Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-17 / 20. szám

4 PÁPAI KÖZLÖNY 1891. MÁ Jl'S I 7 Tisztelt Barátom ! Ugyan belé jutottam a csávába ! Vén napjaimra antiszemita hirbe jutok. Igaz, hogy jó társaságban vagyok T. igazgató Úrral együtt. A mi az incrimitált kifejezést illeti, annak históriája a kővetkező : Katholikusés protestáns, jobbágy és nemes már mind harcolt hitért, szabadságáért : a zsidó 1848-ig nem harczolt, nem harczolhatott. Kivül állott a nemzet életén, fegyvertelen, elnyomott volt. 48 ót is a haza és a szabadság táborába fogadja. Ezt akartam kifejezni, és annak a fordulatnak : még a zsidó is fegyvert fogott, csak az lehet az értelme, hogy addig bizony nem foghatott fegyvert. Félre érteni mindent lehet, de azt hiszem történetileg gondolkodó ember, akár zsidó, akár nem, az igazság elölt meghajlik. Nagyon le fog kötelezni T. barátom, ha a dolog ezen állását szives lesz értésére adni a levélben említett uraknak, kik közt többet személyesen ismerni van szerencsém. Még csak azt jegyzem meg, hogy sorai csak most pénteken d. e. 11 kor jutottak kezemhez és én azonnal válaszolok. Igaz tisztelettel maradok T. igazgató urnák őszinte híve Marczali Henrik Budapest 1890 máj. 15-én. & 30R V l t & é t £ <§ 1. Miről is szólhatnának mostanában a heti krónikák másról, mint a milleniumról. Milleniumi lázban vagyunk. Nemcsak mi pápaiak, hanem egész Magyarország. Nemcsak a fővárosi hanem a vidéki lapok hasábjai mind milleniumi ünnepségekről emlékeznek meg. Pápa városunkban eddigelé még csak a tanintézetek millenáriskodtak, a tulajdonképeni ünnepnek ma kellett volna megtartatni a plébánia templomban és a városházánál, de a grófi családban történt haláleset miatt a pünkösdi ünnepekre elhalasztatott. Sokan rosz „omen"-nek tartják ezen elhalasztást és nem sokat jósolnak az ünnep sikeréhez, de ez amolyan babona a mire józan gondolkozású ember mit sem ad. Ezek nem is tartják helyesnek, hogy elhalasztatott az ünnepély, hisz nincs halott a városunkban, kivitték azt Nagy-Gannára, a hol most máiörök álmát alussza. E miatt ugyan meg is tarthattuk volna az ünnepélyt és a kivilágítást. Ezt mondják azok, akik nem igen sinipatiáinak a mi grófi főispánunkkal. Ez igen szép dolog, de ezek az urak elfelejtetik, hogy a mi grófunk egyúttal patrónusa a plébániának és az ő beleegyezése nélkül ünnepi istentisztelet nem tartható meg a plébánia templomban, e nélkül pedig a város millenáris ünnepélyt nem tarthat. Hiába való tehát a lamentálás, bele kell nyugodnunk a változhatatlanba. Régi baj az nálunk, hogy a mi napiparancsunkat a gróf irja alá, meggyőződhettünk mi már erről a közügyeink vezetésében és a díszpolgárok mcgálasztásában. No de ez még nem oly nagy szerencsétlenség. Ma nem ünnepelünk, de ünnepelni fogunk majd pünkösd vasárnap és hétfőjén. Addig talán csak nem történik újra valami szerencsétlenség ? A hét eseményeit illetőleg az izr. hitközség millenáris ünnepélyéről kell megemlékeznem. Részletesen nem foglalkozhatom ezzel, mert akkor négy héten keresztül nem végeznék. Már magában az ünnepi programúi elolvasása egy teljes órát vett igénybe, ennek részletes közlése pedig valóságos martyrság volna tőlem olvasóközönségemmel szemben. Ez a körülmény jogosít fel arra, hogy rövid legyek ezzel az ünnepéllyel szemben. Az ünnepély a templomban vette kezdetét, mely kivételes esetben és sok tanácskozás után lobogókkal volt diszitve. Az ünnepi beszéd elmaradt, hanem volt helyette ima, melyet, a rabbi mondott, de nem magyarul. Ez nem vehető rossz néven a rabbitól. mert elsősorban nem tud m.igyaiul, másorban ha magyar beszédett hall. rögtön a „német betegség" vesz rajta erőt. A kántor kimagasló tenorja elfeledtette velünk, hogy az ének is héber libbretoban lett énekelve. Az isteni tisztelet után az iskolában folytatódott az ünnep. Az ünnepély előtt a terem ki lett ürítve, mert sok hívatlan vendéget tartalmazott. Uj „Besetzung

