Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-17 / 20. szám

3PÁPAI KÖZLÖNY 1896. MÁJUS 10 az ezredév örömére emelve poharát élheti a főispán Ő Nagyméltóságát: Esterházy Móric grófot. Szabó Imre dr. Fenyvessy Ferencet, mint a mai nap diszszónokát köszönteit fel, Reviczky Ambró pedig Veszprem vármegyére ürített poharat, dr. Purgly Sándor a veszprémi és a pápai honvédtisztikart élteti, mire AuerhamVier százados a megye közönségere Géczy százados a veszpremi hölgyekre emeli poharát. Iliász Lajos T éghely alispánt es a kir. törvényszéket élteti toasztjában. Majd Mórocza Kálmán táblabíró a klérust köszönti fel. Felköszöntőt mondtak még : Lnkdcsék János ugodi plébános, Vilcár Lajos stb. A lelkes hangulat a késő délutáni órákig együtt tartotta a társaságot, mely csak a kivilágítás és a faklyásmenet kezdetkor oszlott szét. Kivilágítás éz fáklyásmenet. F2ste V29 örakor kivilágítást és fáklyás menetet rendezett Veszprem városa, a^millenium emiekére, Véghely Dezső alispán, dr. Fenyvessy Ferenc Veszprém város disydolgara és Szabó Imre Veszprém város orsz. képviselője tiszteletére. Ugy a kivilágítás mint a fáklásmenet dacára hogy egész rögtönzött volt, (este hét óiakor hordták szét a polgármester felhívását) fényesen sikerült; a város fényárba úszott. A fáklyásmenet, melyben a Veszprém városi képviselők is résztvettek, a tűzoltó zenekar hangjai mellett indult el és a megye háznál VéghellJ alispánt és dr. Fenyvessyt úgyszintén a főtéren Szabó Imrét 1 (kár Lajos v. főjegyző üdvözölte különkúlón szép beszédbe, mire az ünnepelt szintén külön-külön szívélyes szavakban köszönték meg az ünnepélyes ovációt megtiszlelést és hosszabb beszédeket tartottak. Ezzel Veszprém vármegye és Veszprém város milleniumi szép ünnepe befejezést nyert. Néhány szó a pápai szőlőkről. Minden kornak meg lévén a maga iránya, és minden időnek a maga munkája, azért kell haladnunk a korral és élnünk az idővel. Nem lehet szándékom a mai kor annyiféle — levegőbe temjésző — ideáival foglalkozni, inkább élni az idővel, s ebből kifolyólag — mintegy hivatásom szerinti kötelességet vélek teljesíteni, amidőn pár sorral a város figyelmét — a sok Millenáris ültetés mellett a szőlő ültetésre is felhívni bátorkodom. Ha körültekintünk városunk rohamos fejlődésén, még mi is laikusok, csak a hála és az elismerés hangján adózhatunk, intézőköreink bámulatos energiáján, a sok oldalú ujjitások fényes sikereiért, és ha ily küzdők mellett szerényen én is helyett kérek, előre is érzem feladatom nehéz voltát. Pápa város határában van m. e. 350 kat : hold szőlőterület ép és a filoxerától még elnem pusztított szőlővel, nézzük meg mily óriási kincset képvisel és mégis mily jövödelmet ád ezen nagy kiterjedésű szőlő a birtokosnak. Amily nagyra becsülhetjük annak értékét, — ép oly csekélyre a belőle bevett évi jövedelmet, — s ha tán ez a múltban, amikor a gabna ára eléggé fedezte annak hiányait megállhatott, ma annak hiányát amikor ezzel lehetne pótolni, azt hiszem nem végzek fölösleges munkát, ha a szőlő birtokosok b. figyelmét szőlőhegyünk fejlesztésére hívom fel. Hogy 350 khold szőlőterület menyi és minő bort termett a múltban, és hogy hány oka volt annak, hogy keveset, és nóta sem termett abban, azt őrizze meg a mult, mienk a munka és a második ezred év küszöbén élni az — Még csak. de ki no nevessenek — kik nem tudják, hogy mi a csók általánosságban, azoknak megsúgom. Tehát: — Valamint az érzelmek, ugy a csak is, mint egy isteni érzelem : a pillanat gyermeke. — Ha a csók szívesen adott, ugy két rokonlélek, helyesebben, két rokonszenvü anyag csattanós ihlett érintkezése az. a szájnak nevezett üregnél. — Az érintkezés pillanatában — mindketten érzik annak édes, mennyei voltát: a szeretet, vagy a szerelem megpecséltelésének proczesusa ez. — Ha a csók lopott, vagy legalább megengedett, de önykénytesen nem adott, vagyis nem viszonozott; ugy azt nem szükség részletezni. Azt tudja már ugy elméletileg, mint gyakorlatilag mindenki, kinek benőtt már a feje lágya: hogy édesebb a tisztán csepegtetett kristály szirupnál: édesebb az adott csóknál. Pedig a lopott csók gyakgyakran két nem közös