Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-10 / 15. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében ; tfc ffa ^ /^y -te .fifcj >*x A keresztény világ vallása meg­alapitójának, megváltója, üdvözítője föl­támadásának emlékünnepét üli ma. A természet is, hogy emelje az ünnep fényét és jelentőségét, uj diszt öltött magára. A virágok illatot árasztó kelyheiket kezdik kinyilatkozni e nap üdvözlésére a fák ágait elborítják a zöldelö rügyek ezrei a mező térségein friss puha fü kellemes szine gyönyör­ködteti a szemet. Igy találkozik tehát az emberi sziv belső világának örömünnepe a külső természetével. S ez az öröm s a nyiló tavasz tüntető pompája méltó is a naphoz, amelyet az emberiség annyi milliója legnagyobb ünnepévé tett. E nap nem csak egyes vallásfelekezetek halleluja napja, hanem az összes embereké, a kik mindannyian várva-várjuk, epedve­epedjük s a fájdalmainkban megnyug­tató bizalom erejével hiszszük, hogy az emberboldogitó legszentebb örök esz­mék : a szerelet cs igazság s a belő­lök kisugárzó összes ideális e'vek, bár mit földeljék is el, előbb-utóbb föltá­madnak, újra élnek gondolat, sziv-és akarat- világunkban. Nagy, elengedhetetlen szükségünk van e hitre, egyesnek éppen ugy mint nemzeteknek s az összes emberiségnek. Akár magunkra hagyatva elszigeteltsé­günkben, akár a másokkal való együtt­működésünk idején, mindannyian érez­zük az élet megnem érdeme't súlyát, amelyből legnagyobb teherként az ne­hezedik ránk, hogy a szivünkből ön­kénytelenül akadó legmagasztosabb el­veket száműzi kérlelhetetlenül a napi éle' gondja s küzdelmeink, törekvéseink s vágyaink az igazság és a szeretet törvényén gázolnak keresztül. Pedig szeretetben és igazságban nyilatkozik s él az istensé :g is. Az egyes­nek éppen ugy mint az összes társa­dalmaknak boldogsága e két erényen alapszik. Ott, ahonnan e legmagasabb erkölcsi elvek érvényessége jogát vesztve elbujdokolni kénytelen ; ott ahol az emberi tettek irányadójául, mértékéül a szeretet s igazság parancsszavát csak a kigunyoltatás szégyen pirja melifcü lehet alkalmazni : olt ne várjuk, ne ke­ressük az igaz jólét, a munkás béke s a szelid öröm áldását ; ott az önzés s a rut önzéssel fölszabadult vad in­dulatok piszkos csitája dul, amely az életundor, az embermegvetés s a két­ségbeesés szánalmat és félelmet keltő bélyegét üti az egyesre ugy mint az egész társadalomra. Nem mondjuk, hogy tökéletes és tiszta szeretet és igazság a maga tel­jességében valaha is, ez emberiség tör­ténetében érvenyesült volna, avagy ta­lán a jövőben megvalósulna. Hisz emberek, a föld leggyarlóbb sorából ál­kotott lények vagyunk. Gyakran megesik velünk, hogy ép­pen akkor, amidőn a legszebb erények czélpontja felé törekszünk, lábunk le­téved az igaz útról, megbotlunk s ele­sünk. Az nem ritka eset rajtunk, hogy keresvén a szeretet és igazság törvé­nyét, e törekvésünkben önmaguk sért­jük meg azt, habár akaratlanul is. Az emberi elme érzelem s akarat határai nagyon is szük korlátok közé ^szorult, fölemelkedni az erények és az erkölcsi törvények absolut fokára nem tudhat soha. Azonban ezt valamennyien érez­zük magunkban, hogy habár az erények sa magasztos eszmék és elvek "absolut magaslatáig akaratunk gyönge szárnyai K3 ff A csapda. Szép lány volt Kovács Etel, a legszebb a vidéki város szépei között, pedig a hely­ség egyedül hölgyeinek szépségéről volt híres. A fiatalság gyászt öltött magára, mi­kor a helyi lap tudtára adta az olvasó kö­zönségének, hogy Kovács Etus lemond bál­királynői lrónusáról és férjhez megy. Igen, lemond leányságáról a gyönyörű Etel és feloszlik a nagy udvar, mely őt, mint a fény a napot, mindig körülövezte, Csodálkozott is mindenki és leginkább csodálkoztak, kik közel állottak Etushoz. Hisz még tegnap hallották töle a kijelentést: — Nyugodjanak meg uraim és ne vív­janak élet-halál harczot miattam. Nem me­gyek egyiköjökhőz sem és egyáltalában nem megyek még férjhez. Nékem nagyon tetszik az az élet, melyben most vagyok s nem szándékszom ezt egyelőre mással felcserélni s egy lénynyel megosztani, nem ám, mert ráérek arra, még. És az ifjak boldogok voltak, a harag elmúlt a szivekből: mindnyájuké marad a szépek szépje, a város legszebbje. Ezért okozott olyan elszörnyüködést, mikor másnap mighivták, hogy Etel Kolozs­váry Gida menyasszonya lett. — Hogy történhetett ez ily hamar ? kérdezték egymástól az emberek. Mit gon­dolt a szép Etus egyszerre, hogy igy meg­lepett és kijátszott bennünket ? A hirtelen eljegyzést egy kis epizód előzte meg és hozta létre. Etusnak volt egy esküdt ellensége Sza­lay Matihd, egy nyugalmazott táblai bíró le­ánya, ki gyűlölte Etelt, mert ez győzte le egyedül szépségben és kedvességben egyaránt Együtt voltak egy szoárén, melyen a város jótékony hölgyei beszélték meg, ho­gyan lehetne a népkonyha javára egy na­gyobb összeget biztosítani. Jótékonysági bazart kell rendezni, szólt az elhatározás. És Etus fesztelenül tapsolt kis tenyereivel a nagyszegü terven. De már akkor nem tapsolt, mikor az elnöklő háziasszony, ki mindig az ellenté­tek kisimítását szerette megkisérleni, a pezs­gős pavillonban való elárusitásra Kovács Etus és Szala Matildot nevezte meg. A két ellenfél tehát együvé került s ez az alkalom hozta meg Szalay Matildnak, hogy rég kieszelt tervét végrehajtani meré­szelje. Matild ugyan is mindenképpen magára akart maradni a harcztéren, győzedelmes­kedni ! ez volt a szép leány jelszava, éjjel­nappali gondolata. Ezt akarta végrehajtani és kedveskedő hangon igy szólt Etushoz. — Kedves Etuskám, tehát összekerül­tünk, hogy együttesen gondoljuk a jótékony­ságot. A kosztümök és a sátordisz dolgában óhajtandó volna, ha különösen megbeszél­nék a fontos ügyet, jer, rövid időre mene­küljünk egy másik szobába. Etel rosszal nem sejtve engedelmeske­dett és a két vetélytársnő karöltve távozott. Persze, mindenki bámulta a bölcs háziasz­szonyt, ki igy kiegyenlítette az ellentéteket. A szomszédszobában azután a kővet­kező párbeszéd fejlődött ki a két leány között. —- Etel, szólt Matild, nem a kosztü­mök és nem a sátor díszítése ügyében akartam veled ilyen tanuk nélküli helyen beszélni. — Ah! kiáltá meglepetten és rosszat sejtve Etus. De Matild nem engedte magát

Next

/
Thumbnails
Contents