Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-24 / 17. szám

hatjuk ugyanezt Murányi Juliskáról (Anna) a ki nem volt disponálva s a népszínműi nye'v alaphangját nem találta el, s igy nem is tudta megrajzolni Anna különben is érthetetlen alakját. Árlcosi (Miklós) jóizü parasztfiú volt. Szilágyi (Firtos) jóizü ,mókaival egész estén át derültségben tartotta a közönséget. Oláhné alakítása bevégzett tökéletesség volt. A kisebb szereplők a lehető legjobbat nyújtották. Hétfőn, április 18. „Trilby". Ezt a sensaliös hypnotikus drámát már tavaly bemutatta közönségünknek Dobó, csakhogy az idei előadás jóval felül állt a tavalyin. Dobó Sándor Svengalijáról egy tanulmányt lehetne irni. Megjelenése, maszkja, mozdulatai, s minden egyes szava jellemző, művészi, igaz borzalmat, ellenszenvet sőt gyűlöletet kelt s a régi hatalmas jellem ábrázoló színészet erejére emlékeztet. Meghalási jelenése a realizmus legborzalmasabb megtestesülése volt. A hatalmas taps, s a számtalan kihívás bizonysága volt a közönség elismerésének. Kendi Boriska jobb Trylbi volt mint a mult évi elődje. Bár Tryiby nem az a szerep, a melyből valami nagy dolgot lehessen téremteni, de az alak érdekességét mindvégig fenn tudta tartani. Klenovich kimagasló Taffy volt, már pedig nem csupán a'akjánál fogva, hanem művészetével is melylyel a jólelkű festőt játszotta. Balázsi, Szalay, Madas Pozsonyi a régi jók voltak. Remekül sikerült a II. felv. tánczjelenése. Igazi bohémé mulatság volt. A bires „an clain de la lune"-t a színfalak mögött Felhő Rózsi remekül énekelte. Kedd, április 19. „Lili" Az örök szép örök ifjú Lili ! ! Mennyi poézis, mennyi finomság, mennyi szellem. A kis Felhő Rózsi a mi dédelgetett kedvenczünk ebben a szerepében volt még csak igazán művészi. A milyen bájos piruló kis leány volt az első felvonásban, ép oly észbontóan kaczér aszszony volt a másodikban és annyira pedáns vén asszony a harmadikban. Es milyen éles különbség az első és harmadik felvonásbeli kis leány kőzött ! És mily gyönyörűen érvényre juttatta a finom franczia zene minden szépségét. Igaz, hogy ebben főérdeme Virányi Jenőnek van, aki ez estén már elfoglaíta a karmesteri széket, Nem tudlunk rá ismerni a zenekarra, annyira megváltoztatta az ő vezénylete, Arkosi (Plinchard) szinte művészi alakítást mutatott, különösen a III. felv.-ban, mint öreg tábornok. Különös dicsérettel kell felemlítenünk Pesti Kálmán Saint Hypotézejét, mint a mely egyike volt a legjobbaknak a melyet eddig láttunk. Balázsi (báró) mint rendesen, ma is jeleskedett. Szilágyi, Arkosiné, Murányi, Marosi, Pozsonyi, Lríngh és Eőri hozzájárultak az est sikeréhez. Sajnos közönség kevesebb volt mint a mennyit ez a pompás darab, és kitűnő előadás érdemelt. Szerda, április 20. „Borús szerelem" az uj olasz dráma irodalom terméke, Csodálatos ! Ez volt a saisonnak ez ideig tán a legszabatosabb előadása, és ezt nézte végig a legkisebb közönség. Nem tudunk a szereplők közül külön kiemelni senkit, a nélkül hogy a másikat meg ne bántanok, mert mind egyike igazán feladata, magaslatán állott. A pálma még is tán Klenovitsot és Kendi Boriskát illeti meg. Csütörtökön „Kék asszony" Varney Lonis dallamos operettje. Bár nem volt újdonság, mivel Dobó már tavaly bemutat!a, még is újdonság számba