Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-03-08 / 10. szám

V. évfolyam. Páp», Í

896- március 8. 10. szám. Közérdekű tüggei heíilap. - üagjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A kit szeretünk ! Most, midőn már az ihászi csatában elesett honvédhösök szobrának ügye a végrehajtás stádiumához közeleg, talán nem lesz alkalomszerüllen a hazafias megteremtő, a legnagyobb pápai iránt a tisztelet és szeretet kegyeletes adóját, bármi szerény módon is, de önzetlenül és érdektől menten szivem szerint lerónom ! Talán sohasem lesz kedvezőbb alkalmam eme megnyilatkozásra, mint most az ezredévi ünnepségek elölt, mely alkalomra oly nagyszerű ajándékot tesz le dr. Fenyvessy Ferencz a haza oltárára, milyent kevés magyar, mikor Pápát, e tősgyökeres magyar várost, nemzeti életünk pgy lüktető erét, nemcsak a pusztulástól mentette meg, hanem szebbé, és belsőleg is erösebbé tette, mint volt azelőtt. Tudom azt is, hogy ki dr. Fenyvessy Ferencz nyilvános működéséről irni merész, annak róla, mint kiváló politikusról (pedig a politika hivatásomtól igen távol esik), mint a fővárosi társadalom és a sajtó egyik vezéréről kell első sorban megemlékeznie és ez nálam sokkal erösebbnek is nehéz feladat lesz, de hogy mi ő Pápának nélküle, minden méltó feleletet diklála közelmúltba város szánalés mi volna városunk sorsa erre érzem és tudom hogy pápai szive csak hat ! Csak egy pillantás és előttünk a hanyatló mas képe és fokozatos sülyedése. A legszebb fejlődésre alkalmas természeti fekvésű, a sok százados multu Pápa, a megye legnagyobb városa, Dunántul egyik első kereskedelmi góca, hol az ösi, egyetemszerü collegium hirdette legnagyobbjainknak a tudományt, alapjaiban kezdeti meginogni. A balsors rettenetes munkát végzett a lefolyt két évtizedben Pápával, — eltűnt a jogakadémia, a törvényszék, a tanítóképezde ; hatósági területe mind szűkebbre szorult és százszámra hagyták el legmódosabb családjai ; a szomszéd városok rovására emelkedtek, szerencsétlen vasúti helyzete a parányi Kis-Cellt nevezetes vasúti csomó ponttá emelte. Mig végre Komárom intézett támadást a fö és legmélyebb gyökere, a közel négyszáz éve ideforrott főiskola ellen, hogy a balsors kegyelem döfését is megadja ! A kikerüihetlennek látszó végzet dermesztő hatása alatt a legnagyobb lemondással látták jobbjaink mlndezem TÁRCA. Hü Emlékszel-e még reája. Zöld volt a rét, zöld a berek, Cseveglek a folyók, erek. • Ép ugy, mint most, ép e tájba' . . . Emlékszel-e még reája! Kéz kézben a hűs fák íilatt, Lábunknál a csermely haladt, Elbűvölt a vidék bája Emlékszel-e még reája! Fülemile zengte dalát, S egyik ágról másikra szállt Susogva néztünk utána . . . Emlékszél-e még reája ! Csókra-csókot, százat adtál A kis csacsagó pataknál Esküd csengett be rajába . . . Emlékszel-e még reája ! A nap meghajlott az égen, S mi csak súgtunk tovább szépen . Oly édes volt-e magányba Emlékszel-e még reája! A gyáva. Rajz r.Irta Quis. ket és gondolkodhattak a felöl, hogy vájjon a város régebbi irányadó köreinek sok téves felfogása, vájjon az államnak talán felvilágosítás hiányából magyarázható közönye, vagy a fővárosnak a mi minden erös kapcsot nélkülöző városunkat felszívó hatása voltak-e az okok ? A város fejvesztve rohant az enyészet örvényébe. De egy felsőbb hatalom, dr. Fenyvessy Ferencz Pápa iránti rajongó szeretete kimondta „Elég, ne tovább \

u . Ue tovább ment az ö városunkat imádó gondolata ; mert az ö lelkében fogamzott meg az, hogy „Pápa nem volt, hanem lesz" ! Mindenek előtt városunk főurát, főispán grófunk ö Excellentiáját nyerte meg ez ügynek, kinek óriási hatalma és befolyása párosulva az ö kitartó lelkesedésével eldöntötték városunk sorsát és Pápa ujlá született. A magas kormány jóakarata megnyeretett és Pápa jogos érdekei érvényre jutottak és kárpótolva lett a multakért. Legerősebb oszlopa megmaradt, söt fokozott fénnyel hirdeti uj, nagyszerű palotájában a collegium a sok század dicsőségét ! Meg lön adva a sok száz munA bazilika órája szürke, soká bugó kongással verte el a tizenegy órát. Kinosan sivító szél kel a Duna felöl, zúgatja a távi ró Sodronyokat, majd neki vadulva kergeti a vadul szállingó hópelyheket. Olykor az utczáról kap fel egész csomó havat, hogy azután a következő pillanatban dühösen csapja oda a második emelet egy kivilágított ablakához és gúnyos kaczagással rohan el, mint a csint elkövetett vásott gyerek . . . • Odabenn pedig az ablak mögött egy férfi ül Íróasztala előtt, belebámul a semmibe, hallgatja a csendet. Még sohasem volt ilyen állapotban, azt hiszi, széthasad a feje ; ugy fáj, ha lélekzik, ugy sajog, ha gondolkodik . . . nem is mer gondolkozni .... Lassan feláll széke mellett és rámered a sötét ablaktábláról öt bámuló tükörképére .... Olyan szép, olyan nagy .... olyan gyáva ember. Kívül egy késői bérkocsi rohan el az ablak alatt s a hóba vágott friss keréknyomok elnyúlnak messze a homályba, a távolba, ... a múltba .... Egyszer, igen, emlékezik volt neki egy kis öcscse, . . . hogy is jut az eszébe ép most . . . milyen csúnya is volt a halálban az a szép szőke gyermek, mikor azon vizesen, a hogy a Szamosból kihúzták, hozták haza . . . Azután nem is mert többé a jégre menni ő a bátyja . . . igen, mert gyáva volt, sokat is kellett ezért gyerekpajtásaitól szenvednie . . . Aztán rohannak a képek, hol világossabban, hol mintegy fátyolon át, mint valami bűvös panoráma ... a katonaságnál az elintézetlen lovagias ügy ... a sutba dobott kardbojt ... a ministeriumnál az apró konspirátiök, miben nem akart részt venni, mert gyáva volt . . . mindig gyáva ... És ezen a forgó világon át mindig csak egy mosolygó, szőke leány-fejet látott, mely az egész bolondos panorámát igazgatta ... De most nem lesz gyáva, holnap kiállanak az embernek a golyója elé, a ki oly biztosan czéloz és a ki az ö mellébe fog találni . . . Eh, nem lehet, ... és összerázkódik egész testében ... fáj még a gondolát is . . . aztán újra emlékszik ... az tor . . . hulla lesz. Ez az egyik, a másik az, hogy egyáltalán nem áll ki . . . azaz, vagy ugy, hiszen ez gyávaság ... Eh ! mit, élni akar ő, élni