Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-01 / 18. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A megvalósulás küszöbén. — A pápai-bánhidai vasút ügye. — Sokat meghányt és vetett kérdés a pápa-kisbér-bánhidai vasút megvalósítása s hogy újból és újból foglalkozunk ezen vasút ügygyei, 1 esszük ezt kötelességből, mert alig választ el bennünket. egy nap attól, hogy ezen vasutterv most már végre valahára a megvalósulás stádiumába lepjen. A holnap megtartandó megyei közgyűlés lesz hivatva ezen vasutterv megva'ósitását dülöre vinni azzal, hogy a vasút engedményese által kért törzsrészvények jegyzését elhatározza s ezzel a vasút megépítését biztosítja. Pápa városa mint tudjuk oly áldozatot hozott ezen vasutterv megvalósítása érdekében, mely anyagi erejét nagyon is igénybe fogja venni, de tette ezt kötelességből, mert.tudta, hogy ezen vasutterv városunk létkérdése s hogy ha nem is rögtön, de idővel meg fogja hozni a gyümölcsét. Pápa város képviselőtestülete, midőn ezen nagy áldozatot meghozta s 100000 forint törzsrészvény hozzájárulását nagy többséggel megszavazta teljesen tisztába volt, hogy ezen vasúti tervet elejteni nem szabad, ennek kiépítésére ha szükséges a legnagyobb áldozattól sem szabad visszariadni. Ezen cél vezette városunk képviselőit s ezen cél kell hogy vezesse most már a megyebizottsági tagokat is. Szükségtelen talán bővebben magyarázni azt, hogy Pápa város ily létérdeke szorosan összefügg a vármegye érdekével. Tekintve, hogy ezen építendő vasút nemcsak Pápa városa, mint a megye második központja, de a vármegye több községének is szolgálja érdekeit, melyeket közelebb hoz Pápához s igy a megye központjához Veszprémhez is, a mely körülmény minden esetre emelőleg hat ugy Pápa városa valamint a pápai járásra is, határozott kötelességet ró a megyebizottsági tagokra hogy ezen vasutterv megvalósítását tőlük telhetőleg támogassák. Meg vagyunk győződve, hogy a megye törvényhatósága, szivén viseli a vármegye lakosainak jólétét és fejlődését, s ezen meggyőződés biztosit is bennünket arról, ho<jy ezen vasutterv kiépítésében — mely közgazdasági törekvéseink haladását van hivatva előmozdítani — támogatni fog bennünket. A multakból láttuk, hogy mily áldozat készen ragadott meg a vármegye mindent, melytől a vármegye fejlődését reményiette s most is hisszük, hogy nemes törekvéseink a vármegye törvényhatósági bizottsága kebelén ölelésre talál, már csak azért is, mert ezen vasútvonaltól ugy Pápa városának, mint a pápai járás községeinek felvirágzása teljes biztosággal remélhető. Pápa város tudatával bírt ezén vasútvonal fontosságának, azért meg is hozta az áldozatot. Ezen nagy áldozatkészség fényes tanújele annak, hogy mennyire ragaszkodunk ezen vasút kiépítéséhez s ez legyen mérvadó a megye törvényhatósági bizottsági tagok előtt is. Csak nemrég volt alkalmunk ebben a kérdésben a megye alispán nyilatkozatát reprodukálnunk, mely oda konkludált, hogy ezen vasutügyünk a megye törvényhatóságánál tőle telhetőleg pártfogásra számithat, mely nyilatkozat bizonyos garancia arra nézve hogy a vasút engedményesének kérvénye a hozzájárulás érdekében jóindulatra fog találni. Nincs szándékunk, de nem is tartjuk magunkat mérvadóknak befolyást gyakorolni a hozzájárulás mennyiségét illetőleg, hisz a megye bizottsági tagok tudják legjobban mit és mennyit áldozhat a megye ezen vasúti terv léteGésák. Azt tetszik tudni ugyebár, hogy haragban vagyok a feleségemmel ? Nem? Jajjajjaj 1 De még mennyire ! És pedig ez nem olyan közönséges harag, mint amilyen szerető házastársak között mindennapos szokott lenni, melyről a nóta mondja: »IIogy ha uapp.i] összetűzünk ugy a hogy De estére kibékülünk valahogy«. ez valóságos igazi harag, a mely már egy hete tart s amint látszik még sokáig el fog tartani, már a mennyivel minden jel oda mu lat, hogy egyelőre a feleségemnek eszeágában sincs kibékülni. Egy hét óta ugyan is a feleségem az ő édes kék szemeivel ugy néz rám mintha ő egy spanyol honleány, én meg valami cudar amerika yankec volnék, s ez idő alatt semmi kedvencz eledelem az asztalra nem került, sőt a mi legnagyobb bizonyíték, hogy mindennap mikor haza megyek a hivatalból az anyósomat ott találom a feleségemnél s addig el nem megy, mig én el nem alszom nehogy módomban legyen a feleségemmel kibékülni. Soha sem hittem, hogy az az édes hamvas szőke fej olyan haragtartó tudjon lenni. Én azért vettem szőke feleséget, mert mindig ugy tudtam, hogy a szőke nők sokkal szelídebbek, mint a barnák, de ezt a nézetemet ezennel ünnepélyesen visszaszívom. Házasulandók óvakodjatok a szőkétől. {Igy ni, most legalább senki sem fog feleségemnek udvarolni.) Elmondom ennek a szörnyű haragnak az okát. Vagy tiz nappal ezelőtt azt mondja a feleségem, hogy jegyeztessek elő két jegyet az a Géscifc első előadására. A mint ebéd után a casinóba mentem, persze első dolgom volt a feleségem kérelmét (p. don édes kicsikém, a parancsodat akartam írni) elfelejteni. Leültem magyar nemzeti színjátékot — fárblit — játszani, s ennek utána 7 óra este lett 40 frttól szerencsésen megszabadulva bus mogorván baktattam haza otthon a feleségem első kérdése is az volt, hogy előjegyeztettem e a jegyeket. — Hát persze ! mondom én röviden, s kaptam érte olyan édes egészséges két csókot, hogy az izét még most is érzem. Többet aztán nem is gondoltam az egész dologra, s csak mikor az előadás napján délbe hazamentem, s a feleségem kérte a jegyeket, halt meg bennem a szitya virtus. — Nem értem rá elmenni érte — mosolyogtam bajuszom közül — majd délután kiváltom. Lestem is én a pénztárnyitást, de már akkor az első sorban aranyakért sem lehejegyet kapni csupán a 7-ikbe. Vettem azokból kettőt, és öt órakor szorongó szívvel vittem haza. De majd hogy a szemével ütött agyon az asszony azért a vakmerőségért. Hogy ö a hetedik sorba üljön, inkább még a menyországba se lásson színielőadást.. Megkísértettem vigasztalni, hogy hiszen fogják ezt még többször is adni. — Igen, de akkor már nem lesznek a helyárak felemelve mondja ő pityeregve. Erre aztán nem tudtam semmi ellenvetést tenni. De különben nem is leheteti., mert aztán hiába beszéltem akármit tiem válaszolt az többet, nekem mind e mai napig egy szavamra se. Még az uj tavaszi kalap megigérése sem hatott. Másnap meg már a kis leányom sem akart velem beszélni és mikor magamhoz akartam édesgetni.