Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-24 / 17. szám

minden magyar, áldva, dicsőítve a nagy ki­rályt, kinek emlékezete még a késő idők messzeségében is élni fog sokáig éljen is.« Hosszantartó és meg-megujuló éljenzés hangzott fel a beszéd végeztével mindenki sietett, hogy üdvözölje a szónokot ezen re­mek beszédeért. Ezután Szabó orszgy. képviselő a kö­vetkező indítványt tette. 1. a díszközgyűlés fejezze ki köszöne­tét Fenyvessy Ferencznek az ő remek be­szédeért ; 2. hogy a beszéd egész terjedelmében fölvétessek a díszközgyűlés jegyzőköny­vébe ; és 3. hogy a beszéd nyomassékki és kül­dessék meg a bizottsági tagok mindegyikének. A díszközgyűlés hatalmas éljenzéssel emelte határozottá ez indítványt. Szót emelt aztán Purgly Sándor or­szággy. képviselő, aki indítványozta, hogy a díszközgyűlés fejezze ki hódolatát szeretett királyunknak és intézzen táviratot miniszter­elnökhöz : Lelkes éljenzés hangzott fel erre az in­dítványra is. Ezzel a díszközgyűlés tárgysorozata ki merítve lett, az alispán félórara íelfüggesztette az ülést, kijelentvén, hogy fel 12 órakor rend­kívüli közgyűlés lesz. Rendkívüli közgyűlés. Az ünnepi közönség eltávozott s a te­teremben már csak a bizottság tagjai voltak együtt, mikor Kolossváry József fel 12 óra­kor megnyitotta a rendkívüli közgyűlést. Az elnöklő alispán először is bejelen­tette, hogy Ő Felsége a király Hornig Ká­roly báró püspököt belső titkos tanácsosává nevezte ki. (Hosszantartó éljenzés.) A köz­gyűlés ezt örömmel vette tudomásul élhatá­rozta, hogy küldöttségileg üdvözli ő nagy­meltóságát. Megemlékezett az alispán arról, hogy e hó végén ünnepli a hazafias és érdemes cziszterczita-rend fennállásának nyolczszáza­dik évfordulóját. A közgyűlés elhatározta, hogy Zirczen megtartandó ünnepen küldött­séggel képviselteti magát. Aztán bejelentette Kolossváry alispán, hogy a vármegye egyik érdemes tisztviselő­jét, Kenessey Miklóst, az enyingi járás fő­szolgabíróját a király á Ferencz József-rend lovagkeresztjévgl tüntette ki. (Viharos éljen­zés.) Üdvözölte a jelenlevő Kenessey Miklóst kívánva neki, hogy még sokáig tehersen a vármegyének oly; n buzgó szolgálatokat, mint aminőkkel kitüntette magát eddig (Éljenzés.) Kenessey Mikós a hála szavaival fe­lelt a meleghangú üdvözletre s a közgyűlés lelkes óvácziójára. Azután megmutogatta kastélyuknak ne­vezettességeit! a rovargyüjteményt, melyben csak a pillangónak 19 válfaja van képviselve továbbá láthattam rengeteg tücsköt-bogarat egy csomóban. Elövezetteté paripáját, rögtön fel is ült rá, a kantárszárat egyfelől az inas fogta, másfelől a parádés kocsis. (Egy em­berre nem meri bizni drága életét). Megnéz­tük a vadaskertet, hol egy sánta őz, s né­hány didergő házinyúl rágódtak a káposzta levelen. Végre a képtárba mentlünk. Eszme­ralda jóleső hanghordozással^megmagyarázta hogy az ős hol lakott s hányszor nősült; az meddig élt; énnek hány érdemjele van ; amaz mennyi lányt szöktetett meg. — Most nézze meg ezt tiszahidi és vaskapui Füzessy Szabolcsot! Családi levél­tárunknak egy igen becses okmánya szerint Árpádnak udvarmestere volt ! Látja, milyen tiszteletre méltó agg levente 1 Hogy jobban gyönyörködjem az Esz­meralda őseiben, öntudatlan föltettem még egy cvikkert. — Látom, nagyon is látom s abból is Az éljenzéssel fogadott beszéd után