Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-02-16 / 7. szám

2. 1896. FEBRUÁR IÓ. gadták volna a jó tanácsunkat és küldöttségileg kérvényezték volna azt, mit hivatalos uton tettek, ma már a polgári leányiskola kérdése akuttá válhatott volna. Még most sem késő ! Szükségesnek tartjuk továbbá, hogy városunk területén minden néven nevezendő egyesület, társulat d i s zgyűlést tartson, a rokontermészetüek együttesen is megtarthatják azt, mely alkalommal hazaíias beszédben emlékezzenek meg a nagy napról. Fontos és figyelemre szintén ajánlatos az is, hogy az ünnep napján az egész város és vidék értelmisége a nép közül is minél többen jönnének városunkba, hogy akik Budapestre akkor nem utaznak, tartsák meg itt városunkban az ünnepet. Hogy az ünnep részletes programmjához is szóljunk, tanácsos volna az egyletek diszülései után a városházánál is „M i 1 1 1 e n i u m i diszgyülést" megtartani, melyen hazaíias beszédek s. t. b. képezné a programmpontokat. Este miileniumi koncert, bankett volna rendezendő. Ennek rendezésére talán legalkalmasabb volna a Jókai kört felkérni, mely egyletnek is máskülönben ez missiójába vág. A föjellege az ünnepélynek az legyen, hogy abban testvériesen a társadalom minden rétege aktiv, vagy passiv módon részt vehessen, éppen ezért gondoskodnia kellene arról is, hogz ezen ünnepélyre a nép is bevonassék, szóval elvárjuk hogy I*ápa városa mindent elfog követni, hogy a milleniumot ittho n városunkhoz méltón meg fogja ünnepelni. Hogy az egész ünnepséget minden templomban megtartandó isteni tisztelet előzi meg, azt természetesnek s minden egyházi polgártársunk által előre is elfogadottnak tekintjük. Nincs sok időnk a gondolkozásra -hanem tervezni és végezni kell, mert máskép ujjal fognak ránk mutogatni. Mi kötelességünket teljesitettük, midőn városunk közönséget erre felhívtuk, most már Önökön a sor azt megvalósítani. Készülődjünk szívvel, lélekkel a nagy napra ! A míilenitim érdekében. Melegen óhajtom, hogy az ezredéves orsz kiá[litást a táradalom gazdasági osztályai ismereteik Kibőviiése és jövő boldogulásuk céljából megtekintsék, tanulmányozzák és lehetőleg kizsákmányolják és ép azért meg fogom adni a módot arra, hogy a szegényebb sorsú mesteremberek, kiskereskedők és az ipari segédmunkások is tömegesen látogathassák a kiállítást. Már is utasítottam a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy az ily tömeges kirándulásban résztvevők, kisiparosok, kereskedők és iparossegédmunkások részére menetdíj kedvezményt léptessen éleibe, mely szerint II.-od osztályú íéljegygyel a lll.-ik osztályon és III. osztályú 'egészjeggyel a II.-ik osztályon utazhatnak Budapestre, illetve onnét vissza. Intézkedtem továbbá hogy a most emiitettekbői alakult lá'ogató-csoportok kivételesen 20 krra mérsékelt jegyg) el léphessenek be a kiállít ás területére. Gondoskodni akarok ezen csoportok dijmentes és szakszerű kalauzolásáról. Utasítottam a kiállítás igazgatóságát; hogy a szóban levő felrándulók anyagi viszonyaival arányban levő áron igyekezzék részükre ebéddel való ellátást a kiállítás területén biztosítani. Megkerestem a fő és székvárost, hogy a népiskoláiban berendezelt tömeg szállásokat a kiállítás igazgatóságával való egyetéiő megállapodással első sorban ezen általam kezdeménjczett tömeges felrándulásokban 1 észt vevőknek tartsa frnn. A/, emli'ett arányokban te t intézkedéseiméi sikerült biztosi anom, hogy a m. kir. áHamvasu ak zó.iadijsz íbás.i szerint a XIV. körzetben lakó mesterember, kiskereskedő, iparossegédmunkás 8 forinttal képes lesz fel és leutazásának III. osztályú menetjegyét, két napi szállását, 2 beléptijegyét és 2 ebédjét, kifizetni ; a VIII. körzethez tartozó vidéken lakó költségeit a felsorolt czimeken 5 frt 50 kr., a IV. körzethez 'ariozó vidéken lakóét 4 forinttal lehet előirányozni. Hoirv a szóban levő csoportok telhetőleg kényelmessé tegyem elhatároztam, miszerint a kiállítás igazgatósága utján jegyfözeieket fogok kiadni, melyekben