Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-24 / 17. szám

minden magyar, áldva, dicsőítve a nagy királyt, kinek emlékezete még a késő idők messzeségében is élni fog sokáig éljen is.« Hosszantartó és meg-megujuló éljenzés hangzott fel a beszéd végeztével mindenki sietett, hogy üdvözölje a szónokot ezen remek beszédeért. Ezután Szabó orszgy. képviselő a következő indítványt tette. 1. a díszközgyűlés fejezze ki köszönetét Fenyvessy Ferencznek az ő remek beszédeért ; 2. hogy a beszéd egész terjedelmében fölvétessek a díszközgyűlés jegyzőkönyvébe ; és 3. hogy a beszéd nyomassékki és küldessék meg a bizottsági tagok mindegyikének. A díszközgyűlés hatalmas éljenzéssel emelte határozottá ez indítványt. Szót emelt aztán Purgly Sándor országgy. képviselő, aki indítványozta, hogy a díszközgyűlés fejezze ki hódolatát szeretett királyunknak és intézzen táviratot miniszterelnökhöz : Lelkes éljenzés hangzott fel erre az indítványra is. Ezzel a díszközgyűlés tárgysorozata ki merítve lett, az alispán félórara íelfüggesztette az ülést, kijelentvén, hogy fel 12 órakor rendkívüli közgyűlés lesz. Rendkívüli közgyűlés. Az ünnepi közönség eltávozott s a teteremben már csak a bizottság tagjai voltak együtt, mikor Kolossváry József fel 12 órakor megnyitotta a rendkívüli közgyűlést. Az elnöklő alispán először is bejelentette, hogy Ő Felsége a király Hornig Károly báró püspököt belső titkos tanácsosává nevezte ki. (Hosszantartó éljenzés.) A közgyűlés ezt örömmel vette tudomásul élhatározta, hogy küldöttségileg üdvözli ő nagymeltóságát. Megemlékezett az alispán arról, hogy e hó végén ünnepli a hazafias és érdemes cziszterczita-rend fennállásának nyolczszázadik évfordulóját. A közgyűlés elhatározta, hogy Zirczen megtartandó ünnepen küldöttséggel képviselteti magát. Aztán bejelentette Kolossváry alispán, hogy a vármegye egyik érdemes tisztviselőjét, Kenessey Miklóst, az enyingi járás főszolgabíróját a király á Ferencz József-rend lovagkeresztjévgl tüntette ki. (Viharos éljenzés.) Üdvözölte a jelenlevő Kenessey Miklóst kívánva neki, hogy még sokáig tehersen a vármegyének oly; n buzgó szolgálatokat, mint aminőkkel kitüntette magát eddig (Éljenzés.) Kenessey Mikós a hála szavaival felelt a meleghangú üdvözletre s a közgyűlés lelkes óvácziójára. Azután megmutogatta kastélyuknak nevezettességeit! a rovargyüjteményt, melyben csak a pillangónak 19 válfaja van képviselve továbbá láthattam rengeteg tücsköt-bogarat egy csomóban. Elövezetteté paripáját, rögtön fel is ült rá, a kantárszárat egyfelől az inas fogta, másfelől a parádés kocsis. (Egy emberre nem meri bizni drága életét). Megnéztük a vadaskertet, hol egy sánta őz, s néhány didergő házinyúl rágódtak a káposzta levelen. Végre a képtárba mentlünk. Eszmeralda jóleső hanghordozással^megmagyarázta hogy az ős hol lakott s hányszor nősült; az meddig élt; énnek hány érdemjele van ; amaz mennyi lányt szöktetett meg. — Most nézze meg ezt tiszahidi és vaskapui Füzessy Szabolcsot! Családi levéltárunknak egy igen becses okmánya szerint Árpádnak udvarmestere volt ! Látja, milyen tiszteletre méltó agg levente 1 Hogy jobban gyönyörködjem az Eszmeralda őseiben, öntudatlan föltettem még egy cvikkert. — Látom, nagyon is látom s abból is Az éljenzéssel fogadott beszéd