Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-03-08 / 10. szám

PÁPAI KÖZLÖNY I 6. MÁRCIUS 8 kasnak szép megélhetést Jbiztositó és egy egész palotasort represeutáló dohánygyár és az oly fontos érdekeket képviselő földmives iskola. Hatalmasat lendit majd városunkon az épülő pápa-csornai vasút, mi majd teljesen dr. Fenyvessy Ferencz müve. Ezen hatalmas intézmények a város külsejét, lakosai, főleg intelligentiája számát emelik és a mellett sok, nehéz nyomort tüntetnek el. De megadták az erkölcsi erőt, is és az önbizalmukat visszanyert vezető közegeink rávezették a várost a legszebb haladás útjára. Már külsejében is gyors lett az előmenetel; utczáinkon a szerény házak helyét pompás, emeletes épületek foglalják el. A most épített romai cath, és a renovált izr. iskolák palotaszámba mennek; a polgári iskola sem fog soká jelenlegi helyén szerénykedni ; állami tanitóképezde pótolja a régit és uj palotát igér városunknak. A kaszárnya is díszesen kiépült. Már jól kiszorította a sokat gúnyolt, nyaktörő járdáinkat az asphalt és a kockakövezet. Még nagyon sok van ugyan hátra; de az előrehaladás céltudatos. A külső szépitésböl is vezérszerepet vett magára. A Tapolcza partján fekvő, nagyúri villája, hol nincs semmi . köznapi : dr. Fenyvessy Ferencz szereiének megtestesülése, mert hiába kecsegteti ezernyi örömével, kényelmével a főváros irigyelve tőlünk öt, az ország gondjai és kerülete érdekeinek hűséges istápolása után mindig a mienk és megható az a gyöngédsége irányunkban, hogy leghűbb fiúi szivének bálványát, édes anyját is ide hozta küzénk, Pápának adta zálogul. így imádja városunkat leghívebb fia ! De nemcsak anyagilag és külsőleg teremtette ujja Pápát, hanem abba lelket, belső tartalmat is adott és ö, ki már ezelőtt 1(5 évvel itt a „Társadalmi élet feltételeidről értekezett, legjobban átérezte, hogy a jövő fejlődésnek és virágzásnak a társadalmi egyetértés a legszilárdabb alapja. Az ö általa lelkesített pápai társadalom hozta létre, a grófi pártfogó bőkezűségével a kisded, de klassikusan nemes stylü állandó színházat és ez a művészetnek hozott áldozat volt már abban a sivár időben is szebb remények első megnyilatkozása. Ugyancsak ezért létesítette a ...Jókai' kört" is, hol a legnagyobb írónk szelleméhez méltóan a rideg köznapi érdekek és felekezeti idegenkedés által támasztott ehinai falakat törekszik ledönteni s az irodalom és művészet semleges területén a legnemesebb élvezetekkel, mikből személyesen nyújtja a legnagyobbakat, fáradozik a szétválasztott elemeket egyesíteni. De a lakosság összes rétegei közt a legerössebb kapocs az ö legnépszerűbb egyénisége. Hisz ritka emberben egyesül oly szépen a nagy ur és a nép legigazabb jő barátja. A legegyszerűbb polgár sem veszi észre az ö körében azt a szédületes különbséget, mi öt, ki pályája, állásai, külső és belső tulajdonságai fényével oly magaslaton áll, más köznapi embertől elválasztja. Örökké finom, keresetlen modora elragad, színarany kedélye lebilincsel, nemes szive meghódít mindenkit. Dr. Fenyvessy Ferencz neve és személye megadja a fényt és a súlyt minden számottevő mozgalmunknak ; megosztja ö örömünket, bánatunkat. Főispán grófunk után első nemes polgárunk, érdekeink megöl talmazására tagja a megyei tisztikarnak, neve mindig ott ragyog ügyvédeink lajstromában, a casinók s a IJoyd régi lagin, iparos egyesületeink disztagja; a jótékonyság nemtöje mindig kiséri öt, ki a „Jó sziv"et létesitette és az ö tulajdonát képező „Pápai Lapok" mint helyi sajtónk legrégibb organuma mindig hiven teljesítette szép és fontos hivatását. De a fővárosban is lelke ö Pápának, mikor képviselői hivatása tőlünk elszakítja; az a sok ezer pápai, kit a multak viszontagságai, vagy életczéljok Dudapestre sodort miudig édes apjának tekinti, kinek szivéhez mindig biztos kulcsuk az, hogy pápaiak. Az ö „Magyar Újság "ja az ország egyik első napilapja városunk minden legkisebb érdekét legnagyobb melegséggel karolja fel és ifelkölti az ország érdeklődését irányában. De nem tudja még az országházban sem megtagadni, hogy pápai, elég csak arra emlékeznünk, hogy mily nagy mozgalmat indított meg egy „Pápa megye" létesítésére. Es ki sejtheti meg, hogy minő terveket rejthet még mély elméje, hogy boldogulásunkat es jövőnket biztosítsa. Az ország a legnagyobb elismeréssel, kerülete bizalmával