Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-04-10 / 15. szám
Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében ; tfc ffa ^ /^y -te .fifcj >*x A keresztény világ vallása megalapitójának, megváltója, üdvözítője föltámadásának emlékünnepét üli ma. A természet is, hogy emelje az ünnep fényét és jelentőségét, uj diszt öltött magára. A virágok illatot árasztó kelyheiket kezdik kinyilatkozni e nap üdvözlésére a fák ágait elborítják a zöldelö rügyek ezrei a mező térségein friss puha fü kellemes szine gyönyörködteti a szemet. Igy találkozik tehát az emberi sziv belső világának örömünnepe a külső természetével. S ez az öröm s a nyiló tavasz tüntető pompája méltó is a naphoz, amelyet az emberiség annyi milliója legnagyobb ünnepévé tett. E nap nem csak egyes vallásfelekezetek halleluja napja, hanem az összes embereké, a kik mindannyian várva-várjuk, epedveepedjük s a fájdalmainkban megnyugtató bizalom erejével hiszszük, hogy az emberboldogitó legszentebb örök eszmék : a szerelet cs igazság s a belőlök kisugárzó összes ideális e'vek, bár mit földeljék is el, előbb-utóbb föltámadnak, újra élnek gondolat, sziv-és akarat- világunkban. Nagy, elengedhetetlen szükségünk van e hitre, egyesnek éppen ugy mint nemzeteknek s az összes emberiségnek. Akár magunkra hagyatva elszigeteltségünkben, akár a másokkal való együttműködésünk idején, mindannyian érezzük az élet megnem érdeme't súlyát, amelyből legnagyobb teherként az nehezedik ránk, hogy a szivünkből önkénytelenül akadó legmagasztosabb elveket száműzi kérlelhetetlenül a napi éle' gondja s küzdelmeink, törekvéseink s vágyaink az igazság és a szeretet törvényén gázolnak keresztül. Pedig szeretetben és igazságban nyilatkozik s él az istensé :g is. Az egyesnek éppen ugy mint az összes társadalmaknak boldogsága e két erényen alapszik. Ott, ahonnan e legmagasabb erkölcsi elvek érvényessége jogát vesztve elbujdokolni kénytelen ; ott ahol az emberi tettek irányadójául, mértékéül a szeretet s igazság parancsszavát csak a kigunyoltatás szégyen pirja melifcü lehet alkalmazni : olt ne várjuk, ne keressük az igaz jólét, a munkás béke s a szelid öröm áldását ; ott az önzés s a rut önzéssel fölszabadult vad indulatok piszkos csitája dul, amely az életundor, az embermegvetés s a kétségbeesés szánalmat és félelmet keltő bélyegét üti az egyesre ugy mint az egész társadalomra. Nem mondjuk, hogy tökéletes és tiszta szeretet és igazság a maga teljességében valaha is, ez emberiség történetében érvenyesült volna, avagy talán a jövőben megvalósulna. Hisz emberek, a föld leggyarlóbb sorából álkotott lények vagyunk. Gyakran megesik velünk, hogy éppen akkor, amidőn a legszebb erények czélpontja felé törekszünk, lábunk letéved az igaz útról, megbotlunk s elesünk. Az nem ritka eset rajtunk, hogy keresvén a szeretet és igazság törvényét, e törekvésünkben önmaguk sértjük meg azt, habár akaratlanul is. Az emberi elme érzelem s akarat határai nagyon is szük korlátok közé ^szorult, fölemelkedni az erények és az erkölcsi törvények absolut fokára nem tudhat soha. Azonban ezt valamennyien érezzük magunkban, hogy habár az erények sa magasztos eszmék és elvek "absolut magaslatáig akaratunk gyönge szárnyai K3 ff A csapda. Szép lány volt Kovács Etel, a legszebb a vidéki város szépei között, pedig a helység egyedül hölgyeinek szépségéről volt híres. A fiatalság gyászt öltött magára, mikor a helyi lap tudtára adta az olvasó közönségének, hogy Kovács Etus lemond bálkirálynői lrónusáról és férjhez megy. Igen, lemond leányságáról a gyönyörű Etel és feloszlik a nagy udvar, mely őt, mint a fény a napot, mindig körülövezte, Csodálkozott is mindenki és leginkább csodálkoztak, kik közel állottak Etushoz. Hisz még tegnap hallották töle a kijelentést: — Nyugodjanak meg uraim és ne vívjanak élet-halál harczot miattam. Nem megyek egyiköjökhőz sem és egyáltalában nem megyek még férjhez. Nékem nagyon tetszik az az élet, melyben most vagyok s nem szándékszom ezt egyelőre mással felcserélni s egy lénynyel megosztani, nem ám, mert ráérek arra, még. És az ifjak boldogok voltak, a harag elmúlt a szivekből: mindnyájuké marad a szépek szépje, a város legszebbje. Ezért okozott olyan elszörnyüködést, mikor másnap mighivták, hogy Etel Kolozsváry Gida menyasszonya lett. — Hogy történhetett ez ily hamar ? kérdezték egymástól az emberek. Mit gondolt a szép Etus egyszerre, hogy igy meglepett és kijátszott bennünket ? A hirtelen eljegyzést egy kis epizód előzte meg és hozta létre. Etusnak volt egy esküdt ellensége Szalay Matihd, egy nyugalmazott táblai bíró leánya, ki gyűlölte Etelt, mert ez győzte le egyedül szépségben és kedvességben egyaránt Együtt voltak egy szoárén, melyen a város jótékony hölgyei beszélték meg, hogyan lehetne a népkonyha javára egy nagyobb összeget biztosítani. Jótékonysági bazart kell rendezni, szólt az elhatározás. És Etus fesztelenül tapsolt kis tenyereivel a nagyszegü terven. De már akkor nem tapsolt, mikor az elnöklő háziasszony, ki mindig az ellentétek kisimítását szerette megkisérleni, a pezsgős pavillonban való elárusitásra Kovács Etus és Szala Matildot nevezte meg. A két ellenfél tehát együvé került s ez az alkalom hozta meg Szalay Matildnak, hogy rég kieszelt tervét végrehajtani merészelje. Matild ugyan is mindenképpen magára akart maradni a harcztéren, győzedelmeskedni ! ez volt a szép leány jelszava, éjjelnappali gondolata. Ezt akarta végrehajtani és kedveskedő hangon igy szólt Etushoz. — Kedves Etuskám, tehát összekerültünk, hogy együttesen gondoljuk a jótékonyságot. A kosztümök és a sátordisz dolgában óhajtandó volna, ha különösen megbeszélnék a fontos ügyet, jer, rövid időre meneküljünk egy másik szobába. Etel rosszal nem sejtve engedelmeskedett és a két vetélytársnő karöltve távozott. Persze, mindenki bámulta a bölcs háziaszszonyt, ki igy kiegyenlítette az ellentéteket. A szomszédszobában azután a kővetkező párbeszéd fejlődött ki a két leány között. —- Etel, szólt Matild, nem a kosztümök és nem a sátor díszítése ügyében akartam veled ilyen tanuk nélküli helyen beszélni. — Ah! kiáltá meglepetten és rosszat sejtve Etus. De Matild nem engedte magát