után az alispán átnyújtotta Kenesseynek a rendjelet. Aztán gyorsan és vita nélkül elintézték a napirendet, elfogadván az elintézéseket. Ünnepi lakoma. Délben a Korona-szálló nagytermében ünnepi lakoma volt, melyben vagy kétszázan vettek részt. Ott voltak többek közt: Kolossváry József, Fenyvessy Ferencz, Csenkey Géza, Szabó Imre, Bauer Antal, Köves János, uvári Ferencz, Mórocza Kálmán, Bibó Dénes, Sült József, Kemény Pál, Takács Ádám, Purgly Sándor, Ihász Lajos, Kaczvinszky kir. pénzügyigazgató, Gerő Ant,.!, Reé Jenő, Kenessey Zoltán, Kenessey Móricz, Fischer Viktor, Purgly László, Purgly Pál, Barthalos István, Fodor Gyula, Ferenczy Károly, Andreae Emil, Bierbauer Lipót, Koller Sándor, Végh István, Noszlopy Viktor, Pillitz Benedek dr., Körmer.dy Béla, Ambrus postafőnők, Székely István, K ;user Dezső, Kováts Imre, Vikár Lajos, Halasy Vilmos dr., Derűjén Márton, Thüry Etele, Rosenthal Nándor, Weisz Elek, Kubai H., Matkovich Tivadar stb. Az első felköszöntöt Kolossváry József mondotta a királyra s az egybegyűltek a pohárköszöntet állva hallgatták végig, lelkesen megéljenezvén a királyt. Reé Jenő a Bánffy kormányért, Övári Ferencz a beteg Esterházy Móricz gróf főispánért, Purgly Sándor Hornig Károly báró püspökért, Szabó imre Fenyvessy Ferenczért, Barthalos István Szabó Imréért Sült Jöszef Kolossváry alispánért és a megyei tisztviselői karért emelte poharát. Kemény Pal emelte poharát egy eszmére, arra, hogy márczius 15-e és április 11-e közt külömbség ne legyen. Ihász Lajos Csenkey Gézát éltette, Farkas Róbert Fenyvessy Ferenczet, A kivilágítás. Este fényárban úszott a város. Amint besötetedett, mintha minden ablakban egy-egy csillag gyúlt v olna ki. Alig volt ház, alig volt ablak, amely kivilágítva ne lett volna. Különösen szép volt a vármegyeháza, melynek homlokzatán az acetylen lángok százai égtek. Kileticz óra tájban azonban heves szel támadt, aminek következtében az utczákon járó közönség csakhamar szétoszlott. Színészet Pápán. A második hét is le tellet immáron, s a színtársulat kedve, ambitiója mintha még növekedett volna, a műsor még élénkebb és változtatosabb lett. lehet következtetnem, hogy régi ős, csokolom kezét, mert a szakálát már megette a moly. Egyébiránt igen tiszteletre méltó agg levente No és Eszmeralda mikor látta, hogy a ny . . . i törvényszék II. aljegzzője hat szemmel is keveset lát (nem értem, mit lehet dicsérni egy molyette képen!) mamájához sietett, a ki az ozsona felteritésnél az ezüst nemükre ügyelt, s egy lélekzetvétel alatt elkészítette a kosarat számomra, s aküan ízletesnél Ízletesebb csemegéket talált fel részemre : hogy ő ki nem állhatja a rövidlátó embereket, hogy egynémely gavallér mily szemtelen ; hogy az a négylovas hinló a Nyiry Feriéké; hogy ö csak az 50-ik kérőjéhez megy férjhez s nem a 23-ikhoz. a ki csak írnok-féle s a maga emberségéből nem is viszi feljebb ! Ha, mint meggyülöltem akkor a czvikDe mégsem gyűlöllek, ártatlan cvikker ! . . . Hiszen, ha nem lettél volna, most nem tudnám hogy Eszmeralda huszonnyolezéves és hogy sokat perel a — mamájával. Erre készen is voltunk, ismerve Dobó szakavatottságát. Hogy egyszer-egyszer nem állott valamelyik előadás a szó szoros értelmében vett művészi niveaun annak- mint már e helyt egyszer elmondottuk