az alispán átnyújtotta Kenesseynek a rendjelet. Aztán gyorsan és vita nélkül elintézték a napirendet, elfogadván az elintézéseket. Ünnepi lakoma. Délben a Korona-szálló nagytermében ünnepi lakoma volt, melyben vagy kétszázan vettek részt. Ott voltak többek közt: Kolossváry József, Fenyvessy Ferencz, Csenkey Géza, Szabó Imre, Bauer Antal, Köves János, uvári Ferencz, Mórocza Kálmán, Bibó Dénes, Sült József, Kemény Pál, Takács Ádám, Purgly Sándor, Ihász Lajos, Kaczvinszky kir. pénzügyigazgató, Gerő Ant,.!, Reé Jenő, Kenessey Zoltán, Kenessey Móricz, Fischer Viktor, Purgly László, Purgly Pál, Bartha­los István, Fodor Gyula, Ferenczy Károly, Andreae Emil, Bierbauer Lipót, Koller Sán­dor, Végh István, Noszlopy Viktor, Pillitz Benedek dr., Körmer.dy Béla, Ambrus posta­főnők, Székely István, K ;user Dezső, Kováts Imre, Vikár Lajos, Halasy Vilmos dr., Derű­jén Márton, Thüry Etele, Rosenthal Nándor, Weisz Elek, Kubai H., Matkovich Tivadar stb. Az első felköszöntöt Kolossváry József mondotta a királyra s az egybegyűl­tek a pohárköszöntet állva hallgatták végig, lelkesen megéljenezvén a királyt. Reé Jenő a Bánffy kormányért, Övári Ferencz a beteg Esterházy Móricz gróf fő­ispánért, Purgly Sándor Hornig Károly báró püspökért, Szabó imre Fenyvessy Ferenczért, Barthalos István Szabó Imré­ért Sült Jöszef Kolossváry alispánért és a megyei tisztviselői karért emelte poharát. Kemény Pal emelte poharát egy eszmére, arra, hogy márczius 15-e és április 11-e közt külömbség ne legyen. Ihász Lajos Csenkey Gézát éltette, Farkas Róbert Fenyvessy Ferenczet, A kivilágítás. Este fényárban úszott a város. Amint besötetedett, mintha minden ablakban egy-egy csillag gyúlt v olna ki. Alig volt ház, alig volt ablak, amely kivilágítva ne lett volna. Különösen szép volt a vármegyeháza, melynek homlokzatán az acetylen lángok százai égtek. Kileticz óra tájban azonban heves szel támadt, aminek következtében az utczákon járó közönség csakhamar szétoszlott. Színészet Pápán. A második hét is le tellet immá­ron, s a színtársulat kedve, ambitiója mintha még növekedett volna, a műsor még élénkebb és változtatosabb lett. lehet következtetnem, hogy régi ős, csokolom kezét, mert a szakálát már megette a moly. Egyébiránt igen tiszteletre méltó agg levente No és Eszmeralda mikor látta, hogy a ny . . . i törvényszék II. aljegzzője hat szemmel is keveset lát (nem értem, mit lehet dicsérni egy molyette képen!) mamá­jához sietett, a ki az ozsona felteritésnél az ezüst nemükre ügyelt, s egy lélekzetvétel alatt elkészítette a kosarat számomra, s ak­üan ízletesnél Ízletesebb csemegéket talált fel részemre : hogy ő ki nem állhatja a rö­vidlátó embereket, hogy egynémely gavallér mily szemtelen ; hogy az a négylovas hinló a Nyiry Feriéké; hogy ö csak az 50-ik ké­rőjéhez megy férjhez s nem a 23-ikhoz. a ki csak írnok-féle s a maga emberségéből nem is viszi feljebb ! Ha, mint meggyülöltem akkor a czvik­De mégsem gyűlöllek, ártatlan cvikker ! . . . Hiszen, ha nem lettél volna, most nem tudnám hogy Eszmeralda huszonnyolezéves és hogy sokat perel a — mamájával. Erre készen is voltunk, ismerve Dobó szakavatottságát. Hogy egyszer-egyszer nem állott valamelyik előadás a szó szoros értelmében vett művészi niveaun annak- mint már e helyt egyszer el­mondottuk oka a testület újonnan