u-gal megkezdődött az ünnepély mely valóban csak dicséretére válik az izr. hitközség iskolaszékének és tanári karának. Hatásos szavalatokat, gyönyörű énekszámokat hallottunk a növendékektől, kiket a közönség zajosan megtapsolt. Az ünnepi műsor, mely Ariadné fonalára emlékeztetett, a tanári kar leleményesége , folytán megröviditetett és másfél órai „állás" | után — szék hiány volt — az ünnepély véget ért. melyre büszkék lehetnek. Ha nem veszi rosz néven az olvasó, közönség ugy megemlékezem még e heti budapesti tartózkodásomról is. Ezt azért teszem, hogy némileg ellent mondjak azon elterjed hirnek, hogy a kiállításon a vidékiéI ket „pumpolják." Én ezt nem tapasztaltam, sőt „melegen" ajánlom mindenkinek, hogy a kiállítást látogassa meg, mert ilyesmit —egy helybeli uri ember mondása szerint — csakis egyszer láthat egy ezer évben. Az árak nor.nálisak. Az étkezés drágasága a gyomor tágulásától függ. A mit „pumpslás"nak neveznek az csakis „Ös Budavár" ban van. Ezt is csak azoknál eszközölhetik, kik vagy nagyon kíváncsiak, vagy pedig szeretik a pezsgőt és cognacot. Ezzel a tulajdonsággal bíróknak nem igen ajánlom „Ös Budavár" egyes belső helyiségeit megtekinteni, mert akkor ugy járnak mint jó magam, vagy még rosszabbul. Attól fiigg, hogy mily arányokat ült egyeseknél a valuta rendezés. Nálam sajnos „Ös Budavár" után „plüh"re redukálódott. De nem is csuda 1 Hastáncz, fakir alvás, franczia színház, pezsgő pavillon, mind pénzemésztő és fogyasztó alkotások. É11 rajtam ugyan nem fognak többet balekot, ezentúl csak az épületeket nézem meg, azt is messziről, mert tudja Isten, ha az ember „bohém" vérű, mert az „Ős Budavár" szagától is megrészegedhetik Nincs szándékom „Ös Budavár" élelményeimet leírni, hisz ez nagyon is privát jellegű volna, de hogy mégis megemlékeztem róla ezt szenvedő társaim érdekében tettem. Azt hiszem, hogy ezzel az utójövevényeimnek tettcin jó szolgálatot, Ha pedig csalatkoztam, ugy csak tessék személyesen meggyőződni. Mulatni fognak, csak jó lesz a tárcát megtömni, mert máskép „Utánvét" lesz a vége. Rajtam is ez történt volna, ha a szerkesztő jó uram nem látott volna el egy szabadjegyei Budapeströl-Pápáig. Nem szatyra ez : Egy krajezár pénz sincs a zsebben és mégis első osztályban haza utazni. Frici. Az hirlik ... Az hirlik, hogy a városi tanács a »baklővések pavillonjában* képviselteti magát a millenáris kiállításon. Az hirlik, hogy az izr. hitközség millenáris üm.epélyének kezdete előtt 1 az iskola termében »Ra/ziát« kellett tartani. Az hirlik, hogy a Jókai kör zenekarában annyit fújtak, hog) mo>t már egész?n lefújtak. í\z hirlik, hegy a honvédszobort i azért látták el deszkakerítéssel, mert most még szégy< nli magát. Az hirlik, hogy Fenyvessy nemcsak a diszbeszédek, hanem a tiiszebéclek adásában is remekel. Az hirlik, hogy az apáca zárdában legutóbb megtartott hangverseny alkalmával, az énekesnő a gixereket mindenáron a zongorakiséretnek akarta betudni. Az hirlik, hogy Bock papa cipői1 nek sok bámulója van a kiállításon. Az hirlik, hogy vannak Pápán egyebek, kik az alvó fakirral szándékoznak versenyezni. Az hirlik, hogy Pápán egyes fiatal embereknek csak este van bátorságuk a magyar ruhát magukra ölteni. Az hirlik, hogy Pápán néhány uri ember millenáris pofonokra vágvik. Az hirlik, hogy Pápán egy fiatal ember az^rt nősül meg, mert már megutálta a vendéglői kosztot. Az hirlik, hogy Pápán most divatba jött a füleket vattával bedugni, azért, hogy egyeseknek közbotrányt okozó beszédeit és nótáit ne hallhassák. t\z hirlik, hogy Boc'c papa háza kezd közveszélyessé lenni. Az hirlik, hogy a plébánia templom nagyharangja kezdi már érezni a búcsúsok jövetelét. Az hirlik, hogy a inoóri bucuisoknak újra megtiltották *-áro-unkbatv az éjjeli tartózkodást. Az hirlik, hogy a csóthi plébános a milleniuiri emlékére gazdaasszonyt cserélt. Az hirlik, hogy a helybeli diákoknak pünkösdkor »Jantew«-lesz. t\z hirlik, hogy Huszár Marcsit éjjeli kihágásokért lefokozták. Az hirlik, hogy a »La\vn tenni-;« pályán nemességet osztogadtnak. Az hirlik, hogy a »Pápai Közlöny« szerkesztőjét Os Budavárában a hastáncosok megtáncoltatták. Pápa város íelhivása a milleniumra. Várostmk milleniumi ünnepét, Esterházy Móricz gróf, főispánunk családja körében történt gyászeset következtében f. hó 24 és 25-ére — Pünkösd vasárnap és hétfőjére — elhalasztotta. A városi tanács a millenium megünneplésére a kővetkező felhívást intézte : Ezer esztendeje annak, hogy őseink ezt a szent földet, melyen lakunk nagy véráldozatok árán megszerezték. Áld meg Isten a magyart. A honszerzés ezredik évfordulóját minden magyarnak meg kell ünnepelni. Ne maradjon távol senki. Fiatal és öreg, kiesi és nagy vegyen részt ezen öröm ünnepből, mely minden magyarnak kgll, hogy büszkeségét képezze.