a meneUérijegy, a belepti jegyek, az ebéd és szállás-utalvány együttesen foglaltatik. A jegy füzeteket a kiálíitás igazgatósága a jelentkezők számához és az általuk a t. kamaránál teljesített fizetéshez képest fogja a t. kamara rendelkezésére bocsátani. Az előadó'tak kapcsán megemlítésével annak, hogy a felsorolt kedvezményeket legalább 30 egyénből álló csoportok részére kívánnám megadni, megjegyze.n, hogy a szóban levő felrándulások szervezése, illetve a hanfelrándnlásait zást tesz a kisaszony szép szemoire és kezeire. A kisasszony rögtön besugja az egészet a mamának ; s a fiatal ember egyszerre csak azt veszi észre, hogy a két kisasszony tánezrendjét teleirta a maga nevével ; meg ígérte, hogy a szünóra alatt helyett szerez nekik az étteremben ; a füzértáncz alatt pedig hatalmába ejti a legszebb virágbokrétát, sőt reggel elhozza a garderobból a nök felöltőit. Somainé őnagysága fonnyadt ajkaival megint mosolyog, a kisasszonyok táncolnak, a fiatalember mind többet beszél s a füzértáncz alatt ugy tele van rakva melle rendjellel, mint egy admirálnak. Őnagysága most már csendesen csattog legyezőjével, s találgatja magában, hogy mi lesz ebből ? Mi lehet a fiatalember, s mi lehet még a fiatalemberből .... Egyszer észreveszi, hogy a nagyjelentőségű fiatalemberrel egy jóismerős beszél. Somainé őnagysága nem az az asszony, ki meg ne rakadná az alkalmat, a füz.értáncz alatt beszédbe ne ereszkednék jóismerösével s illő módon 'oda ne terelné a beszélgetést. — Kicsoda az az ur, a ki most leányommal tánezol ? — Az egy becsületes fiatalember, kit nemrég neveztek ki aljegyzőnek a járásbírósághoz. — Becsületes! — lázadt fel önagysá£ának gondolat-tengere. Hisz az annyit jelent, hogy szegény. És csak nemrég nevezték ki aljegyzőnek V Ez meg annyit jelent, hogy még soká lesz belőle bíró. Jaj, ez hajótörés 1 . . És a legyező viharteljes szárnyai ugy libegtetik őnagysága fejdiszét, mint valami tépett vitorlákat. Már nem tud oly kegvteljesen nézni az illető fiatal emberre, s ingerülten rántja meg a nagyobbik kisasszony ruháját, kinek szemei bizalmas tekintetet lövelnek . . . Boldogtalan, hisz csak egy járásbirósági aljegyző. Aljegyző? Ne mondd mama I — Hozzá szegény 1 — Szent Isteni mit csináljak már. Minden második tánezra angazsirozva vagyok vele, a többiben pedig vis-á-vis-ja leszek. — El van rontva egész esténk. — De még a látogatásokra is meghívtam. —- üli ! én ügyetlen . . . — Arczképet is Ígértem. — Példátlan vakmerő a mai fiatalság. — Különben sajnálom, mert bizonyosan tudom, hogy akart volna valamit mondani. . . . Ugyancsak szorongatta a kezemet. — Ugy ? a tolakodónak csakugyan volna kedve . . . Hanem üss a kezére. — Bizd rám kedves mama . . . — De hol van Juli ? Juli, az ifjabb nővér, egyszer előtűnik a tánezolók közt, egy negyven évesnek látszó ur karjai közt. Somainé gondolja magában : gyengén rakja az ipsze, de urnák látszik. . . . Jön az ipsze Julival. Sarmánt gavallér. Parókát visel az igaz, de nyelve is oly sima, mint feje lehet a paróka alatt. Különben az ember sohasem tudja, mi rejlik benne, már a kérdéses gavallérban. Hátha . . . ? Teringettét! Valódi kronométeren nézi az időt. Mint a fáradt lepke, nem repül el mindjárt a virágról, hanem olt maradt még . . . Juli kisasszony félszemmel nézi. Nem Alcibiadesz, de fogadni lehet, hogy igen gazdag. De jön az aljegyző is. Erzsi kisasszony fanyar képet csinál. Sornainé őnagysága az ipszére árasztja lelkülete összes veröfenyét. Juli, az ártatlan rózsabimbó, szerényen csak hallgat. Áz aljegyző egy túr után esedezik. — Kérem, nagyon fáradt vagyok. — És Juli nagysád ? — Én is ! — Parancsol friss vizet — limonádét ? — Nem kérek ! Jobban tenné ön, ha előhívná az apámat. . . . Tudjuk, hogy vannak apák is. Ezek rendeseu a kellő időben jelennek meg. A körülményhez kepest haragosak, mint egyegy menydörgö Jupiter. Kiállhatatlan durvák, kiktől félni lehet. Vagy nyájas, jámbor öreg urak, kik, ha szólnak ; ebédre, tea-estélvre