ment, mert olyan minta előadást láttunk, a milyenben csak nagy ritkán van alkalma gyönyörködni még a fővárosi közönségnek is. Arkosiné játszotta a címszerepet elragadó kedvesen. Arkosi (Pierre) csengő bariton hangját ez estén ragyogtatta legjobban, de kapott is tapsott és kihívást, quantum salis. Felhő Rózsikarói ujat alig mondhatunk, ha csak a dicsérő kifejezések superlativusait nem akarjuk használni. Szilágyi (báró) abban az iszonyúan száraz szerep minden jelenésében magára tudta vonni a figyelmet. Ulahné, Pesti, Szalay, Kendi apró szerepeikből nagyot alkottak. A kar és zenekar Virányi erös keze alatt csodát művelt. Péntek, április 22. „Goulisset ur" francia bohózat a javából. Az előadás nem volt a legkerekdede'bb ; ugy látszik a színtársulat a Géshák tanulásával volt elfoglalva. Balázsi (Goulisset) bár itt-ott el laposodott is egeszben azonban még' is jó volt. Szilágyi (Sains Cassel) i-mét egy minden izében teljes kitűnő alakot teremtett. A többi szerepek jobbára lényegtelenek, azokból a mit lehetett csináltak a szereplök, nevezetesen K-leno vich, Kendy Boriska, Murányi Juliska Arkosiné és Oláhné Szombat április 23. „A Gésák," nagy hirü japáni operette adatott zsúfolt ház előtt Részletes ismertetést róla a jövő heti számunkban. mmmmmmmmú A mult hétröi. Mióta a Dobó színtársulata v.'rosunkban időzik, a vitus táncz járja nálunk. Ezen kifejezést nem a szó szórós, hanem bohém értelemben értem. Még azok is, kik magukat rendes körülmények között a solid élet mintaképének vallják magukat beállottak statistáknak a bohémek mellé s úsznak az árral, ha ugyan ezt úszásnak lehet demonstrálni, mert a bohémek ezt csak kibicelésnek, a primadonnák pedig elefánt elnevezéssel illetik. Nem szólhat ugyan a heti krónika valami epochális kiugrásról mert ilyen nem adta elő magát, de azért összegezve az állapotokat rendkívüli volt a helyzet. Mindennap azaz jobban mondva minden este várakozási állapotba jutunk s ez adja meg aztán az impulzust arra, hogy akarva nem akarva járjuk a vitus táncot. De ez nem is csudálható azok részéről, kik a valódi bohém ember véralkatának tökéletes fogalmával birnak. Ha valahol, ugy a mi jelen helyzetünkben beválik, az a közmondás, hogy az alkalom szüli a lumpokat — azaz pardon a bohémeket. Már pedig jobb alkalom sohasem kínálkozott erre, mint a mostani. Olyan hercig kis kompániára mint most együtt van, még a legvénebb csatalovak sem emlékeznek vissza. Illustráltam már a mult heti krónikámban a társulat csillagjait, mely hézagos volt ugyan, de azért a sorok között kivehető volt hogy ily kedves triumvirátus mily udvart képes maga köré gyűjteni, most már azonban ezt tényleg konstatálhatom. Az ily konstatálás egyenértékű ugyan a darázs -fészekbe való benyuláshoz, de most már mindegy a harag igy is megvan, legalább legyen teljes a keret. De nem is tudom miért apprehendáltak reám P Azért mert az igazságot mondtam ? Máskülönben én ehhez hozzászoktam és tapasztalatból tudom, hogy ez a harag csak látszólagos, mert a valódi bohémeknek epéjük sincsen. De nézzük a helyzet signaturáját! A kibicek egész tömege várja a kis társaság összejövetelét. A kibicek részint a szini előadásról jönnek, részint a helyszínén üiztositják a helyüket mert hát több izben megtörténik az is, hogy