adózik nagyságának, Veszprém díszpolgári okmányt jön hozzánk átnyújtani és Pápa, az ö általa szeretett és körülrajongott Pápa adózott-e, adózhatott-e eddig mással neki, mint polgárai legforróbb szeretetével és legmélyebb hálájával ? Befejezésül fogadja tisztelt Szeris mintha nagyon régen történt volna; pedig tegnap este ... Az a filigrán dalos játékszer, a felesége, az édes, a kit ugy szeret . . . nem, csak szeretett. És az a másik ember ugy állt ott a szoba közepén, mintha semmi sem történt volna, ugy tetszik még mosolygott is ... a felesége, az talán akkor is dalolt. És nevettek a falak, nevettek a bútorok, nevetett minden, mert minden tudja, hogy ő gyáva . . . Nem emlékszik biztosan . . . kicsit ittas is volt, csak azt tudja, hogy arczul ütötte azt a komisz embert . . . Oh, jhiszen ha józan lett volna, de hogy nyúlt volna hozzá, szépen megkérte volna, ne szóljon semmit a dologról .... aztán sírt volna keservesen. És az a nagy ember alig győzte könnyeit törülni . . . Lezuhan asztala nyitott fiókja elé a székbe. Szórakozottan kezdett babrálni papírjai között . . . aztán megáll a keza, újra gondolkodni kezd. Ha holnap oda áll az elé a szívtelen ember elé, akkor ö leereszti a pisztolyt, nem lő, . . . talán igy megszánja az a másik. És akkor bátor lesz-e vajon, vagy gyáva .... Ha pedig a másik lő, és érzi, hogy lőni fog, ekkor ... ha majd ő ott hever a hóban és többé nem mozdul, akkor bátor, igen báa mellett az angyal ... és kínosan összecsuklik derékben. Aztán belenyúl a fiók legvégébe, és kiveszi onnan azt a bizonyos bőrtokot ... és megpróbálja, milyen érzés lehet az, egyenesen benézni abba a fekete űrbe, abba a végtelenbe ... a halálba. És halkan számol . . . egy . . . kettő . . . három ... és nem lövi meg magát, leereszti a fegyvert. Hiszen holnap a miniszteri tanácsosékhoz hivatalos ; nem lehet . . . Odatámolyog a kerevethez és behunyja a szemét . . . mit is szokott dalolni az édes . . . „megutáltattátok vélem ezt a ezudar világot" . . . aztán akadozva hebegi : „élni . . . élni . . . élni ! . . Aludni próbál, aludni. . . . [Jgy fél a haláltól; dehogy a haláltól fél, a fájdalomtól, hiszen ha itt a pamlagon bele tudna aludni a halálba . . . de az a golyó ugy fáj . . . végig sivit a levegőn, aztán csak nekivágödik a mellének . . ugy ropog a csont, . . . aztán a szivébe nyíllal . . . fáj, fáj, hogy fáj a szive !,Csak legalább a csontott ne törné el . . . aztán folyik a vér és mindig érzi, hogy fáj. . Sejti, hogy nem birja ki reggelig, megörül. Kétszer végig méri a keskeny dolgozó szobát . . aztán csak leül újra. Hát, ha az a toll felelevenednék és belecsúszna a szivébe, és ez a vasból-cspntból összerótt buta tárgy csak egy gyönge érintés az ujjal és . .. . . . De hogy reggelig megörül az bizonyos . . az éjszaka sötét és annyi benne a félelem. Ha most ide jönne az az ember, akkor talán behunyná szemét és neki menne a halálnak, de egy egész éjen át. küzdeni örült képzelete buta rémeivel. Fennhangon kezd gondolkodni és magijed a saját hangjától ; járkálni kezd és visszaretten a padló ropogásától . . . Nem . . . nem birja tovább . . és ha holnap mégsem állna ki . . és a -felesége . . . eh, lesz ennek gyámola. Erre a gondolatra aztán — ugy érzi — megerősödik ; leül újra nyugodtan és ir valamit egy névjegy hátlapjára, aztán fennszóval olvassa : . . tudom, gyáva voltam" . . és darabokra tépi a papírt. Nem meri, pedig csak egy pillanatra lenne most bátor, nem lenne gyáva többé soha. Önkénytelenül hozzáér keze a pisztoly csövéhez, és viszszenve vissza rántja azt. .. hideg a halál. Aztán újra csak hozzányúl. Érzi, hogy száguld a vér testében . . ott, ott a halántékán majd szétveti a fejét. És lassan, félve bontja ki a ruhát mellén, megkeresi, hol érzi legjobban a szívverést és ráilleszti óvatosan a bűvös karikát. Tudja, hogy megőrülne, ha nem volna most ereje a rúgott elpattantani, és ugy fél mintha a piafond közelednék feléje, a padló is impolyog és az négy fal ugy szorítja, nyomja öt. A lámpa fölött kékes köd úszik. És-énekelni kezd : „megutáltatták vélem . . ." egv . . . kettő . . . A mikor Í I sötét vér clsö folyama elárasztja mellét, elkezd hörögni : „ugy szeretem . . ugy" és lassan csúszik le a test a földre. És ott a földön ugy vonaglik, ugy zokog az a nagy ember, az a gyáva ember ... az a bátor einber ...