szer­vezettsége és a rendkívül fárasztó mű­sorban keresendő. Nem voltunk azon­ban elkészülve arra, hogy a közönség oly melegen pártfogásába vegye a szín­társulatot. Hja! hiába, bebizonyul az igazság, hogy t. i. jó előadás, jó műsor, s van közönség. Szombaton, április 16. „Kuktakisasz­szony". Énekes bohózat 3 felv. irta Márkus József. Egyike volt az eddig legsikerüttebb előadásoknak. Magáról a dárabról — mimt­hogy bohózat — nem mondunk egyébb kri­tikát, csak hogy rendkívül mulattató, a bo­londabnál bolondabb helyzetek egymást érik benne, oly anynyira hogy a néző ki nem jö­het a kaczagásból. Az előadás lelke a czim­szerepet játszó Felhő Rózsika volt, s bár látszott egy kissé rajta a mindennapi játszás szütte bágyadlság, édes pajzánsága és pajkqs jó kedve egy pillanatra sem hagyta el. Nap­ról-napra jobban megerősíti az első fellépé­séről mondott véleményünket. Dalait ez al­kalommal is édesen csattogta el, és többel kőzülök a freuetikus tapsra meg is kellett ismételnie. Méltóan sorakozott mellé Szilá­gyi Dezső (Kristoforó) szerepében. Szilágyi a vidéki színészet legjobb komikusai közül való, de egyben tán valamennyit felülmúlja: nagy discretióval játszik s minden alakját, a melyet megteremt, az igazság, a természe­tesség mázával vonja be, Ez pedig ritka tu­lajdonsága a buffo szinészekneknek. Jő izü humora van, és kellemes ének hangja. JSagy Gyula (Arzén gróf) egy ujabb oldaláról mu­tatta be magát. Salen bonvivant sikerült sze­repet játszott, s tegyük hozzá mindjárt hogy kitűnően. Legsikerültebb jelenete a rumos torta készítése volt, a melyben és az utána következő cziczázó jelenésben Felhő Rózsi­val egyetemben művészi magaslaton állott. Oláhné (Miss Ó Neyl) egyszerűen remekelt. Kendi Boris (Piki gróf) kis szerepében bá­jos és jeles volt. Ar kosiné Liánát adta a tőle megszokott ügyességgel és verv-el. Egyike a Dobó leghasznavehetőbb tagjainak, a kit mindenféle szerepben ki lehet állítani mert mindenben jó. ÁrIcosi (Leobald) kabinet ala­kot csinált a nyugalmazott cserepár őrnagy szerepéből. Jó volt a jók között. Kisebb sze­repeiket Pesti és Szalay iparkodták kiak­názni. A darabot teleház nézte végig, s ugy hisszük hogy ez a második előadásán is is-, métlödni fog. Vasá^rnav, április 17. d. u. „Gyimesi vadvirág" ment szép közönség előtt. Este Géczy István második nagy hatást elért nép­színműve az „Ördög mátkája" került színre. Nem előzte meg olyan jó hír, mint a Gyi­mesi vadvirágot, pedig ez is ér annyit. Az előadáson meglátszott, hogy nincs kellőleg betanulva, ezt azonban nem lehet csodálni. A testület ujonan van szervezve, s ez ma­gában is sok próbát involvál, azonkívül rö­vid két hét alatt 8—10 újdonsággal küzdött meg. E tekintetben Dobó valósággal elké­nyezteti a közönséget. Balázsi (Botár) nem igen volt az a kemény székely, a minek az író festeni akarta, de azért egy teljesen cor­sequens alakot teremtett. Ugy látszik az ő felforgása nem egyez a miénkkel. Ar kosiné (Judit) a nekivaló szerepben kitűnő volt. Ezek a nyelves fiatal myecskék szinte rávan­nak szabva. Rlenovich (Andor) félig ki­dolgozott alakját iparkodott érthetővé tenni. Az ő művészi qualitásainak az érdeme hogy ez sikerült. Rendi Boris (Baricza) a nép­színmű levegőjében és otthon van, mert na­gyon kedves naiv leányka volt. Nem mond-

Next

/
Thumbnails
Contents