akarattal lévő istenanyag érintkezése. — Nóde ezt ne fejtegessük, ez egy az élet titkából ; ez egy homályos dogma. — Különben a lopott csók még sokkal jobban só a viz után, mint az adott. Mert IIÍL az első lopott csök erösb, még fokozottabb csök-kleptomániában fog szenvedni, niiul annakelőtte, pedig az íz elmúlt s a csók is, mint mint minden, csak röpke mámor volt. — KI kel veszteni a paradicsomot hogy megtanuljuk szeretni, hogy örökkön-' őrökké kívánjuk. — Néhai Csemeghi apánk, nem alkotott nagy codexében a lopott csókra paragrafust. — A Mózes nyolezadik parancsolatába nem áll ott a „ne lopj-"nál ... csókot se. Tehát szabad lopni. — Pedig, hát a csók is csak idegen vagyon s ki tudja nem e ugy leszen a másvilágon büntetve, mint például a pénzsikkasztás. — De cz már oszt' kardinális kérdés! — csókot dicsőítve még megjegyzem, hogy az : az italok nektárja, az étkek égi mannája s mint ilyen kozmetikus jellegű s transezedentális érzettel s izzel van felruházva. — rokoni s szülei csók. a szeretet szent frigyének áldozása, megkötése. A csók — mint olyan — a szerelem nyilvánulása s annak szerződésének fejedelmi aktusa. — Vannak különben még exotikus s specziális csókok is. — konvenczionális savanyu tante csókok, a fujtató ezuppantássál, aztán a keserű „muszájj" Júdás csókok, az álarezba öltözött farizeus ömlengésekkel stb. stb. — De azért mind erre azt mondom, bog}- a csók talán ártatlan gyermekjátékon, szokáson kivül — semmi. — Vigasztalódjatok óh pesszimisták s csóktalan árvák. Mig ember lesz a földön, lesz csök is. Mert a csók olyasfajta kiirthattatlan valami, mint a tradiezió : lánczolatosan él örökké ; ha lappangva is — láthatatlanul. idővel, s oda törekedni, hogy Pápán is teremjen sok, és nóta is a borban ! Ma amikor a filoxera mérhetlen csapása, hazánk legtöbb és legjobb bort termő hegyvidékeit teljesen tönkre tette, legtöbb helyen még reményt sem hágy a felújításhoz, kapva kapott minden homok buezka -- pótlandó a vesztett kincset is — saját előnyére kihasználni az időt, mint a gomba nőnek ki óriási kiterjedésű szőlők az alföld sik saharájából is, miért ne vegyük ki részünket mi is, saját javunk előmozdittására ? hiszen nekünk szőlőhegyünk van, a legkitűnőbb talajjal, jó fekvéssel és filoxerától is ment. Csak egy kis körültekintés, a szőlőfajok okszerö megváltoztatása, a szőlőtőkék mikénti nevelése — a metszés, — éppen annyi munkával mint eddig, itt is adhat egy egy hold szőlő, — mint tán a legsivárabb homok kvarczban 25 — 50. hektoliter rizlinget, vagy muskotályt, aminek az értéke 350 kat: hold szőlő terület után évente annyi lehet rövid időn mint ma az egész szőlőhegyén. Én tehát csak kötelességet vélek teljesíteni, ha e téren szerzett tapasztalataim, és szakismereteimmel, bárhol és bárkinél hozzá járulhatok e munkához, és szerencsésnek érzem magamat, ha Pápán a szőlőbirtokosok óriási előnyére, ugy alakulnak át a szőlők, hogy abból értéküknek megfelelő hasznot is lehet évenkint biztosítani, amellyel a város egyébb fejlődését is inkább biztosithatjuk, mert hiába csak a jólét ölén képes nagy és nemes teremni, amiért kívánom hogy éljünk az idővel. Fodor István a. városi szölőtelep felügyelője. A közönség köréből. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Megütközéssel olvastam b. lapja legutóbbi számában, hogy iskolai ünnepélyünk alkalmára irt beszédembén izr. vallású polgártársaimat megsértettem. A félreértésre az 1848-iki eseményekre vonatkozó ezen kifejezésem szolgáltatott okot: „Megszűnt minden különbség jobbágy és nemes, katholikus és protestáns közt ; még a zsidó is fegyvert fogott." Ugy, de ez a .kifejezés történelmi tankönyvünk 205-ik lapjáról van véve szóról szóra, a melynek szerzője Dr. Marczali Henrik. Lehet itt még sértő szó ? Én valóban ezt a kifejezést mindig a 48-i zsidóság előnyére gondoltam, próbálok más értelmet tulajdonítani e szavaknak, az én hibám, hogy nekem az nem sikerül. KIS ERNŐ ref. főgymn. igazgató. A helybeli ev. ref. főgymnasium igazgatója jónak látta félreértések kikerülése végett ez ügyben Marczali Henrik történetíró véleményét kikérni, ki a következő levélben válaszolt az igazgatónak :