oka a testület újonnan szervezettsége és a rendkívül fárasztó műsorban keresendő. Nem voltunk azonban elkészülve arra, hogy a közönség oly melegen pártfogásába vegye a színtársulatot. Hja! hiába, bebizonyul az igazság, hogy t. i. jó előadás, jó műsor, s van közönség. Szombaton, április 16. „Kuktakisaszszony". Énekes bohózat 3 felv. irta Márkus József. Egyike volt az eddig legsikerüttebb előadásoknak. Magáról a dárabról — mimthogy bohózat — nem mondunk egyébb kritikát, csak hogy rendkívül mulattató, a bolondabnál bolondabb helyzetek egymást érik benne, oly anynyira hogy a néző ki nem jöhet a kaczagásból. Az előadás lelke a czimszerepet játszó Felhő Rózsika volt, s bár látszott egy kissé rajta a mindennapi játszás szütte bágyadlság, édes pajzánsága és pajkqs jó kedve egy pillanatra sem hagyta el. Napról-napra jobban megerősíti az első fellépéséről mondott véleményünket. Dalait ez alkalommal is édesen csattogta el, és többel kőzülök a freuetikus tapsra meg is kellett ismételnie. Méltóan sorakozott mellé Szilágyi Dezső (Kristoforó) szerepében. Szilágyi a vidéki színészet legjobb komikusai közül való, de egyben tán valamennyit felülmúlja: nagy discretióval játszik s minden alakját, a melyet megteremt, az igazság, a természetesség mázával vonja be, Ez pedig ritka tulajdonsága a buffo szinészekneknek. Jő izü humora van, és kellemes ének hangja. JSagy Gyula (Arzén gróf) egy ujabb oldaláról mutatta be magát. Salen bonvivant sikerült szerepet játszott, s tegyük hozzá mindjárt hogy kitűnően. Legsikerültebb jelenete a rumos torta készítése volt, a melyben és az utána következő cziczázó jelenésben Felhő Rózsival egyetemben művészi magaslaton állott. Oláhné (Miss Ó Neyl) egyszerűen remekelt. Kendi Boris (Piki gróf) kis szerepében bájos és jeles volt. Ar kosiné Liánát adta a tőle megszokott ügyességgel és verv-el. Egyike a Dobó leghasznavehetőbb tagjainak, a kit mindenféle szerepben ki lehet állítani mert mindenben jó. ÁrIcosi (Leobald) kabinet alakot csinált a nyugalmazott cserepár őrnagy szerepéből. Jó volt a jók között. Kisebb szerepeiket Pesti és Szalay iparkodták kiaknázni. A darabot teleház nézte végig, s ugy hisszük hogy ez a második előadásán is is-, métlödni fog. Vasá^rnav, április 17. d. u. „Gyimesi vadvirág" ment szép közönség előtt. Este Géczy István második nagy hatást elért népszínműve az „Ördög mátkája" került színre. Nem előzte meg olyan jó hír, mint a Gyimesi vadvirágot, pedig ez is ér annyit. Az előadáson meglátszott, hogy nincs kellőleg betanulva, ezt azonban nem lehet csodálni. A testület ujonan van szervezve, s ez magában is sok próbát involvál, azonkívül rövid két hét alatt 8—10 újdonsággal küzdött meg. E tekintetben Dobó valósággal elkényezteti a közönséget. Balázsi (Botár) nem igen volt az a kemény székely, a minek az író festeni akarta, de azért egy teljesen corsequens alakot teremtett. Ugy látszik az ő felforgása nem egyez a miénkkel. Ar kosiné (Judit) a nekivaló szerepben kitűnő volt. Ezek a nyelves fiatal myecskék szinte rávannak szabva. Rlenovich (Andor) félig kidolgozott alakját iparkodott érthetővé tenni. Az ő művészi qualitásainak az érdeme hogy ez sikerült. Rendi Boris (Baricza) a népszínmű levegőjében és otthon van, mert nagyon kedves naiv leányka volt. Nem mond-