az előre nem látók helyet sem kapnak a kibicelésre A nézőtértelve várják a felvonulást. Bizony-bizony Dobó színigazgató nem bánná, ha a színház nézőtere ugy megtelne, mint a vendéglő helyisége a hol az előadás utójátéka lesz megemésztve. A felvonulást a színház férfi tagjai kezdik, kik a rendes helyüket elfoglalva, várják az étel következtetését vagy talán jobban mondva közvetítését. Rövid szünetekben jönnek aztán a „Csillag" számba menő hölgyek a mamákkal, kiket már a kibicek türelmetlenül várnak s árgus szemekkel kisérik minden egyes mozdulatukat. A társaság központja Felhő Rózsika kinek tüzes szemei ugy forognak, mintha olajozva volnának. Egyszerre öt, hat kollegájával beszél, s ezt oly ügyesen végzi, hogy még marad mindig egy pár szívélyes pillantása a kibicek részére is. Tudja Isten az ilyen kedves kis subrettek tudják igen jól, hogy mily jól esik a kibiceknek, ha e.^y mosolyt vagy egy kacsintást ereszt a nagy tömegbe vagy egyeseknek. Ebben pedig nagy művésznő a mi kis Rózsikánk. A társalgás többnyire a lefolyt előadásról szól. Egy teher lerázását jelenti minden e'őadás, mert minden előadás premier számba megy a társulatnál s igy a jól végzett munka után édes a pihenés. Hogy pedig jól végzett a munka, arröl bizonyságot tesz az a sok taps, mely a színházban elhangzik. A közönség nem is tudja, milyen jól esik a színész és színésznőnek a taps. Annyira jó, hogy ha valaki nagyon tapsol még meg is ösmerik az illetőt az előadás után. A kis társaság körülbelül egy óráig reminisceál, ezalatt a kibicek élveznek. A kis Rózsika utóvégre megunja a sok lopva nézést, végül a mamára is kacsint egyet, ami azt jelenti, hogy „indulás". Asztalbontás van a „Felhő" elosz'ik s ezzel a kibicelésnek js vége van, a terem tisztűlófélben van. A maradvány most már teljesen bohémekből áll. A társulat férfitagjai és ezek jóbarátai, mely napról-napra szaporodik. Szolidan járja aztán még vagy egy óráig, aztán a hagyományos szokásnak hódolva a főhadiszállás át lesz helyezve a szomszédos kávéház helyiségbe. Itt is solidan kezdődik, de nem mindig hajnalban végződik. Attól függ, hogy mitől függ. Legtöbbnyire a próbától függ, ez pedig van szépen egész a csömörig. A kávéházi társaság diskrét, de a mellett minden egyes fázisában bohém, melyről csak a jövő héten fogok beszámolni. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa város pénzügyei dióhéjba vannak szorítva. Az hirlik, hogy ha Pápa városának örököse volna, akkor nemsokára csődbe jutna Az hirlik, hogy a polgármester most folyton vízdíjakban utazik. Az hirlik, hogyy a rendőrkapitánynak egy érdeme lehetet volna, hogy ha száz esztendővel előbb született voina. Az hirlik, hogy a rendőrbiztos már teljesen biztosnak érzi magát hivatásában. Az hirlik, hogy Fenyvessynek a főispáni jövedelme kevés lesz ebédre és vacsorára. Az hirlic, hogy Fenyvessy C;ak azért fogadja el a főispáni állást, hogy egykor majd elmondhassa, hogy főispán is volt. Az hiilik, hogy a vízdíjak megállapítása alkalmával minden érdek meg lesz adóztatva csak az önérdek nem. Az hirlik, hogy a női kórház átadása után tiltva lesz nőknek betegeknek lenni, mig az uj kórház felépive lesz. (Mákülönben beáll a női járváuy.) Az hírlik, hogy Dobó szinigazgatóuak a »Felhő« szerencsét hoz,