fejlődésének és virágzásának. Az ne riasszon vissza senkit, hogy a hozzájárulás áldozatot kiván, mert a részvényekbe fektetett töke busásan meghozza kamatait iparunk és kereskedelmünk gyarapodásában. Ezt kívántuk a megyei bizottsági tagoknak megmondani a döntés előtt, mert meg vagyunk győződve, hogy áldást hozó leend lesz ez városunk és vidékére s igy méltó arra, hogy pártfogásba vegyük. Pollatsek Frigyes. — Csak menjen a tata a színházba, gügyögte s ott hagyott a faképnél. Ugy el voltam keseredve, hogy a ca?inóban még quart ász bélával a kezemben sem mertem recontrázni. Igy tellett el három nap. a mely nekem három hónap boszuságunknak tetszett. Egy délután, a mint rengeteg elbusultan ődöngök az utcán, csak belebotlom egy vidéki ismerősömbe, aki rendkívül örömmel üdvözöl és szapora bőbeszédüséggel elmondja hogy feleségestül együtt csak azért jött be Pápára, hogy a színházba menjenek. — Mit adnak ma ? — kérdém szórakozottan. — Gésákat. Az első pillanatban azt hittem, hogy gúnyolódik velem,s már szinte megfeledkeztem magamról, amikor felpillantok s meglátom a falon a szinlapot. Hát csakugyan a Gésákat adták. No, mondok magamban már most csakugyan megnézem ezt a darabot, melyet anglisur tisztán az éh keseröségemre componált ki. Mentem egyesen a pénztárhoz és megváltottam a jegyemet azután a mondott barátommal együtt elmentem Guth sörödéjébe, s csikorgó bánatomban leültem poharazni. Fél nyolcra benn voltam a színházban. Egy rengeteg erős csengetés. Virányi Jenő felveszi az üteny pálczát a hangjegy tarlót. Erre a parányi neszre a zsibongó zúgás egy szem hunyorítás alatt elnémul, s minden szem a függöny felé fordnl. A zenekar megkezdi a nyitányt, melynek néhány széles, keleti izü tactusa után lomhán megmozdul az elő függöny, s ünnepélyes nyikorgásal n magasba szökik. E pllanattól kezdve r int egy kaleidoskopnak minden perczben változó képei kerengnek lelki szemeim előtt annak szép darabnak tarkábbnál tarkább jelenetei. Az összes kar mint japáni urak és hölgyek a kik a theaházban mulatnak énekelve hívják a gésákat (felszolgáló leányok) a kik japáni táncot lejtve meg is jelennek. A négy gésa (Dobó Sárika, Murányi Juliska Marosi Terka és Lángh Jenöné) remek ízléssel és ritka egyöntetűen táncolták a fantasztikus japáni legyező tánczot. A csupa selyem és atlasz japáni jelmezek suhogása, a csábos táncz ingerlő mozdulatai, az az édes dallamu zsongó zene szinte mámorossá teszik. De ám jönnek az angol tengerész tisztek, s uj ének, uj táncz, melynek solóját a kis Dobó Sárika lejtette el gyönyörűen azutár a népség eloszlik s megjelenik a fő gésa Mimóza (A Zoltán Olga) s eldalolja a dalt az aranyhalacskáról. Jutalmul Fairfax a tengerész (Árkossi) megtanítja őt a Japánban ismeretlen csókra egy remek, szép duettben. Ugy Árkosi, mint A. Zoltán Olga elragadták a közönséget, melynek bizonysága a hatalmas taps volt, mely az ének nyomán felharsant. A csók ízlik Mimózának, s egy bájos jelenésben meg is tanítja rá kedvesét Katánát (JVagy Gy) ki egy japáni katona tiszt. De Vun-Hí (Szilágyi) a theaház tulajdonosa szétzavarja őket. Imári marquis {Pesti) a ki annyira szerelmes Mimózába, hogy feleségül akraja venni, de meglátja, Fairfax-nál szerelmeskedni, a miért ő mint mint a tartomány kormányzója elhatározza, hogy az egész theaházat a bennelakó gésákkal együtt elárverezteti. A nép összegyűl, egy bus japáni dalt énekelnek, de^ a tisztek vigasztalják a jajgató gésákat, mire egy angol izü víg indulóval véget ér az első felvonás. Még rá se értem feleszmélni, mikor újra felszaladt a függöny. A szín ugyanaz volt mint az első csak a theaházon égett 100 japáni lámpiőn. Néhány bevezető szó után jön a darab hősnője, s mondjuk el mindjárt az előadás lelke Molly (Felhő Rózsika) kis japáni kocsit vonva maga után,