Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-02-16 / 7. szám

VI. évfolyam Papa, n896 február 16 7 szám KÖZLRDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre I frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Hol marad Pápa? Még csak néhány hónap választ el bennünket attól midőn nemzetünk hónapokig tartó, örök időkre szóló ünnepet ül, melyen ország-világ jelen lesz, melyen ország-világ előtt mutatjuk be, mi most a magyar, mi volt, mi lesz. Az ünnepen részt vesz minden megye, minden város ; képviselve lesz ott a haza minden talpalatnyi földje s a nagy ünnepi készülődés örömzaja viszhangra kel a Kárpátoktól az Adriáig. Budapest már töl b mint egy éve lázas tevékenységgel működik e nagyfontosságú esemény méltó megünnepelésén s a többi városok is elkövetnek mindent, hogy képességükhöz mérten hozzájáruljanak ez országos ünnep fényének emeléséhez, csak nálunk Pápán nem láttunk semmiféle mozgalmat arra nézve, hogy ebben az ünnepben méltó helyet foglaljon el. Ezen jelzett körülmény késztet bennünket a felszólalásra. Alig hisszük, hogy Pápa város közönsége, kinek lelkében minden szép és nemes eszme visszhangra szokott találni, hideg közönnyel nézze ez országos mozgalmat s rideg elsárkozóttságot tarrusitson e magasztos ünnepségekkel szemben. De mert az idö rohamos léptekkel halad előre s a nagy nap feltartőztatlanul közeledik s mert tudomásunk szerint a vezető egyéniségek részéről kezdeményező lépés e tárgyban ez ideig még nem tétetett; aggályaink támadnak az iránt, valljon nem fogyunk e ki az idöböl s nem lesz-e késő, bármerre határozzuk is el magunkat, s bárminő módozatokban történjék is megállapodás az ezredéves jubileum megünnepélésének kérdését illetőleg. Hallottuk ugyan hangoztatni, hogy a millenium megünneplését a honvédszobor felállításával akarjuk megünnepelni, de ez csak elvi határozattal van körvonalazva. Az elv helyes, de kérünk tényekkel elöállani. Itt volna az idö, hogy az intéző körök ebben a tekintetben végleges megállapodásra jöjjenek és programmot megállapítsanak. Igen szép eszme volna ha a városi hatóság a milleniumot a vízvezeték kérdés megoldásával megünnepelné. Nem mondjuk, hogy végleg, mert ez most már fizikai lehetetlenség, de hozzon oly elvi határozatot, mely egyszersmind biztosítja a vízvezeték megoldását. Ennél szebb ünnepet nem ülhet Pápa városa a millenium alkalmával. Minden város határozatilag kimondotta, hogy á nagy napot itthon is méltóképen meg kell ünnepelnie, csak Pápa városa nem tett ez érdemben semmit. Miután szegények vagyunk az ünneplés költséges fényét kerülnünk kell, de azt hisszük, hogy bármily szerényen is ünnepelünk, ez a lelkesedésből és abból a természetes ihletből mit sem von le. Az is igaz, hogy városunk az utolsó időben nagy tervek és eszmék megvalósításán fáradozik, de ezek mind oly stádiumban vannak, melyek az ezredév megünneplés keretén kívül esnék. S miért ? Mert Pápa város képviselőtestülete és a városi hatóság kebelében az öldöklő betegség a k öz ö n y vett eröt. Miéit nem lehetne a millenium ünneplése keretébe a polgári leányiskola államosítását és a tanári képezde felállítását is belevonni ? Ez csakis a városi hatóságon múlik.. A telek reá megvan csak a kultuszminiszter jóváhagyása kell reá. Miért nem megy fel egy küldöttség a ministerhez ? Miért hagyják ezen kérdést ad graceas calendas ? Csak foIÁRCA MM Egy modern báli jelenet. — Ali ! Jó estét édes Kaposy ! De rég nem láttam önt. Bizony nagysád, annak egy éve már. A mult farsangon találkoztunk utoljára. — Kár, hogy egész éven át kerülte házunkat. — Nagysád ! én olyan vagyok, mint a tánezrend, mely csak a bálokon tűnik fel.. . — Lássa ! leányaim még most is bizalmasan emlegetik önt. Különösen a nagyobbik többször megdicsérte kellemes modora és jó tánczáért. — Valóban sajnálom, hogy a kisaszszonyoknak e gyöngéd és kedves figyelmükért semmi előnyt sem biztosithatok . . . — Ön, édes Kaposy, igen szellemdus 1 llgyan, hogy is beszélhet ilyesmit. Önnek, mint előkelő, gazdag ifjúnak, nem való az ilyen materiális gondolkozás. • — Nagysád ! Én már túlléptem az ifjúság határait, midőn megnősültem. - Valóban megnősült ? - - Kgy féléve ! Somainé őnagysága hevesen csattogtatja legyezőjét. Fonnyadt ajkaival mosolyog s elgondolkozik . . . Rövid idő múlva őnagysága megszakítja a diplomácziai beszélgetést Kaposyval, ki most már előtte elveszett lény . . . . s felkerekedik, hogy „kedves" lányai után nézzen. . . . Ördög vigye azt a nyúlánk, szemüveges ifjút, ki most udvarol a kisebbik kisasszonynak. Már két farsangot keresztül tánczolt a nagyobbikkal, — minden eredmény nélkül s most már a másodikhoz pártolt ! Bizonytalan karakterű fiatal ember 1 Múltja nem nyújt semmi biztosítékot! Soma iné őnagyságának jó szemei vannak, azonnal észre veszi azt a fiatalembert, ki nem valami csinos alak, de igen elegánsul van öltözve, ki soha nem veszi le szemeit a nagyobbik kisasszonyról. Őnagysága müértöleg megjegyzi magának ezt a fiatal embert s mivel a tánezterem nincs oly nagyon telve, karon fogja mindkét leányát s elsétál előtte. Kgy véletlen tekintet hátrafelé meggyőzi őnagyságát, hogy a fiatalember szemei azzal a sajátsággal birnak, mivel az olajfestvényü arczképeké. Az ember akárhonnan nézi, mindig ugy tetszik, hogy feléje tekintenek. Kgy jól kombinált csapatmozgósitással a rekognoszcirozás szisztémája ismét a fiatal ember előtt vezet el. Somainé őnagysága egy régi hadicselhez folyamodik s leejti zsebkendőjét. A fiatalember nagyot ugrik, felveszi s őnagysága megjegyzi : — Jó, hogy ön nem tánezol, különben bizonyosan elvész a zsebkendőm. — Kiderül, hogy a nem tánezolók is tehetnek nagy szolgálatokat. — Kngedjen mog nagysád, én ismeretlen vagyok. — Ugy-e vidéki ? — Igen ! Legkönyebb bálban megismerkedni. A íiatal ember elpirul ; lenéz a padlóra ; aztán felkapja fejét s rászánja magát, hogy a nagyobbik kisasszonyt felkérje egy túrra. A fiatal ember természet szerint, azonnal igen beszédes lesz, beszél a vidéki bálokról s közbe-közbe egy-egy homályos czél-